Regisztráció Blogot indítok
Adatok
egyedűl

0 bejegyzést írt és 21 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
  Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!     2007 Március.…..
egyedűl 2011.08.08 22:07:18
@Braincelle: Köszönöm!
egyedűl 2011.08.08 22:24:09
@Dr.laikus PhD:

A posztolónak csak megnyugvást tudok kívánni és kevesebb gyötrődést, mert a miérteken már réges-régen túl kéne lennie.
A halál igazságtalan, az itt maradónak kiváltképp.
A körülmények is csak neki számítanak.

Sajnos ez ami történt nem feledhető.
Anya csak egy van. Én úgy gondolom hogy mind a beteg, és a hozzátartozó mind kivannak szolgáltatva az egészségügyi dolgozóknak. Ők vagy lelkiismeretesek és megtesznek mindent amit tudnak , vagy nem.
Ez a két lehetőség van.
Láttam én a sürgősségin beteget aki mellett ott volt az orvos.
Kisérte kedvesen aranyosan.
Az én anyukám meg a kezem között ordított a fájdalomtól.
Értitek a különbséget?
Van amelyik betegnek jut egy két jó szó , van akinek el kell ájulnia ahhoz hogy az orvos ránézzen.
egyedűl 2011.08.08 14:04:02
A te anyukád 98 éves kívánom éljen sokáig.
Az enyém 69 volt. Nem járt neki sem orvosi vizsgálat sem vizit.
Ennyi. Aki ilyen beteg annak semmi nem jár? Elhiheted mellette voltam voltunk .
Nekem akkor 3 éves volt a kislányom. Nem olyan egyszerű megoldani de megoldottuk. Mellette voltunk. De ami az orvos feladata azt egy rokon nem tudja elvégezni. Ha eltudná akkor nem vinné orvoshoz kórházba.
Nem kívánom neked hogy a sürgősségin várakozzál a fájdalomtól üvöltő édesanyáddal. Ugyanis a sürgősségin 6 óra alatt kell valakit ellátni.
Erről is ki lettünk oktatva amikor szóvá tettük hogy elég régóta itt vagyunk.

4 nap! Ennyi volt.
Nagyon mély részvétem, hidd el.
Békélj meg vele, hogy akkor nem tudtad mit tegyél.
A gyereked már biztosan tudni fogja hasonló helyzetben mit kell tennie.

Köszönöm.

Én tudtam mit tegyek. Láttam hogy nem foglalkozik vele sem nővér sem orvos.
Az igazgatói irodájában kötöttem ki.
Sajnos elkéstem. Meghalt.

Azután kértük a boncolást. Magam beszéltem a boncorvossal. Mindent elmondott őszintén.
Tisztába vagyok hogy milyen súlyos betegségei voltak.
Nem érted sajnos mi a probléma!!

A probléma az hogy sem az orvos sem a nővérek nem foglalkoztak a beteggel.
Azt gondolom hogy egy haldokló betegnek is van joga.
a hozzátartozó nem orvos és nem tud fájdalmat csillapítani.
Nem tudja az injekciót beadni.
Egy betegnek hidd el az is jól esik ha bemegy az orvos és megkérdezi hogy tettszik lenni??

Vagy ez olyan nagy kérés?