lilliana33 2012.06.07 21:07:00

!!!!!!!!
A szívem szakadt meg amikor olvastam a felsorolást!! Mintha a lelkemből szakadtak volna ki ezek a gondolatok!!!
Nagyon-nagyon sajnálom és átérzem amit érzel.
Én elvesztettem a szüleimet és a testvéreimet a barátaimat.....nagyon komolyan gondolkodtam én is az elmúláson....
A mindenkinek való megfelelés felőrölte az életemet, de közben elfelejtettem a legfontosabbat, hogy csak Istennek kell megfelelni, nem embereknek!! És hogy Isten a boldog adakozókat szereti, és én minden voltam csak boldog nem.
Hogy most boldog vagyok-e?
Rengeteg fájdalom ért és kiszakadt a szívem egy része a családom elvesztésével, de azt hiszem, hogy boldog vagyok és kiegyensúlyozott és szeretem Istent sallangoktól mentesen!!!! A férjem és a fiam boldog, mert engem boldognak látnak, sőt sokkal szorosabb lett a szeretet köztünk, mert nem hagyjuk, hogy emberi okoskodások szétszakítsanak minket, ők tényleg szeretnek, mert olyannak fogadnak el amilyen vagyok........
ember vagyok aki szereti Istent és az embereket, most már tudom, hogy NEM vagyok rossz és értéktelen, nem hagyom, hogy elpusztítsák a hitemet Istenbe és az emberekbe.... ezért léptem egy óriásit és nem bántam meg!!!!!!!

lilliana33 2012.04.26 20:30:09

A neve tükrözi az elveit is, mert csak úgy sacperkábé tartja be a szabályokat az ilyen oldalakkal kapcsolatban :-)

lilliana33 2012.04.26 20:45:57

Egyébként nagyon szíven szúrt ez a cikk és a hozzászólások!! Több empátiát és kedvességet kapott itt CicaMica és kicsit úgy érzem, hogy én is, mint a "szerető" keresztény testvérektől.
Az én esetemet már régebben leírtam és azóta csak várom és reménykedem, hogy az én családomban lesz egy kis szeretet felém, de sajnos nem.
Annyira nem, hogy a kisfiam, aki nagyon beteg volt nemrég felhívta a nagypapáját, hogy megkérdezze, hogy jól van-e, mire azt válaszolta, hogy igen, de azt már nem érdekelte, hogy megkérdezze a fiamat, hogy jobban van-e, hanem letette a telefont.......
A kisfiamat (9 éves) is büntetik, mert én nem járok gyülekezetbe és nem is szándékozom.

Ami viszont teljesen világos lett számomra, hogy Isten nem ilyen és ezáltal azok az emberek, akik viszont ezt teszik, nem ismerik Istent és nagyon rossz úton haladnak. Csak az a baj, hogy eközben életeket tesznek tönkre!
És olyan sebeket ejtenek amik egy életre megmaradnak.

lilliana33 2012.02.19 19:51:35

Nálam ez a "keep smiling" korszak addig tartott,amíg nem láttam tovább az orromnál.
Ezt sokan első szeretetnek mondják.... hogy ezt sose veszítsük el - ezt hangoztatják.
Most már tudom, hogy ez inkább vakbuzgó szeretni akarás.
Ha valaki nem röpült a gyülekezetbe, akkor már rögtön rossz szellemiségűnek hívták a háta mögött és persze mivel már nem volt jó társaság( műmosoly ember) nem is hívták semmi plusz társas összejövetelre. Csoda, hogy annyi ember érezte magát kitaszítottnak.
Ugyanis, ha valakin nem látszott Isten szellemének áldása, akkor az tuti rossz szellemiségű, így mint egy leprástól úgy irtóztak a mi gyülekezetünkben.
Én is sokáig szerepet játszottam, mert "vénasszonyként" tartanom kellett magam, nehogy baja essen a férjemnek.
De ez csak ideig óráig működött. Az ember csak nyel és nyel és próbál alkalmazkodni és megfelelni, de kinek......? Már nem Istennek, hanem embereknek.
Miután már jó ideje nem járok összejövetelre, nagyon rossz társaság vagyok, így már nem is ismernek fel az utcán, aminek én kifejezetten örülök, mert jókat szoktam magamban nevetni, hogy lám lám egykor én is ilyen 'könyörületes' voltam.....
És persze szégyellem magam, hogy régen hogy lehettem érzéketlen hasonló emberekkel szemben, akik talán az életük legnehezebb időszakát élik.
Amiben viszont segített ez az egész, hogy megváltoztassam az életem és soha többé ne engedjem, hogy érzéketlenné és kétszínűvé tegyem magam.

