Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Jill McBain

1 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Leone 1971-ben elkészült westernfilmjéről írni igen nehéz. Nemcsak a film nagyszerűsége miatt, hanem azért is, mert személyes kedvencről van szó. A Dollár-filmek meghozták az alkotó számára a sikert, de akárhogy is nézzük a pénz ,a gazdagság után áhítozó fejvadászok és…..
Jill McBain 2007.10.30 11:52:06
Alapmű. :)

Igen, nálunk sajnos alig ismerik. Én először tv-ben láttam (borzalmas szinkronnal és nagyjából annyi reklámmal, mint maga a játékidő), de ennek ellenére nagyon tetszett. Pedig amikor láttam az újságban, csodálkoztam, hogy jé, erről még nem is hallottam. De mivel Leone mester rendezte, nem volt kérdés, hogy megnézem.

Jams Coburnt mindig kedveltem, de igazán nagy kedvenccé a Pat Garrett és Billy, a Kölyök miatt lett. De ez is remek alakíttása. Bármelyikért simán Oscart érdemelt volna, de hát az Akadémia, mint tudjuk, marhákból áll.
Nagyon jól álltak neki az ilyen kiégett, életunt, viharvert figurák. Na meg amilyeneket robbant! Nagyjából a filmtörténet legjobb hídrobbantása is ebben a filmben van (Kwai folyó simán lepipálva).

Rod Steiger meg telitalálat. Kétségtelen, hogy ha Eli Wallach lett volna Juan, akkor túl Tucós lett volna. :) Steiger más egyéniség, de kitűnő komikus, és ugyanakkor tud ő igen komoly is lenni, ha kell. (Azért néha kell.)

A Vad Bandával való párhuzamok nem véletlenek. Leone ugyanis eredetileg nem maga akarta rendezni a filmet, haenm Bogdanivichot vagy Peckinpahot akarta felkérni, de egyikük sem vállalta. Ekkor egyik tanítványára akarta bízni a rendezést, de Rod Steiger ragaszkodott a Mesterhez, így végül szerencsénkre beadta a derekát.
Érdekes, mert noha jellegzetesen leonés, igen sok a Peckinpah-típusú elem is benne. Mintha Leone megpróbált volna Peckinpah stílusában rendezni. Mivel tehetséges, akárcsak Karinthy, érdekes egyveleg jött létre a két stílusból. Például sokkal brutálisabb, sötétebb, vigasztalanabb a hangulat, mint az addigi Leone-filmekben.az, hogy van benne humor is bőven, de itt már nem az a képlet, hogy jön a pozitív hős, jól lerendezi a gazfickókat, majd dolgát jól végezve ellovagol a naplementébe. A forradalomban már nem megy az ilyesmi.

Ami az eddigi filmjeitől eltér, hogy nincs egyetlen, karizmatikus főgonosz. A rosszember, az enyhén nácis arcberendezésű német (?) ezredes, alig szól pár szót a filmben. Egyszerűen ott van és már a fején látszik, hogy ez gonosz. De nem kap annyi játékidőt, mint a többi kollégája. Plusz van nekünk még árulónk is (ilyesmi Zapta westernekben kötelező), de ezt nem lövöm le. Amúgy sem gonosz, inkább csak gyenge meg lúzer.

A forradalom is eléggé ambivalensen van beállítva. Erőszakos és kaotikus, semmi romantika nincs benne.

A film? Ja, a film az nagyszerű... :D 10/10
Ritka csemegére bukkantam Szerb Antal A varázsló eltöri a pálcáját című kötetében. A könyv a tragikus sorsú író újságcikkeit tartalmazza, köztük egy pár oldalas nekrológ és karrierösszegzés a westernponyva-író Zane Grey halálának alkalmából. Bevallom, nem ismerem Zane…..
Különös, félvállról kezelt műfaj a spagetti western. Legtöbb ember Clint Eastwood borostájával és Charles Bronson harmonikájával azonosítja és be is éri ennyivel, ritkán eszükbe jut még Keoma gondozatlan szakálla és Giuliano Gemma ezüstegydollárosa. Nem sejtik, hogy csak a…..
Jill McBain 2007.10.09 11:58:23
A westernen belül külön alműfaj volt az úgynevezett Zapata western, mely a mexikói forradalom idején játszódó filmek összefoglaló neve; az ismertebb művek közül ide tartozik a Viva Zapata! (1952) Marlon Brandóval, az Egy marék dinamit (Giu la testa, 1971), és bizonyos mértékig a…..