Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Marcus Vipsanius Agrippa

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Sorsdöntő napok jöhetnek. Barroso levele után nem tűnik légből kapott feltételezésnek, hogy az ország minden bizonnyal nem kap pénzügyi segítséget, ha a rohamtempóra kapcsolt parlamenti többség megszavazza azt a két törvényjavaslatot, amelynek visszavonását az EU a…..
Marcus Vipsanius Agrippa 2011.12.22 12:28:59
Én már komolyan nem értem a politika lényegét és működését. Vegyük jelen esetben ezt a mostani Fideszes kormányzást. Fő célja - ha meghatározhatjuk - Magyarország adósságállományának csökkentése, és a gazdasági növekedés elérése, tehát az elsődleges érdek a gazdasági érdek. Magyarország tulajdonképpeni jövőbeli léte a tét. Ezzel még a legtöbb ember egyet is tudna érteni. A probléma meglátásom szerint a kommunikációban és a módszerben gyökerezik, melyek ködössége és puszta nem léte felveti a kérdést a jóhiszemű szavazóban: mit is akar ez a kormány? Mert ha a jogeszme másik 2 elemét, nevezetesen az igazságosságot és jogbiztonságot háttérbe is szorítja (lásd. a relatíve igazságtalan adórendszer és pl. a törvényhozás nívótlan szintje), a célszerűség kedvéért (ami meg is történik a központosításokkal, a pártkáderek kinevezésével és közjogi bebetonozásukkal, a nívótlan és dilettáns törvényalkotással), de ez nem párosul megfelelő kommunikációval, így a magyar ember nem érti mi szükség van az adott törvényre, miért ekkor születik meg és mi a célja. Nem érti a folyamatok lényegét és okát sem. Csak megtörténik, a feje felett és a kormány hallgat. A magyar ember számára eddig is elég volt a Szijjártó-féle károgás, mely lényegében csak echo-ja volt egy szerencsétlen baloldali kormány vergődésének és tükröt mutatott nekik; illetve az Orbán-féle valóban jól felépített, cicero-i magaslatokban röpködő, de valójában általánosságokra építő és semmitmondó retorikája, melynek végén a szavazó nyugodtan hanyatt dől a karosszékében, de tulajdonképpen fogalma sincs milyen konkrétumok hangzottak el Orbán szájából. Most már pedig alig hallunk felőlük valami érdemit, csak akkor szólalnak meg, ha sejthetően valami gáz van. Nem látunk konkrét dolgokat. Koncepciót. Terveket. Nyilván, ha a Fidesz által felmutatott célszerűség megfelelő, nyílt kommunikációval társulna, mellyel elmagyaráznák az egyszerű vidéki földművesnek, az általános iskolai tanárnak, vagy egy városi értelmiséginek is, hogy tulajdonképpen mit is akarnak, miért, meddig, hogyan, miként, fennállna a veszélye, hogy az egyes kormányok - így a Fidesz is - a hullócsillag sebességével hullnának alá és buknának meg. Marad hát a némaság, a látszólagos rögtönzött intézkedések, és a választópolgárok értetlen, csodálkozó, mára már jellemzően inkább dühös tekintete. Mi folyik itt? Ha a célszerűség eszméje el is fogadható a legtöbb embernek, mert Magyarország valóban nehéz helyzetben van, a megfelelő kommunikáció híján (amikor elmagyaráznák, hogy ez a megszorítás vagy törvény miért is kell) a magyar ember csak kétségbe esik. Ezért létezik, hogy 20 éve Magyarországon csak hazugságokkal, idealizált semmitmondó szlogenekkel, és népbutító általánosságokkal lehet választást nyerni, és az egyes kormányok "berendezkedése" 4 év vakításra épül. A hozzá nem értés, a moralitás teljesen hiány jól leplezhető az egyéneknél pártszinten. Lényegében eljutok oda, a fő kérdéshez: biztos jó ez a közvetett demokrácia egy ilyen politikai elittel és kultúrával rendelkező nemzetnél, mint a magyar? Egy tabula rasa sokat segíthetne. Új pártok, új arcok, új álmok, mert ez a mostani nem kecsegtet sok reménnyel.