Regisztráció Blogot indítok
Adatok
draconia

0 bejegyzést írt és 28 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2011.10.14. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Malfoy Kihívás 24. nap 2011.11.09 19:00:00
Amikor Scorpius esik szerelembe...Cím: SzeretnélekCsapat: ScorpiusKulcs: 8. Két szoba közt a csend, de végtelen nagy távolság.(Cserháti: Boldogság, gyere haza)Jogok: A világot tekintve minden jog J.K. Rowlingot illeti, ahogy hálás köszönetem is, mert alapul véve azt,…..
draconia 2011.11.22 14:11:41
Ismét egy hosszú, jól felépített történet, egy valószínűsíthetően gyakorlott író tollából. És emiatt talán a téma is határfeszegető, a páros. Van benne valami, határozottan, de valahogy engem nyomaszt. Maga az írás olvastatja magát, elgondolkodó, és jól átadja az érzéseket, de volt benne pár furcsa dolog, ami kizökkentett. Olykor fogalmazási jellegűek, pl. itt: „Még ha jobban is preferálod a férfiakat” – az is-t a „preferálod” mögött jobb lenne látni, olykor pedig máshogy írtam volna („az óta”, „bent maradás” – ezek mind egy szó), amik lehet, hogy csak elgépelések, sőt, valószínű. Vagy itt van ez a rész, ezt nem is értettem igazán: „Harry arcán egy pillanatra pimasz, vérlázító vigyor tűnt fel, de gyorsan elnyomta. - Ha azt te csak tudnád…” – miért a „csak”? Úgy érteném, hogy „ha csak felét is tudnád (akár, már attól is kibuknál)”, de ha itt nincs ilyen folytatás, akkor inkább „ha te azt tudnád” a szokásos formula. És itt mondja Ron is, hogy „abban aztán tényleg nem fogok sorban állni”. De miben? - Szóval picit helyenként ezek megakasztották az amúgy lendületes történetet.

Itt-ott fura volt, ahogy Harry Scorpnak úgy utal az apjára, hogy „Draco”, pl. itt: „- Attól tartok, én láttam Draco legrosszabb oldalát is. Meglehetősen sok perspektívából” – ez a mondat nagyszerű lenne, humoros, elgondolkodtató, de ha azt mondja neki, „én láttam apád rosszabb oldalát is” valahogy természetesebb lenne. Így olyan, mintha valaki kívülállónak beszélne, nem Draco fiának. Vagy talán épp ez volt a cél? Hogy mivel ők egy páros ebben, érezzük mi, olvasók kicsit távolabbinak, és ez a vérségi kapcsolat annyira ne legyen szem előtt? Ezt csak az író tudja. Tetszett viszont Draco finom cinizmusa és sznob önteltsége, kis humora, ami a felszínen megvillan, és sejteni azért, hogy belül más. Tetszett, hogy picit Lucius-jellegű a külseje, mégis önmaga. Nagyon is.

Az írás számomra mégis leginkább Harryről szólt. Scorpius itt körítés, egy nagyon kellemes, nagyon szerethető, nem draco-utánzat körítés, picit jellegtelen, olyan simulékony, de a főszereplő számomra Harry volt. Majdnem azt írtam, Scorpius itt untermann, de nem, annyira nem, inkább csak Harryt látjuk Scopius fényében, kiemeli Harryt, hozzá képest látjuk a fekete hajút. Őt remekül hoztad, Draco és Harry, meg az elmaradhatatlanul ronos Ron, azt hiszem, ez jobban állna a tolladnak, de ez megint csak érzés. Olyanféle, hogy ahogy Harryről olvastam, különleges hangulat száll meg, iszonyúan vonzóra tudtad írni, Scorp meg… Ő kedves és aranyos volt, átélhető érzésekkel, de a fókusz a felnőtteken volt.

Egy szó, mint száz: olvasmányos és rutinosan megírt történet volt, egy-egy briliáns módon megformált szereplővel, az alaptéma mégis rossz szájízt hagyott bennem; Harry bennem kevésbé könnyed testile/lelkileg, ott volt neki Draco is, más férfiak is, aztán Draco a fia – alapból más értékrendet tudok társítani mellé. Ahogy írtam már valahol, nekem ő olyan, mint Frodó – világmegmentő, és az ilyen messianisztikus emberek a messianisztikus küldetések elvégzése után nem élik már ugyanúgy az életüket, mert beteljesítették a rájuk bízottakat, és valami örökre megváltozott bennük, mint a hernyóban, aki lepkévé vált. És amúgy sem olyan alkatok, mint a többi hétköznapi ember – azért ők a kiválasztottak. Csak remélni tudom, hogy érted, amit mondani szeretnék. Nekem már az eredetiben is faramuci volt, hogy feltétlenül összehozták Ginnyvel, és éltek happily ever after. Frodó elment, mert nem tudta újra felvenni az élet szokott fonalát – ahogy elhangzik a filmben. Hisz az már nem is volt meg. Aki meghal valamiért, majd visszatér a halálból, nem lehet már a régi önmaga. De a Harryd mégis nagyon tetszett ettől eltekintve, tele van érzéssel, meleg, vonzó, otthonos érzésekkel. Szerettem, ezért bántam picit, hogy Scorp a párja, több okból is. Dracóval együtt inkább láttam volna, azt hiszem, az egy fergetes történet lenne.
Köszönöm, hogy olvashattam, volt benne sok elgondolkodtató kérdés, valószínűleg nem egy kezdő tollából, épp azért érzem, hogy lehetett volna picit különlegesebb.

üdv, dr

Kulcs: 5 - remekül benne volt.
Karakterek: 4 - Scorpiust nem éreztem annyira, mint Harryt.
Történet: 3 - nem győzött meg a páros, nem tudom Harryről elképzelni, hogy megtenné, és a fogalmazási furaságok miatt vontam le.
Cselekmény: 4 - nagyon szépen kidolgozott fic, és egy pici szikrát hiányoltam belőle, ami akár emblematikussá is tehetné. Nagyon jóból kiemelkedővé.
draconia 2011.11.22 14:14:54
Malfoy Kihívás 23. nap 2011.11.08 19:00:00
Draco mindig azt kapja, amit megérdemel?CÍM: Szerelmi leckékCSAPAT: DracoKULCS: Két szoba közt a csend, de végtelen nagy távolság.(Cserháti: Boldogság, gyere haza)JOGOK: JKR írónőt illet minden jog.MŰFAJ: Dramione, Romantikus, HumorosFIGYELMEZTETÉSEK: Erotikus tartalom, nyomokban…..
draconia 2011.11.22 11:04:35
Malfoy Kihívás 22. nap 2011.11.07 19:00:00
Luciust nem lehet elfelejteni. Ahogy nem lehet nem szeretni sem...CÍM: Lucius örökCSAPAT: Lucius KULCS: „Két szoba közt a csend, de végtelen nagy távolság.” (Cserháti Zsuzsa: Boldogság gyere haza)JOGOK: Rowling és Juhász Gyula MŰFAJ: novella FIGYELMEZTETÉSEK: SLASH, azon…..
draconia 2011.11.21 21:21:17
Malfoy Kihívás 21. nap 2011.11.06 19:00:00
A szerelem bonyolult - Scorpiusnak követnie kell a szíve szavát...CÍM: Füst, út, LéthéCSAPAT: ScorpiusPÁROSÍTÁS: Scorpius/Albus (Perselus/Harry/Ginny; Harry/Albus Perselus?)KULCS: „Már azt is eltűröm, hogy csak a lelkem lásson Téged; nem szabad együtt lennünk, mert azt nem…..
draconia 2011.11.21 21:09:12
Pfuhh. Ütött. Durván, mint egy film, ami után még nem tudod megnyomni az off gombot, mert egy ideig nézel csak. Egyszerre volt zavaros és rejtélyes, amikor azt hitte az ember, érti, még bonyolultabb lett, és rájött, elveszett. Helyenként teljesen bizarr, de máris jönnek a feloldások - egyszerre volt pörgős és "nyújtós" - hogy ezzel a fura kifejezéssel éljek; játszott az olvasóval. A gyomrom táján kényelmetlen érzést hagyott jópár dolog, egy-két szereplő indítékai, viselkedése, egészében véve egyedi volt, és biztos, hogy emlékezetes. Az utolsó mondat itt cseng még: "Ott voltunk, ahol nincsenek árnyékok, ahol a tükörképek nem léteznek, ahol a Hold vörös színben úszik, ahol az emberek fordítva haladnak, ahol lépcsőknek se eleje, se vége.

Ahol az elme szétdarabolódik, ahol a húsunkból nem marad más, csak kukaceledel, ahol a lelkünk szellemlényekkel száguldozik, ahol minden eltűnik, csak az érzéseink nem." Filmszerű, hátborzongató.

Kulcs: 5
Karakterek: 3
Cselekmény: 3
Történet:4
Malfoy Kihívás 20. nap 2011.11.05 19:00:00
Draco önmagát keresi - szerelmet talál és még valamit...Cím: A leggyönyörűbb hajnalokCsapat: DracoKulcs: „Már azt is eltűröm, hogy csak a lelkem lásson Téged;nem szabad együtt lennünk, mert azt el nem tűrné más.” (Demjén: Legyen ünnep)Jogok: Szeretném őket.…..
draconia 2011.11.21 20:48:05
Ahogy pár előző írónak megjegyeztem már, bizonyos okokból lemaradtam az olvasással és a pontozással is, ezért már nem írok olyan hosszú tirádákat, mint mikor még volt időm (és főleg kedvem, meg hangulatom) írni annyit és úgy, ahogy hittem, hogy az alkotó kívánja: kritikus szemmel, ami fejlődésre ad módot. Mégis minden kihíváson akad 2-3, de inkább csak 1-2 olyan, ami mellett akkor sem tudnék elmenni három sorral csak, ha semmi másra nem jut időm miatta. Mert úgy indulok neki egy-egy kihívás olvasásának, hogy keresek valamit. Rendre és mindig, krónikusan keresek, izzó lelkesedéssel, és ha nem találom, ugyanannyira tudok csalódott is lenni.

És fatális az is, amikor megvan. Amikor már van egy majdnem olyan, egy talán olyan, és aztán a pontosan olyan. Mivel jelentős hátrányban vagyok már a véleményezéssel, így az összes fennmaradóba belenéztem, milyenek érzésre, mi és melyik fog meg, aztán sorban elkezdtem végigolvasni, és most pontozok, aztán haladok, ahogy haladok, eljutok, ameddig eljutok. DE – és tök nagybetűvel – ez most épp egy olyan történet, aminek már a leírása is, meg a személyes hangvételű ajánló is egy kis műalkotás. Itt már érezhető mind az elhivatottság, mind az, hogy komoly munka van a történetben. Bizonyosan mindegyikben az van, csak nem egyforma mélységben. Itt magas fokú összeszedettséget érzek, az olvasóhoz szól abszolút, megszólít, invitál. Én pedig engedtem neki - nem bántam meg.