Akik olvastak már rólam egy egy kis szösszenetet, tudják, hogy a szüleim, testvéreim Tanúk. Tudják, hogy nem járok, de én sosem traktáltam őket azzal, hogy miért nem, mert nem akartam a szellemiségüket rombolni. Mindennél jobban szeretem őket és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy segítsek amiben csak tudok (szeretet, tisztelet,pénz, munka,takarítás, lelki szemetesláda, ennivaló), szóval tényleg mindent megtettem, hogy jó és összetartó család legyenek, legyünk.
Szombaton is én mentem hozzájuk segíteni valamiben amikor is anyukám oktatta a testvéremet, hogy kevesebbet dolgozzon és tegye első helyre Jehovát és majd Ő megoldja a nehézséget. Veszekedtek ( mind a ketten alámerítettek) elég hangosan és én azt mondtam anyunak, hogy tudom, hogy jót akar, de a következményeket akkor is az öcsémnek kell majd elviselnie, ha baj lesz belőle. Könnyű tanácsot osztogatni, de a következményekkel is számolni kell.
Szóval finoman szerettem volna békíteni, de mégis a tényeket elmondani.
Erre az öcsém nekem esett anyuval összefogva, hogy mivel nem járok már egy ideje, nincs jogom beleszólni, mert nem jó a szellemiségem.
És különben is legyek annyira f.sza gyerek, hogy különüljek el- ez így hangzott el az én szerető öcsém szájából. Köpni nyelni nem tudtam, erre még kétszer ugyan ezt mondta, ugyan ezekkel a szavakkal.
Én azt kérdeztem, hogy ő vagy anyu el tudnák azt fogadni, hogy én megszűnök az ő számukra, mintha nem lennék?????????????????
Ha azt mondom, hogy a szívem egy részét azonnal kitépték, akkor még nem mondta semmit.
Szó nélkül kimentem és elkezdtem öltözni, hogy haza jövök. Kijöttek a konyhából, az öcsém ordított, mint egy sakál, az anyu meg bezárta az ajtót, hogy ne mehessek ki. Erre én ki akartam mászni az ablakon, de rács volt rajta. Az idős nagyim bent ült a szobába, bementem elkérni az Ő kulcsát, erre jött be az öcsém ordítva, hogy ne merje odaadni( a káromkodást nem írom most le).
Fél centiről ordított az arcomba, nekilökött a szekrénysornak, hogy ne merészeljek elmenni. Annyira megijedtem, hogy reflexből pofon vágtam. Ő meg jött felém és lökdösött a testével, anyu is elém állt elzárva a menekülés útját.
Nem tudtam kimenni köztük és elkezdem kiabálni apunak segítségért, mert bent aludt a szobába. Kijött, de még mindig elállták az utat és ordítottak, hogy mennyire szeretnek.......
Apu nagy nehezen ki tudott engedni és mint egy kalitkából szabadult madár lerohantam a lépcsőn és zokogtam.
Ha ezt más írja le lehet, hogy azt gondolom, hogy ilyen a világon nincs.........................
A hatalmas nagy igazság az az, hogy van........
Végleg összetört a szép üveggömb és megértettem, hogy ez az egész út, amin eddig mentem az szétszakítja az igaz embereket , családokat egymástól és csak egy irányított zombi hadsereg lesz, akik megérzik a még élő ember szívverését és mindent megtesznek, hogy kioltsák ezt belőle.
Isten nem robotokat teremtett, hanem hús vér embereket, akik igazán szeretnek és nemcsak mert beprogramozták őket.
Ezek után egyértelmű számukra, hogy én egy hibás alkatrész vagyok, aki csak megfertőzi az Ő tiszta életüket és a várva várt örök jutalmukat semmiképp nem cserélnék le egy hibás húscafatért.................................................................

