Adatok
lajcsika57
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A múltkori, kissé provokatív stílusú posztban sokaktól megkaptam, hogy mit osztom én az észt, hogy kell minimálbérből megélni. Próbáljam csak ki egy hónapig, hogy milyen az. Ilyen típusú felszólítások sokszor elhangoznak egyébként politikusok irányába is.
Szóval kapva az…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Amit mindannyian tudunk: a gyerekes családok, meg mindenféle más családok is, többnyire nem elszigetelten lézengenek a világban, hanem van annak a gyereknek nagymamija, keresztanyja, stb. Aki süt sütikét a saját pénzéből, varr ruhácskát a saját pénzéből, vigyáz a gyerekre, ha beteg, stb. Elég nagy családi összefogás szükségeltetik manapság két kisgyerek neveléséhez a gyakorlatban, nemcsak anyagi, de logisztikai megközelitésben is. És nem szokás a családok többségében elszámolni arról a két kifliről, amit nagymami vett, vagy arról a benzinktsgről, amivel a nagymamit elfuvarozták a dokihoz.
A statisztika nem beszél arról, amikor a minimálnyugdijas nagymami kávéját, teáját, gyógyszereit a jobban kereső unoka vásárolja meg, szeretetből, a kávécskát titokban odacsempészve a mami kamrájába... Bonyolult az élet. Ott, ahol már nem tud segiteni az ilyen családi közreműködés, mert már mindenki lecsúszott, ott van a nagy baj, és nem tagadható, hogy bizony rohamosan nő ez a réteg. Egyik ismerősömnél például váratlanul meghalt a családban a velük élő szingli nagynéni, hatvanas éveiben, és többé nem jött az ő 120 ezres nyugdija... és ettől totálisan összeomlott a kamaszgyerekeket nevelő testvére családjának az élete anyagilag - mert a ház rezsije ugyanakkora maradt, fűteni mindenképp kell, világitani akkor is kell, ha már nem ül a vacsoraasztalnál a nagynéni... aki minden korábbi nehéz helyzetben pótolta a banki kölcsön szerepét is, mert neki mindig volt kicsi tartalékja...
Sokan vállalnak feketén munkát, takaritást, fűnyirást, ami adódik, ezek nem szerepelnek a statisztikákban. A lakásrezsin nagyon nehéz spórolni, oké, ne hagyjunk égve villanyt feleslegesen, stb., de... a rezsiköltségek elszálltak, ezzel van a legnagyobb gond.
A táplálkozás olcsó megoldása ismeretek kérdése: tudni kell főzni és sütni. 100 forintos pulykacsontból jó leves főzhető, csak tudni kell,hol lehet venni (nem sok helyen, mert bedarálják állateledelnek, az nagy profitot hoz...),
A környezetemből származó tapasztalatom az, hogy rendkivül nehéz az átállás a takarékosabb életvitelre. Amikor valaki munkanélküli lesz, és az addigi nettó 130 ezer helyett csak 30 ezret kap, akkor nagyon nehezen áll át... Hogy ne zacskós levest vegyen adagonként 250-ért, hogy ne levestésztát vegyen kilónként 800-ért, hanem tescós lisztet 100-ért plusz tojást... és meggyúrja, metélje... Rendkivül nehéz az átállás, márpedig a minimálbérből élésnek ez a lényege: hogy amit lehet, magadnak megcsinálsz, megvarrsz, megfőzöl, minden használhatót elkérsz, stb. A minimálbéresek pl. nem szokták befizetni a gyereket a menzára... otthon főzni olcsóbb, csak fáradságosabb.
Szóval ennek a blognak a számolgatása ezen a részen fog értelmetlenné válni - egy minimálbéres tartósan másképp él, másképp gondolkodik, másképp szervezi a családot, mint aki csak egy hónapig számolja a költségeket. Nem fogsz tudni egy hónapra átállni, értelmetlen lesz pl. a kajálást számolgatni. Nem fogsz leszokni a kávéról, nem fogod a gyerektől elvenni a colát vagy narancsot, stb. Nem fogsz bliccelni - minimálbérből nemcsak kocsit nem lehet fenntartani, de BKV-bérletet se lehet venni, a bliccelés kényszersport... Szóval ezért nem életszerűek ezek az ujságirói számolgatások. Inkább kérj meg egy panelben élő özvegyasszonyt, hogy vezessen háztartási naplót... az fillérre pontos lesz és életszerű.