Windblower 2012.11.05 10:32:42

@SZPG: "Az erkölcstan oktatását pedig nem kell kicselezni hittannal, mert az rossz a gyereknek is, meg a hitnek is. Az viszont nem árt a sok randalírozó kölyöknek, ha erkölcstan címén megtanítják nekik, hogy nem jó hazudozni, csalni,becsapni tanárát és szüleit, erővel elvenni a másikét, vagy összeverni valakit csak azért, mert van rajta (vagy nincs rajta) sapka.A szomorú az, hogy ezt a közoktatás keretében kell megoldani, mert a kedves szülők nem foglalkoznak ilyesmivel."

Értem én, hogy oktatásszakmai szempontból írta azt, amit, de egy egyszerűbb kérdés is feltehető:

Vajon a jelenlegi (mindenkori) kormány erkölcsi és hitbéli őszintesége mennyiben támaszt alá bármiféle őszinte hiten és erős erkölcsön alapuló hittan, vagy erkölcstan oktatást? Mert az a kórság ezekkel a fogalmakkal, hogy pusztán a szó használatától nem lesz senki erkölcsös, mint ahogy hívő sem attól lesz valaki, hogy magát hívőnek nevezi.

Ha pedig tovább gondoljuk ezt a kérdést, mennyire tekinthető hitelesnek egy konzervatív tanítási szemléleten alapuló országos (pláne, nemzeti!) tanterv, ha az oktatással foglalkozók mindegyike tisztában van azzal, milyen múlt után ülnek jelenlegi pozíciójukban a terv megfogalmazói? Legalábbis felmerül a gyanú, hogy a Tanterv készítői azért kerülik a találkozást a központi tantervről másképp gondolkodókkal, mert kínos magyarázkodásokat vélnek ily módon megtakaríthatni a korábbi elvbarátokkal történő találkozások elkerülésével.

Az ilyen helyzet oka az összes közalkalmazotti szakma, az összes munkahely átpolitizáltsága.

Meggyőződésem - és nem csak az oktatásügy területére vonatkozólag - hogy minél előbb válik ketté a politika és a (pedagógus) szakma, annál jobb. A négy évre választott politikusok dolga a modern politikafelfogás alapján kizárólag a financiális keretek biztosítása, a szakma kizárólagos privilégiuma pedig az adminisztratív keretek szakmai tartalommal megtöltése kell legyen.

Akkor van értelme minden elemzésnek, ha a 2014-es választások után csakugyan elérkezik egy pont, ahol az Alaptörvény úgy alakítható át, hogy a politika és a szakma szigorú, kontrollált és garantált kettéválasztását foglalja magában, valamint zárja is ki az ettől az elvtől való visszalépés lehetőségét.

Ez jelenleg nincs így, és ez a legnagyobb probléma.

Windblower 2012.01.10 07:02:01

Tisztelt Bajnai Úr,

érdeklődve olvastam cikkét és nagyon érdekesnek találtam. Mégis, van egy problémám, amelyet megosztok Önnel és azokkal, akik vették a fáradságot, hogy egy-két hozzászólással megtiszteljék Önt.

Problémám megértéséhez felvázolnék egy filozófiai kérdést, mely régóta foglalkoztatja a társadalomtörténészeket. Ez a kérdés a következő:

Lehetséges-e egy társadalmat a társadalmi fejlődés egy bizonyos lépcsőfokáról néhány lépcsőfok kihagyásával közvetlenül egy magasabb társadalmi lépcsőfokra emelni, anélkül, hogy az adott társadalom organikus fejlődése ezt megsínylené? És a kérdés másik fele, amely nem egyszerűen az előző kérdés átfogalmazása, vagy a benne szereplő szavak sorrendjének egyszerű cseréje: kell-e, szükséges-e segíteni egy társadalmat egy ilyen – közbülső lépcsőfokok kihagyásával végrehajtandó - lépcsőfokugrásban?

Az 1947 és 1989 között egyetemet végzett magyar értelmiség minden képviselője tévedhetetlenül ráismerne a társadalmi lépcsőfokugrás tekintetében a marxi-lenini-sztálini társadalmi voluntarizmusra.

A feltett két kérdés nem válaszolható meg egyértelmű igennel vagy nemmel.

