Regisztráció Blogot indítok
Adatok
csontrakó

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Üdvözlöm a Praxis blog olvasóit!( a szerkesztőket is természetesen :) ) Elég régóta foglalkoztat a gondolat, hogy leírjam-e édesanyám esetét mások okulására és saját magam megkönnyebbülésére de ezidáig nem volt hozzá elég erőm. Mostanra így egy év távlatából…..
csontrakó 2011.06.22 01:27:36
Sajnálatos és szomorú történet. Mindnyájunkat megráz a szülő elvesztése. A leírás tisztességes, mert a leírás pontos. Szegény, öreg, már a világban pontosan tájékozódni nem tudó néni egy rehabilitációs osztályra került. Furcsa dolog ez a rehabilitáció. Ha valakinek tüdőgyulladása van, akkor az antibiotikum meggyógyítja. Ha akarja, ha nem, akkor is. A rehabilitáció nem ilyen. Csak a beteg aktív részvételével lehet valakit rehabilitálni. Kemény munkával, a beteg aktív részvételével. Sokan csak a fogyatékosságuk egy részét tudják kompenzálni, hiszen a bénultak nagyrésze bénult marad, a levágott láb sem nő ki soha. Sajnos vannak olyanok is, akik nem alkalmasak rehabilitációra, mert már öreg koruk, vagy fizikai teljesítő képességük, vagy csak az együttműködés hiánya nem teszi lehetővé azt, hogy ugyan orvosi, gyógytornászi segítséggel, de kihúzzák magukat a bajból, önmagukat képesek legyenek rehabilitálni. Úgy gondolom, hogy az írásban szereplő ápolt is olyan elesett, idős ember volt, aki már nem volt alkalmas a rehabilitációra...
Ilyenkor két út van: az egyik, hogy hazaviszi a család, és családi körben éli le maradék életét, a másik, hogy az egészségügy valamely perifériáján, tengeti tovább az életét.
Szeretném tudni, hogy lesz majd erőm a szüleimet elvezetni ezen az úton, és kérem gyermekeimet, hogy annak idején majd fogják meg a kezem és vigyenek magukkal.