Mahasti10 2011.08.27 22:02:48

Az akkori párom vegetáriánus és reformszakács volt, én is vega voltam, így ennek megfelelően étkeztünk otthon.
A kisfiamnak, Dokinak mi küldtük az ételt a bölcsibe, később az oviban megkértük az óvónéniket, hogy figyeljenek Doki étkezésére.
Azonban Dokinak egy idő után ciki lett, hogy ő nem úgy eszik, ahogy a többiek. Egyik ebédnél odahívta magához az óvónénit és a fülébe súgta: - Én már nem vagyok ám VEGETI JÁNOS...

Azóta Doki már 10 éves (és azóta sem vegeti jános...) :-)))
Az aranyköpéseit a blogomban is fel szoktam jegyezni:

www.everydaylifeofabellydancer.blogspot.com/

Itt van belőlük néhány:

***
Doki csámcsog, nyammog, morzsál, szórja szét a kaját, ami közben a szájából is "folyik" kifelé.
Kérdezem háborogva:
- Doki, mit csinálsz?!
- Érdekes stílusban eszek. - hangzik a tárgyilagos válasz.

***
Dokival vacsorázunk este. Ismét gusztustalanul eszik, rosszalkodik, mire megfenyegetem, hogy ha nem hagyja abba, akkor nem játszhat a gépen holnap.
Doki gúnyosan:
- De jó csali, de jó csali, de jó csali!!! ... Csak az a kár, hogy nem kapom be!

***

Egyik reggel a fiúk "izmoznak": fekvőtámasz, karizommutogatás, hasizomfeszegetés, és Doki részéről a kockák keresése a hasizmain. Megbökdösi az én hasamat is, majd közli:
- Neked nem kockás a hasad.
Meg akarom neki magyarázni, hogy a hastáncosoknak nem is az a lényeg, hogy kockás legyen a hasizmuk, hanem hogy ruganyos.
Mondom is:
- Nekem nem az a lényeg, hogy kockás legyen a hasizmom, hanem hogy …
Doki közbevág:
- ....hogy jól tudjál főzni!

****

Doki tegnap órákon keresztül könyörgött, hogy adjak neki 500 Ft-ot. Kiderült, hogy azért kell, mert el akar menni étterembe, de teljesen egyedül, és még csak kint sem várhatok majd. :-) Nem értem a dolgot, és érdeklődöm, hogy miért akar oda elmenni. Doki válasza:
- Azért akarok elmenni étterembe, mert lehet, hogy egyszer elkap az éhség... nagyon.

***
Doki elmélázva ül a reggelije fölött, gondolkodik, nézi a kamraszekrény nyitott ajtaját, majd megszólal:
- Úgy látom, nálatok nagyon sok minden van, amire egy embernek szüksége lehet.

***

Amíg Doki az asztalnál matekozik, én csinálom a fagyit. Most éppen új ízekkel kísérletezem: citromos-szőlős készül. Meg is dicsérem magamat:
- Szerintem fagyikészítésben már nagyon jó vagyok.
Doki felemeli a fejét és komoly arccal, fennkölt hangnemben csak ennyit tesz hozzá:
- Ne fogyjon el szorgalmad s türelmed!

***
Doki már nagyon éhes, sürgeti a vacsorát.
- Jaj, add már az ételt, anya! Úgy szeretném már ÉRTÉKELNI a főztödet!

***
- Anyu, és ugye úgy van, hogy ami drágább, az jobb is…?
- Ööö, általában igen.
- De hát a sampon az drágább, mint a chips, és mégsem jobb… és nem is lehet megkóstolni...

***
Feta sajtos salátát eszegetek, Doki is kedvet kap hozzá. Együtt csipegetünk a tányérról: ő az uborkát, én a paradicsomot. Mondom neki a sajtra mutatva:
- Ebből is ehetsz ám! Ez tudod, mi?
- Ühüm! ... Feka sajt!
Ettől röhögőgörcsöt kapok; bármennyire szégyellem, de nem bírom abbahagyni és ismételgetem:
- Feka sajt! Hihi! De jó! Feka sajt!
Doki utálja, ha kinevetik, és gyorsan korrigál:
- Nem feka, anya!!! Vega! Vegetáriánus sajt!
- És te szereted a vega sajtot?
- Ühüm, olyan, mint a vaj. Vajízű.
Falatozik, furcsa arcot vág, majd közli:
- Ez a vega sajt egy kicsit olyan.... sózottabb, mint mamánál…

***
Múltkor mentem tanítani, és előtte írtam Dokinak egy nagyon hosszú levelet, hogy legalább az olvasást is gyakorolja. Kifejtettem benne, hogy mi mindent készítettem neki, mi mindent ehet a hűtőből, mennyire szeretem és mi mindent fogunk csinálni, ha együtt leszünk satöbbi. Még egy autót is nyomtattam a levél aljára, hadd örüljön.
Még otthon voltam, mikor Doki hazaért Melindával, a bébiszitterrel. Doki meg is találta a levelet, és készülődés közben hallottam, ahogy betűzgeti és szépen elolvassa az egészet. Melinda megkérdezi:
- Na, mit írt anya?
Doki rövid összefoglalója:
- Kivis fagyi!

***

A többi a saját blogomban.

Mahasti