Adatok
Magyar Emlékezetkultúra
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Ezt a kockázatot a jobboldali újságírók többsége alighanem már csak azért sem vállalja, mert hiszen föl sem merül benne az egész dimenzió létezése. Ahogy én látom, a jobboldali újságíró attól jobboldali, hogy szublimálatlanul képviseli a nyersességet és a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A cikket minősíteni sem lehet, copy paste szintjére süllyedt a Konzi.
A mandiner-cikkhez, amit linkeltél: dobray írása a nagyfokú tudatlanságát jellemzi nem kevés irritálóan arrogáns mondatával. A Terror Házát egy lapon emlegetni a Páva utcával, amely előbbiben a holokausztban való felelősség tematikusan a németekre van hárítva, miután a német megszállástól datálja a vészkorszakot, az csak arra utal, hogy dobray nem is volt ott. Visszatérően hivatkozik a Terror Házára a jobboldal mint valami kizárólagos érdemére és ezzel szerintük a felelősség és emlékezetkultúra lerendezésre.
Az ópusztaszerezése meg egyenesen bődületes ökörség, ennyi erővel Mekit is írhatott volna, nagyjából annyi köze van a témához.
Szembenézésen pedig nem vezeklést értünk, hanem elfogadni társadalmi szinten, hogy az első faji, jogfosztó magyar törvénytől (1920-tól) kezdve szisztematikusan hogy épült ki idehaza is a jogfosztás a népirtásig, amely népirtás 1941-től megindult a kőrösmezei deportálással. Ezen már múlt héten az állam részéről is részt vettek a Páva utcában, az idén először (!) történt megemlékezés során maroknyi résztvevőkkel.
Ám a megemlékezés egyetlen aspektusa annak, hogy a társadalom képes legyen felmérni, hogy mint jelent a népirtás folyamata, amit a jog is az addig történő előkészülettől datál, nem pedig bekövetkeztétől. Ez a sokat hivatkozott német államban bizony oktatási anyag, a diákok lakóhelyükön keresik fel a holokauszt ottani emlékeit. El kell menni a Páva utcába, és rádöbbenni, hogy alig van olyan pont Nagy-Mo területén, ahol ne lett volna gettó, begyűjtési illetve bevagonírozási pont, mindez a társadalom néma jóváhagyásával és sokszor aktív asszisztálásával történt, a magyar hatóság, a csendőrség szervezésében. A gettó kiürítése másnapján a lakosság már hisztérikusan kifosztotta azt. Ez a típusú szembesülés, a történések emlékeinek közvetlen befogadása nem ment át a magyar társadalmon. De ez egy önálló téma, sem dobraynak, sem a copy paste-ező "ezredesnek" nem kéne ebben megnyilvánulni, ha fogalma sincs a ma már Európában tanszéken oktatott emlékezetkultúráról.
Akit érdekel ez, és érdekelnie kéne mindenkit egy fejlett demokráciában:
www.facebook.com/pages/Vess%C3%BCnk-v%C3%A9get-a-Horthy-korszak-dics%C5%91%C3%ADt%C3%A9s%C3%A9nek/263123940373302
Bármilyen társadalmi kritika vonatkozásában pedig Kertész Ákos vagy bárki - a magyar társadalom tagjaként meghozott - bármilyen kemény ítélete pedig nem különb, mint amilyenekkel tele van a magyar irodalmunk, és amelyeknek elemzése egy érettségi szintű feladat. Szomorú, ha ezt jelen időben nem vagyunk képesek megtenni. Ám az is tény, hogy a megelőző korok kemény kritikusai is kaptak hideget és meleget a fejükre.
A legmegdöbbentőbb, hogy a társadalom tagjaként meghozott társadalmi kritika jogosultságát - ti., hogy azt a társadalom tagjaként, tehát magyarként tette-e meg Kertész - épp az a Bayer kérdőjelezi meg egy már tőle sajnos szokásos velős zsidózással, aki nemrég pár napja lebetegezte az országot (idáig még rendben, tegye, mert valóban beteg az ország), ám egyúttal a beteg körbe magát nem besorolva keménykezű rendőri fellépést üdvözölne a szakszervezeti tüntetésekre, és a sorsukba beletörődni nem tudó alkoholistáknak írja le a melegeket.
www.magyarhirlap.hu/velemeny/beteg_orszag.html
Bayer Zsolt: Beteg ország
www.echotv.hu/videotar.html?mm_id=76&v_id=9506
Kertészt annak a társadalomnak tagjának nem tekintő, így a társadalmi kritikát jogosulatlanul meghozónak minősítő zsidózó Echo-adás Bayerral.