Adatok
BGY
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az egyik hiperben lőttem az első Benza-palackot, egy rajnait, akkor még nem sejtettem, hogy. A címkén annyira büszkén, annyira magabiztosan feszített szép antikva betűkkel, hogy Benza György borászata, és még a kapszulára is ráírták, hátha a címke kiskapitálisai elkerülnék a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Kikívánkozik belőlem, mint pipából a füst, hogy a Tisli címkéje szvsz egy hangulatot, érzésvilágot ragad meg, ami ezek szerint bár sokaknak, mégsem mindenkinek jön át. Ipacs Géza, a boros berkekben méltán elismert grafikus (a.k.a. bordesigner) nyilván nem szorul az én védelmemre, anélkül is jól elvan s valószínűleg ezidőtájt is art-reciklálási vágytól fűtve szürrealista mesterek alkotásait bújja, mint ahogy ráérő recenzensünk is tette oknyomozása közepette. A guglizás (v.ö. kuglizás, tislizés, benzázás) során borítészünk újabb érdekességre bukkan s – az ízlések eltérőségére egyébként helyesen-jogosan hivatkozva – következik az emberiség ősi kultúrájának részét képező vadászat kipoentírozása. Hadd osszam meg veled és az olvasókkal, hogy édesapám gyerekkoromtól fogva belém nevelte a természet iránti tiszteletet és megbecsülést, a vadászat iránti szeretetet. Ő tanított meg arra, amit számos vadásztársamtól eltérően azóta is vallok, hogy csak azt szabad lelőni, amit az ember meg is eszik; ezért nem vadászom oroszlánra, tigrisre, elefántra, zsiráfra, sasra, sólyomra és egyéb kapitális vadakra. Egyúttal szeretném jelezni, hogy nem fogyasztottam el a prospektuson látható összes antilopot, közös vacsora után a megmaradt hús a rendkívül kedves és a vadászathoz értő helybelieké lett. (El)kalandozás vége.
A BORFALU felemlegetése igen kedves volt: a 2004 óta évente megrendezett esemény sok olyan vidéki borászat előtt nyitott kaput, akik más boros rendezvények igen borsos részvételi díjai miatt eddig kiszorultak a fővárosból. Remélem, ez nem probléma... Megtisztelő a más irányú tevékenységeimmel szembeni érdeklődés is. Készséggel állok rendelkezésre bárkinek, mint építészmérnök és közgazdász képesítésű szőlősgazda (utóbbi titulust tartom a legfontosabbnak), amennyiben ez a bor megítéléséhez fontos. Ha már, azt viszont sajnálom, hogy az általam 7 éve alapított borászat számos nemzetközi borversenyen elért rangos helyezéseiről (pl. Challenge du Vin ezüst és aranyérem, Vinalies Internationales du Paris ezüstérmek) nem szólt a fáma – kíváncsi vagyok, a bordeaux-i világversenyen száraz tokaji hárslevelűvel hányszor nyertek aranyérmet?
A Márai-idézet üzenetének olybá értelmezése, hogy ül a barom az asztalnál és bambán bámul ki a fejéből, ráadásul mindezt történetesen egy komcsi tárcaíró hozta össze – ez magunk között sajátosan szánalmas megközelítés. Nem mintha egyébként tudtam volna, hogy az idézet az általam nem ismert Hegyi úr tollából származik, csak egyszerűen megtetszett, mert megítélésem szerint kedvesen idézi vissza a századforduló polgári világának borozgatási szokásait.
Nézzük a furmint-címkét is egy pillanatra. Nem, nem Bussaitól loptam, akinek nagy tisztelője vagyok, hanem Németh Csabával terveztettem, s köszöni szépen, 2002-ben szépségdíjas lett. Mármint a címke.
A Palota Borház neve nem a palota, mint építmény szóból ered, itt nem érhető tetten építészi képzettségemből eredő minden gyarlóságom. Tállyán, közvetlenül a borászat szomszédságában fekvő dűlőket az elmúlt néhány száz évben Polota dűlőknek mondták, ez magyarosodott Palotára – innen tehát a név.
De a borok. A Tisli darabokra szedése annak érdekében, hogy megritkuljon azon „kiskapitális” borfogyasztók száma, akik puszta kíváncsiságból a hiperben leemelnék a polcról – nem szép. Reduktív, könnyed bornál, 790 forintos hiperáron a mélységek bonyolultabb ízek hiányának felvetése – övön aluli. Citromos savanyúság, salátaecet – utálatos. Egyébiránt 2006-előtt nem létezett Tisli, mert a 2005 egy valóban savanyú évjárat volt. Figyelmedbe ajánlom a Dekanter – számomra mérvadó – értékelését, amely az általad csúnyán lesajnált és lepontozott Tislit 17,2 ponttal a 45 tétel közül a 17. helyre rangsorolta – azt hiszem, ezzel nincs okom szégyenkezni.
Ha kapok egy címet, netán személyesen találkoznánk, küldök egy régi borkombinátos „szomorodnit”, hogy valóban legyen fogalmad arról, amit írsz. Ezeket azért tárolom a borászatomban, hogy mindig tudjuk, milyen ilyen borokat nem kívánunk készíteni. Az általad agyonócsárolt, fás-csersavas-savanyú 2003-as furmint az említett 2007-es párizsi seregszemlén ezüstérmet nyert – hja, biztos a békazabáló franciák nem értenek hozzá. Vagy talán honi recenzensi balfogás?
Igazán frappáns a végszó, miszerint „semmi igazán jó íz nincsen benne”. Eszembe juttatja azt a történetet, amikoris a vizsgázó borász így felel a vizsgáztató tanárnak: - Tanár úr kérem, ha ez a bor olyan, amilyennek lennie kell, akkor ez egy nagyon jó bor, ha nem olyan, akkor ez egy nagyon hitvány bor. Hmm.
Summa summarum, úgy gondolom, kicsit szűk objektíven keresztül, ilyenformán torz képet tükrözve mutattad be az általunk készített borokat, ezért mélyebb ismeretek szerzése céljából meghívnálak Tállyára, a valóban festői szépségű Palota-dűlőbe az e hét szombatján tartandó szüretre. Ha éppen nem érsz rá, akár itt, akár Balatonlellén máskor is szívesen vendégül látlak, csak szólnod kell. Vagy írnod. Ha nem is hízelgőbben, de legalább kevésbé komisz objektivitással.
Üdvözlettel,
Benza György