Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Kántor Sándor 11

0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Nem sikerült érmet szereznie a kecskeméti Hírös Kupán a Dunaferr SE röplabdacsapatának. Az együttes a bajnoki címvédő Kaposvárral játszhatott a harmadik helyért, de végül szoros vereséget szenvedett. Rangos megméretés várt hétvégén a Dunaferr SE csapatára, amely ezúttal a…..
Kántor Sándor 11 2011.09.06 23:13:00
Rodics Dániel részére: Mivel a blikk-bulváron edzett stílushoz hozzátartozik az etika nulla ismerete, így éppen az "Itt a vége. Fuss el..." című billentyűkoptatáshoz egyedül nem lehetett hozzászólni érdekes módon, kénytelen vagyok itt megtenni ezt.
Mindazon nevek, akiket visszasírsz, a "nagy öregek", voltak együtt 2006-ban a 2007-es EB-selejtezőre készülve is többek között, 8 azaz NYOLC HETET, Demeter György szövetségi kapitánnyal és Mészáros Péterrel, mégsem sikerült kijutniuk... Akkor nem született ilyen írás természetszerűleg. És még mennyi lehetőség ment el a hosszú évek alatt - a "nagy" nevekkel. A szelektív memóriád felfrissítésére: ezért szavazott bizalmat 2008-ban egy új szövetségi kapitánnyal fiatalításra a szövetség. Pedig emlékezned kellene rá, ott voltál... Bár akkor éppen hiányzott rólad az "I love Mester" feliratú póló...
A véleményed derogáló mindazon játékosokra nézve, akik végigedzették a mostani KÉTHETES felkészülést, vállalták a játékot, úgy, hogy tudták mindannyian, ha a letteken túl is jutunk, a következő HATOS csoportból is csak az első jut tovább. Azokat pedig, akik mindenféle kifogással élve nem vállalták a címeres mezben a játékot, (amely szerintem elég szomorú), majdhogynem piedesztálra helyezed őket... elég érdekes nézőpont. Továbbá nem értem, miért kellene olyan játékosokat a válogatottba hívnom, akik nem tudnak semmilyen érdemleges eredményt felmutatni a pályafutásuk során. Az Európa-bajnok spanyol válogatottnak miért kell olimpiai elő-előselejtezőt játszaniuk? Mert lejtőn vannak? Először maszlagnak nevezed a jövő válogatottja elképzelést, majd ugyanazon nevekkel mégiscsak felépítenéd? Egyébként jónéhány játékos neve egyezik a te általad és én általam készített listán. Ja, és még valami. A munkában hittem és hiszek, nem a szájkaratéban: nem futok el...
Korábban cikket közöltünk a Kaposvár távozó edzője, Kántor Sándor nyílt levelével kapcsolatban. Később az a vád ért, hogy kiemeltem részleteket, a saját érdekeim alapján. Nos, ez nyilvánvalóan nem igaz, mivel semmiféle nem fűződik az említett úrhoz, a levél szerzőjéhez,…..
Kántor Sándor 11 2011.07.02 23:31:28
Ezt az anyagot kizárólag az elnökség tagjai kapták meg az ő tájékoztatásukra szolgált és nem a sajtónak szóló nyílt levél. Nem tudom kinek a céljait szolgálta ennek a kiszivárogtatása, közléséhez nem járultam hozzá.

Itt a sajtó részére eljuttatott nyílt levél:

Nyílt levél
Tisztelt Röplabdabarátok!
Köszönöm mindazoknak, akik ezekben a napokban mellettem álltak.
2005-ben, amikor megkeresett az akkori kaposvári elnökség, nagyon sokan óvtak a külföldről való hazatéréstől. A szív diktált az ész helyett. Egy év haladékot kértem, de az edzésprogramot hazaküldtem, ez alapján kezdték el a munkát. 2006-ban abban állapodtunk meg, hogy 2 évet játszom és 3 évet edzősködöm… Mivel játékosként is nagy feladat hárult rám, edző látta el a tréningek levezetését a teljes körű szakmai programom alapján. Emellett összeállítottam a csapat nemzetközi színvonalú pr-anyagát. Több céget is hoztam a csapathoz. Aki foglalkozott ilyesmivel, tudja, mennyi munkával jár, mennyivel több a „nem”, s hányszor dobják ki az ajtón, de visszamegy az ablakon át is, csak támogatást szerezzen csapatának. Idehoztam szponzorként többek között a Unicredit bankot, a T-Mobilt, a DRV-t, a K&H-t, Fonte Verdét, a Corner éttermet, a McDonalds éttermet. Ezenkívül megszereztem a Da capo céget támogatóként, így egységes, a nemzetközi mérkőzésekhez méltó megjelenést tükrözhettünk külföldön is. A hazai meccsekre a kivetítőre magam vágtam össze a szponzorokat kiszolgáló reklámanyagokat, nézőcsalogató akciókat terveztem. Szponzorainknak, játékosainknak egy CD-nyi anyagot vágtam össze az évadok végén a szezon legjobb pillanatairól. A csapatnak beszereztem az európai standard szerinti statisztikusi programot külföldről. Sorolhatnám még... S hogy miért vállaltam ennyi mindent? Úgy gondoltam, csakis a munkának van eredménye…
A két év játékból négy év lett, mert minden évben sikerült rávenniük újra és újra, hogy játsszam, természetesen nem volt ellenemre, hiszen az ÉLETEM A RÖPLABDA. A gazdasági válság és a hazai röplabda megítélése ellenére igazán eredményes évek voltak ezek, első évben bekerültünk a Közép-Európai Liga legjobb négy csapata közé, számon tartották Kaposvárt a nemzetközi színtéren, minden évben bajnokok és kupa-győztesek lettünk, sorra látogattuk az iskolákat, még több utánpótláskorú játékost bevonva a rendszerbe. Edzőként vágtam neki Horváth Dániel másodedző segítségével az idei szezonnak az új elnökkel való egyeztetés után. Már a múlt évad végén látszott, hogy anyagi problémákkal küzd az egyesület. Úgy gondoltam, mivel lehetőségek híján nem tudunk kiemelkedő tudású játékost igazolni, sőt, négy kitűnő játékos hagyta el a klubot, itt az ideje, hogy kiformáljunk egy fiatal, ütőképes csapatot. Azonban a játékoskeretet összeállításába - érthetetlen módon - nem szólhattam bele. Már emiatt konfliktusba kerültem néhány vezetővel. Két játékost igazoltak le, egyikőjük sem tudott emlékezetes teljesítményt nyújtani.
A gyengén indult nemzetközi szereplésünk miatt többen támadtak, miért nem állok be és játszok, hiába hivatkoztam a megállapodásra és a tervekre. Néhány – a játékosok igazságérzetét biztosító döntés miatt a vezetőség két tagjával tovább romlott a kapcsolatom. E problémák miatt kezdtem kilátástalannak érezni a munkát. Ekkor megkeresett az AICH-Dob csapata, akik készülődtek a Challange-kupa négyes döntőjére, hogy leigazolnának. Fónai Tibor akkori elnök nem engedett el, köszönöm neki, hogy bízott bennem, hiszen ahogy terveztem, a szezon végére sikerült is felépíteni „A” csapatot. Idő közben az anyagi gondok láttán a szakmai igazgató többször lemondott, az elnökség szétesni látszott, légüres térbe került a Kaposvár a szezon végére. Ennek ellenére a Magyar Kupát szoros harcban, de sikerült megnyerni. Mivel fontosnak tartottam, hogy győzzünk és ne tanulópénz legyen az esetleges vereség, beálltam játszani. A bajnoki döntőt pedig Gergye Roland vezetésével (aki a szezon végére vezéregyénisége lett a csapatnak) sikerült három mérkőzésből megnyernie a csapatnak.
Az egész évadon áthúzódó problémák ellenére a fiatal, rutintalan csapattal végül ugyanazt a helyezést értük el a nemzetközi színtéren, mint tavaly a jóval rutinosabbal, illetve hoztuk a kötelező érmeket. A kéthetes levezető edzések ideje alatt senki nem jött el a régi vezetőség közül a játékosokhoz, hogy megköszönje a munkájukat, tájékoztassa őket az elmaradt bérek kifizetéséről, mondjon egy-két szót a jövőről. Ilyen még a több mint 20 éves pályafutásom alatt soha sehol nem fordult elő. Hetekig bizonytalanságban voltak a játékosok, az albérleteikből ki kellett költözniük…
Megválasztódott az új elnökség. Nagy reményekkel és tervekkel néztem a jövőbe, bár már láttam, hogyan alakulnak az erőviszonyok… Az edzőkeresés elbeszélgetései során vált nyilvánvalóvá számomra, hogy egyoldalúan voltak tájékoztatva az új elnökségi tagok. Magamért nem kívántam lobbizni, bíztam abban, hogy számít az öt év folyamatos kemény munka. Az új elnökségből 3 szavazat esett Demeter Györgyre, ketten rám voksoltak. Köszönöm azoknak, akik támogattak. Tisztában vagyok vele, az edzősködés egy klubnál nem nyugdíjas évekig szóló állás. Amit nagyon sajnálok az, hogy nem tudom folytatni a megkezdett munkát ezzel a fiatal csapattal. Köszönöm egykori csapatomnak, hogy 10 játékosból 9-en kiálltak mellettem az elnökség előtt, és velem szerettek volna tovább dolgozni.
Az utánpótlás kérdésköréről csak annyit: érthetetlen számomra, milyen megszorítás az, ahol nő a tervezett változtatásba bevont emberek létszáma? Kaposváron remekül működik az utánpótlás-nevelés. A kaposvári röplabdázás a legkiválóbb ebben is, így indokolatlannak tartom mind szakmailag, mind anyagilag a változtatást, főképp ebben a gazdasági légkörben. Másrészt a jelenlegi jogszabályok tudomásom szerint nem teszik lehetővé egy akadémiai rendszer elindítását. A nemrégiben lezajlott kaposvári „Nagy Sportágválasztó” rendezvényén nem jelezték szervezési szándékukat azok, akik most az utánpótlást akarják újraépíteni: a BITT női röplabdacsapat volt edzőjével, Halász Mártával ketten, a Kasi segítségével szerveztük meg az utolsó pillanatban a kétnapos programot és szereztünk még több leendő röplabdást a városnak.
Nem titok, a prémium elosztásával kapcsolatban konfliktusba kerültem az új vezetőséggel. Horváth Dániellel közösen napokig dolgoztuk ki mérkőzésekre, teljesítményre lebontva a rendszert, a sporttársadalomban is szokásos százalékos elosztásokat követve. Ezt nem fogadta el a elnökség, így több játékos, aki folyamatosan jó teljesítményt nyújtott egész évben, sokkal kevesebbet kapott, olyanok pedig, akik nem dolgoztak megfelelően vagy kevesebb játéklehetőséghez jutottak különböző okok miatt, több prémiumot kaptak. Sajnálom, hogy ennek megítélésében nem játszott szerepet a napi edzéseken végzett munka, a hozzáállás, a teljesítmény. Méltatlannak és elfogadhatatlannak tartottam a végleges elosztást a játékosokra nézve. Azt pedig magamra nézve tartom méltatlannak, hogy a Magyar Kupa-beli játékosként nyújtott teljesítményem fél százalékosra lett értékelve…
Köszönöm az elmúlt öt évet és kívánok mindenkinek sikeres munkát, hiszen ki így, ki úgy, de mindannyian e csodálatos sport honi életben maradásáért küzdöttünk és küzdünk…

Kántor Sándor
Nem szólhatott bele a játékoskeretbe és elszámolási viták is voltak – írta Kántor Sándor a Somogy TV szerkesztőségéhez eljuttatott levelében. A kaposvári röplabdacsapat volt játékos-edzője úgy fogalmazott: a konfliktusok miatt kezdte kilátástalannak érezni a…..
Kántor Sándor 11 2011.06.28 11:59:46
Kedves Dániel!
Én a magam világa szerinti értékekkel és értelemmel ruházom fel a kimondott szavakat, akihez szól, az pedig aszerint érti és értékeli, hogy az ő világa milyen.
Nem véletlen, hogy nem küldtem el a nyílt levelet neked, mert tudtam, ahogy újságíróként is tetted, szubjektíven fogod megközelíteni a témát, ez most ismét bebizonyosodott. Ahogy azt is tudtam, elsők között leszel, akik „tálalni fogják”… Az élet mindig óvodai szinten lép, csak egyesek komplikálnak belőle görög sorstragédiát…Kiemeltél részleteket, a saját érdekeid alapján. A levélben mindenki által köztudott tényeket írok le és nem kritikát. Természetesen a legfontosabbat nem emelted ki, hogy tíz játékosból kilencen velem szerettek volna tovább dolgozni, és azt sem, hogy egyetlen szomorúságom csak ez: nem dolgozhatom tovább azokkal a tehetséges fiatalokkal, akikkel tavaly együtt voltunk jóban-rosszban. Ez az egyetlen bánatom, és ezzel kapcsolatban nem tudok úgy csinálni, mintha nem fájna.
Érdekes, az általad idézett mondást éppen tavaly én is hangoztattam egy edzőváltás utáni történések kapcsán. Beismered, hogy te odaszartál, ahonnan enni kaptál, de engem kritizálsz ezzel… Én nem ezt tettem, ha olvastad volna kicsit is más szívvel a levelet. A mai napig beszélgetünk, tartom a játékosokkal és a vezetőség legtöbb tagjával , az új elnökkel is a kapcsolatot. Ez biztosan így is marad, ahogy szívesen segítek továbbra is szakmai kérdésekben, ha hozzám fordulnak.
Szomorú, hogy te úgy véled, a Kaposvár nemzetközi szinten nem volt tényező. Igenis értünk el nemzetközi sikert: ott van például a Közép-Európai Liga négyes döntőjén elért 3. helyezés, és szerintem az is elég nagy siker, hogy számon tartják Kaposvárt, mint a magyar férfi röplabda talán egyetlen külföldi képviselőjét. Erre bizonyíték az is, hogy több játékos el tudott igazolni innen külföldre. Az utolsó évben lettem edző és ha figyelmesen elolvastad volna a levelet, arról írok, hogy ekkor nem szólhattam bele a játékoskeretbe. Ha olyanoktól informálódnál, akik korrekt választ adnak, ezt is megerősítik neked. Én is felhívnám a figyelmed, egy Gaius Julius Caesar örökbecsű mondásra: Az ember csak saját értelmével mérheti mások képességeit. És mert önmagánál eszesebbet nem ismer, mindenki mással szemben ezt a mércét alkalmazza... Kántor Sándor