Ami a legérdekesebb, hogy az üzenet, amire fel is hívja a figyelmet a szerző az ajánló végén, nem szükségszerűen olyan, amivel egyetértek, talán egyáltalán nem, talán csak kicsit, vagy felerészben – mégis minden érzésem független ettől. Emiatt jó egy történet. Nem kell, hogy szóról-szóra egyetértsek azzal, amit állít, mégis le tud nyűgözni, mert úgy áll ki saját véleménye mellett. Tegnap olvastam egy idézetet, miszerint egyetlen olyan ember, aki szilárd meggyőződéssel bír, elsöpör száz olyat, akinek csak véleménye van. Ezt érzem most. Más a meggyőződésem, de teljesen hasonlónak érzem a szerző szenvedélyes közlését saját indulataimhoz. Nem azt érzem, hogy ehh, én másban hiszek, hanem hogy azt a mindenit, kalapot le, ez aztán érv. De térjünk a kritikára:

Remek kulcs, remek fic. Pokolra szállni szerintem sem könnyű, mert ahogy a vallás tanítja, tudatosan lehet csak: tudva és akarva, a bűn tudatában, és annak akaratában. Annál könnyebb ott ragadni, pokoli helyzetekben, amik döntésekkel, azok hiányával jönnek esetleg. A leírások – örök mániám, de igen, erre gondolok, amikor emlegetem: nem kell beszéltetni folyton a karaktert… ott van minden, és művészi. Jelzőhalmozós - jó értelemben -, ahogy én szeretem, minden megérinthető, érezni az illatát, hőjét, látni a színét… Mire való az írás, ha nem erre? Átadni egy képet, ami bennünk van. Akárha nemlátóknak akarnék valamit elmondani – hisz csak én látom úgy, ahogy belül létezik. Leírás nélkül ezt nehéz.

Azt szerettem a történetben, hogy Draco iszonyúan összetett, és rendkívül dracós – én is ilyennek látom. Vitatkozhatunk, hogy ic, vagy ooc, szerintem attól, hogy kiskamaszként a malfoysággal járó terheket zsarnokoskodással, gyávasággal, stb. kompenzálva élte meg, egy hülye kis görényként, felnőttként lehet ilyen. Malfoyság… na végre. Végre, végre, végre! Szőke bárki lehet, Malfoy és Luna NEM. Őket nehéz írni, és itt mindegyik perfekt. És itt ki is emelnék tőled egy mondatot:

„Malfoy vagy, Draco. És Malfoynak lenni nem merült ki a mérhetetlen vagyonban, a szőke tincsekben és az arrogáns attitűdben. Nem, Malfoynak lenni egyet jelentett azzal, hogy voltak bizonyos érzések, amiket egész egyszerűen csak nem érezhettél… ám ha esetleg mégis érezted őket, arról senki, de senki sem tudhatott. Malfoynak lenni merő önmegtagadás volt, és színes maszkok, kemény szavak. Draco pedig akkor is Malfoy volt, ha időnként gyűlölte az egész színjátékot.”

Erről próbáltam itt a kihíváson beszélni, de nem sikerült igazán interpretálni azt, amit szeretnék. Te összefoglaltad. A Malfoyok is emberek, igen. Csak épp inkább Malfoyok, mint emberek, az emberség köznapi értelmében, amiben valaki esendő, gyenge és kiszolgáltatott is lehet. Köszönet érte, mert sokan azt hiszik, nekem Piton és Lucius, Draco nem ember – de igen. Olyanok, mint ahogy azt itt összefoglaltad. A másik Luna. Nem tudnék méltóbb párt jelenleg Dracónak a fejemben, mint ezt a Lunát. A könyvbéli is efféle, de ott hagyták bugyutának picit, hogy a gyerekek szeressék olvasni, vicces, édes – hiszem, hogy azt kinőtte Luna. Megmaradt gyermekinek, de nem idétlen többé. Hanem ilyen. Tündéri. Nem véla, nem akármi – tündér.

Anthony… Hm. Tökéletesen megformáltál egy karaktert, élt. Tőlem mégis távol áll, afféle vállon suttogó, kicsit manipulátor kísértőként éltem meg több megnyilvánulását, de mesterien élő volt. Luna totális ellenpontja, kettejük között Draco – szép kis triász. Én félnék az ő keveréküktől, Anthony és Luna ötvözetétől, mert az a valaki bármire képes lenne… Úgy értem, már-már földöntúli értelemben. Nekem Draco vitte a törit, Anthonyban nem tudnék megbízni – de nem is kell, ott volt a lány erre. Viszont Dracónak talán tényleg ez kell(ett), amit a fiútól kapott. Bár én mindig vívódónak, de végül erősnek írom, attól még lehet bőven egy ilyen aspektusa.

Természetesen a kapcsolatuk pszichológiája is a helyén volt, teljesen hitelesen épült fel, aki már ilyenbe fog, hogy megjelenítse, az meg is támogatja. Borzongatóan deviáns volt, vagy groteszk kicsit, olyan félelemmel vegyes tisztelettel olvastam a partvonalról kettejük sötét játékát, Draco szükségleteit. És úgy érzem, Luciushoz is ez a fajta dominancia illik, nem másféle. Draco vadvirághoz való hasonlítása szintén lenyűgözött, nagyon különleges meglátás.

Harryt nagyon szerettem. Nem szerepelt sokat, és tevőlegesen sem nagyon, de láttam ott fent a lépcsőn a karddal, és az olyan pillanat volt, amikor bele tudtam volna szeretni. Nem kell ide csataleírás, részletek, nevek halmaza, kronológia, beszámolók, vér - Harry egy karddal, és a vesztét érző Nagyúr képe. Kész.

Nem örülök annak, ami kettejük, Harry és Draco között végbement. Fájt. Akkor is, ha értem, sőt: megértem, miért, és azt, hogy a történet épp erről a balanszírozásról szólt... megcibáltál belül. Az új kulcsnál azt hittem, és úgy esett volna jól, ha már rájött, amire rájött, hogy tisztázza is a dolgokat. Harry nyert, a kulcs meglett – igen, hálivudu, és kiszámítható, és irreálisan helyénvaló lett volna, ha rendeződik a kapcsolatuk, vagy legalább beszélnek. Mégis furcsa lett volna ebben a történetben, mert ez teljesen másról szólt. Itt jött el az a kirívó pillanat, ahol kettészakadtam. El tudta érni az író, hogy nem azt akarjam látni, amit szerettem volna. Megértette velem, amit ő akart. Szívesen láttam volna azt, de tudtam, nem lehet. A szív és a test vitája, hehe, ahogy azt Villon megénekelte.

A fic legbölcsebb mondata, ami talán legjobban megfogott, a következő volt: "Mert ti arrogáns, introvertált, határozott emberek legbelül mindig hordoztok magatokban egy kis határozatlanságot. Egy kis keserűséget, egy kis félelmet és pár sebet, melyek sokkal, de sokkal mélyebbre mennek annál, mintsem hogy valaha is begyógyuljanak. Ezért vagytok elutasítóak és hidegek, ha úgy érzitek, túl közel kerül hozzátok valaki. Ezért nem engedi a büszkeségetek, hogy fejet hajtsatok bárkinek is, akit gyengébbnek éreztek magatoknál. " Meghatott, elcsendesített. Nem térnék ki rá, miért.

A történelmet a győztesek írják – ezért kellett ez a fic, hogy lássuk a többséget, akik szintén éltek, akik szintén voltak. Mégis azt hiszem, hogy igen, a keresést feladni nem szabad, de kell cél, hogy találjunk valamit.

Minden szempontból tetszett, nem tudok belekötni semmiképpen. Mestermű, ennyi.

Pontok:
5
5
5
5
Malfoy Kihívás 19. nap 2011.11.04 19:00:00
Lucius még maga elől is titkolja, hogy szerelmes...Cím: Kígyómarta hollóCsapat: LuciusKulcs: 7„Már azt is eltűröm, hogy csak a lelkem lásson Téged;nem szabad együtt lennünk, mert azt el nem tűrné más.”(Demjén: Legyen ünnep)Jogok: Teljes mértékben J. K.…..
draconia 2011.11.21 08:31:42
A történeted jó hosszú volt, csak pár sort írok rá, még sok van előttem. Az ötleted komplex volt, jól kitaláltad, és fel is építetted. Nem volt benne logika bukfenc, vagy kirívó bukkanó.

Az ikrekkel gondban voltam néha, nem igazán tudtam, mikor melyik melyik :) A cselekményt is jól kidolgoztad, engem mégsem kötött úgy le, hogy bele tudtam volna feledkezni - talán túl öreg vagyok hozzá, vagy más oldalának kibontása érdekelt volna. Viszont a ládika ötlete nagyon tetszett. Elgondolkodtam, hogy mi lenne, a létezne ilyesmi... Pontosan itt az a kérdés, ami viszont jó, hogy benne volt: hogy vajon jó-e, ha van ilyen ládika.

Ami nagyon tetszett, az utolsó mondat: "A csillár utolsó gyertyacsonkja hirtelen aludt ki, s hozott vak sötétséget az ablaktalan padlásszobára. A sötétség jótékony dolog. Eltakarja a titkokat, homályba burkolja a hazugságokat, s felemészti azt, amiről másnak nem szabad tudnia. " - ez valahol nagyon igaz, valahol meg nagyon fájdalmas, de mindenképp örök kétség, hogy hogyan jobb; elfedve, vagy felfedve. Rövid távon, hosszútávon melyik.

Üdv,

dr

Pontok:
Kulcs: 5
Karakterek: 3 - nem voltak rosszak, de nem volt az igazi
Cselekmény: 4
Történet: 4
Malfoy Kihívás 18. nap 2011.11.03 19:00:00
Nézz a szerelembe, Scorpius! CÍM: Fortune daysCSAPAT: ScorpiusKULCS: 6. kulcs – „Ő a dal, mit suttognak a fák, A csend, a meghitt éjszakák” (Máté Péter: Ő)PÁROSÍTÁS: Scorpius/AlbusJOGOK: Minden jog természetesen J.K. Rowlingé, én csak a történet…..
draconia 2011.11.21 00:02:18
A történet, ahogy többen írták is előttem, valóban kissé kronologikus jellegű. Naplószerű, igen, ami nem baj, én szeretem a kifejezetten naplós történetvezetést. Ami jobban zavart, az inkább az elbeszélő stílusa volt. Olyan kis meseszerű hangulatot kapott, nem konkrétan átélhetőt, ha érted, mire gondolok. Elmesélte, hogy kapott levelet, aztán mentek bevásárolni - kicsit az első HP-s részt idézte, aranyos, de van egy tinis hangulata. Ami lehetne, hisz tinikről szól - csak esetleg ha idősebbeknek szánod, tálalható másképp. Aranyos volt, de a picit több, az jobb. A fogalmazás mindazonáltal nem volt rossz, a karakterekbe belekötni egy helyütt tudok, mégpedig ott, ahol slash-ekbe legtöbbször: néha ez nem két fiú volt, hanem egy fiú után epekedő fiatal lány. Volt egy heterós hangulata, de ez nagyon gyakori - nehéz nőként, lányként (meleg) fiút írni.

