Regisztráció Blogot indítok
Adatok
FTünde

0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Nem elég, hogy a Tesco a vásárlókra hagyja a termékek lehúzását, még fel is jelenti őket, ha mégsem sikerül ez a művelet 100%-osan. Naiv ügyfél kosarából a legolcsóbb hús maradt ki a szórásból, ám amikor visszament, hogy kifizesse, már kipakoltatni vitték. Az ott helyben ki…..
FTünde 2013.01.11 21:06:43
A posztoló még jól járt a felmentéssel. Velem hasonló eset történt, de rosszabb befejezéssel. Bementem egy boltba, és voltak nálam máshonnan – ugyanabból a hálózatból - származó termékek, természetesen blokkal, természetesen duplán csomóra kötött szatyorba csomagolva a táskámon belül. Biztonsági őr sehol, így simán bementem, vásároltam, kifelé becsipogott. Akkor már persze ott termett egy kövér, női biztonsági őr (hja, a jutalék nagy úr). Rögtön előszedtem a becsomagolt, korábban bevitt, blokkos cuccaimat. Ezeket az őr elvitte egy szomszédos kasszához. Ott a vonalkódokat becsipogta az ottani kasszás, és mindegyikre közölte, hogy „Tőlünk van.” (Mint mondtam: máshol vettem 2 nappal korábban.) Köpni-nyelni nem tudtam a hazugság hallatán; mondtam, hogy nézzük meg a kamera felvételét, mire az őr: „Ahhoz magának semmi köze!”, és elégedetten vigyorgott. (Hja, a jutalék.) Hátravitt és megírt egy jegyzőkönyvet, amit én persze nem írtam alá. - Közben egy bolti alkalmazott néni beszaladt és szépen elvitte a tőlem elvitt árukat.
Felháborodásomban még aznap este megírtam ide a Homárra a történetet, aztán nem foglalkoztam az üggyel tovább, hisz tudtam, hogy a kamerafelvétel igazolni fogja, hogy nem követtem el lopást, nem történhet semmi.
No de a bolt nagyon mérges lett, hogy valaki meg merte írni a vele történteket azon a csúnya Interneten, és büntiből megtette a feljelentést, annak ellenére, hogy nyilván végignézték a videófelvételt, amin látszik, hogy ártatlan vagyok.
Ekkoriban még az önkormányzathoz tartoztak a lopások, és egy volt rendőrnő volt az ügyintézőm. Neki szegénynek az a rendőri beidegződés volt a kis fejében, hogy a bűnösségem bizonyítéka maga a feljelentés ténye. A biztonsági őr nem jelent meg az idézésre, a videófelvétel nem volt meg (állítólag letörölték, holott, mivel nem írtam alá a jegyzőkönyvet, bizonyítékként meg KELL tartani, és a feljelentéshez csatolni a kamera felvételét). Az ügyintéző 3 és fél órán át hallgatott ki, és látszott rajta, hogy magában ő már eldöntötte a bűnösségemet. Vörös volt a feje, majd’ megfulladt mérgében, hogy a csúnya ügyfél az interneten mert „panaszkodni”, többször is megjegyezte, hogy „az a cinikus írás“, amit „arra a honlapra” írtam… (bocs, hogy az igazságot le mertem írni). Az, hogy semmi bizonyítéka nem volt ellenem, nem zavarta. Ja, de igen! Közölte, hogy ő végzett „próbavásárlásokat” – az én esetem után úgy egy hónappal –, ami abból állt, hogy ő vásárolt dolgokat abból a boltból, ahonnan anno az én táskámban lévő áruk származtak, majd bevitte őket abba a boltba, ahol az eset történt; és hogy a máshonnan való áruk neki sohasem csipogtak, csak azok, amik abból a boltból származtak. Ezt ő többször eljátszotta, és hogy ez neki a bizonyíték!