lilliana33 2011.11.23 11:47:45

@Johnny Joker: Szia!
Annyira aranyos vagy, de egy picit félreértettél ( lehet, hogy rosszul fogalmaztam - a sok fájdalom miatt ).
Szóval a férjem ki van közösítve, mert rálépett 1-2 elöljáró tyúkszemére (feltárta a bűneiket). Ő is vénember volt, de hála Istennek, hogy leváltották és kiközösítették. Amikor már erre sor került, kezdtünk átlátni bizonyos dolgokon és ez arra ösztönzött minket, hogy alaposan utána járjunk mindennek más forrásokból is.
a férjemmel jobb a kapcsolatom mint valaha, mert leomlott köztünk az emberek által alkotott fal. merünk önmagunk lenni, kérdezni, kutatni.
Mind a ketten őszintén hisszük, hogy eddig rossz úton jártunk!
Mind a kettőnk családja Tanú család, így borzalmasan nehéz a helyzetünk. A férjem szülei nagyon jó emberek, nem tartják be az emberek által félreértelmezett család szétszakító blődséget, de emiatt nem egyszer "elbeszélgettek" velük és nem mondok nagyot, ha azt megjegyzem, hogy meg is fenyegették őket ( a fenyegetést most azért nem írom le, mert ezzel nekik árthatok :-( ).
A kedves és szerető vének javasolták azt nekem, hogy váljak el, sőt a nagymamám is, hogy nehogy véletlenül rossz hatással legyen rám és a kisfiamra..... Rossz hatás alatt azt értem, hogy véletlenül jobban szeretem őt,aki ki van közösítve( "így nem ember") mint Istent.
A szüleim könyörögnek, hogy nehogy elkülönüljek, mert akkor ők nem tudnak velem beszélni. Önző módon a saját maguk kényelmét keresik, sehol sem említve meg Istent. Ha pedig megemlítik az a vége, ha nem változtatok meghalok én is és a fiam is, a férjemről nem beszélnek, mert az ő szemükben már halott.............. ezt merik tenni, amikor 12 éven át ki volt nyalva a s.ggük, erőn felül segítettünk nekik mindenben, akkor jók voltunk....
Én kb. egy éve nem járok ( férjem se), mert már nem akarok egy olyan szervezett alatt ténykedni, akik elemberíesítik Isten törvényeit. nem vagyunk bűnözők, betartunk minden törvényt, amit ISTEN vár el tőlünk, de már az emberekét nem fogadjuk el!!!!!
A kisfiam még alsós és nagyon örül annak, hogy már nem járunk, nyilván unta az egész cécot( ezzel szinte minden kis gyerek így van).
Abban biztos vagyok, hogy nem fogok eljárni a gyülekezetbe, mert egy percet sem vagyok hajlandó ezzel azonosulni...fussatok ki belőle....
A végső elkülönülést csak a szüleim miatt halogatom, mert nagyon szeretem őket és nem tudom, hogy bírnám elviselni, ha végleg elveszíteném a szüleimet, testvéreimet......, akik meg rettegnek az emberektől, hogy mi lesz velük, ha én ezt megteszem, mi lesz az ő hírnevükkel.
Teszem hozzá, hogy a szüleim, akik "nagyon jó" keresztények több hónapja nem kíváncsiak az egyetlen unokájukra semmilyen módon, hogy ne kelljen annyira megszeretniük, ha elvész akkor fájjon nekik....
Más büszke lenne, ha az unokája kitűnő tanuló lenne, jó és kedves gyerek, akivel tényleg lehet büszkélkedni, de nem, mert ha nem jár, akkor már ő sem ember ( sosem kérdezték meg tőlem, hogy elengedném e velük gyülekezetbe).
Én csak egy vagyok a nagyon sok istenfélő ember közül, akik "nyomorognak" és fájdalmukban ordítani tudnának, csak mert emberek istent játszanak.
Istennek nem ez az akarata, bármennyire is akarják különböző B.versekkel alátámasztani, ez nem szeretetteljes és nem felüdítő iga.
Minden ember megmentésben részesülhet, de ezt ne más ember határozza meg, hogy Te és Te igen, de te és te nem. Hagyják meg ezt Istennek!

Szóval a mi kis hármasunk (apa,anya,fiúnk) nagyon jól van, de ezt akarják szétrobbantani, Én már be sem engedem a pusztítani akaró, "szerető pásztorokat"! Csak a szüleimért vérzik a szívem....

lilliana33 2011.12.08 12:58:23

@bibliavers: Kedves Bibliavers!
Ahogy olvasom a kommentjeidet, úgy érzem, hogy hasonló a jelen helyzetünk valamilyen szinten. Őszintén kíváncsi vagyok, hogy a családod hogyan fogadja azt, hogy vannak önálló gondolataid, véleményed, amik nem passzolnak a sablonos Tanú élethez?

Én már nem is járok ezek miatt, mert egyszerűen nem bírok jópofizni. A szüleim, testvérem, anyósomék miatt nem lépek különösebben, mert nem tudnám elviselni a hiányukat és tudom, hogy a szüleim és a tesóm teljesen megtagadnának. Hogy lehet ezt épp ésszel és szívvel csinálni??
Ez nem normális és erre 33 év után kellett rájönnöm... úgy érzem mintha ólom súlytól szabadultam volna meg...
És ettől még nem lettem bűnöző, nem rohantam a világba, hogy helytelen dolgokat kövessek el, csak annyiban változtam meg, hogy már nem hagyom, hogy emberek álljanak Isten és én közém.

A szüleim pedig már fekete bárányként emlegetnek, hogy hogy gondolkodhatom másként és miért nem járok az összejövetelre.
Nem traktálom őket, meg sem szólalok az én gondolataimat sosem hozom fel, nehogy eltérítsem őket, segítek mindenben ahogy eddig is, de már nem tekintenek igazán lányukként és már az unokájukat sem látták, hallották hónapok óta, hogy így könnyebb lesz elviselniük a mi halálunkat......
Kifogásokat keresnek és találnak, hogy miért is nem beszélnek az egyetlen unokájukkal, aki 9 éves és kitűnő mindenbe, a tanárok és szomszédok imádják... a szüleim meg nem, mert úgyis vége lesz!!!!!!!!!!!!!!!

