Adatok
Mekka
87 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A minap egy régi társaságban beszélgettünk egy közös ismerősről. Rég nem láttuk már, mivel otthon van a gyerekekkel, évek óta nem dolgozik. Felvetődött a kérdés, hogy vajon szereti-e ezt az új életmódot, jól érzi-e így magát.Ekkor hangzott el a nagy mondat: "A facebook képei alapján boldognak…..
Azon morfondíroztam, hogy a mai világban mennyire nagyon rugalmasnak kell lenni, ha az ember boldogulni akar. A GPS-re szoktam irigykedni: ha a dolgok máshogy alakulnak, mint ahogy ő elképzelte, csak újrakalkulál, és mehet minden az új tervek szerint...
A műszakokról szóló negatív írásomban már megígértem, hogy érkezni fogok majd egy előnyökre fókuszáló, pozitív írással is a témában, és ennek most jött el az ideje. Lássuk tehát, miért is lehet jó a műszakozás!..
Előző életemben ember voltam. Karrierista üzletasszony: ambiciózus, sikeres. Többnyire szingli, aki páréjszakás kalandokkal kompenzálta magányát. A csajokkal heti kétszer megtárgyaltuk egy koktél fölött az eseményeket: munkát, magánéletet, bulvárt, pletykát...
Emma lebiggyedt szájjal szemlélte a tükörben képmását. Pedig a szemem szép – gondolta...
Immár harmadik ízben volt szerencsém Szicíliában nyaralni, és nem tudok szó nélkül elmenni a bájos abszurdumok mellett, amiket látok-hallok-tapasztalok. Szerintem a következő pontok jó része jellemző az egész országra, de Szicíliára legalábbis biztosan...
Végre újra eljutottam Szicíliába. Azt mondanom sem kell, hogy a helyi gasztronómia nem egy megvetendő dolog számomra. Pizza, pasta, pizotti, arancini, tonno, gamberetti, és még mennyi jó kis étel-ital! Hát, szeretem a hasamat, na.....
Gyerekkorában kezdődött az egész. Elég jó tanuló volt, szinte mindenből négyes. A szülei ezzel be is érték, csak őt bántotta, hogy nem tud jobban teljesíteni...
Éjfél körül indultunk haza a buliból. Egy darabon elkísértem Rékát: beszélgettünk, ugrattuk egymást, ahogy egy dorbézolós este után szokták a barátnők...
Curriciculum Vitae <<<<< fontos volt latinul leírni kiscsillag, főleg hogy majdnem sikerült is helyesen írnod, baromira professzinális a kezdés!..
Aki dolgozott már 24/7-ben, az tudja, miről beszélek. Én kimondom, műszakokban dolgozni néha piszok fárasztó és idegesítő. Nem mondom, vannak előnyei, és általában szeretem és értékelem is ezeket, de ma hadd fakadjak ki egy kicsit, és meséljem el miért is nehéz így az élet (aztán egyszer jövök majd…..
Mekka
2018.05.14 11:47:30
Sziasztok, köszönöm a hozzászólásokat. Én alapvetően jóban vagyok a műszakozással, és egész jól bírom. Még. Na de 36 év?? Ez meredek, én biztos nem bírnám addig, szóval respect. Számomra van az a kor, és családi állapot, amikor már elképzelhetetlen lenne. Én is dolgoztam régen fix 12 órában (itt négy ember oldotta meg 2 nappal 12h, 2 éjjel 12h, majd 4 nap szünet felbontásban az állandó jelenlétet.). A mostani egy fokkal barátibb és valóban van benne rendszer, kvázi heti váltásban vagyunk.. Azért igaz ami igaz, egyik megoldás se fenékig tejföl: legyen akár távolról beugrós, akár fixen 4 napos rotában, egész máshogy veszi igénybe a szervezetet, mint a kiszámítható fix munkaidő.
