Adatok
bool
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Kedves Olvasók! Előre szólok... hosszú lesz. 2011. április végén teherbe estem. Boldogok voltunk férjemmel, mert mindketten gondolkodtunk már a gyermekvállalásban. Kb. 8 hetes terhes lehettem, mikor kiderült egy nőgyógyászati vizsgálat alkalmával. Igyekeztem körültekintő lenni…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
végig olvastam az írásod, hááát, szörnyű. Először is mielőbbi testi és lelki felépülést kívánok neked. Sajnos ma ez már nem egyedi eset. Felháborító volt olvasni amin keresztül mentetek. A férjed igenis ott volt melletted, azt tette, amit abban a pillanatban és helyzetben a legjobbnak látott. Igazatok van, megérdemelték volna az asztalborogatást is, de nem mindenkinek ez az eszköze. Az pedig, hogy férfi létére a felesége mellett megtette, amit kellett nem vitás. Nem az ő feladata lett volna a vérző feleségének az ellátása. Először (és remélem utoljára is) került ilyen helyzetbe, egyszerűen emberi módon próbálta megoldani. Tudom nem mindig lehet. Tudok azonosulni az érzéseddel is, bár nekem nem vetélésem de egy méhen kívüli terhességem volt. És, hogy az előző mondatomra visszatérjek balhéznom kellett. Ha nem "verem magam" az életembe kerül. Ugyanis az orvosom szentül meg volt győződve arról, hogy ez egy sima terhesség. Neki sima volt, hogy a földön kúszva görcsölök és vérzek. Aztán az unásig csörgő telefon után nagy kegyesen másnap reggel behívott egy ultrahangra, hogy akkor nézzük miről beszélek. Egy fél percig mozgatta csupán az ultrahang fejét és felugrott, azonnal műtő felkiáltással. Addigra "csak" akkora volt a baj, hogy az én drága orvosom még a műtétet se merte bevállalni, átpasszolt egy vadidegen kezébe. A jó istennek köszönhetően még időben sikerült megműteni, így köszi jól vagyok. De ez, ami itt az egészségügyben általánosan megy az katasztrófa. És még lenne nekem is sztorim, sajnos... Mielőbbi felépülést és gyönyörű egészséges babát kívánok nektek.