Hol van itt Isten és a szeretete, ez nem az Ő akarata!!!!!!!!

Kérlek írd meg, hogy Te hogy tudod ezt átélni?
Köszönöm!

lilliana33 2011.12.14 16:54:24

@bibliavers: Köszönöm, hogy leírtad!
Tudod régen azt gondoltam, hogy azok az emberek akik eltávolodtak a gyülekezettől, azok gonosz emberek, mert ugye azt tanuljuk, hogy hétszerte gonoszabb lesz...
Ez nem igaz azoknál, akik szeretik Istent, de már felismerték, hogy itt J.T-nál nem elsősorban Istennek kell megfelelni, hanem embereknek.

Amikor elhatároztam és volt merszem azt tenni, amit a szívem diktál, akkor azért féltem attól, hogy milyen is lesz az életem, életünk a gyülekezet nélkül.
Vajon milyen emberek leszünk, tényleg gonosz és erkölcstelenek leszünk ha már nem járunk gyülekezetbe?
Annyira mélyen belénk vésték azt, hogy a gyülekezeten kívüli emberekkel nem szabad kapcsolatot ápolni és, hogy rossz befolyással lesznek ránk, hogy féltem saját magamtól...

De letettem a terhet, az emberektől kapott mázsákat, félelmeket és most teljesen felszabadultan tudunk családként működni és szeretni Istent. Félelem nélkül, tisztán szeretni.....és nem azért mert Isten megjutalmaz, hanem azért mert tényleg hálásak vagyunk az életünkért.

Így kívülről látva a szüleimet, félnek az emberektől, hogy vajon mit szólnak és félve attól, hogy nem élhetnek majd örökké, elfelejtik a legfontosabbat, amit Isten elvár tőlünk az őszinte szeretetet, amit nem korlátoz emberi okoskodás..
Sajnálom őket, mert a szülői érzéseiket elnyomják, de a szívünket úgyis látja Isten, előtte nem játszhatjuk meg magunkat!

Isten sokkal szeretőbb, mint mi gondolhatjuk, hiszen Ő tökéletes szeret, akkor miért akarják leemberiesíteni a szeretetet? Korlátozni és gátolni, miért akarják megszabni emberek, hogy Isten hogy és mikor szeret? Annyi példa van, ahogy Te is említetted, amikor Isten olyan embereket is méltatott, akik igencsak gonosz dolgokat műveltek...

Szóval tényleg vessük a terhet Istenre :-) !

lilliana33 2011.12.04 09:20:55

@bibliavers: "Amit szabad Jupiternek, nem szabad azt a........."
Mi "por" testvérek pedig rohanjunk azonnal önfeljelenteni magunkat olyan embereknek, akik vígan és szabadon tesznek olyanokat, amikért másokat azonnal lefejeznek.....(és ezt nemcsak erre az egy dologra értem).
Az, hogy felfordul ettől a gyomrom, még nem fejezi ki, hogy mit érzek!

Hány emberi életet tettek tönkre, bélyegeztek meg olyan egyéni törvények alapján, amiket ők szabadon gyakorolhatnak, önfeljelentés nélkül.
Tudod azért kíváncsi vagyok arra, hogy ezt a levelet miért nem olvasták fel...talán, mert lázongtak volna azok, akiket nyomorban tartanak??!!!!

Vajon kiérdemlik ezek az emberek a tiszteletet, ha rájuk más mérce vonatkozik, miközben az esetleges bíróin kéjesen hallgatják végig, hogy egy fiatal testvér RÉSZLETESEN beismeri, hogy mit nézett -mert erre kényszerítik.
Ilyenkor mit gondolhatnak...
-jé azt én is láttam és....-
Na ne!!!!!

Ha csak ez az egy dolog lenne, ami így megy, akkor több százezer ember menekült volna meg a lelki terrortól!

lilliana33 2011.11.20 22:06:42

@Ti vagytok a hamis tanítók!!!:
Forró keresztényi szeretettel üdvölünk itt testvérem!

Mivel velem "még" beszélhetsz, szeretném Neked elmondani, hogy pont az ilyen kedves és szeretően törődő pásztorok miatt nem járok már 1 éve gyülekezetbe...ami miatt nagyon hálás vagyok, mert így legalább rájöttem, hogy Jehova Isten soha nem bánik így egyetlen emberrel sem ( a példák sorát Te is nagyon jól ismered). És már nem hitethetik el, hogy hataloméhes és "szerető" embereken keresztül lehet csak Istenhez közeledni....!