A történetben nem volt semmi kiugró, meglepő, volt egy eleje, vége - elvégzett, korrekt kis munka volt, de benned is többet érzek annál, mint amit itt láttam. Talán a kritériumok, vagy maga a versenyláz - kíváncsi lennék egy nem versenymunkádra, mennyiben más, vagy másik generációs törire.

Üdv, köszi,

dr

Kulcs: 5
Karakterek: 4 - a lányosság miatt, bár akár lehet ilyen is, így ez szubjektív vélemény.
Cselekmény: 3
Történet: 3
Malfoy Kihívás 17. nap 2011.11.02 19:00:00
Akinek a szíve ma a kezünkben van: Draco Malfoy!Cím: Egy hét a világCsapat: DracoKulcs: „Ő a dal, mit suttognak a fák,              A csend, a meghitt…..
draconia 2011.11.20 23:48:48
Hm-hm-hm. Draco-Blaise-t egyszer írtam jómagam is, de az valami rém pocsék egy szörnyedelem lett, azóta már másképp írok - egy dolog viszont megmaradt: Blaise nekem olasz, vagy legalábbis latinos :) Ez teljesen szubjektív hülyeség, csak a kép miatt mondom - képtelen vagyok így elképzelni őket.

OoC, ooc... és fluff. Ezektől óva intenélek annyiból, hogy be tud nagyon skatulyázni egy írót. Veszélyes terep, mert meg lehet nagyon szokni, és belekényelmesedik az ember. Azt hiszem, ezt a lécet megugrottad, most lehetne menni más felé. Azt írod egyik kritikaválaszban (amit külön becsülök, hogy írtál a kritikusoknak, az interakció mindig jó dolog, jobb, mint a lenyelt bántalmak, amik akár oldódhatnak is, a van kommunikáció) - szóval azt írod egy helyütt, hogy lehetett volna kalandosabb, cselekménydúsabb az adott időszak; de a jóisten mentsen tőle. Lehetne kalandosabb, ha ez egy mese lenne fiatalabbaknak :)) de én külön örültem, hogy nem lett kalandosabb: az érzelmeken volt a hangsúly. Itt éreztem azt a bizonyosat, hogy jöhet a következő lépcső, mégpedig a gondolatok. Ha azt meg tudod oldani, hogy azok kapjanak több teret, és csökkennek a párbeszédben közölt információk, akkor hatalmas lépéssel fog előrelépni ez a dolog.

A Draco-Blaise nem lesz a kedvencem, de ez nem baj, és fluffot sem fogok írni sem, és olvasni sem igazán, sok mást nem tudok hozzátenni: szeretném érezni Draco gondolatait, indítékait - ott van Benne.

további sok sikert,

üdv, dr

Kulcs: 5 - teljesen benne volt
Karakterek: 4 - tényleg ooc-k picit.
Cselekmény: 4
Történet: 3 - a vége picit elsietett volt, több gondolati tartalommal jobban felhúzható az egész.
Malfoy Kihívás 16. nap 2011.11.01 19:00:00
Lucius és a szerelem - no meg az országhatárok...CÍM: MesszeCSAPAT: LuciusKULCS: 6 „Ő a dal, mit suttognak a fák,A csend, a meghitt éjszakák”(Máté Péter: Ő)JOGOK: Rowling nénié. Én csak játszok és szórakoztatok.MŰFAJ: romantikus, kísérleti, angstyFIGYELMEZTETÉSEK:…..
draconia 2011.11.20 23:28:28
Nincs sokra időm, lemaradtam a pontozással, és alig van idő olvasni már. A történeted könnyed volt, a Repülő Halat megmosolyogtam már az elején.

Nem szeretem a Blackeket, vagyis van egy erős képem róluk, amit nehéz hajlítani, de ami tetszett a töriben, hogy volt egy hangulata, ami az elejétől érezhető volt, és végig maradt is. Köszönhetően a leírásoknak, és ettől egy egyensúlyt is kapott - mert ha a leírások javára billen el egy töri, attól csak irodalmibb lesz, de ha a dialógok felé, kevésbé. Örültem nekik, kellettek. Helyükön voltak, igazából azokból kaptam képet a dolgokról.

A romantika sem a kedvencem, de ahogy fent írtam, a hangulat okán mégis jók az érzéseim, ha egy kicsit a fogalmazás finomodik, a karakterek érnek, mélyülnek, differenciálódnak (amit mindig tudnak, bárki író esetén) még jobb lesz.

Üdv,

dr

Pontok

Kulcs: 5
Karakterek: 3
Cselekmény: 4
Történet: 4
Malfoy Kihívás 13. nap 2011.10.26 19:00:00
Lucius és a házasság...Cím: FlaviusCsapat: LuciusKulcs: „Kicsit korábban ébredek, csak úgy magamtólS egyre ritkábban beszélek az álmaimról”(Zorán: Számíthatsz rám)Jogok: J. K. Rowlingot illetik, én csak eljátszadozom a szereplőivel, a magam és mások…..
draconia 2011.10.27 21:51:07
Malfoy Kihívás 11. nap 2011.10.24 19:00:00
Draco rátalál élete szerelmére - talán...Cím: A boldogság áraCsapat: Draco - csapatKulcs: „Az első pillanatban játszanak csupán,             De már az első csókban benne ég a…..
draconia 2011.10.27 21:31:18
Malfoy Kihívás 14. nap 2011.10.27 19:00:00
Draco és az álmok...CÍM: ÁlomkeringőCSAPAT: DracoKULCS: „Kicsit korábban ébredek, csak úgy magamtól S egyre ritkábban beszélek az álmaimról.” (Zorán: Számíthatsz rám)JOGOK: Minden jog Rowling anyánké, én csupán tartós használatra elkoboztam a szereplőit. MŰFAJ:…..
draconia 2011.10.27 21:18:32
draconia 2011.10.27 21:19:32
Malfoy Kihívás 10. nap 2011.10.23 19:00:00
Lucius eljátssza a szerelmet...CÍM: JátékCSAPAT: LuciusKULCS: „Az első pillanatban játszanak csupán, De már az első csókban benne ég a láng, A mindent felemésztő, olthatatlan vágy.” (Kasza: Love story)JOGOK: Rowlingé.MŰFAJ: humor, romantikaFIGYELMEZTETÉSEK: slash, durva…..
draconia 2011.10.23 21:21:20
draconia 2011.10.23 20:23:11
Mivel a leírásban szerepelt, hogy ez egy humoros fic, nem térek ki arra, hogy OOC-k a szerelők. Lucius egészen luciustalan volt, de bizonyos formában humoros. Igaz, itt-ott fogtam a fejem, hogy de ez a pasi most hány éves?, mert helyenként inkább tűnt Harryék korosztályába illőnek, de mivel ilyen a történet jellege, betudtam ennek.

Nem is térek ki arra, hogy ha ez a Luc önmaga, nyilván nem ilyesmit eszel ki, sőt, meg sem fordul ebben a vendéglátóipari egységben :D:D No de fordítsuk komolyra a szót, jöjjön a technikai elemzés:

Leginkább ebben is a helytelenül kezelt szavak zavartak. Pl.: "Két egymás melletti asztalra ültek le, nem messze tőlem" - kétlem, hogy ténylegesen az asztalra, valószínűleg az asztalhoz inkább. Vagy: "lehörpintettem" (a maradék italt) - ez így nem jó. Vagy felhörpinti, vagy lehajtja valaki. Lehörpinteni csak a habot lehet a sör tetejéről. Vagy Ron ominózus mondata: "- De ugye nem kell elfeküdnöm magával?" - elfeküdni vagy lefeküdni az nem mindegy. Elgépelés biztosan, de látod, ezek meg-megakasztottak.

Rövidke volt, komolytalan, vagyis vicces, nem boncolom tovább. Kíváncsi lennék viszont, alkotsz-e komolyabb jellegűeket is, inkább olvasnék egy olyat tőled.

Kulcs: 5 - benne volt.
Karakterek: 3 - mivel humoros, de remélem, amúgy szoktad IC-re is írni
Cselekmény: 2 - nem volt egy egetverő története
Történet: 3 - mivel humoros, ennyi a pont, ha nem az lenne, nem ennyi lenne.
Malfoy Kihívás 5. nap 2011.10.18 19:00:00
A szerelem fáj - örök igazság, amit Dracónak is meg kell tanulnia.Cím: Can you feel my pain?Csapat: DracoKulcs: 2 – „Úgy, mint egy szörnyű álom, néha-néha feldereng, hogy az, ami mással történt, történhet velem, s veled.” – Demjén: Hogyan tudnék élni…..
draconia 2011.10.22 21:56:46
Ideértem - visszafelé haladva pótoltam be a restanciámat, ami a kritikákat illeti.

Nem vidám történet, de azért nem töltött el akkora szomorúsággal a vége: valahogy végig benne sejlett valami baljós. Az enyhe depressziós alaphangulat, mely, ha jól gondolom, az író sajátja, ott derengett végig, de épp ettől nem is számítottam happy endre.

A legelején picit zűrös volt az ajánló a sok megjegyzéstől, viszont leírással indult. Kicsit tapogatódzónak éreztem, mintha szándékosan lenne beleírva, mintha szárnypróbálgatás lenne, mindazonáltal én örültem, hogy sok volt benne, és egész jók.

Ami ledöbbentett: ahogy itt írtál arról, hogy Draco milyen volt egész kicsinek, tudatosult bennem, hogy héjjj... hisz ő nem is utálta Harryt az elejétől. Valamiért erre sosem gondoltam, holott TUDOM, hogy miután a kézfogását nem fogadta el Harry, onnantól sértett csak - de nem vettem végig, hogy kiskorától akár bálványozhatta is.

Ami még feltűnt: írtál olyat egyik varázslatra, hogy bűbáj, holott átoknak kellett volna lennie, hisz ártott. A Mórickás jelenet is kicsit kizökkenti az embert, és a hasonlók, viszont volt benne pár vastagon szedett kiemelés, amik nagyon tetszettek, elgondolkodtató volt helyenként.

Karakterekkel nem volt gondom, egyedül Luciusszal, de biztosan tudod mostanra, hogy rá kényes vagyok. Semmiképp nem zokogtatnám írásban, és az is fura, hogy apja, fia meleg - valahogy... nah. Érted :) Hiába megrendezett házasság esetleg, vagy talán biszexuális, mégis nekem olyan furcsa így látni őket. De ezt most nem hibaként írom, csak megjegyzés.

Egyáltalán nem volt rossz, kicsit olyan útkeresős ficnek érzem. Mintha úgy keresnéd magad a kapcsán, nem tudom jobban megfogalmazni. Térjünk is a pontokra!

