Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Szerelmes

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Doris naplója Müller Péter 2007.11.02 07:58:00
Végrevégrevégre!!!!Már alig vártam, hogy végre írhassak!És mindig minden akkor van ott, amikor a legnagyobb szükséged van rá- ez így van bizonyosan.Most éppen arra gondolok, hogy nagyon szeretek Müller Pétert olvasni, de már jó régen nem volt a kezemben. Jó fél éve belefogtam a…..
Mindenhol azt olvashatjuk, hogy mosolyogni kell, hiszen akkor vonzzuk be a pasikat, mosolyogni kell akkor is, amikor éppen összecsaptak fejed fölött a felhők. Pozitív kisugárzás, sejtelmes tekintet, és már miénk is a Kiszemelt Pasi? Nem hiszem, hogy mindez elegendő.…..
Szerelmes 2007.10.25 18:41:11
Talán azért van, hogy nem vesznek észre, mert túlságos akarod, és ez elijeszt mindenkit… Én nem tudom milyen ez, nem szoktam „pasizni”, sosem kerestem a másik nem társaságát azzal a céllal, hogy hátha lesz köztük valaki, aki többet jelenthetne. Olyan volt már, hogy sokadik alkalomra kezdett megtetszeni valaki, de az mindig csak tapasztalatszerzésre korlátozódott, és elválás lett a vége. De kellett ahhoz, hogy ma már ne érjem be kevesebbel.
Az igaz szerelem nem „kialakul”… Hanem becsap, mint egy villám. Én tudom… Utána olyan, mintha mindig is ott lett volna Benned, csak nem akartál volna tudomást venni róla, vagy még nem volt ott az az ember, aki ki tudja hozni Belőled, vagy még nem értél meg rá addig. És aztán soha nem múlik el, épp azért, mert mindig is ott volt, és akkor már marad is, csak annyi a különbség, hogy már látod… Az az érdekes, hogy ez nem ám csak arról szól, hogy beleszeretsz valakibe. Magadba is beleszeretsz, meg az egész világba. És az a helyzet (és ezt is tapasztalatból írom), hogy amikor önmagadként találkozol azzal az Egyetlennel (mert én hiszem, hogy ahogy egyetlen valódi énünk van, egyetlen másik felünk létezik csak…), akkor nem lesz kérdés. Azt nem lehet elvéteni. Nem kell rá vadászni, amikor itt van az ideje, úgyis egymás útjába kerültök. A legtöbb, amit tehetsz, hogy megpróbálsz méltó lenni rá, addig is. Azaz nem éred be kevesebbel, bármilyen nehéz is. Úgy látom, nem is teszed :) De ha beéred, az sem baj, mert szükség van a hibáinkra is, hogy fejlődjünk. Merthogy az élet nem a földi paradicsom, nem az a cél, hogy szép és könnyű legyen. Ez itt a küzdelem színtere, itt kell megmutatni, mire vagyunk képesek. (Ez olvastam, és próbálom így nézni a világ dolgait…) Szóval ha vágysz valamire, akkor ne azt nézd, hogy miért nem hullik már az öledbe, hanem hozz érte áldozatot és higgy benne, hogy megérdemled, mert képes vagy rá. Elmondanám, hogy a Szerelem, az az Igazi fajta, az nem kis felelősség. Édes teher és örök szolgálat. Ez a legnagyobb hatalom az ember felett… Sosem sima ügy, mert a legtöbbet kell feláldoznunk érte: saját magunkat. Vagyis amit magunkról hiszünk: az egónkat, a hazugságainkat, a hiúságunkat, az önzésünket, mindent, ami a földhöz láncolt, és megkönnyítette az életünket, és ez nagyon fájdalmas… De ami marad, vagy inkább születik, az mégis sokkal több. Csak ezt előre nem tudhatjuk, ezért félünk. Bizony, az emberek hajlamosak félni attól, amire a legjobban vágynak, és a külvilágban keresni az akadályokat, amikor magukban kéne.
Nem tudom a fentiek mennyire lehetnek igazak a Te esetedre, csak leírtam a tapasztalataimat, hátha segít a válasz keresésében. És légy büszke magadra, hogy keresed :)