Adatok
ÁB
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Milyen is lenne az, ha minden elektromosságunkat dízelmotorok biztosítanák? Talán ilyen büdös és egészségre káros, mint a kisfilmen, talán nem. De inkább igen. Jót nevettünk ezen a régi kis Nissan Leaf-reklámon, de titokban annak is örülünk, hogy nem így lesz. Bár ha hirtelen…..
ÁB
2011.12.05 19:12:03
@Szabi01: Még egyszer nekifutok ennek a vízelfogyás vs. vízelárasztásos félreértés tisztázásának.
Némiképp egyenletbe szedve a folyamatot: (ezt sajnos nem ússzuk meg, mert képletek nélkül a levegőbe beszélünk):
Bontás:
2 H2O + x (+ y) -> 2 H2 + O2
Égetés:
2 H2 + O2 -> 2H2O + x + y
ahol:
x: általam befektetett energia
y: a kívülről származó, a készülék által letranszformált energia. Az elején azért tettem zárójelbe, mert nem kézzelfogható, hogy bejön a reakcióba. A végén viszont már kimérhető, hasznosítható formában van jelen.
A kettő összege (x+y) egy fix érték, az az energia, ami a klasszikus vízbontásos folyamatnál kell a bontáshoz.
Na most. Tegyük fel, ahogy írtad, hogy kevesebb H-t égetünk el, hisz annyi is elég a folyamat fenntartásához , mondjuk 2 helyett 1-et, 200%-os hatáfokot alapul véve az egyszerűség kedvéért:
Bontás:
2 H2O + x (+ y) -> 2 H2 + O2
Fele hidrogén elégetése:
H2 + 1/2 O2 -> H2O + x/2 +y/2
ahol x a 200% miatt számszakilag ugyanannyi, mint y, így x/2 + y/2 = x, pont az az energia, ami a folyamat fenntartásához kell.
Láthatjuk, hogy így a VÉGÉN 1 VÍZMOLEKULÁM LESZ CSAK A KIINDULÁSI 2 helyett, az 1 maradék pedig komponensei alakjában a levegőben lebeg! És ha ezt nem égetem el, mert nem kell az energiája, bizony fogy az a víz!!
A gondolatmenetedben (és nem benned :) ott a hiba, hogy te az x visszacsatolásánál nem veszed figyelembe, hogy x-nyi befektetéssel 2 H2O bontható, nem egy! Itt borul az egyenleg!
Te mondjuk eleve kifordítva közelíted meg a folyamatot, hiszen logikus nem az lenne, hogy felosztom a keletkezett H-t és csak egy részét használom, hanem mindet elégetem, a keletkezett energiát (x+y) pedig megcsapolom, lefölözöm az y-t, az x-et visszavezetem, a fogyó vizet pedig magam utánatöltöm és nem a reakció eredményeképp adódó vízgőzt ill. kondenzátumát hasznosítom újra. (Ezt is lehet, hiszen ugyanannyi mennyiségileg, csak épp nem praktikus cseppenként összegyűjteni, hisz a víz nagyon olcsó.)
Na mind1, én személyeskedésbe inkább nem mennék bele, hogy kinek az agya hogy dobja le az ékszíjat. Ha meg tudod cáfolni a fenti levezetés logikáját, állok elébe! (Na nem ám úgy, hogy eleve baromság, meg ingyenenergia-hívő, stb.)
Én nem rúgtam fel az energiamegmaradást, csak a rendszer határait terjesztettem ki, ahogy korábban is írtam. (Részletesen fent olvashatod.) De kérdésedre válaszolva, igen, a plusz keletkezett energia egy igen csekély mennyiségű plusz anyagnak is megfelel, hisz e kettő egymásba konvertálható, vagy jobban mondva az anyag is energia.
A fenti könyvet továbbra is ajánlom, köcsönözhető is a nagyobb könyvtárakban, nem muszáj megvenni, így nincs benne kockázat. :)
Némiképp egyenletbe szedve a folyamatot: (ezt sajnos nem ússzuk meg, mert képletek nélkül a levegőbe beszélünk):
Bontás:
2 H2O + x (+ y) -> 2 H2 + O2
Égetés:
2 H2 + O2 -> 2H2O + x + y
ahol:
x: általam befektetett energia
y: a kívülről származó, a készülék által letranszformált energia. Az elején azért tettem zárójelbe, mert nem kézzelfogható, hogy bejön a reakcióba. A végén viszont már kimérhető, hasznosítható formában van jelen.
A kettő összege (x+y) egy fix érték, az az energia, ami a klasszikus vízbontásos folyamatnál kell a bontáshoz.