üdv, dr

Kulcs: 5 - benne volt minden.
Karakterek: 3 - Luciusért le kellett vonnom.
Cselekmény: 4
Történet: 4
Malfoy Kihívás 6. nap 2011.10.19 19:00:00
Scorpiushoz is eljön az Igazi...Cím: Kōshin éjszakájaCsapat: ScorpiusKulcs: „Úgy, mint egy szörnyű álom, néha-néha feldereng, Hogy az, ami mással történt, történhet velem, s veled.”              …..
draconia 2011.10.22 21:28:43
Csak pár gyors pontra van időm, mert a történet annyira hosszú, hogy nem tudnék most részleteiben kitérni mindenre.

Egyértelműen pozitív a véleményem, bár itt-ott kicsit nehézkes és túldíszített, és nem szeretem az original karaktereket, mindig félő, hogy marysue lesz. Az inas tegezését említette valaki - nekem is abszolút szemet szúrt. Sokkal elegánsabb hangulatot kapott volna, klasszikusabbat, ha úgy tetszik, ha magázódnak. De nem "maga" fordulattal, hanem "ön".

Szófordulatok... igen, el tudja vinni a figyelmet, de volt olyan hosszú a fic, hogy ez úgy felhíguljon benne. Összességében egyáltalán nem rossz, ha máshova is feltennéd, érdemes jól átbogarászni, az oda nem illő, nem irodalmi, vagy művészietlen dolgokat kiszedni, és szintekkel lehet jobb kis ráfordítással.

Kulcs:5
Karakterek:4
Cselekmény:4
Történet:3
Malfoy Kihívás 9. nap 2011.10.22 19:00:00
A Malfoyok vonzerejének senki nem tud ellenállni - Scorpius szerencséjére...CÍM: Ember tervez, Ámor végezCSAPAT: ScorpiusKULCS: "És te azt mondanád éppen, hogy ő nem szerethet téged, mikor mint a folyó, elönti a bizonyság a szíved." (Koncz Zsuzsa: Susanne)JOGOK: A…..
draconia 2011.10.22 21:15:05
Malfoy Kihívás 7. nap 2011.10.20 19:00:00
A kiválasztott Malfoy: Lucius! A párja pedig: a Kiválasztott!CÍM: Rejtett érzelmekCSAPAT: LuciusKULCS:"És te azt mondanád éppen, hogy ő nem szerethet téged,mikor mint a folyó, elönti a bizonyság a szíved"(Koncz Zsuzsa: Susanne - Leonard Cohen alapján)JOGOK:…..
draconia 2011.10.22 19:20:25
Nem fogom bő lére ereszteni, előttem már felsorolták a hibáit és az értékeit is. Annyit emelnék ki, hogy Lucius (és bármelyik HP-s karakter) effajta pedofil beállítása végtelenül távol áll tőlem; ahogy már leírtam valakinek, a kevesebb néha több, itt is elég lett volna picit kevesebb ebből, de az pl. pszichésen alátámasztva. Ez azonban részletkérdés ahhoz képest, amiről írnék még: a technikai kivitelezés. Annyira jó lenne, ha nem rossznéven vennéd a kritikai észrevételeket, mert nem büntetésnek/bántásnak szánom, szánjuk, de csak remélni tudom, hogy az első reakciók után majd a mondanivaló is jelent talán belőle valamit. Hogy miért? Ez olyan, mint a tálalás. Egy szép, tiszta tányérból enni egy jó ételt sokkal nagyobb élmény. Ennél a törinél már a leírás sem érthető igazából, a szórend, a fogalmazás - és több helyen a ficben is vannak akár rosszul megválasztott összetételek, akár hibás szórendű mondat. Egy történetre időt kell szánni egy részről, és sok figyelmet, más részről viszont a tudást képességgé mélyíteni; vagyis hogy ezek a szavak, szóösszetételek üzembiztosan jöjjenek a tolladra, mintha csak a hétköznapokban beszélnél. Hidd el, ha ez a töri jól és alaposan le van gammázva, minden pontszám legalább eggyel emelkedne. És ez még csak a technikai átnézés (!), a töriről még szó sem esett. Szóval nem ördöngösség élvezhetőbbé tenni, én mindenesetre ezzel a jótanáccsal szolgálnék neked. Hogy mi jogon... kérdezhetnéd. Az embernek szerintem kötelessége önmaga fejlesztése, főleg akkor, ha más emberek szórakoztatását, megérintését tűzte ki célul, legyen bármilyen területen. Ez nálam szent szabály, az ember csinálja meg tökéletesen, amit vállalt, amennyire van rá lehetősége, aztán mérje le objektíven, hogy sikerült (ez lenne az olvasói kritika), és annak fényében induljon tovább. Hidd el, senkinek nem az írótárs szekírozása és nyomorítása a cél. Mindössze pártatlan, és van, akitől kemény, de igazságos kritika. Mindenki más, máshogy fejezi ki, amit gondol. Pitont is szeretjük, ugye, de egy percig sem gondolunk bele, hogy ő némelyik ficre (ha nem a legtöbbre) rávésne egy T-t - ez ezzel jár, Piton ilyen. És hogy lásd, nem csak a szám jár - késtem a kritikáddal, mert bár 35 múltam, az iskolapadból estem ide ma is. Meggyőződésem, hogy a folytonos tanulás, fejlődés elengedhetetlen. Nagyon régóta írok, de a mai napig azon vagyok, hogy tudnám jobbá tenni.

Sok olvasás, akár mások ficei (vannak már-már profi-számba menő ficelők is), akár könyv - és az ember óhatatlanul megszokja, megjegyzi, megérti, mitől és hogy lesz jó, jobb. És kicsi írásgyakorlatok - remek szórakozás.

Jó munkát neked, leld örömed önmagad felfedezésében!

Kulcs:4 - viszonylag helyén volt.
Karakterek:2 - Lucius miatt.
Cselekmény:2
Történet:3
Malfoy Kihívás 8. nap 2011.10.21 19:00:00
Draco a lehető legváratlanabb személynél talál békét és nyugalmat...Cím: Lélektől lélekigCsapat: Draco csapatKulcs: „És te azt mondanád éppen, hogy ő nem szerethet téged,mikor mint a folyó, elönti a bizonyság a szíved” (Koncz Zsuzsa: Susanne)Jogok: Az enyémek.…..
draconia 2011.10.22 18:06:14
Mit mondhatnék...? Már a felvezetése is igényes, a megjegyzések, kitételek, leírás, a kép - rendkívül szimbolikus, tekintve a hölgy nyakát... - a versidézet, Tóth Árpád nagyon is finom és mélabús, van benne valami hanyatló, mégis elegáns, dekadens, ahogy ez az írás is.

Az egyes részeket elválasztó mondatok szinte veretes díszek, külön-külön is ízlelgettem őket. Hangulatilag nagyon sokat dobtak az amúgy nem is olyan hosszú ficen. Mégis; ha már egy ilyen rövidebb lélegzetvételű írásban ilyen igényesség jelenik meg, mi minden rejtezik még ezek mélyén? Milyen titkok tudója vagy, Alkotó?

A leírások, a bevezető szépirodalmi szintű - akárha a Dorian Grayt emeltem volna le a polcról, csak valami könnyedebb formában, mert ez nem egy regény, és valami nőibb, simább tónusban. Akvarell. Tetszett a karakterek viszonya egymáshoz és a világhoz, ahogy a megjelenített életszakaszok is, mint évszakok - számomra azért volt lenyűgöző, mert nagyon képi a világa. A filmszerűség mindig sokat dob egy íráson, könnyebben átélhető.

Komoly kérdéseket feszegetsz. Elemezhetném, hogy Draco most hazug-e, vagy sem, erkölcsös-e vagy sem, hibás-e vagy sem - nem tartom annak; az egész történet elkerülhetetlen vég felé száguldott, még ha oly banális okok nyomán is, mint a megszokás és más ilyenféle, emberi kapcsolatot kikezdő dolog. Ez pont az a helyzet, amikor mindenki bűnös és senki sem, az a helyzet, amikor a dolgok csak úgy megtörténnek, látszatra váratlanul, valójában pedig már első perctől visszaszámolva valami ördögi robbanószerkezet kijelzőjén.

A feszültséget meredeken íveltetve járattad csúcsra, ebből pedig egy mesterien ötletes oldással menekítetted ki az olvasót, ami meglepő is volt, és szintén több rétegű értelmet hordozó. Valaki, akit meglátogat saját énje, és szeretkeznek. Hmmm... Végig kell még gondolnom a mögöttes tartalmakat. Draco bungalójáról Gauguin jutott eszembe, bár ő Tahitire menekült ugyanígy, ám ő is egy fiatalabb szeretővel bírt ott.

Egész egyszerűen nem tudok belekötni, épp ezért várom majd a többi kritikát, hogy vajon hol vétett a szemem, vagy az elmém^^ Pontosan ilyen történeteket keresek, nem harsogó, szép, minőségi, elegáns, visszafogott - és teljesen kidolgozott, minden tekintetben. Még pszichológiailag is, utalásaiban nagyfokú műveltséget sugall, de nem dörgöli az orrunk alá, viszont él vele, és nem rosszul, nem sokat, épp a kellő mértékben, amitől a szereplők és a mondandó is megkapja azt az intellektuális TŐKÉT, amin nyugszik az egésznek a realitása, vagy épp a minősége.

Gratulálok, őszinte elismerésem, nem tudok rossz pontot adni.
5
5
5
5 – fel sem tűnt, hogy non-magic… o__o
Malfoy Kihívás 4. nap 2011.10.17 19:00:00
Lucius és a féltékenység...CÍM: A zöld szemű szörnyCSAPAT: LuciusKULCS: „Úgy, mint egy szörnyű álom, néha-néha feldereng, hogy az, ami mással történt, történhet velem, s veled.”(Demjén: Hogyan tudnék élni nélküled)JOGOK: Minden jog JKR-é.MŰFAJ:…..
draconia 2011.10.18 11:44:46
Nem fogok túl sokat fejtegetni, sem a hossz, sem a téma nem igényel sok körüljárást. Leginkább észrevételeket közölnék most csak. A Lucius/Harry is olyan páros, amire jó, ha nagyon alapos indok van, nekem egy ooc-felirat erre sem gyógyszer, a személyiségben, jellemben szeretem látni azt, ami közös nevezőre hozza épp ezt a két karaktert. Nagyon-nagyon szeretnék már egy történetet, amiben IC Lucius van, vagy egyáltalán - ahova más warningot véstek az alkotók. Volt bevezetés, amiben már alapszituáció a kapcsolatuk ténye, tehát a gyakorlatban nem mutatkozik nagy logikai bukfenc, vagy hiány, így ez tulajdonképpen elfogadható így. Ha egyszer bővülne a történet, akkor ettől picit erősebb lenne az indítás, ha pontosan tudnánk, hogy jutottak el idáig - legalább utalásokban.