Mondtam, hogy érdekesek ugyan a kis kalandjai, de hogy ÉN, és AKKOR, elkövettem-e AZT, amivel vádolnak, tudja-e bizonyítani, de erre valamiért nem válaszolt…
Az ügy még ekkor sem foglalkoztatott, de aztán kaptam egy 20.000.- Ft-os bírságot kiszabó határozatot. Ebben le volt írva, hogy az ügyintéző próbavásárlásai atombiztos bizonyítékok, és különben is másfajta áruvédelmi kód van a két boltnak. – Ez utóbbit, mivel, mint mondtam, egy eladónéni elvitte tőlem a nálam talált árukat, míg a jegyzőkönyv készült, nem tudtam vitatni. A mai eszemmel ragaszkodnék hozzá, hogy rendőr jöjjön ki és foglalja le, ellenkező esetben (mint, gyanítom, ekkor is) – egyszerűen kicserél(het)ik. Ha a kasszás is csuklóból hazudik, ez nyilván a napi gyakorlatuk része.
Természetesen írtam egy kifogást az ügyben, melyben tételesen elmagyaráztam, miért hülyeség az ő „bizonyítékuk”, és hogy tessenek felfogni, hogy IGAZI bizonyítékuk nincs ellenem, úgy mellesleg pedig nem is követtem el. Az önkormányzat azonban kitartott az álláspontja mellett, és a bíróságra küldte tovább az ügyet.
(Ekkor még „csak 3,5 óra ment el az életemből az el nem követett lopási ügyre, meg a postaköltség.) A kifogással egyidejűleg írtam a bolthálózat központjának is, ahol megkérdeztem, hogy 1. miért törölték le az ártatlanságomat bizonyító kamerafelvételt, 2. hogyhogy a vonalkód alapján a pénztáros meg tudja mondani, hogy melyik boltból való az áru, ami nem onnan való, holott a vonalkód, ahogy utánanéztem, csak az áru megnevezését, árát tartalmazza, a boltot pedig NEM, 3. mondhatja-e a biztonsági őr, hogy semmi közöm a videófelvételhez stb. – összesen kb. 15 kérdést írtam le. Erre annyi volt a válasz, hogy adjam meg az e-mailcímemet és a telefonszámomat a közvetlenebb kapcsolattartás miatt. Ezt nem tettem meg, mert a tértivevényes, írásos levelemre tértivevényes, írásos választ vártam, és persze vírusra sem vágytam 
A bíróság – egy bírósági titkár, az iratok alapján – elutasította a kifogásomat, és hatályban tartotta a bírságoló határozatot. Olyanokat írt, hogy mivel befelé nem csipogott az áruvédelmi kapu, kifelé meg igen, ezért „logikai láncot” képez, hogy a cuccokat onnan lovasítottam meg. Valamint hogy a „meglévő, és az iratokhoz csatolt videófelvétel alapján” lehet látni, ahogy én bemegyek a boltba, és az áruvédelmi kapu nem jelez. Hogy honnan ismert fel engem a videófelvételen egy bírósági titkár, akivel soha nem találkoztam, azon azóta is gondolkodom ! Másfelől vajon hogy került az iratokhoz csatolva az a videófelvétel, amiről az exrendőr ügyintéző a képembe mondta – és a meghallgatási jegyzőkönyvben is ott van – hogy már letörölték? És ha van videófelvétel, akkor az állítólagos lopás miért nem látszik rajta? Mert ezt nem írta le a bírósági titkár… (A mai magyar igazságszolgáltatásról is csak ennyit. De lesz még.)
Ezek után következő fokozatként a bírósági tárgyalás tartását lehetett kérni. Én ekkor már azon gondolkoztam, hogy hagyom az egészet, de az igazságérzetem nem engedte. Kértem a tárgyalás tartását, és megkerestem egy ügyvédet.
