Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Mikrofarád

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
„Még aznap este közölte, hogy beszélnünk kéne valamiről, amit „csak most van bátorságom elmondani”, de én azt mondtam, hogy nem derülhet ki olyasmi, ami miatt aggódnom kéne” – pedig ki fog! Mai posztolónk egy meglehetősen rázós történetet hozott, ezen…..
Mikrofarád 2011.08.04 21:40:47
Kedves Posztos!

Elolvastam az összes hozzászólást, mielőtt regisztráltam volna, hogy válaszoljak Neked. Talán több alappal, mint az észt osztók többsége...
Egy VOLT szolgáltató az életem párja. Könnyebb volt a helyzetünk, mert 'vendégként' ismertem meg. Nehezebb is, mert el kellett hinnie, hogy lehet emberi élete, hogy valaki önmagáért, mindennel együtt szereti. Nekem pedig azt kellett elhinnem, hogy nem csak egy palimadarat lát bennem, hogy vissza tudja nyerni az önbecsülését, hogy be tud illeszkedni a társadalomba. Megharcoltuk, keservesen és áldozatokkal, de sikerrel.
A Te barátnőd egyedül is kilépett, volt ereje kilépni ebből a szakmából. Hidd el, hogy ehhez több erő kell, mint leszokni a dohányzásról vagy a drogról. Évekig normálisan éltetek egymással. Tudod, hogy mit adhat Neked. És mégis értem, hogy most csalódottnak és megalázottnak érzed magad.

Néhány meglátás a részemről:
- Egy kislány sem arról álmodik, hogy így keressen pénzt. Aztán sokan mégis belekeverednek. Azoknak van igaza, akik azt írják, hogy kell hozzá 'egyfajta' családi háttér, neveltetés(hiány) és szeretethiány.
- A 'könnyű út' csak az elején látszik annak, valójában irgalmatlanul nehéz.
- Ha egy nő pénzért oda is adja a testét valakinek, a lelkét nem adja oda vele. Ezért mindegy, hogy hányan voltak. A lelkét csak az ördög (szégyenérzet, önértékelési zavar, depresszió, kilátástalanság, alkohol, drogok) akarja elvenni nagyon erősen. Ha igaz, amit írtál, a barátnőd a lelkét nem adta oda.
- Aki tényleg kilép ebből az iparágból (nem csak alkalmilag szünetelteti), az soha nem fog visszatérni, mert tudja, milyen lelki sebeket szerzett. Nincs mitől tartanod.
- Sajnálatos, de érthető, hogy életének ezt a szakaszát nem mondta el Neked. Szégyelli, és félt hogy elveszít miatta. Valószínűleg sokszor el akarta mondani, de mindig egyszerűbb volt elhalasztani egy 'megfelelőbb' pillanatra, mint ott és akkor vállalni a konfliktust. A lánykérésnél rászánta volna magát, Te nem hagytad, hogy elmondja, ő meg örült, hogy nem kell. És az eljegyzés előtt és alatt abban bízott, hogy senki sem lesz olyan ünneprontó, hogy előálljon ezzel a történettel. Sajnos tévedett, és azt vélelmezem, hogy Te pont úgy reagáltál, amitől rettegett.
- Másokkal ellentétben teljesen értem az elköltözést és az egy hetes határidőt is. Nem akart megalázottan és szégyenérzettel a közeledben lenni, még több megalázásnak és rettegésnek, valamint a Te kiszámíthatatlan reakcióidnak kitenni magát. Tudta azt is, hogy a tényeken a jelenléte nem változtat, a feldolgozásukban pedig a jelenléte nem segít Neked. Nyilván nem azt várja, hogy két nap után azzal menj hozzá, hogy 'Édesem, végiggondoltam, semmi baj, nem történt semmi', csak azt, hogy felnőttként beszéljétek meg a helyzetet. Azt is tudja, hogy ha erre néhány napon belül nem érzel erőt, akkor sosem fogsz, elveszített Téged. Ezért tűzött ki egy reális (!) időtávot, és ezzel Neked akar könnyű, konfliktusmentes kilépési lehetőséget adni. És csak hogy tudd: most éppen önmagát okolja a történtekért, lelkifurdalása van a múltja és a Veled szembeni gyávasága miatt egyaránt, jobban bűnhődik, mint amennyire megérdemli.

És mit tegyél?
Először is hagyd abba az ivást (remélem, ezt már megtetted), az első érzések lecsendesítésében már segített, a továbbiakban már nem tud.
Aztán döntsd el, hogy ha minden jól alakul, akkor együtt tudsz-e élni a tudattal, hogy a Szerelmedet mások 'használták' egykor, régen, amikor még nem is tudtad, hogy a világon van. Ez az alapvető kérdés, a kommentelők többsége is rámutatott. Ha NEM tudod elfogadni, akkor ne is keresd, használd ki a kiskaput, amit ő adott neked az egy hetes határidővel és tanulj az esetből önismeretet: a nagy szavak mögött sunyi kis alak vagy, akinek a szeretete nem olyan erős, mint az egója, akinek a számára igenis kiderülhetett olyan, ami szétbombázza a kapcsolatotokat, aki az interneten vár tanácsot egy olyan helyzetben, amiben neki kéne döntenie és aki fél a világ véleményétől. És azt is tudd, hogy Labancznak van igaza: NEM jön másik, soha, épp azért nem, mert nemet mondtál.

Ha a válasz IGEN vagy TALÁN, akkor zuhanyozz le, szedd össze magad és rendezd a gondolataidat, aztán keresd meg a lányt és beszéld meg vele mindazt, amit ilyenkor meg kell beszélni:
- Hogyan kezelitek azt a helyzetet, ha valahol kiderül a múltnak ez a része? (Mi sem reklámozzuk sehol, de ettől még felvállaljuk, ha muszáj, zsarolásról szó sem lehet) Nyugi, igen ritkán fog bekövetkezni ez a kellemetlen helyzet.
- Érettek vagytok-e annyira, hogy ne vágd a fejéhez veszekedések alkalmával? És mi lesz, ha mégis megteszed?
- Hogyan kezelitek a kérdést a majdani gyerekeitekkel szemben?
- Elfogadjátok-e, hogy egyiktek sem lehet politikus vagy más közszereplő?
- Szeretitek-e egymást annyira, amennyire gondoltátok?
- Mit vártok el a másiktól a történtek után, a múlt ismeretében?
Aztán döntsetek együtt, hogy hogyan tovább. Barátsággal és szép emlékekkel, de külön úton indultok, vagy együtt folytatjátok azt, amerre elindultatok. Nincs biztosíték rá, hogy sikerülni fog, de egyet mondhatok: ha most kiállsz mellette, erősebb alapról építkezhettek, mintha sosem derült volna ki a múltnak ez az elfeledni való darabja.