Nehéz volt felvenni a ritmust olyan szempontból, hogy Draco volt a leghűbb az eredeti formájához, de több helyen egyszerűen szerepet cserélt Luciusszal - kioktató volt vele, az apja pedig szubmisszív. Felcserélődtek a szerepek. De amúgy végig volt egy olyan érzésem, hogy ez a fajta Lucius picit eltévedt választás ebbe az életkorba beleírva; sokkal jobban érvényesült volna, ha ez egy tizen-huszonéves fiatalember. Az indulatai, a gondolkodása sokkal inkább erre mutat. Pl. a sok érzéki utalás, a földbe gyökerező (lábú, ugye, leírták már észrevételnél) Lucius, akire így hat egy formás fenék. Szerintem az idősebbnek ennél már több kell azért. Helyenként nekem picit rossz volt nézni, hogy Draco lekezelő az apjával, aki begerjedt kakasként kínlódott, hogy elveszíti a szexpartnerét - szerintem Lucius... ennél sokkal öntudatosabb, büszkébb és nagyobb volumenű férfi, aki tisztában van saját kvalitásaival is, és azzal is, amit választ - mindenből a legjobbat. De ebben a történetben ez volt az alaphangvétel, ez következetesen volt kidolgozva ezen egyszerű okból.

A végére valahogy odakerült romantikus két sor engem váratlanul ért; az addigiak sokkal inkább utaltak egy testi, nyugtalan viszonyfélére, mint valódi, szerelmi párkapcsolatra, hisz ilyeneket kérdez benne Lucius, hogy "Mi van, ha találsz valakit, aki jól néz ki és te felizgulsz, ha csak látod?" - ez a legkevésbé sem valami lelki problematika... És a kérdésfeltevés módján is tudnék finomítani, számomra ez nem illik egy választékos férfihoz, lehetne helyettesíteni azzal, hogy "izgatólag hat rád", picit más hangulatot kapna. És amúgy többek közt ez a mondat az, ami miatt keveslem a 14-es korhatárt - nincs benne durvaság, abszolút ártalmatlan és könnyed írás, csak nem hiszem, hogy egy 14 éves általános iskolásnak épp erre a perspektívára van szüksége, ha a szerelmi kapcsolatokról olvas - ez egy speciális eset azok közül, jobb, ha érettebb ember kerül vele kapcsolatba, akinek már kialakult világképe van, ne ez alapján alakuljon ki. Egyszóval végig elég nyilvánvalóan inkább a testi vonzalmat sugallta a dolog, a végén pedig lett a két sor - érdekes lezárás volt mindazonáltal, de talán még jobban sült volna el, ha picit már utalsz ezekre közben is. Persze, az indulat az első, meglátta a fotót, nem az jutott eszében, hogy mennyire szerelmes, hanem hogy mért fogja más a fenekét - ez alap. Csak mikor ez után esetleg őrlődik egy sort, ott magában rádöbbenhetne, hogy mi a helyzet, így esne jól a végén, hogy ki is mondja.

Igazából sokkal többet nem tudok elmondani, a hibákra kéne figyelni egy kicsit jobban, a leírásnál a cím egymás után kétféle verzióban is szerepel; zöldszemű és zöld szemű, vagy a lehagyott tárgyeset Harrynél - nem kukacoskodás, sokszor a mondat értelme múlik rajta. És hát a bevezetéssel, címmel indul, ezek fontos, hogy hibátlanok legyenek. Az Othello-idézetet súlyosnak érzem egy ilyen rövid és könnyebb íráshoz, de szeretem, ha vannak ilyen részletek egy műben, gazdagítja és nemesíti. A kulcs - nekem ez baljósabb érzetű idézet, mint ahogy te megoldottad, más jellegű félelmekkel tölt el, de jól volt felépítve, benne volt.

Szívesen olvasnék a tolladból egy IC-sebb Luciust - Draco nagyon is a helyén volt. Számomra ezt a törit ő vitte.

üdv, dr

Kulcs:4 - megfelelően beépült.
Karakterek:3 - Draco miatt három pont.
Cselekmény:3 - amit meg kellett, megtették.
Történet:2 - ld. fent.
Malfoy Kihívás 3. nap 2011.10.16 19:00:00
Scorpiusnak a szerelemhez a bosszún keresztül vezet...Cím: A Malfoy Asszertivitás ElméletCsapat: ScorpiusKulcs: “Megkapsz mindent, amit kérsz, szolgám leszel, amíg élsz” (Flop: Saras kezemmel)Jogok: Minden jog J. K. RowlingéMűfaj: RomantikusFigyelmeztetések: erotikus…..
draconia 2011.10.16 21:33:16
Well, well… Nocsak. Kezdünk beindulni. Picit megrettentem a vérvörös tacepaótól, miszerint igyekezzünk úgy kritizni, hogy az segítő szándékúnak tűnjön, hisz részben nyilván nekem szól – de elolvastam a történetet, húzóra, és nem bántam meg. Vágjunk is bele, eleget mondtam el az előző két kritikámban magamról és a indokaimról, aki akarja, megismerhette.

Összerezegtünk, Harmadik Író, ez az este egy jó konstellációt hozott. Annak ellenére, hogy nem az én ízlésem szerinti a történet. Ezt vártam a kihívás során, hogy legyen legalább egy pici szikra, amitől működik a kémia az olvasott mű és köztem, mert jó töriket keresek, ahogy mindenki, csak vannak szempontjaim, amikhez ragaszkodom, és ha nem találom őket benne, nem működik az egész. Ezzel az írással működött, méghozzá egyvalami miatt főleg: volt benne egyéniség. Ezt próbálom sokszor elmagyarázni, hogy nem biztos, hogy világrengető ficet kell írni – de legyen benne az alkotója. Kell bele, és az ki fog tűnni. Ha ott a lényeg, akkor arra fogok fókuszálni, mert az összefogja az egészet.

NewGen-törikben, mondhatni, egyáltalán nem vagyok otthon, ahogy ficelőként is az idősebbek táborát erősítem, úgy törik területén is inkább Harryék, vagy felmenőik foglalkoztatnak. Olvastam már egy kiemelkedőt a témában, és több olyat, ami elment valami drarry-paródiába… Nem is nagyon szeretem őket, öreg vagyok már hozzájuk. De nyitott is vagyok - győzzenek meg. Ami az új generációs ficek előnye, az a hátránya is; hogy nem ismerjük a szereplők jellemzőit. Csak a szüleikből indulhatunk ki, és ez sokszor bűnre csábít. Nehéz megtalálni a finom arányt az eredetiség, az ötletesség, meg aközött, hogy kell, hogy hasonlítsanak, hisz rokonok. Külön jó, hogy fel volt építve az összekerülésük, nem rohantál a dolgok elébe. Itt-ott voltak hirtelen váltások, a személyiségekben, a vonzalomban de belefért.

Örömmel vettem a cím ötletességét! Szeretem a figyelemfelhívó, és egyúttal ígéretes címeket – bár ha egy ilyen után következik egy kevésbé jó írás, az duplán rossznak hat. Mégis megéri kockáztatni; mert a cím összefoglal, cégér, előrebocsájt – egy illat, amire felkapjuk a fejünket, ami nyomán megkívánjuk a történetet. Illik a Malfoyokról bennem kialakult képhez. A másik, amit szerettem, és most először láttam itt, az egyes részeket felvezető egy-egy mondat. Adott egy archaikus hangzást az egésznek, mintha valami régies fabula lenne, „amelyben…” :) Mint egy étlap. Magam sosem éltem ezzel az eszközzel, de adott a műnek egy olyan ritmust, ami szépen vezette végig.

Amit ki kell még emelnem; a választékosság. Érződött az íráson, hogy a fogalmazás gördülékeny, hogy az író nem gondolkodik a szavakon sokat, és hogy készségszinten bírja az egyes kifejezéseket, nem csak a hangzás miatt építi be a mondandóba. Ide kapcsolódik a finom humor, amivel már az elején találkozunk. Én nem igazán kedvelem a humoros töriket, de ez már a felvezetőben a bőr alá bújt, méghozzá ezzel a részlettel: „egy elkényeztetett fiú bosszúját egy másik hasonló paraméterekkel rendelkező egyeddel szemben –valamint egy harmadik, meghatározhatatlan fajú, úgynevezett Albus P. Potter” Ez megalapozta a hangulatot, ami végig maradt is derűs. Ahol felnevettem: „- Mióta vagy te az aktív? - ült fel védekezően a szöszi” Nem sodort el az az írás közben, hogy most véres komolysággal ábrázold a jelenetet – reális volt, mert az alaphangulat is ilyen, mégsem vált bohózattá. És a karakter is ilyen – Scopr, de akár Draco is pont így ülne fel akárminek a közepén, csak mert egy hülye, büszke Malfoy. Ez nem volt tolakodó, sem mesterkélt.

Karekterek: féltem attól, hogy mindenki saját apja paródiája, vagy épp klónja lesz – nem lett. Nekem jobban tetszett Scorp, mert elfogult is vagyok, de most egyébként is szerintem ő volt a sikerültebb. Al picit lágy volt, alárendelt, nyilván okkal, de legalább egy kontra volt Scoprnak. Ami számomra legjobban leírta a szőke fiú karakterét, az a következő volt: "Scorpius megtett pár fenyegető kört a székben ülő körül, majd hirtelen felkiáltott." Igen, ez egy Malfoy, pontosan így látom őket. "Fenyegető kör" - két szóval leírtad, és ilyen, ha egy karaktert elkap az író, 1-2 kifejezéssel meg tudja villantani.

Összességében felhozhatnám újfent, mint mindig, hogy nekem kevés a leírás – de a történet hangulatához, stílusához itt és most elégnek találtam, és pótolták azok a dolgok, amiket fent kiemeltem. Lekötött, az ötlet érdekes volt, a címhez jól társult, kapott egy keretet, és ez az, amit díjaztam. Az mondhatnám összefoglalásnak, hogy az egyensúlyok története volt számomra így harmadikként a sorban, és hogy megkönnyebbültem – nem az effélét szeretem, egyáltalán nem, de a helyén volt, és beváltotta azt, amire számítottam tőle. Nem egy kiemelkedő történet, és nem is rossz. Volt benne egyéniség, engem ez meggyőzött. Óh, a képek ötlete pluszpont, a zene, az illusztráció mindig jó dolog. Nem nehéz a kedvemre tenni, jó, ha valamiben érzem az alkotót, és a frappáns dolgokat.

Nem tudom, régóta írsz-e, vagy mennyi idős vagy – hajrá, így tovább, és persze, hogy van feljebb, mindig van. Senki nem ír tökéletesen. De az egyéni hangot itt már látom, és ez az, amiért szinte csak pozitívat tudtam kiemelni.

üdv, dr

Kulcs: 4 – nem volt annyira benne, ahogy a többinél.
Karakterek: 5 – nem lettek klónok, mégis reálisak.
Cselekmény: 3 – helyenként kiszámítható volt, de nem rossz.
Történet: 4 – ld. fent
Malfoy Kihívás 2. nap 2011.10.15 19:00:00
Amikor Draco megkapja, ami/aki jár neki...Cím: Elárulva?Csapat: DracoKulcs: „Megkapsz mindent, mit kérsz,               Szolgám leszel, amíg…..
draconia 2011.10.16 17:51:05
Kedves második író! Mindkettőnk dolga nehéz a tegnapiak után. Valószínűleg te is ismerősöm vagy, sőt, talán barátom is, vagy volt ismerősöm, vagy leendő, ahogy az indulók nagy része is valamelyik – nem tudhatom. Mostanra valószínűleg a te hajad is csomókban hullik attól, hogy vajon mit fogok rád zúdítani.