Na most. Tegyük fel, ahogy írtad, hogy kevesebb H-t égetünk el, hisz annyi is elég a folyamat fenntartásához , mondjuk 2 helyett 1-et, 200%-os hatáfokot alapul véve az egyszerűség kedvéért:
Bontás:
2 H2O + x (+ y) -> 2 H2 + O2
Fele hidrogén elégetése:
H2 + 1/2 O2 -> H2O + x/2 +y/2
ahol x a 200% miatt számszakilag ugyanannyi, mint y, így x/2 + y/2 = x, pont az az energia, ami a folyamat fenntartásához kell.
Láthatjuk, hogy így a VÉGÉN 1 VÍZMOLEKULÁM LESZ CSAK A KIINDULÁSI 2 helyett, az 1 maradék pedig komponensei alakjában a levegőben lebeg! És ha ezt nem égetem el, mert nem kell az energiája, bizony fogy az a víz!!
A gondolatmenetedben (és nem benned :) ott a hiba, hogy te az x visszacsatolásánál nem veszed figyelembe, hogy x-nyi befektetéssel 2 H2O bontható, nem egy! Itt borul az egyenleg!
Te mondjuk eleve kifordítva közelíted meg a folyamatot, hiszen logikus nem az lenne, hogy felosztom a keletkezett H-t és csak egy részét használom, hanem mindet elégetem, a keletkezett energiát (x+y) pedig megcsapolom, lefölözöm az y-t, az x-et visszavezetem, a fogyó vizet pedig magam utánatöltöm és nem a reakció eredményeképp adódó vízgőzt ill. kondenzátumát hasznosítom újra. (Ezt is lehet, hiszen ugyanannyi mennyiségileg, csak épp nem praktikus cseppenként összegyűjteni, hisz a víz nagyon olcsó.)
Na mind1, én személyeskedésbe inkább nem mennék bele, hogy kinek az agya hogy dobja le az ékszíjat. Ha meg tudod cáfolni a fenti levezetés logikáját, állok elébe! (Na nem ám úgy, hogy eleve baromság, meg ingyenenergia-hívő, stb.)
Én nem rúgtam fel az energiamegmaradást, csak a rendszer határait terjesztettem ki, ahogy korábban is írtam. (Részletesen fent olvashatod.) De kérdésedre válaszolva, igen, a plusz keletkezett energia egy igen csekély mennyiségű plusz anyagnak is megfelel, hisz e kettő egymásba konvertálható, vagy jobban mondva az anyag is energia.
A fenti könyvet továbbra is ajánlom, köcsönözhető is a nagyobb könyvtárakban, nem muszáj megvenni, így nincs benne kockázat. :)
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Igen, nincs olyan, hogy külön anyag vagy külön energia, ez igaz, én is ismerem a fenti képletet. De ahhoz, hogy plusz anyag (akár csak pár mol hidrogén atom) keletkezzen egy ilyen kísérlet során, óriási, atomrobbanás szerű folyamatoknak kellene lejátszódni, mert a cé négyzet gigantikus szorzó ám!!!
Sőt, lényegében csak energia van, különböző rezgésszámon. És épp itt a lényeg! Az alacsony frekvenciát anyagnak érezzük, a magasabbat hőnek, fénynek, rádióhullámnak, és nyugodtan folytathatjuk a sort, hiszen így jutunk el a fenti látszólagos paradoxon feloldásához: a frekvencia felülről nem határos!! Vagyis egy ponton túl már nem érzékeled, egy másikon túl már nem is látod, egy még magasabb rezgésszám fölött már nem is tudod kimérni, de attól a rezgésszám még meg tovább! (Mérni azért nem tudod, mert amivel méred, az is az alacsonyabb rezgésszámú rendszerhez tartozik, így nem rezonál az ott lévő dolgokkal.)A plusz energia tehát nem a semmiből lesz!
Vannak olyan folyamatok (é.: szerkezetek, gépek, stb.), melyek adottságuknál fogva "kilógnak" az általánosan elismert rendszerből (ha úgy tetszik, világból). A folyamatok többsége nem ilyen, de ez alapján nem szabad levonni azt a következtetést, hogy az ismert határok bebetonozottak, és a fenti dolog marhaság. Mert ilyenkor jön vmi, amit nem értünk, és csúnyán rácáfol a klasszikus törvényeinkre.. Rendszerelméletünk határain kellene elgondolkodni.
A fenti energiatranszformátorok éppen ezt teszik. Egy magasabb rezgésszámú rendszerből hozzák le általunk érzékelhető és kiaknázható szintre az energiát. Nem a semmiből. S a letranszformált energia + az általam befektetett a végén egyenlő lesz a hidrogén (vagy durranógáz) elégetésekor keletkezővel, így a törvény nem sérül. Persze engem csak az általam befektetett érdekel, mert azért fizetek... :)
Mondom, őszinte szívvel ajánlom Balogh Béla fenti könyvét, igen sok kérdésedre választ fog adni.