Adatok
cheslav
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Miért szeretünk olyanokat, akik nem viszonozzák az érzéseinket? Az ilyen szerelmek sokszor megalázóak, örökké kielégítetlenek, mégis nagyon sokan vonzódnak olyan emberekhez, akik valamiért elérhetetlenek, vagy hidegek hozzánk. Hiába tudjuk ilyenkor, hogy az eszünkre kéne…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Amikor egy férfi "érzelmileg elfogulttá" válik, mindenre sokkal érzékenyebben reagál, és a véletleneket is szándékosnak, a sors kezének munkálkodásának tekinti. Mondhatjuk, hogy nálam is ez a helyzet jelenleg. Ezért vagyok most ezen az oldalon.
Beleolvastam a hozzászólásokba, és meglepetten, de némi kis megnyugvást is okozott, hogy nem vagyok egyedül! Az én történetem is munkahelyhez kötődik.
Közel 12 éve dolgozom egy munkahelyen, ahol ugyanennyi ideje vagyok egy irodában egy kolléganőmmel. Az első pár évben egyszer próbálkoztam közeledni hozzá, amit értelmes hangnemben megbeszéltünk. Gyakorlatilag el lettem utasítva. Akkor ez nem is nagyon zavart, mert nem voltam "érzelmileg elfogult". Szerintem nagyon jó „kapcsolat” alakult ki kettőnk között, nagyon jól kijövünk egymással, sok mindent meg tudunk beszélni, segítjük egymást.
Aztán teltek múltak az évek, és neki komoly kapcsolata lett. 7 éve tartott a kapcsolata, és ő tavaly év végén úgy döntött kimondja a végét, mert nem boldog. Hónapok teltek el és idén tavaszra azon kaptam magam, hogy teljesen oda vagyok érte, és nem bírom már tovább ezt magamba tartani. Eddigre oldott ki bennem az a fék, amit a tudata, hogy párja van alakított ki bennem. A korábbi próbálkozásom is eléggé elbizonytalanított, éppen ezért írásban fogalmaztam meg a gondolataimat neki, és azt is csak úgy, hogy én erős és mély szeretetet érzek iránta, és hogy nyitott lennék arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Hozzá kell tennem, hogy ekkorra én már átestem a ló túloldalára. Ismételten egy őszinte és korrekt válasszal el lettem utasítva, mondván kollégaként, barátként tekint rám, de nem tud ennél többet nyújtani. A dolgot most is intelligens ember módjára nyugtáztam, de jött egy olyan 1-2 hónapos időszak, amikor hetente pár olyan sms-t küldtem neki már otthonról, amiben pl. érdeklődtem felőle, hogy jól van-e, miután láttam rajta hogy kicsit gondterhelten ment haza a munkából. Mígnem egy alkalommal, amikor láttam rajta az irodában, hogy fizikailag szenved (fájt a dereka), írtam neki egy rövid e-mailt, hogy inkább vállalnám én a szenvedést, cska neki ne legyen baja. Ekkor történt meg az a válasz, ami az első negatív visszajelzés volt tőle, hogy ez már neki néha terhes, és hogy ha ez egy baráti aggodalom, akkor még rendben van, de ha nem, akkor ez így nem mehet tovább. Több hónap távlatából már sokkal tisztábban látok, és én akkor helyesen kijelentettem, hogy minden úgy lesz, mint azelőtt volt. És ehhez tartottam is magam. Természetesen ezt mutattam kifelé, de belül, azóta is 24 órában jár az agyam. Nagyon sokat gondolok rá.
Úgy alakult, hogy ő 2 hónapra elutazott külföldre, és most nem láttam már több mint egy hónapja. 5 hét telt el, és minden nap vártam, hogy valamilyen formában jelentkezik majd. De az ígéretei ellenére nem jelentkezett. 3 hét maga a pokol volt. az utolsó két hétben, már egyre könnyebbé vált a helyzet, és mostanra már mondhatom, hogy egészen jól viselem. Én nem keresem őt, mert nem akarom zavarni.
Rengeteget olvasok ebben a témában, és olyan kis dolgok sokat segítenek, mint az hogy „Ne akarj olyasvalamit a másiktól, amit ő nem akar, mert ezzel csak korlátozod, és előbb utóbb ezzel megutáltatod vele magad.”, vagy „Ha igazán szeretsz valakit, akkor elengeded”, illetve hogy a „boldogságod forrása te magad vagy”. A lényeg hogy sokat fejlődtem és sokat tanultam. Azt kell, hogy mondjam, hogy ezt is neki köszönhetem. Próbálom a dolgot a magam hasznára fordítani, és nem magam ellen.
Most már csak arra gondolok, hogy még pár hét és újra látom. Bennem egy teljesen letisztult és őszinte szeretet maradt csak a sok szenvedés és gyötrelem után, amit elszenvedtem az elmúlt hetekben. Jelenleg úgy gondolom, hogy a legjobb a mit tehetek, hogy minden elvárást nélkülözve, egyszerűen csak önzetlenül szeretem őt. Naponta változik a véleményem azzal kapcsolatban, hogy hogyan viselkedjek, majd a jövőben hisz ki tudja, mennyi időt töltünk majd még együtt a munkahelyen. Azt tervezem, hogy közlöm majd vele, hogy őszintén és önzetlenül szeretem, de nem várok tőle semmit sem cserébe. Nálam nem arról van szó, hogy az illetőt nem ismerem, hisz 12 évem volt ár megismerni őt. Igazi társam tudna lenni és én is neki, olyan amilyen manapság nem nagyon sikerül az embereknek. A dolog ezért is nagyon nehéz számomra, de ha bölcsek igyekszünk lenni, vagy legalább meghallgatjuk a bölcsebbek gondolatait, akkor ezt kell tennünk, továbblépni.
Természetesen érdekel mindenki véleménye, mert alapvetően reménykedő típus vagyok, így hát én is reménykedem, hogy talán a jelenleg tanúsított hozzáállásommal, a jobb emberré és még inkább férfivá válással változhat a kép rólam és ő is másként tud majd rám tekinteni, mint eddig.
Üdv.
chesalv