Zúdítás… Engem sokan kértek már meg merengős pályafutásom alatt, hogy véleményezzem egy-egy művüket, és „jó hosszan kifejtős” kritikát kértek. Én amúgy is mindig azt írok, mert nem szeretem az „így tovább, folytit”- jellegűeket, és mert ha írok egy törit, én is szeretem a hosszabb véleményt, ami után ki tud alakulni egy interakció az olvasóval, vagy nekem az íróval. Úgy reméltem, és úgy tapasztaltam, hogy a legtöbb író örül a hosszabbnak. Az itt indulók/olvasók egy része, ha ismerné a Merengő legrettegettebb kritikusa véleményeit, jelesül Thierryét, érezné a különbséget talán, na, tőle én is fáztam, mégis megtalált pár véleménnyel. Sosem akartam olyanná válni, mégis jó volt az is valamire. Nem leszek olyan, mégis benne van a pakliban, hogy megbántódsz majd; ahogy olvasom a többi kritikát, néhol mentegetőzésekkel, az író fél, a kritikus is fél, pedig ez csak egy játék lett volna, de minden, amiben több ember is van, félre tud siklani, és félre is fog, mert ahányan vagyunk, annyiképp veszünk dolgokat. Én komolyabban, más kevésbé, az ember meg önző, magából indul ki. Ha két önző kerül össze, akkor meg… ajajjj :D Máshogy vesszük a dolgokat, ez tegnap óta tisztán világos, akár a Malfoyokat, akár a kihívást. Malfoyok… és Piton. A két „heppem”. Ez így volt mindig. Imádtam a könyveket, az első ötöt máig olvasom, de az utcsó kettőn csak egyszer rágtam végig magam, becsületből, és mindegyiket többször lecsaptam, nem tetszett minden benne – nem vagyok egyedül vele. A hetest még fájlban kaptam valakitől, előre elolvastam, de könyvben is megvettem. Aki ficelni akar, annak azért el kell olvasni, a filmek nem elegek – és filmből nem is láttam végig a 6-ost, meg a 7-est, utáltam őket, így az én képem a könyvek alapján alakult ki a szereplőkről, de mégis sajátos. Hogy értsd: szeretem látni a Malfoyok eleganciáját, mert nem vidéki bunkók, és szeretem látni Piton eszét, mert ő meg eszes és okos, ezért ezek a preferenciáim. Ennyi a háklim nagy titka, voilá. Rémes, nem igaz? :) Remélem, azért nem rohantál világgá, akartam, hogy tudd, mi alapján foglak kritizálni.

A másik sarokpont a kritikámban, hogy sokszor hozok klasszikus írókat példának. Téged is megtalállak majd vele biztos. De kiket hozzak? Saját szintünkről hozni ösztönző? Bíztassalak, hogy hajrá, írj úgy, ahogy én, ahogy xy, ahogy z, ahogy akárki Meriről - mitől lesz fejlődés az? Nyilván azokkal példálózom, akiket szeretek könyvben, és amiket szépnek, jónak érzek, de ha nem cél a haladás, hagyhatjuk annyiban. Akkor minden jól van úgy, ahogy van. Alap nálam, hogy egy írogató ember szeressen könyvet olvasni, legyen szerelmes a szavakba – erről szól a közös hobbink, az írás. Ami valakinek terápia, valakinek önkifejezés, valakinek életforma, életcél, de mindnyájan komolyan vesszük talán – na ezért írok neked is, másnak is hosszút. És milyen fura – többen innen régi olvasóim, akik mindig szerették, amit írtam, most pedig, hogy leírom, nekem mi hiányzik a ficekből, amitől hasonlónak sejteném, nem szeretik. Tehát nálam gyakorlatilag imádják, ahogy írok, de őket nézzem máshogy. És jó lenne olyan kritiket látni, amik írója sokat olvas, van viszonyítási alapja, leírni is le tudja a véleményét – én erre törekszem.
Ha valakinek megírom, hogy szerintem hasznára válhat, ha olvas klasszikusokat, vagy magában tisztáznia, merre felé tart az egész írogatósdiban – kritikai észrevételnek szánom. És nyilván feltételezem, hogy szeretne fejlődni az író, ezért versenyezteti, és le akarja mérni az eredményt. De oda kéne akkor írni, hogy „köszi, tanácsot nem kérek, írd le, hogy tetszett, vagy sem”, és akkor nem teszem. Majd más ír mást, akár azt is, hogy „bravo, könyvérett!” - ki hogy látja. Most bizonyára negatív mérleggel zárok, de ti, írogatók, esetleg hasznát veszitek majd egy-két szavamnak, ha nem most, hát később, még ha többé szóba sem akartok velem állni. Nem is kell. Egymás üres dicsérgetéséből nem tud az író építkezni. Térjünk a tárgyra:

Drarrystaként kezdtem, kritikám alapját ez a tapasztalat adja. Az első észrevételem formai lenne: a váltakozó PoV ad egy szerepjáték-jelleget az írásnak. Ez már korlátozza a művet arra nézve, hogy irodalminak hasson, akár novellának, akár elbeszélésnek, bár nem megoldhatatlan. Mindig a több író érzetét kelti, mintha legalább ketten alkották volna. Az elvileg két szereplőt helyenként viszont inkább egynek éreztem. Hasonlítottak. A váltások miatt döcögni is tud egy írás, erre jó figyelni, bár nálad inkább száguldott; a hosszabb povok, lassabbak könnyebben befogadhatók. Ide-oda cikázott minden, mint egy folyton másra zoomoló kamera. Ahogy a szemnek, úgy a léleknek is kell idő arra, hogy ráhangolódjon egyik, vagy másik szereplőre, mert mire megszokjuk, hogy oks, ez Draco, és élveznénk, máris hopp, kiugrunk, és bele Harrybe – milyen viccesen is hangzik ez egy drarry esetében :D Hagyni kell időt. Arra is, hogy kiteljesedjen egy-egy karakter, és hogy az olvasó ráérezhessen mindegyiknek az ízére. Legfőbb tanácsom ide a lassítás, rámeditálni arra a fiúra, akit meg akarok jeleníteni, mert ez olyan, mint a színjátszás. Ami szent. Thalia papnőjének kell lenni, felvenni a bőrét és átlényegülni; és akkor Dracóként fogsz megszólalni:) Viszont van egy sajátos hangulata, a játékoké, ami bennem jó emlékeket ébreszt.

A másik buktató, amivel óvatosan kell bánni, mert könnyű beleesni, és picit gyermeteggé tud tenni egy ficet - értsd úgy: mintha nagyon fiatal ember írná, aranyos lesz, kedves, csak nem fejlődik ennél tovább -, azok az úgynevezett pajtáskodó jellegű kiszólások az olvasó felé, az indulatszavak, plusz az ehhez kapcsolódó felkiáltójelek tömkelege. Egy író egyszer azt mondta, hogy egy jó műben maximum húszezer szavanként lehet egy darab felkiáltójel; hajlok rá, hogy egyetértsek vele. A sok !-től az egész kap egy nyugtalan színezetet, és ez a lényege. Folyton! Csak! Megijedünk! – ha érted, és ez is gátolja, hogy elmélyedjünk benne, ettől még kevésbé tud intellektuális lenni. Sokkal hatásosabb lesz a felkiáltójel, ha csak egy van belőle, de az jó helyen. Szinte életre fog kelni, és ezt biztosra veheted. Az, hogy vannak belső leírások, nagyon fontos, és örültem, hogy látok ilyet, de nem szabad összekeverni az érzések és gondolatok leírását azzal, hogy csak magában beszéltetjük a szereplőt. pl.: „megkeresem Dumbledore-t és kinyírom! Ki én!” – ez nem a gondolatok megjelenítése, hanem beszéd, belül. És „kinyírom” puffog, mérgelődik, ami aranyos, meg minden, de ezek miatt van egy tinifilmes hangulata, ami ha így marad, nehéz emelni. Lehet írni úgy is fiatalokat, hogy közben az író is, a mű is megmarad egy felnőttebb hangvételben – kérdés itt is azon van, mi volt a célod, Alkotó.

Karekterek: számomra kicsikét nőiesek voltak – de ez mindig ott van, ha lányok írnak slash-ben fiúkat, és valaki direkt ezt szereti – ez tisztán ízlés kérdése, nem is hibaként rovom fel, pusztán megfigyelés, behatárolás. Valamiért sokan romantizálják őket; vigyázni kell azonban pl. az olyan szófordulatokkal, mint hogy „borzongató remegés”, ahogy egyik végignéz a másikon, meg „ezüst szemek”, meg „smaragd szemek” – én azt mondom, úgy en bloc érdemes a sokszor széthasznált drarry-kliséket a sutba dobni, és megírni egyedien, kitalálni, nekem, bennem milyen Draco, Harry, és alkotni velük egy új világot. Nehéz, tudom én, de ez benne a jó, nem? Elengedni a drarry-szőranya kezét, még ha imprinting is az a bevésődés, mert mindenkinek az; de az elszakadás a felnövés első kritériuma. Felnőni pedig fel kell, óhatatlanul, és fel is fogunk, jobb megelőzni :D Én is léptem tovább, nehéz volt. Kerülném még a másoktól átvett fordulatokat, mint a „belemosolyog a csókba” – ami itt is szerepelt, de ilyen még a „megszüntette a távolságot”, és a többi – biztosan tudod, mire gondolok. Nehéz nem átvenni ezeket, főleg ha sokat olvasol, és főleg ha sok egyformát – jobb néha parkoltatni mindent, és megtalálni a saját hangod. Mert van. Mindenkinek van, a te írásodban is ott van.

Történet: szó mi szó, volt történet, picit itt-ott az is sietett, Voldemortnál pl. Több időt a karkaterekre, hidd el, meghálálják! Óvakodnék attól, hogy használjam a receptet: az elejétől sejtetett vonzalmat, amit aztán már kötelezően gátolok benne eseményekkel, fordulatokkal, akadályokkal, tagadásokkal. Viccesek az ilyen félreértéses helyzetkomikumok, de innentől nehezen komolyodik fel egy fic. Kell bele feszültség, megoldások, fokozatosság. De ha előre tudjuk, hogy na, ezek totál be vannak gőzölve, csak tagadják, már nem lesz izgalmas. Ebben segít az is, ha a folytonos szexuális utalást, ha az nem indokolt, lehagyjuk. Pl.: „Álmaimban ugyanis meztelenül van, és fekszik – általában - alattam, miközben kéjes hangon nyögi a nevem… Na, mindegy!” Ejnye, no. Megpendíted, aztán gondol egyet, és kiszól, hogy „na, mindegy” – itt előre tudjuk, hogy ő vonzódik, csak még tagad, és nem jó, ha a néző akár kívül van a karakteren, akár ÁTLÁT rajta, mert akkor nem éli magát bele. Csak remélni tudom, hogy érthető, amit mondani akarok ezzel. Átélhetővé kell tenni. Ha te vagy benne, és te mozgatod, akkor én is belekerülök, és beszippant a töri. És akkor lesz mágia az írás. Ha csak látok egy srácot, és mindent tudok előre, azt is, amit ő nem – már nem fogok izgulni a történeten.