Az ügyvéd javaslatára digitális géppel lefényképeztem az ügy iratait a bíróságon (a bírósági iroda 8.30-kor nyit, tehát a munkából is késtem, egy el nem követett ügyben). Az iratokban érdekes dolgokat láttunk: az ügyintéző több emberrel is beszélt a boltból, akik 1. ott sem voltak az én ügyemnél, de 2. közölték, hogy a két boltban eltérőek az áruvédelmi kódok, és az enyéimen pont olyan kód volt, mint az övéké! Amit sem cáfolni, sem megerősíteni nem lehet, mivel én jóhiszeműen hagytam, hogy egy bolti alkalmazott elszaladjon a korábban – MÁSHOL – vásárolt cuccaimmal…
Nos, ezek csupán informális magánbeszélgetések voltak, nem tanúmeghallgatások. Az ügyintéző kisétált a boltba, ott állítólag beszélgetett pár emberrel, erről gépelt az irodájában egy Feljegyzést, és közölte, hogy ez a bizonyíték. Pedig ez NEM bizonyíték, mivel ezek az emberek – akikkel sosem találkoztam – nem minősülnek tanúnak. Amit állítólag mondtak, azt sem aláírással, sem más módon nem igazolták, személyes adataik sem lettek felvéve. Engem nem értesítettek, hogy az ügyemben bárkivel is beszélnének, holott a törvény szerint jogom van jelen lenni tanúmeghallgatáskor, és kérdéseket feltenni a tanúknak. Persze lehet, hogy nem is beszélt senkivel sem, csak feljegyzéseket gépelt – semmi nem bizonyítja egyik verziót sem… (A mai napig szabálysértési ügyintéző ez a nő az önkormányzat honlapja szerint.)
Az iratok közt volt a bolt biztonsági vezetőjének telefonüzenete, hogy a videófelvételt már letörölték. Valamint egy feljegyzés a bolt biztonsági cégének vezetőjétől, hogy ő megnézte a videófelvételt, és azon látszik, hogy x árut beteszem a kosaramba, de a futószalagon már nincs ott. Ez nem igaz, minden nálam talált tételt kifizettem, és ezt a blokk bizonyítja is. Állítólag az is látszik a videófelvételen, hogy én „minősíthetetlen hangnemben” beszélek a biztonsági őrrel – ez sem igaz természetesen, nem is lehetett volna, hisz ez egy folyosón volt, ahol jöttek-mentek az emberek… szóval nemcsak a kasszás van kiképezve sumákolásra. Megjegyzem, hogy ebben a feljegyzésben még arra sem vették a fáradtságot, hogy a nevemet leírják, azt az álnevet használták, amit én találtam ki direkt a Homár számára 
Ja, és a kinyomtatott Homár-posztom is ott volt az aktában, ami nem bizonyíték sem ellenem, sem mellettem, így semmi keresnivalója nem volt az aktában.
A bolthálózat központjának másodszor is írtam tértivevényes levelet, amiben megismételtem a korábbi kérdéseimet, plusz rákérdeztem, hogy a befelé menő áruvédelmi kaput ki lehet-e kapcsolni esetleg, hogy valami csak kifelé csipog? De ugyanúgy „jaj, hát miről van szó konkrétan, kérjük a telefonszámát” hamukálás lett a válasz.
Az első tárgyaláson –munkanap volt, szabadságot kellett kivennem, +1 nap az életemből egy el nem követett dolog miatt – gyakorlatilag elmondtam újra az esetet, majd a bíró javasolta, hogy nézzük meg a videófelvételt. Paff lettem, hisz már kétszer is hallottuk, hogy a felvétel nincs meg, de a bíró előszedett az aktából egy DVD-t! Nem tudtuk megnézni, mert a jegyzőkönyvvezető gépe nem volt alkalmas rá, így elnapolták – négy hónappal – a tárgyalást, és tanúként beidézték a biztonsági őrt (= a történet egyetlen szereplőjét, akivel a valóságban is találkoztam), meg a biztonsági cég vezetőjét, aki a fenti feljegyzést írta. Amúgy a biztonsági őrt – az egyetlen tanút – az elsőfokú ügyintéző nem idézte be másodszor is, az nem fontos, bezzeg a 4 héttel későbbi próbavásárlás, az aztán bizonyíték.
