Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Corsario

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
"[...] ugyan sok rétegű a magyar bortermelés, azonban a csúcson nem elég magas ahhoz, hogy meghúzza az egész piramist felfelé, de amúgy is nagy gondban van, mert a piramis alja bele van süppedve a talajba." - Szepsy István az Inforádióban.   A piramis felső csúcsához nekem, a…..
Corsario 2012.02.05 14:16:34
Érdekes, én teljesen más üzenetet olvasok ki a posztból. A jelenlegi helyzetből való kitörési pontként a társulásokat említi Rambo, amelyek valóban működnek számos európai országban. Az, hogy nem működnek itthon tény, az van ami van. Véleményem szerint, a nem-működés gyökere pontosan abból az attitüdből származik amelyik hajlamos az IMF-et,a hazai kistemelőket, Rákosit, a kizsákmányoló multikat egy gondolati egységbe olvasztani. Azt gondolom, hogy új paradigmákat kell keresni, mert a jelenlegiek már sehová sem visznek és hamisak. A magyar borászatról szóló összefoglalások mindig megemlítik, hogy az Árpádok alatt a borkivitel milyen fontos volt, hogy a török alatt a bortermelés részben hanyatlott, részben új fajták jelentek meg de főleg a szocialista nagyüzemi termelés hibáit és a szovjet export kiesésének a következményeit emlegetik mély önsajnálattal. Ok így volt, és akkor mi van, mivel viszi ez a mese előre a magyar borászat jövőjét? Nem más ez, mint köldökbámulás ami mindíg ezeket a sablonos gondolatokat eredményezi. A rendszervátás 23 éve volt. Ez egy emberöltőnyi idő, 23 szürettel időközben, az pedig nem olyan kevés. Magam is úgy gondolom, hogy az együttműködés sokat segítene de rettentő nehéz. A világ elrobog mellettünk és itt a téma még mindíg, hogy jó volt-e vagy nem ha tsz-ben adtak sztk-t és évi szabadságot. Ez és hasonló dolgok tökéletesen érdektelenek a hazai borászat jövőjét illetően. Az önmeghatározás roppant fontos de annak nem egyoldaluan a múlt fikciós épitményére kellene támaszkodnia, hanem megnézni hová jutottak vannak mások országok, hogyan csinálták, mit tettek azért hogy ott legyenek? Aztán egyszer majd annak az ideje is eljöhet, amikor megfogalmazzuk mi mentén, hová akarunk eljutni.
Véleményem szerint a kitörés homlokterében az export lehetne, efelé kellene igazodniuk a kis-közepes termelőknek.- Ez nem mond ellent a cikk témájául szolgáló társulásoknak. Nem könnyű de egyáltalán nem lehetetlen az export és ez a tanulási folyamat olyan nyitottságot, modern gondolkodást eredményez viszonylag rövid idő alatt, amit a Rákosi és Kádárról való töprengések nem tudnak nyújtani.
Én 3 és fél hektáron termesztek szőlőt, ebből készítek bort amit exportálok. Vannak gépeim amelyeket más is használhatna egy normális partneri viszonyban, több bort tudnék eladni, ha ellenőrzött formában minőségi szőlőhöz juthatnék de még azt sem tudom elérni, hogy számlát kapjak a képbe kerülő beszálítóktól. Nincs baj, megy a szekér előre de nyilván könnyebb lenne ha akár horizontálisan - ezen más bortemelőkkel való együttműködést értek akár vertikálisan -csak szőlőtermelők, kereskedők -együtt lehetne múködni. Röviden összefoglalva, azt gondolom, lehet jövője a kis borászatokank is, ennek az alapja a tanulás másoktól, export és idővel a társulás. Nincs olyan koordináló erő ma Magyarországon, amelyik ezt a folyamatot felgyorsítaná ezért addig még nagyon sok kis borászat for tönkremenni vagy rengeteg pénzt fog elvesztegetni feleslegesen (nem hatékonyan), rengeteg gazda fog a semmiért robotolni egész évebn. Én így látom a jelent és a jövőt. üdv
A szüreti technológiám eddig nem volt hibátlan. A legnagyobb gondot a must lejuttatása jelentette a présházból. A cefre közül meregettük a színmustot vödrökbe, amit eleinte azzal hordtunk hodókba (ahogy fáradtunk, óhatatlanul melléfröcccsent némi must). Próbáltuk slagon át…..