Utoljára hagytam még egy észrevételt, amit sokszor leírok, ha kritizek. Az ízlésességet. Nagyon fontos. Ettől lesz különleges. Egy mondat bántott benne, vagyis a jóízlésemet, ezeket nem szeretem látni: „Az a karácsony azonban nem emiatt volt emlékezetes, hanem azért, mert amikor kielégülten és rettentő ragacsosan feküdtünk egymáson (…)” A karácsony, meg az egymáson fekvő, éppen elsült és ragacsos férfiak képe így egyben… nálam több pontot is mélyen áthág. Nem szép, nem elegáns, nem ízléses. Több diszkréció, finomság, hölgyeim, és különlegesebb lesz a történet. Nem kell mindent leírni, ejj, mindenki tudja, milyen két férfi szeretkezése a síkosítástól aaaaa… hát a kölcsönös ragacsossá tételig, nah, ez a műfajjal jár, de nem biztos, hogy ezekre ki is kell térni teljes mélységében, főleg nem pl. a karácsonnyal egy kontextusba állítva, ahhoz képest kiemelve.

A történet mindazonáltal egyben volt, lendületes is volt, még ha sietett is, volt alapkoncepció, szerepek, volt egy irány, amin haladtak, és el is jutottak a várható kifejlethez. Kedves volt, szerethető karakterekkel, tetszett a hossza, nem nyújtottad, tetszett a pozitív hangvétel, bár az angst a kedvencem, de aki könnyedre vágyik, az ilyet fog keresni. Megvan ennek a típusú drarrynek is az alkotó- és olvasótábora, teljesen jól hoztad a stílusjegyeket – de én azt tanácsolom, ideje ugrani egy merész fejest, menni fog! :) Ez már nagyon jól meg, ott van benned a több lehetősége – ahogy mindenkiben, idő kérdése minden. És hidd el, csak az első lépés nehéz, utána öröm lesz írni valami olyat, amilyet más nem. Szívesen fogadom a reaktodat.

üdv, dr

Kulcs: 5
Karakterek:2
Cselekmény:3
Történet:3
Malfoy Kihívás 1. nap 2011.10.14 19:00:00
Ezennel megkezdődik a kihívás, és rögtön az első történetben Lucius szíve (egyéb testrészei mellett) veszélybe kerül!Technikai okokból a hármas kulccsal kezdjük a kihívást.CÍM: Prima OminaCSAPAT: LuciusKULCS:         „Megkapsz…..
draconia 2011.10.15 22:09:29
Ahogy ígértem egy helyen, ezen a versenyen nagyon kritikus leszek, mert ha valaki tartja olyan jónak magát, hogy Malfoyos kihíváson induljon, az tegyen is le jó történetet az asztalra. „Jogodban áll hallgatni. Minden, amit mondasz, felhasználható ellened!” - így indul az egész, a Miranda-jogokkal, és akkor megragadnám az alkalmat, hogy fordítsak rajta; sajnos az író ellen is felhasználható, amit írt, jelen esetben meglehet, hogy nem pozitív értelemben, vagy nem csak. Meglehetősen csalódott vagyok, és a kritikámban ennek fogok hangot adni. Gyengéim a Malfoyok, és jól írom őket – mégsem venném a bátorságot egy versenyhez. Ezért vártam kiélezve azokat a műveket, melyeket az alkotóik elég jónak ítéltek ahhoz, hogy versenybe engedjék mások írásaival. Emiatt pedig néha ingerültebb is vagyok a kelleténél. Ám aztán ahogy próbáltam olvasni, újra, meg újra, és fel-felfortyantam, eszembe jutott, hogy nem tudni, mennyi az itt versenyzők átlagéletkora és írói múltja ideje. Talán az, hogy én, mint gyakorlott ficelő, úgy ítéltem meg, hogy a határidő engem korlátozna egy versenyen, csak egy dolog; a tapasztalatlanabbak és fiatalabbak esetleg merészebbek ennél, és van tán olyan is, akinek ez első versenye/írása, ezért nem félt bevállalni. Akár ez a történet is itt. Szóval ebből indulok ki, hogy nem csak egyszerűen jónak hitte, azért engedte versenybe, hanem esetleg tapasztalatlan még, és még csak most kezd versenyezni.

Hogy bántam-e a megszaladt klavit? Jelesül, én picit bántam; mint oly sokszor az életben, meg az igényes dolgok tekintetében, a kevesebb itt is több lett volna. És bár lett volna több ebben is, és lett volna mondjuk feleekkora, jobban egyben lett volna. Máris az elején a kezdő írogatók tipikus hibája: az egész történet egy merő dialógus, leírások nélkül, mint egy iskolás fogalmazás. Erre jó lenne, ha figyelne az alkotója, mert a dialógusnak kéne talán kevesebbnek lennie, akkor olvasmányosabb. Az, hogy „csak” fanfictiont írunk, még nem jogosít fel arra, hogy ne irodalmi módon tegyük. Nem igazán volt bevezetés, tárgyalás, a befejezés meg olyan, amilyen. In medias res belecsapódtunk egy… hát mondjuk ki: kislányosan drámainak szánt helyzetbe, mindenki vérzett, a lány sikoltozott… Csakhogy horrorból is hatásosabb a pszicho-horror, a fűrésszel kaszaboló rémet max megmosolyogjuk. Jobban szerettem volna, sőt: vártam egy leírást, ami előkészíti az egészet. Pl. arról, amit ilyen stresszhelyzetben elvárhatóan megjegyez egy áldozat, ha és amennyiben az író képes saját karakterébe belebújni, és nekünk megmutatni; mondjuk, hogy milyen szaga van a vérfarkasnak, vagy a szélnek, hangok, amiket közben hall, és valamiért megjegyez, szerettem volna látni a vívódását a gondolatain keresztül, érezni a félelmét, a tanácstalanságát, a kiúttalanságot. A jó író felépít egy helyzetet – feszültségekből. Úgy, hogy növeli. Csapjon le a vérfarkas, de legalább váratlan legyen, miután pattanásig húzták az idegeinket. Hermione a legintelligensebb boszorkány – és mégsem gondolkodott soha mégsem. Nem rágódott semmin. Miért nem? Jó lenne olvasni az alkotó válaszát erre, tényleg érdekel.

A karakterek… talán a legfájóbb pontom. A szereplők (bár ott van, hogy ooc-k) számomra teljesen kidolgozatlanok. Nem tudom felmentésként elfogadni, hogy „ooc”. Ez nem varázsszó, ez nem bájital, nem igazolvány/igazolás, amit felmutatva mentesülünk a jó jellemábrázolás kötelessége alól, csak egy jelzés, hogy az amúgy hiteles karakter magához biztos, hogy magához hű dolgokat tesz. Ebben megint azt látom, hogy vagy kezdő alkotói hiba, vagy fiatal korral járó felületesség, vagy csak nem vesz figyelembe dolgokat; mert pl. egy fiatalabb ember nem tudja teljes egészében befogadni egy olyan összetett jellem minden vonását, mint Lucius – csak annyit lát, hogy szexi, erős, jóképű pasi. De lássuk be, azért ez elég kevés egy ilyen férfi esetében. Ő jóval bonyolultabb ennél. Ahogy kinövünk a lányságból, beérünk, differenciálódnak a vágyaink, megfigyeléseink, tudásunk, fejlődünk, és látjuk a személyiség mélyén húzódó, rejtett világokat, amik azzá tesznek valakit, ami. Főleg Lucius vagy épp Piton esetén, akik a két legösszetettebb karakter, lányok közül meg Luna. Az, hogy valamely szereplő ooc, nem azt jelenti, hogy valaki teljesen mást írunk meg helyette, de elnevezzük Luciusnak, mert szőke. Na de kérem! A hiteles ábrázolás képességének hiányát nem lehet egy ooc-felkiáltással elfedni. Picit olyan volt az egész, mintha te magadról írnál ebben, ezek a fránya karakterek meg csak el lennének nevezve valahogy. Vagy meg tudjuk írni őket jól, vagy sem. Ha felismerhetetlenre alkotjuk őket, nem mondhatjuk, hogy Lucius az, csak ooc. Helyenként felismerhetetlennek találtam őket, néhol picit jobbnak. Voldemort, a világ legerősebb sötét mágusa pl. úgy cseveg Hermionéval, mintha az ascoti derbyn lennének. A világ legerősebb sötét mágusa NEM képes legilimentálni egy tizenhét éves lányt? Nonszensz, irreális. Ahogy nem tapasztaltam Hermione intelligenciáját, Lucius nemes hűvösségét, úgy Voldemort erejét, hatalmát sem. Kár, mert Voldi is sok lehetőséget rejt. Akár a feszültség fokozására, akár szimplán fűszerként. Miért nem legilimentálta…?

Nem mellesleg sosem értettem, hogy miért nincs két ember összekerülésére jobb indok, mint az, hogy összekényszerítjük őket. Picit olyan az egész történet hangulata, vagyis én úgy éreztem, mintha csak puszta indokkeresés lenne benne minden körülmény, sürgetően arra nézvést, hogy a két szereplőt mielőbb egy ágyban tudjuk. A hajánál fogva előrángatott benne pár dolog – amit kifejezetten fájlaltam, pl. a lemeztelenítő bűbájjal sújtott ágy(!), aminek Lucius nem ismeri (!) az ellenbűbáját… Pff… Sajnos ezek miatt a töri néhol annyira klisés, kiszámítható… hol van ez attól, amit a plot ígér? Hogy megismerjük, hogy kerülnek egyre közelebb…? Nem volt benne ilyesmi. Már az elején sem úgy reagálnak, ahogy kell. Szerettem volna, ha picit még ellenállnak az elején, ha vívódnak, ha a belső feszültségek kapnak nagyobb teret.

Úgy látom, és vedd ezt jó tanácsként: ez az egész lehetett volna egy totál lelki, pszichológiai jelenségeken alapuló, nagyon érdekes, fogvatartó-fogoly történet, aminek a végén az, hogy összejönnek, alá van támasztva addigra már befejezett lelki folyamatokkal; ahol az egymáshoz közelebb kerülés egy elkerülhetetlen vég, amit összeszokás előz meg (és itt nem azt értem, hogy egymás alvási szokásait ismerjék meg). Rakás lehetőség lenne benne, hogy a kezdetben oly különböző LELKI karaktereket hozzuk össze – de hol voltak itt lelkek? Egy sor gondolat nincs sehol, nem tudni, mit érez a lány, nem tudni, mit érez az özvegy Lucius, vagy épp Draco…? Tejföl és szecsuáni csirke…? De ez itt nem egy komédia. Ez itt Hermione és Draco Malfoy. Az egész cselekmény kimerül olyan automatizmusokban, hogy felkelnek, esznek, lefekszenek, másik nap, fürdenek, lefekszenek, felkelnek. Ezért nagyon kár, ezt megint nagyon sajnáltam. Hol van itt leírva, mit érez a nő, amikor először lép be egy ismeretlen házba, ami onnantól az otthona lesz? Ezen az ember már csak elgondolkodik? Feltéve hogy nem arra vár, mikor kerülnek már az ágyba.