A DVD-ről kértem egy másolatot. Először – munkaidőben – bevittem a bíróságra az üres DVD lemezt, másodszor – munkaidőben – elmentem a lemásolt felvételért.
A biztonsági kamera felvételén NEM LÁTSZOM. De az sem látszik, ahogy bárki ember fia lop. Konkrétan azokat a polcokat vette fullban a kamera, ahol a nálam lévő (= máshol vett) cuccok laknak, tehát látszania kellene, ha akkor és ott loptam volna őket, de nem látszik… Viszont 5 percig vacilláltam aznap az édességes polc előtt – az sem látszik… A pénztár, ahol csipog a kapu, az őr, amint odajön, és a másik kasszás, aki a cuccaimat vonalkódleolvasóval tosztatja és közli, hogy „tőlünk van”, nem látszik; és az sem látszik, hogy egy duplán becsomózott szatyorban van minden. A pénztárról egyáltalán nem szerepel felvétel…
A felvételt tartalmazó fájlon az utolsó módosítás dátuma a „lopás” után 3 nappal volt. Tehát valakik megnézték, és láttak rajta engem, amint NEM lopok. De mivel arra a csúnya internetre megírtam a sztorimat, hát fogtak egy akármilyen, másnapi, félórás felvételt, és azt rárakták egy DVD-re.
Amúgy azt tudni kell, hogy egy hétvégi délelőttön történt az eset: annyira nem voltak sokan a boltban, hogy a tömeg miatt senki ne vegyen észre semmit, de annyira kevesen sem, hogy néptelen legyen a helyszín. Ráadásul 4-5 db, nagyobb áruról van szó, nem sportcsokiról - tehát valaki mindenképp észrevette volna.
A második tárgyaláson a biztonsági cég vezetője közölte, hogy engem sosem látott, az ügyről semmit nem tud. Azt a feljegyzést, amit az ő nevében írtak, nem ő írta. Valaki más megírta, majd – valótlanul – aláírta az ő nevét. Milyen remek, hogy beidézték tanúnak..
A biztonsági őr hölgy nem jelent meg a bírósági idézésre (sem). A bíró hívatta be telefonon. Amíg megérkezett, a bíróság, az ügyvédem és én vártunk szépen. A bíró kérdésére, hogy elfogult-e, közölte, hogy nem az, majd, hogy emlékszik az esetemre, mert amiatt helyezték őt át egy másik boltba. (Értem, nem elfogult – mondta erre a bíró.) Aztán vigyorogva közölte, hogy az nem igaz, hogy egy kasszással olvastatta volna le a vonalkódjaimat, hanem azt ő maga állapította meg, hogy azok az ő áruvédelmi kódjaik. A bíró kérdezte, hogy tényleg szatyorban, becsomagolva voltak-e a nálam talált áruk? A nő röhögve közölte, hogy nem volt ott semmiféle szatyor! (A hamis tanúzás bűncselekménye miatt csak azért nem tett feljelentést az ügyvédem, mert a kicserélt / később készült / stb. videófelvétellel semmit nem tudtunk kezdeni.) Ezután együtt végignéztük a videófelvételt, ami nyomokban sem tartalmazott sem lopást, sem engem.
A bíró újabb két hétre elnapolta a tárgyalást, de mi már nyugodtak voltunk, mert egyértelmű volt, hogy sem tanúvallomás, sem felvétel nem bizonyítja a bűnösségemet.
Két hét múlva a harmadik tárgyaláson (= újabb szabadság) a bíró kihirdette a bíróság határozatát, amivel hatályban tartotta az elsőfokú döntést, tehát a bírságot.