Ami nagyon fura, hogy minden aktív Tanú CSAK véletlenül kerül erre az oldalra..........
Egyszer lenne annyi vér abba a "bizonyos felébe" valakinek, hogy ki merje mondani, igen kíváncsi voltam, vagyok, hogy mi folyik itt...........!

A másik, hogy mivel minden egyes aktív tanú többször is ide látogat, akkor ez azt jelenti, hogy a bűnét nem bánta meg( hitehagyott oldalt olvas), mert újra és újra elköveti.....
Te kedves újralátogató kinek fogod ezt a tevékenységedet megvallani....magadnak, mint vénnek és kegyelmesen meg is fogsz bocsátani Önnön magadnak?????????
Gondolom, ha egy másik testvéred ellen kell eljárnod,ilyen bűn miatt akkor is elnéző vagy, mint magaddal szemben, vagy NEM?

Örülök annak is, hogy isteni babérokra törsz olyan kijelentésekkel, hogy " Ti sohasem lesztek azok", mármint Isten népe közül valók.
Ez még jobban megerősít abban, hogy ne bízzak emberekben- főleg szerető pásztorokban ne,mert lesznek az utolsó időkben hamis tanítók, akik önmagukat felmagasztalva bűnök sokaságát fedezik el ( főleg saját magukét ), míg a a többi kedves igaz testvéren levernek minden apró tökéletlenséget... GRATULÁLOK Neked...csak így tovább....
Gondolom az a tükör amibe belenézel minden reggel igencsak ki van kozmetikázva.

Ezek ellenére tanulságos és kijózanító volt idelátogatásod, köszönet érte.

A legjobbakat kívánjuk Neked is!

lilliana33 2011.11.14 23:45:21

@Johnny Joker:

Magyarul: "tartsd közelben a barátaidat, az ellenségeidet viszont még közelebb"?

lilliana33 2011.10.26 15:54:12

@magyarázó: Kedves Magyarázó!
Őszintén örülök, hogy ilyen testvér is ide látogatott véletlenül...bár lehet, hogy ennek így kellett lennie.
Nagyon szimpatikusan írsz és próbálsz meg segíteni,amit nagyra tartok és tisztelek Benned, már csak azért is mert 33 éves tanúkénti ténykedéseim alatt nem tapasztaltam ennyire toleráns és empatikus és igazán őszinte emberi megnyilvánulást mint a Tied! Én tétlen vagyok már egy jó ideje, de 33 évig szolgáltam Jehovát....legalább is én így gondoltam...de rá kellett döbbennem, hogy igazából embereknek kellett megfelelni elsősorban. Minden szolgálatban benne voltam a férjemmel és a fiammal együtt, a férjem vénként szolgált és próbáltunk mindent megtenni, hogy Isten előtt elfogadhatóak legyünk...azután a szép üveggömb összetört és kezdtünk nem a Társulat szemüvegén keresztül látni...Erre persze nagyon sok mindent lehet reagálni, hidd el én is tudom, hogy mi erre a válasz,én is ezt mondtam 30 évig ilyen esetekre és a mai napig megkapom a szüleimtől, akik aktív tanúk . Régen amikor valamit nem értettem, vagy nem értettem vele egyet, én is azt mondtam másoknak, hogy nem tudok jobbat és olyat, ami Istenhez ennyire közeli dolog lenne, így elsimítottam magamban a furcsaságokat, ezek nemcsak emberi tökéletlenségek voltak...Ezek ellenére én nagyon boldog vagyok, hogy már nem vagyok megvezetve, ne érts félre, nem élünk világias és erkölcstelen életet, de merünk utána járni és meg is látni azokat, amiket eddig nem!
Két dolgot szeretnék Neked mondani, ha mersz informálódni más szemüvegen keresztül, akkor tedd meg... megerősödik a hited ISTEN-ben és nem emberekben, bár ebben az esetben egyáltalán nem javasolom, hogy ezt másoknak elmondd, mert rossz szellemiségűnek fognak tartani és ha nem hagysz fel ezzel, akkor még a kistermet is jobban fogod ismerni a kelleténél. Hidd el, addig vagy csak jó, amíg engedelmesen bólogatsz, de sajnos nem Istennek, hanem embereknek...
A másik dolog....ha szeretnél Jehova Tanúja maradni tiszta lelkiismerettel akkor ezen az oldalon rossz helyen jársz, mert itt Istent szerető emberek vannak, akiket nem befolyásol már emberi okoskodás!

De még egyszer mondom, hogy ritka ember vagy és tartsd is meg ezt a szerető és őszinte törődést az emberek iránt vallástól függetlenül.

lilliana33 2011.09.09 10:17:16

Igyekszem nagyon higgadt és kulturált maradni....
Szeretném feltenni a költői kérdést, hogy a gyerekek mellett ki állt ki a szerető testvérek közül???? Ki támogatta őket????
Vagy elmentek hozzájuk a jó hírrel és így vigasztalták őket, mondván, hogy az Új Világban már nem lesznek ilyen csúnya bácsik.......
Vajon Isten a gyerekek és szüleik imáját nem hallgatja meg...DE IGEN! 15 évig tette amit tett
( biztos, hogy csak addig ?)- ebbe még belegondolni is iszonyatos, nem egy napig, 1 évig...15 évig...van ilyen embernek egyáltalán lelkiismerete, Isten félelme, szíve???
Mi lehet az ok, hogy ezt a ..............szörnyeteget nem közösítették ki azonnal megvédve tőle legalább a gyülekezetben levő gyermekeket? Kíváncsi lennék hány szülő engedné egyáltalán hozzá közel a gyermekét?
Nagyon remélem, hogy a törvény be fogja látni, hogy a gyerekek védelme fontos és megkapja ezért a büntetést! Vagy sajnálnunk és féltenünk kéne szegényt a börtönbe rá váró eseményektől....ő nem sajnálta a gyerekeket - kisbabát????

lilliana33 2011.09.04 10:33:51

@B.Anikó:
Kedves B.Anikó!
Az első szeretet vagy lelkesedés, buzgóság mindenkinél más és más ideig és intenzitással működik. Nagyon sok dologtól függ: egyéntől, más emberektől, családtagoktól, életcéltól, keserű tapasztalatoktól...
Szóval sajnos nincsen kiszámítható idő, hogy meddig tart az újdonság varázsa valakinél. Nálam keresztelkedésem után 18 évig tartott. van akinél még mindig tart, de már közel van a 80-hoz.
A tanúknak a ' világi ' személyekkel való szoros kapcsolattartás nem javasolt, mert megronthatják őket..... De ha egy világi elkezd érdeklődni a Biblia iránt tárt karokkal várják.
Nekem voltak nem JT.-i barátaim amikor még aktív voltam, de ezt az ember nem meri nagy dobra verni, mert attól fél, hogy rossz szellemiségűnek tartják emiatt, hogy menne inkább prédikálni, minthogy az értékes időt másra pazarolják.
Szóval nem tudom, hogy a Te barátod milyen, de biztos, hogy nem lesz könnyű se neki, se neked.

lilliana33 2011.09.04 10:50:54

@Kukorica Baba:
Annyira ledöbbentett amit írtál, hogy nem is tudtam volna eddig józanul írni erről, mert mélységesen felháborított amit olvastam!!! Napokig gondolkoztam, hogy mit írjak, mit írhatok, ami segítene,de sajnos itt nehéz mit mondani. Sajnos sok ilyen tapasztalatot láttam személyesen is Tanú éveim alatt. Az hogy valaki hogyan fog dönteni a világi társával kapcsolatban nagyon változó és személyre szabott. Szerintem ha valaki szereti a társát, akkor azt mindentől függetlenül teszi, de ha hagyja magát befolyásolni, akkor kiszámíthatatlan. Mivel nem ismerem a párodat csak merem remélni, hogy meg fog szólalni a lelkiismerete és nem hagy egyedül egy kétségbeesett anyát és szerető feleséget, aki nem azért olvassa ezeket az oldalakat, mert gonosz, hanem mert félti a férjét és csak a legjobbat akarja neki. Csak sajnos ezt az Őrtorony teljesen kicsavarva sulykolja bele a testvérekbe, ördögi dolgoknak beállítva és mindazt, aki ilyeneket olvas azt is ördöginek tartja. Elválni nem válhat el de sajnos elkülönülhet, ha azt mondja, hogy veszélyezteted a szellemi egészségét....ez egy kiskapu más néven! Nem akarják a problémát kezelni, inkább menekülnek előle. Ha igaz szívű ember akkor nem fogja feladni és belátja, hogy szereted, ha befolyásolt akkor minden megtörténhet. Nagyon nagyon sajnálom és nagyon fáj a szívem amikor erre gondolok. De egy biztos, hogy ez nem Istentől, hanem az emberektől van.
Őszintén imádkozom, hogy felismerje a férjed, hogy ezt nem teheti meg Veletek!

lilliana33 2011.09.04 11:00:18

@Pöpi6: Kedves Pöpi6!
Sajnos úgy érzi szerintem a férjed, hogy ti támadjátok és a legjobb jótól akarjátok őt eltávolítani, hiszen ezt tanulja, hogy ne engedjen a külső befolyásnak, mert Istennek kell inkább engedni, mintsem embernek. Sőt a gyülekezetben az ilyen felemás igásokat még jobban erősítik, hogy ne engedjenek a nyomásnak, hanem inkább ők befolyásolják a másikat. Ha ez nem működik és sarokba lettek szorítva, akkor kiskapuként az elkülönülést választhatják. Sajnos ebben támogatni fogják őt a gyülekezetben,ha úgy állítja be, hogy már a szellemisége is veszélyben van. Egy világi társat nem igen szoktak ilyenkor meghallgatni, mert nincsen köze a gyülekezethez ezért nem kötelességük őt felkeresni és az ő álláspontját is meghallgatni. Nagyon remélem, hogy nem fogja ezt megtenni, mert ez nem szeretetről tanúskodik, sem Isten, sem Te irántad.

lilliana33 2011.09.03 22:38:11

@answers: Kedves Answers!
Nagyon nagyon nehéz lesz ez biztos. Nekem másfél évembe telt, hogy fel merjem vállalni azt amit érzek. a szüleim (tanúk)kétségbe vannak esve, még a hitetlen húgom is, mert attól fél, hogy szét fog szakadni a családunk. A férjem tanú volt, akit kk., mivel olyan kérdéseket tett fel, amik "sértették" a gyülekezet érdekeit. Én tétlen vagyok, ez egy könnyebb megoldás pillanatnyilag, de így sem egyszerű. A 'szerető' testvérek addig voltak azok, amíg birka módjára némán tűrtem, amióta nem járok már nekem se köszönnek ( nem követtem el semmit, ami miatt ezt kéne tenniük ). Én 30 évet szenteltem az életemből a Tanúknak, pedig azt hittem, hogy ezzel Istent szolgálom, de sajnos rá kellett döbbennem, hogy elsősorban embereket követtem, mintsem istent. Már nem Istennek kellett megfelelnem, hanem az embereknek és ez megfosztott saját magamtól. Üresnek, kiégettnek,értéktelennek éreztem magam . Féltem, hogy mit szólnak az emberek ahhoz amilyen én vagyok..belepréseltek az öntőformába, amit a vezetők alakítottak ki. Isten csodálatosan alkotott meg minket és soha nem akarná, hogy robotok módjára szürke egysíkú bólogató Jánosok legyünk. Az állatvilág sem erről árulkodik...
Annyi rosszat láttam az elmúlt 30 év alatt, hogy azt el se tudom mondani és ezek nem emberi tökéletlenségek voltak, hanem emberi visszaélések.
Ezen az oldalon először én is kétkedve olvastam dolgokat, de be kellett látnom, hogy itt nem Isten tagadó, hanem Istent kereső emberek vannak, akik őszintébbek, mint bármelyik pozícióját féltő felvigyázó. A férjem vénként szolgált, de egy idő után már nem tudott csöndbe maradni, ki kellett mondania az igazat...mondd meg az igazat betörik a fejedet...
Mi most már egymásra és Istenre koncentrálunk és nem hagyjuk, hogy az emberek miatti félelem elsodorjon minket Istentől.
Ha tudok valamiben segíteni, vagy csak kérdezni szeretnél írd meg!
Kitartást!

lilliana33 2011.08.17 15:14:40

Sajnos ez a levél egy tipikus példa arra, hogy ha valaki fel meri emelni a szavát az igazság mellett, de az egyéneknek nem érdeke, hogy kiderüljön az igazság, akkor egy szempillantás alatt kiteszik az ember szűrét. A legegyszerűbb indok a rágalmazás és ez ellen sajnos nem tud senki sem tenni. Ha valakit el akarnak tenni az útból,azt el is fogják tenni, mindenféle bűntudat nélkül....
Nem az ilyen emberekre kéne azt alkalmazni, hogy ne is köszöntsétek őket és ne kerüljetek velük egy közösségbe??!!

lilliana33 2011.08.14 21:36:55

Egy kedves mese dala jutott most eszembe:

Néma volt az ég,
Az imánk üres éjbe szállt.
Bennünk mégis élt egy hang,
A remény dala gyúlt.
Mi bízunk, van, ki véd,
Ha balsors űz egy élten át.
Hegymozdító hittel járt a nép,
A félszen túl.
Mert Ő küld száz csodát,
Csak benne bízz!
Reményünk híd,
De bizton áll!
Megélhet száz csodát, Ki hinni bír!
Merj hinni hát, És láss csodát!
Ha hív, majd átsegít!
Ki most él, mind fél,
Hogy hasztalan mond száz imát.
Úgy elrebben a remény,
Mint gyors szárnyú madár.
De bátran állok én!
És tart a vágy, ki tudja miért.
Hitem szól, egy ősi hang,
Mely sosem szólt így még!