És akkor a lehetetlenségek, amiktől az egész kapott egy bohózat-jelleget, ami végképp elvitte számomra komolytalan irányba: Draco egy helyütt pl. „fenékre huppan”. Ezt először el sem hittem. Mint valami idétlen, lüke gyerek. Nobles oblige, ugye…? Jó lenne. Annyira jó lenne… A szereplők olyan szavakat használnak, amik nem illenek hozzájuk, sőt. „Apa szokott húzni vele” – húzni vele? Lucius, amint „húz” valakit? Meg meghúz, jah. És Hermione egy válasza: „ – Ahha.” Chat-talk egy irodalmi műben. Aztán: „még ha kezdetben teljesen ki is akadt” Ez vajon…? A „drága anyósa” amint „kiakadt”. Nem lehet egy írásban ilyen fogalmakat írni, mert ez nem egy kötetlen, baráti beszélgetés egy pofa sör mellett. Biztosan te is olvasol szépirodalmat, nem hiszem, hogy a többségében ilyesmi jelenti a választékosságot. Nyilván nem csak fanficeken élsz. Vagy: „Látta ugyan, hogy nem egyszer végignézett rajta, vagy, ahogy épp előző nap elbambult a karjaiban” - Milyen romantikus kép, ahogy „elbambul” :/ Nem találtam sajnos semmi irodalmiságot ebben a történetben. Ha ezeken javítasz, hidd el, sokkal jobb lesz. Ezek így lehúzzák a történetet, amit inkább felemelni kell. Szép és jó szavakat olvasni öröm. Azért is olvasunk mi, írni szerető emberek. A sokat sejtető, ígéretesnek tűnő latin cím végül nem igazán hozta meg azt, amivel kapcsolatban várakozásra adott okot. Nem volt választékos, kifinomult, művelt Lucius beszéde, ahogy egy nemeshez illik – egyáltalán, a szép szavakat, kifejezésmódot hiányoltam, ami pl. Oscar Wilde-ot olvasva megadatik, amit az ember keres, ha könyvért nyúl. Továbbá nem volt intelligens Hermione alakja – aki egy ízben az ágy előtt térdepelve mutatja kevésbé okosabbik felét az égnek - amit Lucius begőzölt bakkecskeként stíröl -, mert a pálcája begurult az ágy alá. Ez egy helyzetkomikum. Ha sitcom kerül egy írásba, az onnantól komolytalan lesz. Ez annyira dehonesztáló… nem? Ezért picit haragudtam, Lucius nekem ennél több. És az iskola- és évfolyamelső boszorkány képtelen egy Invitóra. Nonverbálisan, már a fésülködőasztalnál ülve invitóznia kellett/illett volna. Összefoglalva: hiányoltam a választékosságot és intellektust.

Azt hiszem, ezekből épp csak azt nem tudtuk meg, hogy kerültek közelebb. Mert csak annyi derült ki, hogy végülis hogy húzták ki addig, míg végre már nem szexeltek. Luciusról, mint nemesről, jobb szerettem volna olyat olvasni, ahol előbb van egy szertartás, utána a testiség – lehetett volna előbb az esküvő. Bár MI modern világban élünk, de ők tradicionalisták. Ez adja a jellegüket. És ha már minden és minden a szex felé sodorta őket, górcső alá vehetjük azt is. Szó volt itt holmi irányításról, meg ilyenek, várakozással néztem elébe. De igazán. Szeretem az olyan töriket, ahol Lucius dom, írtam jómagam is párszor. De aztán itt is hiányoltam Lucius általam megszokott, kemény és férfias jellemét. Nem volt ebben semmi sötét, érzéki, picit félelmetes testi és lelki uralás, már csak magatartása okán is. Egy Lucius már a megjelenésével is okoz dolgokat. Ahogy az ember elé áll, mint Piton is; kiszárad a szánk tőle. Vártam a dark, fortyogó, bíborlilás szenvedéllyel űzött, mesteri játékokat, sistergős sex-talkot, ahogy mester-szolga helyzetben egy pár tenné – és mi lett? Korai magömlős Lucius, és önkielégítő Hermione, aztán egy kapkodós, picit fantáziátlan szex. A praecox ténye szintén fájt, Lucius Malfoy nem Jim Loewenstein az amerikai pitéből, aki már egy nő látványától is elsül… :O Ő nem egy nyeretlen kétéves csikó, hanem egy érett, tökéletes férfi! Van, ahol nem bír a merevedésével és nemes egyszerűséggel elvonul kiverni – már elnézést? Engem ez sokkolt. Fájt, mert szeretem Luciust, és ez számomra nevetségessé tette. Olyan volt, mintha két tinédzser picit tapasztalatan szexjelenetét olvasnám… :/ És volt, ahol komolyan agyaltam, hogy ez most vígjáték-e, és ez a Lucius a Dragon tamer cuki, meleg Luciusa-e, mert ilyeneket mond: kiscicám… O_O Nekem ezek nem egyeztethetőek össze a fejemben élő képpel.

Az uralást, irányítás én valami míves S/M - na nem a megkötözős, hanem a dominancia/szubmisszió témájában - gondoltam olvasni, mert Luciushoz az illik. Nagyon is. Van botja, van megjelenése – pár hűvös sziszegéssel és fondorlatos szexuálmágiával máris érdekesebb lett volna. Bár el tudnám magyarázni, hogy értem pontosan… Sajnos ez a szűk keret nem ad módot rá, hogy láttassam. „Benned akarok lenni” – ilyet alámondásos pornókban is ritkán… ezt miért…? Ennél ő sokkal rafináltabb. Hol volt a tűz, a varázslat, a dominancia? Lucius nemes fensőbbsége, aki olyat tud, amilyet az átlagférfi nem? És itt a fellépésre gondolok… Ha kap a karakter egy ilyen pluszt, messze hitelesebb lesz szerintem.

A végét értékelve jutottam el oda, hogy picit olyan ez a történet, mint egy mese, aminek az író az egyik főszereplője, vagy talán mindegyik. A végén volt esküvő, picit összecsapva, csak címszavakban, ahogy a rendes mesékben is – (éltek boldogan, míg meg nem haltak, mindenki jól mulatott, a kutya még csontot is kapott) – de ettől még szintúgy nem tudjuk meg, a szereplők mit gondoltak a dolgokról, hogy élték MEG a szertartást, ha már a Stonehenge is szerepet kapott, valami spiritualitást, kérem, csak egy picit! Szeretném látni a boldog ara gondolatait, Dracóét, vagy akár a manóét, aki a lagzit kifőzte. Itt fogalmazódott meg, hogy ez nem egy üzenethordozós történet, hanem egy elmesélt valami, ahol az író nem helyezkedik bele egyik szereplőbe sem, csak távolról szemléli – de épp ezért maradnak is távoliak a karakterek.

Helyenként a fogalmazás tőmondatokból áll, erre jobb figyelni, megakasztja a ritmusát a műnek. Sok szóismétlés van benne, már az eleje is azzal indul, pl. „Három szekrényt is talált. Az egyiket kinyitva törölközőket talált.” Van benne pár figyelmetlenség, pl. „könyökeire támaszkodott” – a páros szerveket egynek írjuk, „két könyökére támaszkodott”-tal helyettesíthető - egyszóval alapvető hibaként az íráskészség hiányosságait látom. A nyelvtani és irodalmi képességek biztos, ösztönszintű bírását. Az írásban nem nagyon láttam olyasmit, amitől egy szépirodalmi alkotás az, ami; hétköznapi nyelven elmesélt történet volt, számomra üzenet nélkül.

Azt hiszem, az alkotónak csak egy tanáccsal szolgálhatok; irodalom, irodalom, irodalom, de szépirodalom, minél több klasszikust olvasni, meg lélektani könyveket, hogy megfigyelhesse, egy író hogy építi fel a cselekményt, a feszültségeket, amik aztán kicsúcsosodnak – ez a drámai csúcspont – szóval egy pici fejlesztés, és lesz ez még jobb. Kicsit azt érzem, hogy sokkal-sokkal jobb lenne ez az írás, ha az alkotó tisztázza magában a saját szerepét, a karaktereket, a célját, hogy mit kíván egy-egy történettel elmondani, mert nem lehet csak az cél, hogy elmeséljük, két szereplő hogy került egy helyre mondjuk. A dialógusok már jól mennek, picit inkább a leírások felé kéne most tendálni, együtt remek lesz biztosan. Egy dolog viszont tetszett – és az Piton. Nekem ő a kedvenc karakterem, és valahogy ő lejött/bejött – mindegy, hogy fogalmazunk. Szűkszavú volt, hűvöskés – lehet bonyolítani, de itt nem ő volt a főszereplő, ide ennyi elég volt.

Összességében… nehéz értékelnem, mert a célom az, hogy megértessem, mi volt rossz benne. Tegnap este 7 óta próbálom végigolvasni, ez a sokadik kritikaváltozat, egy teljesen kész verziót benyelt a wordöm, lázas vagyok, nem akartam újraírni, közben itt vircsaft alakult ki - megszenvedtem vele. Szeretek dicsérni, szeretem a jó töriket, nem a bántás a célom, és utálok rossz kritikát írni, de néha kell. Épp azért remélem, hogy tisztán világos az, hogy az észrevételeimnek van alapja. A kulcs benne volt, bár jobbára inkább az első fele csak, mert a „szolgám leszel” nem valósult meg, nem volt domináns Lucius, így 4 pontnál nem tudok jobbat adni rá, vagyis Kulcs: 4 pont. A karakterekre sajnos az egyest kell rávésnem, holott szívesebben adnék jobbakat, ahogy mindenki, mert szórakozni vagyunk itt, nem egymást nyomorítani, de ezt csak mintegy Pitonként tudom értékelni. Tehát karakterek: 1 pont. Cselekmény… az nem igazán volt, felkeltek és lefeküdtek, közte beszéltek – ide 2 pontot tudok adni. És végül az összbenyomás… 2 pont szintén. Az észrevételeim egy része bizonyára fájó, használd jól, építkezz belőle, ha már ennyit törődtél egy írással, hogy ilyen hosszú lett, és neked válik hasznodra! További jó alkotást, fejlődést, üdv, dr – és szívesen veszem, ha méltatsz válaszra esetleg, a kérdéseim tényleg élnek, érdekel, mi miért lett úgy, ahogy írtad őket.
draconia 2011.10.15 18:20:20
@Jennym: én nem tudok határidőre dolgozni - de Merengőn olvashatsz tőlem a témában, draconia: Stockholm-szindróma a címe, és meg fogod látni, hogy mi a bajom ezzel itt.
draconia 2011.10.15 20:47:28
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása