féloroszlán 2012.01.27 14:28:18

@Szántó Domingo: Annyira jó Domingó szövege, de mosmár tényleg visszafogom fogni magam, ezen azért még ujjongok egyet. Tengermélyen egyetértek a zászló leszurkodással (Hrabal aszonta azért olvas, hogy megtalálja azokat a területeket, ahol még nem járt senki – ha nem is pont így mondta), szóval nem is megmászni, hanem sokkalinkább megtalálni a hódításra váró csúcsot, az a legnehezebb – és ha lehet, legyél hozzá fiatal író, hogy észrevegyék a zászlódat. Pár éve angliában elkezdett tiltakozni a fiatalság kultusz ellen egy ötvenes művész, már nem emlékszem, mi volt a jelszava, de asszem benne volt az, hogy "old".

féloroszlán 2012.01.27 10:54:51

Egy indiai kisfiú jut eszembe, aki hat évesen kétségbeesetten ült haverja szüleinek reggelizőasztalánál mert nem látott a terítéken vajazó kést (egyszerű kés volt a tányérja mellett): Where is the butter knif? Az anyuka improvizált és elővett egy halkést. Hátha attól megnyugszik a gyerek. Dubaiban meg kézzel kenik. Így szokták meg. Erről jut eszembe: ez nem ér! ...hogy ennyire koreografáltak azok a mozdulatok, melyekkel "a" műhöz nyúlni "illik". Na mindegy, spongya rá. Úgy is hiába integetek, hadonászom Domingónak, hogy hahó, itt egy félig oroszlán, félig ember leült az asztalhoz és vajazni szeretne, akár praclival is – az ítészek elcsenték a buttert az írók asztaláról. Bárakár össze is tolhatnák a két asztalt – vagy mégse?