Mert Ő küld száz csodát,
Csak benne bízz! Reményünk híd,
De bizton áll!
Megélhet száz csodát,
Ki hinni bír!
Merj hinni hát, És láss csodát!
Ha hív, majd átsegít!

lilliana33 2011.08.14 19:59:44

@utkereső: Kedves utkereső, mi is nagyon élvezzük már, hogy szabadok lettünk, bár az elején nem volt könnyű, mert féltünk még önmagunktól is. Vajon mit gondol a másik és vajon most akkor én most gonosz lettem és világi...? Sok ilyen és hasonló marcangolás után megnyugodtunk és végre nem tartanak rettegésben emberek. Nem lettünk rosszabbak, sőt őszintén szeretjük és keressük Istent, minden sallangtól mentesen. Mi is közelebb érezzük Istent és ezt a kisfiunk is így érzi. Rengeteg időt töltünk egymással, merünk őszinték lenni egymáshoz, nem félve attól, hogy a másik rossz szellemiségűnek lát. A fiunk is sokkal kiegyensúlyozottabb lett, rengeteget van apukájával is, ami régen a vénsége miatt nem volt jellemző. Bár 12 éve vagyunk házasok, de most ismertük meg igazán egymást. A felszabadult időnket egymásra fordítjuk. A családtagok egészen jól állnak hozzánk,de persze félnek attól, hogy ezt hangoztassák a gyülekezetükbe ( megértem). Hiszen, hogy Isten a szívünket vizsgálja, de azt nem, hogy emberek ebbe beleláthatnak, ezért nem érdekel, hogy a szerető "testvérek" mit gondolnak, mert nem nekik tartozunk számadással!
Örülök nektek, hogy egymás mellett álltok és nem engeditek szétszakítani ezt a köteléket!

lilliana33 2011.08.14 20:41:35

@Zsolt520: Kedves Zsolt520 köszönöm szavaidat. Még egy picit fura nekem, hogy valaki nem elítél a gondolataim miatt, hanem szívesen meghallgatja őket. Mi már régebben rájöttünk arra, hogy ez nem lehet az az út, de nehéz volt ezt véglegesen kimondani. Még most sincsen olyan nap, hogy ne gondoljak az elmúlt 33 évre, sok jó volt benne, sok kedves emberrel, de ez már nem tart vissza minket attól, hogy merjük az igazságot keresni!

lilliana33 2011.07.30 09:37:51

@Johnny Joker: Köszönöm a válaszodat! Az a különös, hogy hiába tudtam én is azokat az szeretetteljes példákat, mégis amikor voltak olyan kérdéseim vagy kételyeim, akkor a szerető testvérek nem ezekkel próbáltak meg érvelni, hanem azokkal,amiknek a végén mindig azt éreztem, hogy én egy rossz ember vagyok...és természetesen Isten büntetését vonom majd magamra...

lilliana33 2011.07.30 09:56:47

@Johnny Joker: Amióta édesanya vagyok, azóta értem meg teljesen, hogy mit érezhet Isten, az Ő gyermeki iránt - minden gyermeke iránt!
Sajnos én úgy tapasztaltam, hogy ezt a fajta szerető félelmet is úgy ki tudják fordítani és saját maguk fűszerezte félelemmé alakítani,hogy az ember hiába tudja az eszével-szívével mi az igaz, de mit tehet egymaga??? Rágalmazásért szinte azonnal kisteremmel riogatják, megvonják a hozzászólást és a végén, ha nem tudja befogni a száját kiközösítik, így aztán végleg elhallgattatják, mert a legtöbb testvér fél még ránézni is a kiközösítettre, nehogy behívják a kisterembe gyóntatni...Vajon Isten ilyen? NEM NEM

lilliana33 2011.07.30 10:16:08

@Johnny Joker: Amióta én is próbálok egyszerű paraszti ésszel gondolkodni átlátok a koszos üvegen, amit elém tartottak.Mi lett az eredménye? Mikor nem sikerült engem meggyőzni, jöttek a gyermekemmel, hogy hát érte felelős vagyok és ha ezt így folytatom akkor mi lesz vele? Mivel kicsi még én felelek érte...és mi lesz ha jön a vég...gondoljak csak bele...
Ez a szerető segítség amit kaptam, egyszóval megfenyegettek, ha nem csinálom azt amit kell( fogjam be a szám és legyek birka) akkor nemcsak én hanem a fiam is meg fog halni. Azóta nem járok gyülekezetbe, ez volt az i-re a pont.
Az igazságba születtem és nagyon sok mindent átéltem, nálunk mindenki Jehova Tanúja, a férjem részéről is. Bűnt nem követtem el,amiért szankcionálhatnának, elég volt , hogy a férjemet, aki "vénember" volt tönkre tették( kk.), mert fel merte vállalni, hogy kiáll az igazság mellett és nem félt az emberektől. Szóval több évnyi meghurcoltatás és fenyegetés eredmény az lett, hogy most már tudjuk mit vár el tőlünk Isten és azt is tesszük, nem ápolva közösséget azokkal, akik félelemben tartottak saját maguk törvényei szerint. Azóta nagyon boldogok vagyunk és érezzük Isten szeretetét! A családjaink egy ember kivételével nagyon normálisak velünk, sőt még talán oldottabbak is, csak én féltem őket, mert őket még bánthatják...