Adatok
hajnalvirag
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Miért szeretünk olyanokat, akik nem viszonozzák az érzéseinket? Az ilyen szerelmek sokszor megalázóak, örökké kielégítetlenek, mégis nagyon sokan vonzódnak olyan emberekhez, akik valamiért elérhetetlenek, vagy hidegek hozzánk. Hiába tudjuk ilyenkor, hogy az eszünkre kéne…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Mivel nem tudom megosztani senkivel, megosztom hat mindenkivel- felkialtassal sajnos es is csak igy szeretnem kikiabalni magambol a "hülyesegemet". Nagyjabol egyetertek önnel a cikkel kapcsolatban. Tudataban vagyok annak is, hogy a remenytelen szerelem "csak" egy alom. De megsem tudom tul tenni magam egy ilyen eseten.
Leirom röviden: evekkel ezelött kezdödött. Munkahelyen ismertem meg, akkor en egy kapcsolatban, es elegge szerelmes is voltam. Aztan annak vege lett es akkor figyeltem fel ra. Sokat beszelgettünk de meg nem alakult ki bennem semmi több egy jo kollegalis kapcsolatnal. Hozza kell tennem, hogy nem nap mint nap talalkozunk, hanem csak idöszakosan. Egesz nyaron együtt dolgozunk, aztan hosszu szünet es evközben csak napokig elvetve egyszer ketszer. Mindez igy megy mar több mint 7-8 eve. Aztan teltek az evek, megismertem a ferjemet es megszületett a kislanyom aki most mar harom es fel eves. Szerettem volna ezt az elözmenyt leirni, hatha igy jobban meg tud erteni,bar en sem ertem magamat.
Most jön a remenytelen szerelem resze: :-)... pont 2009 nyaran kezdödött. Akkor valahogy nem tudtam kiverni a fejemböl, tetszett az elethez valo hozzaallasa, tetszett, hogy kivalo a szakmajaban de nem el vissza vele. Ahogyan viselkedik, beszel, kinez... szinte minden. Akkor ö kereste az igazit es csaladot akart alapitani, együtt beszeltük meg, hogy milyen legyen a haza amit meg is epitett... meg a konyhat is egyidejüleg terveztük (en a szüleim konyhajat uj hazukba). Aztan eltelt a nyar es ennyi volt. Közben meghazasodott, született neki is egy gyereke de ahogy szavaibol kivettem nem felhötlenül boldog, egyszer nekem (csak nekem) mondta el, hogy egy nagy veszekedes utan elköltözött töle a felesege es el akart valni de aztan -a gyerek miatt is- kibekültek. A tavaly nyaron nagyon szenvedtem, talan jobban is mint iden. Iden probalom kerülni, söt a nyarat is ugy kezdtem, hogy semmikeppen nem akarok abrandozni rola. Jozan esszel teljesen irrealis ez az egesz.
Ami a legjobban zavar: keresi a szemkontaktust, eszreveszem hogy sokszor nez, parszor el is kapja a fejet ha hirtelen visszanezek amit megprobalok iden nagyon elkerülni. Kerülöm a szünetekben is, megis hazafele menet amikor nincsenek zavaro körülmenyek, mert erre nagyon ügyel, hogy masokm ne figyeljenek fel akkor mellem sodrodik es kerdez-kerdez. Most szinte nap mint nap megkerdezte tölem, hogy minden rendben van-e, miert vagyok szomoru... szomorunak tünök amire nekem mindig nemleges volt a valaszom. Es latom, hogy figyel. Allandoan figyel. Nekem mindig is jok voltak a megerzeseim, tudom, hogy figyel, bar sokszor probalom magamnak azt megmagyarazni, hogy csak kepzelödök de aztan masnap megcafol az elet. Hat ez van. Ami a legborzasztobb, amikor hazajövök is rola abrandozom, tavaly nyaron allandoan vele almodtam sokszor inteziv szexualis alom is volt.
Szeretnem ha ez mar elmulna, vagy kiabranditana valami. De nem mulik. Mit tegyek?
Meg valami fontos: soha semmilyen direkt modon nem erzekeltettem vele, hogy tetszik vagy szerelmes vagyok belé. Ö sem.
Ez szörnyü, gyötrödes.
Raadasul a csaladom elutazott nyaralni, nekem dolgoznom kell igy nem tudtam valük menni es itt kinlodok...
Kiirtam magambol, köszönöm ha elolvassa valaki. Ez tenyleg remenytelen szerelem, minden evben-ha evközben nem latom sokkal könnyebb- elhatarozom, hogy majd nem igy lesz es utana egesz nyaron szenvedek.
Üdvözlet Mindenkinek!