zzlatko 2012.03.06 12:17:51

Valamint fontos megjegyezni, hogy az ortodoxok nem miséznek, hanem bekapcsolódnak a mennyei liturgiába, tehát helyesen: nem mise, nem istentisztelet, hanem "Isteni Liturgia"

zzlatko 2011.10.19 22:32:25

A sákramentalizmus tévedése ez? Hm. János evangéliumából szól az idézet, mégis ez az az evangélium, amely olyan zsidó ünnepeket jegyez fel, amely tele volt szimbolikus cselekedetekkel. Pl. 7,37-39 - az ünnep utolsó nagy napján, a vízkiöntési szertartásra utalva. Hát ez elég "sakramentálisnak tűnhetett". Vagy az utolsó vacsora, amely a Pászkaünnep hosszú liturgiáját jelentette a gyertyák meggyújtásával, kenyérrel és borral. Igencsak sakramentalista.

1. Véleményem szerint a sakramentalizmust nem lehet olyan könnyen összemosni egy "kreatív, színesebb és érdekesebb" istentisztelettel.
2. A sakramentalizmus, - bár itt kérdés, hogy a szerző mire gondol - tévedése az, hogy tárgyakat, esetleg szimbolumokat használ. Az evangelikalista biblicizmus tévedése pedig a verbalitás(verbális inspiráció) mindenhatóságának a dicsőítése.
3. Az ünneplés ilyen módja ne lenne biblikus? Mit jelent szellemben vagy lélekben imádni? Ülök a szobában, és elmélkedem? Az Ige testté lett, és közöttünk lakott. A testté lett Ige a kánai mennyegzőn a vizet borrá változtatta. A testté lett Ige kenyeret, bort, vizet, magot, és ki tudja még hányféle "sákramentumot"(itt most egyszerűen fizikai eszközként használom ezt a szót) használt, hogy a követőket, a hallgatókat közelebb vigye az igazság megértéséhez.

Egyszerűen nem értem, és nem fér a fejembe ez a "szellemeskedés". Ezek csak szavak. Ha miszticizmusnak vagy a sakramentalizmusnak vannak veszélyei: még nem jelenti az egész "tévedését". Ahogy az evangelikalizmusnak is vannak gyengéi, mégsem söpörhető félre egyszerűen.

Egy személyes kérdés: a szerző bejegyzéseiből arra következtetnék, hogy valahol emberi érzéseivel, érzelmeivel nem igazán tud mit kezdeni. Főként akkor nem, ha ez Isten imádásával is összekapcsolódik.

"Én vagyok az ajtó..." jézusi kijelentést erre a témára idevágni? Ez a biblicizmus ereje? Vagy inkább gyengesége?

zzlatko 2011.10.24 16:33:55

@Kéry Zsuzsanna: Kedves Zsuzsa, nem igazán értek egyet veled, mert sztem ahogy Te értelmezed a sakramentalizmust az nem több, mint egy szó tükörfordítása magyarra: szentség. Ezután felütöd a Bibliát és azt mondod, hogy lám, lám a szentség szó, szintén magyarul itt és itt szerepel a Szentírásban, ilyen és ilyen értelmet hordozva. Természetesen mindezt egy előfeltevésből kiindulva Dave Hunt nyomán.

Érdekelne a Te véleményed is. Kéry Zsuzsanna nyomán.

A másik dolog, amiben teljesen egyetértünk. Sőt Te még jobban rávilágítottál a lényegre azzal, amikor ezt írod: "Az Isten által a zsidók számára elrendelt ünnepeket pedig, amik mind a mennyei valóságok leképezései, és minden mozzanatuknak örökkévaló jelentősége van". Hát ez az! Ez az ünneplés alapja és értelme.

Még egy kérdésem lenne, lehet, hogy erről szól majd a következő blogbejegyzésed is. Hogyan értelmezed a Biblia ihletettségét? Mit jelent számodra a kánon? Hogyan közelítesz a Szentírás betűjéhez? Van-e az egyes igehelyek értelmezése esetében olyan vezérlőelv(tudom: a Szentlélek, de talán érted mire gondolok), amely alapján magyarázod a jelentésüket? A kérdés: Kéry Zsuzsanna hermeneutikája.

köszönettel

zzlatko 2011.07.31 12:55:33

A szerző az eredendő bűnt biblikus tannak nevezi. Később arról ír, hogy "örököltük a bűnösséget". Mindkét megállapítás félreérthető, és itt nem a biblikus és a filozófiai, hanem a biblikus és az álbiblikus megközelítés feszültsége miatt. A bűn egyetemességéről szóló tan bibliailag igazolható, sőt: életünkben tapasztalható, kézzelfogható. Nem értem miért szükséges a gyermekek nevelésével kapcsolatban az elsőre hivatkozni(amiről a Biblia így, ezekkel a szavakkal nem is beszél, és csak jóval később vált "biblikussá"), amikor a bűn egyetemességére való utalás bőven elegendő.

Az eredendő bűnnel kapcsolatban ajánlom olvasásra: Az "eredendő bűn" jelentéséről. In: Paul Ricoeur: Válogatott irodalomelmélet tanulmányok, Osiris Kiadó, Budapest, 1999. 73-92.o.

tisztelettel és köszönettel

zzlatko 2011.07.31 20:51:06

Kedves Zsuzsa. Ezek szerint akkor nem olvasta el Ricoeur cikkét, hanem valamit olvasott róla. A Szentírást valószínűleg nem így vizsgálja. Vagy igen? Az eredendő bűn biblikus tana: van ilyen?

zzlatko 2011.08.02 19:03:01

Kedves Zsuzsa. Úgy érzem én sem kaptam választ arra a kérdésre: Hol beszél a Biblia az eredendő bűnről? Hol tanít a Szentírás erről? Hol használja ezt a fogalmat? Értem, hogy logikailag hiányzik egy láncszem ahhoz, hogy a bűn egyetemességéről beszéljünk. Valóban az eredet felől kell kérdezni, ahogyan Ön is teszi, amikor ezt a kérdést szegezi nekem. Pont ez a lényeg az én kérdésemben is: logikailag kell, hogy legyen eredet, viszont erről az eredetről, erről az eredendőségről, méginkább pedig ennek az öröklődéséről a Szentírás nem tanít expressis verbis. Augusztinusz volt az, aki a pelagianista vita hatására talán, "megalkotta" ezt a fogalmat. A nyugati kereszténység ezt vette át, a keleti ezt nem ismeri. Nyugati keresztényként, főleg pedig XXI. századi evangéliumi-bibliai megközelítés szerint nincs probléma. Sokkal inkább akkor, ha ezt a fajta - egyszer megalkotott(Augusztinusz), majd a teológiában berögzült fogalmat igazi bibliai alapvetés nélkül vizsgáljuk.
Az, amikor azt írja, hogy újjászületett keresztények és bibliamagyarázók által magyarázott, számomra inkább azt az érzésemet erősíti, hogy saját gondolkodáskörén se túllátni, se túllépni nem akar.
No mindegy, ez csak egy kis kitérő volt; nem kaptam azonban választ: a bűn eredete,eredendősége Ön szerint hol van leírva a Szentírásban?

Tisztelettel, és megköszönve a vitakészségét