Kifejtette, hogy „a bíróságban az a meggyőződés alakult ki, hogy maga ez a dolgot elkövette”. (Mivel egyes bíróság, tehát ő maga egyszemélyben. Nem tetszett az arcom, vagy a Homár-poszt.) Milyen alaposan végzett bizonyítási eljárás volt, ő nem is látott még ilyen vastag aktát! (Szóval a bíróság szerint a vastag akta = atombiztos bizonyíték.) Végül is az tény, hogy nálam voltak áruk! (Hogy máshonnan, az nem érdekli.) És „le van írva”, hogy én leveszek valamit a polcról, ami nincs a futószalagon! (Amit a biztonsági cég vezetőjének nevében írtak, amiről ő maga vallotta, hogy ezt nem ő írta, tehát valaki más hazudta az ő nevében – de hát ez nem fontos. Vagyis ha én leírom, hogy X.Y-t láttam gyilkolni, akkor az biztos igaz, hiszen le van írva.). Meg hogy „elhangzott”, hogy az áruk nem voltak szatyorba becsomagolva (a biztonsági őr vallotta ezt – amit nem tudok cáfolni, mert a videófelvétel, mármint az ENGEM ábrázoló videófelvétel nincs meg).
Ezek után már csak a perújítás lehetősége maradt. De mikor láttuk a törvényben, hogy ugyanehhez a bírósághoz kellene benyújtani, röhögni kezdtünk az ügyvédemmel. Nyilván a harmadik bíró is a bizonyítékok laza megítélését kultiválná, amellett még több szabadságot és idegeskedést az ügyre elpazarolni nem akartam. (A bíróságok bölcsességében és elfogulatlanságában azóta nem hiszek, és azóta nem pártolom a halálbüntetést. Ha engem egy el nem követett ügy miatt, bizonyíték nélkül, két bíró is elítél, rossz belegondolni, hány ártatlan embert végeznének ki. Különösen szomorú, hogy ez a sztori nem Hátsó-Borsodban, hanem az ország egyik úgymond előkelőbb körzetében zajlott le.)
Az el nem követett lopásért a bírságot befizettem – egy összegben, mert még 2.500 Ft illetékbélyeget nem akartam erre szánni, sem az első fokú ügyintézőnek nem akartam örömet szerezni azzal, hogy részletfizetést kérjek – és elévülésig „szabálysértési priuszom” van, olyan miatt, amit nem követtem el.
A bolthálózat mostanra megszűnőben van, én azóta sem járok oda éhhalál esetén sem, sem a családom, sem a barátaim, sem a barátaim családja, sem az ügyvédem családja és barátai. Az új mobiltelefonom pedig kamerás, és ha hasonló eset történne, az első pillanattól felveszem az eseményeket és nem a Homárra, hanem a youtube-ra teszem fel, és mindenkinek ugyanezt ajánlom.
Praxis Ennyire nem kell a vérem? 2011.10.15 06:00:00
Tisztelt Praxis Blog! Az én „történetem” lényegtelen apróság, de úgy felbosszantott, hogy úgy éreztem, le kell írnom.Egészséges 34 éves nő vagyok, semmi komoly bajom nincs. Egyetlen probléma az alacsony vérnyomásom (100 alatt). Ezzel sincs semmi baj, ha délelőtt…..
FTünde 2011.10.23 16:54:56
Én írtam ezt a posztot; köszönöm a kommenteket! Nem adom fel, és nekifutok még a véradásnak (15 éves szokást nehéz feladni), de ez az eset úgy bosszantott, hogy le kellett írnom.
@csak néha benézek ha marhaságot látok: , @Tempus-Anh: igen, tudom, hogy az orvos viseli a felelősséget a donorért, de az én esetem tényleg nem valami Dr. House-ba való titokzatos betegség. A 4 problémással szemben áll 20-21 sima véradás. Véradás előtt sokat iszom, és a kólától meg a (pozitív) izgalomtól a vérnyomásom is normális.
Komolyan csak azért sajnálnám, ha kizárnának vagy tovább akadékoskodnának, mert nekem ez tényleg szinte semmiség, de pl. egy kisbabának elég fontos lehet az a 4 dl vér.