Az Ön által leírt elemzés alaptétele, hogy a magyar társadalom, Magyarország, hazánk, nem bírja ki azt a sok megpróbáltatást és bajt, amelyet Orbán Viktor és kormánya mér ránk.

Ha tisztán gazdasági értelemben közelítem meg a kérdést, akkor napi szinten érezhető a helyzet romlása. Sokakat zavar a sajtószabadság szűkítése, a közintézmények vezetőinek pártos kinevezése, a gazdaságpolitikai káosz, amely naponta érhető tetten. Zavaró a 16%-os jövedelemadó, zavaró, hogy egyre többen zuhannak mélyszegénységbe, zavaró, hogy - mint helyesen írja - front nyílt a szegények ellen, ahelyett, hogy a szegénység ellen nyílna front.

Ugyanakkor, mindezek elismerése mellett, nem bizonyítható, hogy Magyarországnak jót tenne, ha az Orbán-kormány külső nyomásra mondana le. A purgatóriumot nem lehet megkerülni. Észre kell venni, hogy ma, 20 évvel a szocializmus bukása után, a társadalmi inga oda tér vissza, ahonnan 1947-ben elrugaszkodott: egy félfeudális, gyenge polgársággal rendelkező, túlnyomórészt alattvalói magatartásmintát mutató társadalom képe rajzolódik ki, amely csak a kivételezett kevesek számára nyújt igazi megélhetést.

Ezért engedje meg, hogy mégoly jó szándéka ellenére is azt mondjam: kiindulási pontja téves. (Pedig nem tudja, mennyire vágyom arra, hogy azt mondhassam, igen, igaza van!!!) Téves, mert a magyar társadalom nem olyan, mint amilyennek egy, az Ön által felvázolt fordulat véghezviteléhez lennie kellene. Fájóan nélkülözzük a magyar polgárságot. Egy polgár nem a jóléttől lesz szabad (bár az anyagi függetlenség fontos előfeltétel), hanem belső tartásától, szilárd értékrendjétől, ízlésétől. Nézzen körül: hány polgár létezhet ma Magyarországon? Bajnai Úr, ma vidéken, a termőföld közvetlen szomszédságában éheznek emberek. Ma városon tízezrek élnek munka és perspektíva nélkül. Ma Északkelet-Magyarországon hadban állnak a magyarok és a cigányok, mert ott a lopás éh- és fagyhalált jelenthet.

Mit tett az elmúlt 20 évben bármelyik párt? Hogy veheti bárki a szájára az összetartozás eszméjét, ha valójában csak ott lenn, a társadalom alján tartoznak össze az emberek, és ott is csak az éhezés sodorja őket egy táborba… Miért csodálkozunk, ha az első – bármilyen látszatmegoldásra – rávetődnek az ott élő választók? Mert arrafelé csak a Jobbik él meg, olyan a társadalmi feszültség.

És itt igenis fel kell tennem azt a kérdést, hogy nem közös a felelősségük Önöknek a szocialistákkal, FiDeSzesekkel, MDF-esekkel, egyáltalán az ún. elittel abban, hogy a helyzet így alakult? Nem kellett volna például önkorlátozás helyett 1994 és 1998 között a kétharmaddal élni a demokrácia és a demokratikus értékek bebetonozása érdekében, ahelyett, hogy a hatalomtól megijedve önkorlátozással bénították meg saját magukat, és azokat is, akik akkor Önöket támogatták? Nem ez vezetett a mostani helyzethez? De igen.

A hatalmat – demokráciákban is! – csak akkor tisztelik, ha cselekszik. Most az orbáni hatalom cselekszik. Eredményes fellépést kizárólag a civilektől lehet várni, majd ők eldöntik, mit akarnak. Én – sok más kedves megszólalóval ellentétben – azt tanácsolnám, hogy hagyja őket kibontakozni. Nem vezérre van ugyanis szükség, hanem jellemre, amely egyéni jellemfejlődés során alakul ki. Lehet, hogy politikailag tévedhet a választópolgár, de jellemtorzulások megítélésében tévedhetetlen. Hagyjuk, hogy ők döntsenek. A politikus most vonuljon háttérbe. A szakember jöhet.