Az eredeti filmet kismilliószor láttam gyerekkoromban, a nagy részét kívülről fújom. Zseniális műnek tartom, zseniális szereposztással és karakterekkel. Szóval, a mérce magasan volt...
Reggel 7-kor készített el engem a néni az unokájának. A kis Bence leült a konyhaasztalhoz velem és egy kakaós csigával. Ott vártam teljes pompámban, ahogyan a teremtő Piri mama megkreált: finom, fahéjas aromával, forrón, mégis selymesen...
Egy hónap múlva ismét repülünk Szicíliába, afféle harmadik nászútra - én annak hívom. Nagyon várom már, hogy kiszakadjak az állandó munka-ügyintézés-kalkulálás-tervezés-újratervezés végtelennek tűnő körforgójából. És csak ott legyek...
Ma azt fogom elmesélni, milyen nekem egy multinál dolgozni. Azon belül is a nyelvi keveredésekről lesz szó, szóval senkit sem fogok a munkám részleteivel fárasztani...
Megérkeztem a - talán egyesek által már várt - teknős-poszttal. Lassan, de biztosan, ha élhetek ezzel a közhelyes szuperhumorral...
A minap forgalmi okokból a metrópótló busz helyett metró közlekedett...
Továbbszárnyaltak a gondolataim az előző posztom megírásakor a motiváció kapcsán. A minap olvastam egy cikket arról, hogy a filmek, könyvek, sorozatok túlfogyasztásának a hatására kevesebb maradandó élményt tudnak adni. Vagyis ha kevés idő alatt túl intenzíven, túl gyorsan, túl sokat nézünk/olvasunk…..
Sokat gondolkodtam azon, hogy mi legyen az első "visszatérő" posztom témája. Eszembe jutott, hogy mennyi minden történt velem az elmúlt másfél évben - elmondhatom, hogy szerencsére jó dolgok. De ami talán a legnagyobb fejlődés a részemről, hogy sikerült egy olyan munkahelyet, munkát, és csapatot…..
Kedves olvasók!
Az elmúlt napokban teljesen beindultam az írással. Rengeteget járt a kis gógyikám és elkezdtem szórni a sorokat, gondolatokat, okoskodásokat. Aztán a felét elvetettem, jellemző...
Kedves Olvasó! Sőt, hadd legyek kicsit optimistább a megszólításban: OlvasóK! :)
Potom másfél éves hatásszünet után újra jelentkezek. Azóta sok víz lefolyt a Dunán nálam is. És most hirtelen megint ihletet kaptam az írásra. Mivel ez nem egy naplóblog, most nem állok neki elregélni töviről…..
Ezzel a magyar címmel jelent meg William R. Forstchen igen elgondolkodtató könyve, amit nemrégiben olvastam. Mivel csak ajánlani tudom az elolvasását, megígérem, hogy nem fogok elspoilerezni semmit a cselekményből (amit bármelyik ismertető ne tartalmazna)...
Annak idején nem gondoltam volna, hogy bárkinek érdekes lehet, ha biciklivel jár az ember dolgozni. Persze, akkor még egy picit más környezetben éltem. Egy közepes méretű alföldi városban, Gyulán, ez teljesen átlagos dolog. Az iskolások nagy része bringával jár, de a dolgozó felnőttek közül is…..
A harmadik x-et átlépve az ember elgondolkodik az élet nagy dolgain – meghoz bizonyos döntéseket, és megteszi azt, amit úgy érzi, nem akar tovább halogatni. Így tettem én is, így aztán
…
elkezdtem Ukulelézni*! :)..
Én már gyerekkoromban is szerettem nosztalgiázni, pedig akkor még gyakorlatilag nem is volt miről. 30 éves fejjel (és igen, ezt is megértük...) még mindig nem érzem magam egy matuzsálemnek (még jó!) tele élettapasztalattal és bölcsességgel, de azért már van mire visszaemlékezni. Ezt tettem a minap…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz