Márton Vajda Riefenstahl 2017.08.29 18:21:25

@Bicepsz Elek: Igen, az volt az egyetlen pillanat, mikor szimpatizáltam a karakterrel és elhittem kicsit, hogy több is lehet belőle. Azt viszont nem tudom elfelejteni, hogy miatta kellett néznem azt az egymondatos, bamba, varrónő tanfolyamról bacastingolt antitalentum északi csaját, aki még a Havas Janinak sem hiányzik.

Márton Vajda Riefenstahl 2017.08.29 18:28:07

@nota19: Értem, amit Janiról írsz és igazad is van, az egy teljesen szubjektív dolog, hogy engem mélységes undorral tölt el, hogy ő egy ilyen hős. Azt bánom, hogy senki nincs a környezetében, aki eszerint kezelné, nincs ellenpólusa, Janit mindenki így hülyén szereti. A többi karakter van hiteltelenül hozzáigazítva a viselkedéséhez.

Márton Vajda Riefenstahl 2017.08.29 18:52:37

@nota19: Az vígasztal, hogy végül tutira meghal, mert dramaturgiailag eladhatatlan a feltámadása másképp. Azt viszont bánom, hogy erről nincs prófécia, mert az komolyabb alapot adhatott volna az Arya-Sansa ellentétnek is.

Márton Vajda Riefenstahl 2017.08.29 11:47:47

@chrisred: Szerintem Sam mindentől függetlenül nem akarta az apja, még kevésbé a bátyja halálát. Ha meg is békél vele, akkor is jó alapanyag egy jellemfejlődés ábrázolásához.

Márton Vajda Riefenstahl 2017.08.29 12:15:59

@bunny.hu: Színe alapján propán-butánnal lett megtöltve, lukkadt beléből lógnak a használt gázpalackok. Bújtatott Gazprom reklám!

Márton Vajda Riefenstahl 2017.08.29 12:43:43

@Cruz: Nem olvasom el a forgatókönyvet. Majd megnézem, ha elkészítik.

Egyébként nem fogom megérteni segítség nélkül, hogy milyen logika mentén kéne a magyar kötelező irodalmat segítségül hívnom a Trónok Harca sorozathoz. Vagy hogy ha királydrámáról van szó, akkor Shakespeare miért irreleváns. Ha az érdekel, hogy Martinnak mi a fő ihletője és kiindulási alapja, akkor pedig a '60-as évekbeli Marvel képregényeket kell a kezedbe venned.

Márton Vajda Riefenstahl 2014.03.21 17:29:29

Szigorúan szvsz:

1. A DC egy soha véget nem érő identitásválságban szenved. Vannak a karaktereik, akik vannak. Nem haladnak, nem változnak. Vannak. Ez szerintem főleg abból ered, hogy a '30-as, '40-es években indultak el és mindig is inkább voltak strip karakterek. Az egyetlen istenigazából valódi újítás a DC-nél az volt, hogy az identitást elkezdték más szereplőknek átpasszolgatni. Mínusz a legnagyobb sztárok. Azóta a DC-nél leginkább azok a történetek voltak igazán jók, amik esszenciálisan mutatták be a hősöket és környezetüket. Ezért is gondolom azt, hogy a DC hősök vannak. Superman és Batman soha sehova nem fog megváltozni. Nem tud, a DC nem erről szól. A nagy közös superhős-univerzum eredendően Marvel találmány, hogy a DC ezt folyamatosan másolni akarja, csak a '60-as évek óta tartó identitásválságának a jele. (Teszem hozzá, hogy a DC előtte meg leginkább abban jeleskedett, hogy jogi bűvészkedéssel fojtsa meg a konkurenciát.)

2. A Marvel azóta van bajban, amióta Stan Lee kitalálta, hogy létezik Marvel idő. Amit mi négy év alatt megveszünk, az egy év történése. Azóta pedig már ez sincsen réges rég óta. A Marvel ott cseszte el, hogy belement abba a játékba, hogy ők lehetnek a DC. Pedig soha nem lehetnek azok, a Marvelnél a karakterek nem "vannak" hanem valahonnan valahova tartanak, már a kezdet kezdetétől. Igazából a Marvel hősök identitása a kezdetektől válságban van, ami kijelöli a sorsukat. A Fantasztikus Négyes soha nem volt más, mint Reed Richards csapata, egy diszfunkcionális család, akiknek egy kozmikus küldetésük van, ezért léteznek. Pókember mindig is Peter Parker volt, aki boldog akar lenni. Ennek a boldogságnak az útjában a kettős-identitása áll, aminek egyszer véget kell vetni. Rozsomáknak egyszer meg kell állapodnia és tisztáznia kell a múltját és választ adnia arra a kérdésre, hogy valójában kicsoda ő.
Egyszer a mutánskérdés egy végső megoldást fog kapni. Hulk és Banner egyszer megbékél magával, vagy elemészti az egyik felét. Na szóval a Marvel a sorstörténetekre épül, vagyis épülne, ha nem szarták volna le réges régen. Ezekhez a sorstörténetekhez már nem lehet új olvasóközönséget találni, magyarázni sem kell szerintem, hogy miért nem.

3. A szuperhős képregényipar összességében két történelmi esemény szülötte: a II. világháború és hidegháború. Mind a kettőnek vége, '90-ben eljött a "történelem vége". Persze nem jött el, de a Nyugati Civilizáció ezt így élte meg hosszú távon. És erre egyik kiadónak sem volt releváns válasza a két nagy közül. Amerika a '80-as évek végéig hol közeledett az atomháborúhoz, hol pedig távolodott tőle, de majd 45 éven át az egyik legfontosabb viszonyulási pontja volt a világnak. Ennek vége és nincs szükség szuperhősökre. Ők az amerikai fiatalság helyett küzdöttek meg a felettük lebegő fenyegetésekkel.

Hozzá kell tenni, hogy a két legnagyobb új franchise, a Harry Potter és a Gyűrűk Ura a lappangó, visszatérni készülő gonoszról szól, a szuperhős-ipar pedig az állandó és soha véget nem érő veszélyről. Ráadásul Potter és Frodó inkább gyerekek, így sokkal könnyebb a velük való azonosulás.

Illetve mint kiemelném még a Walking Dead-et és a Breaking Bad-et, ami a saját értékeink erodálódásáról szól, hogy mi magunk válunk gonosszá. Nem hiszem, hogy a szuperhős-ipar rá tudna lépni erre az útra.

Összességében: folyamatos fenyegetettség hiányában sokkal kisebb az igény a XX. század hőseire. Ők már egy régi kor szülöttei.

És most, hogy ezt írom, átfutott az agyamon, hogy talán a geek kultúra(?), szubkultúra(?) nem sokkal több, mint hagyományőrzés.

Hogy senki fejemet le ne harapja: ezekre a következtetésekre szigorúan saját tudásom alapján jutottam, ami nagyon kevés. Tévedéseimért, túlzott egyszerűsítéseimért elnézést kérek.

(Ja és imádom ezt a blogot :) )

Márton Vajda Riefenstahl 2014.03.21 19:18:19

Továbbgondoltam egy kicsit a dolgot: ha a szuperhős-ipar kiadói nem képesek relevánsan alkalmazkodni a korhoz és ezért simán bedarálja őket a filmipar, akkor az miért lenne igazából baj?

Lehetőséget teremtene, egyrészt mert rengeteg író és rajzolónak lenne nagyon erős érdeke, hogy valami nagyon másba kezdjen, ami meg tud állni a lábán franchise nélkül is. Másrészt viszont lehetne egy valódi szuperhős reboot. Persze nem egy éven belül, hanem mit tudom én, 5 év, 10 év múlva. Volt már ilyen, nem? És csak hasznára vált a műfajnak, hogy a '60-as években Lee, Kirby és Ditko valami igazán újjal akart kirukkolni.

Szóval, ha szuperhősválság van, az miért jelent feltétlenül bajt? A nagy kiadók pont azért hirdetnek mindig nagy-nagy változást, mert valóban erre lenne szükség, de erre képtelenek már.

Persze elismerem, hogy ez így elég hideg okoskodás.

Márton Vajda Riefenstahl 2014.03.21 19:49:40

@Rusznyák Csaba: "Azt leszámítva, hogy elvileg nem fenyeget annak a fejére, hogy mondjuk holnap megnyomnak pár nagy, piros gombot, valószínűleg csak bonyolultabb az élet most, mint 70 vagy 30 éve. "

Persze, de a társadalomra való hatását szerintem nehéz lebecsülni. Az a gondolat, hogy "odaát valami idióta komcsi bármikor megnyomhatja a gombot", illetve később "vagy valamelyik faszkalap nálunk" állandóan jelen van, eléggé megágyaz egy olyan műfajnak, ahol állandó válsághelyzet és állandó halálközel van. A mostani világ persze bonyolultabb problémákkal küzd, de ebben nem igazán nyújt megoldást egy újabb szupergonosz legyőzése. Szupergonoszok nélküli szuperhős képregény pedig érdekes koncepció. Van ilyen ongoing mostanság? (Tényleg csak a geekz-ről tájékozódom, hogy mi az éppen aktuális, szóval bocsi, ha tudatlan a kérdés :) )

"Mint ahogy Superman anno reményt jelentett a világválságból éppen kilábaló USA számára, és ahogy ő a bevándorlók - vagyis tágabb értelemben egész Amerika - hőse volt, aki a puszta létével azt üzente nekik, hogy képesek felülkerekedni az újvilág kihívásain."

Ha mernének annyira bad-ass társadalmi érzékeny Supermant írni, mint a legelején, akkor az nagyon érdekes lenne. Sőt, talán be is tudna robbanni a dolog. Gondolok itt ilyenre, hogy Superman barátját elüti az autó, erre Superman ripityomra veri a hibás autógyárat és fizikailag fenyegeti a polgármestert, hogy azonnal változtassa meg a törvényeket. :D

Márton Vajda Riefenstahl 2012.01.09 20:57:50

Vajon a Fidesz szavazótábora meg tudná emészteni azt, hogy a "szabadságharc" egy az egyben tévedés volt. Finoman szólva. Ezzel megtörné a szavazótábor identitását, bizalmát és hitét. Tulajdonképpen felszámolná a 2006 óta egye súlyosbodó alternatív valóságmagyarázatot.
Nem valószínűbb, hogy a felelősség beismerése elmarad és tovább menekülnek az alternatív valóságba, ahol minden, ami eddig történt, helyes volt, de a szabadságharcot az idegen birodalom eltaposta?