Regisztráció Blogot indítok
Adatok
B.Tóth Klári

0 bejegyzést írt és 12 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Írta: B. Tóth Klári A szülőszobába érve valótlanul magas, sikoltozó hangokat hallottam az elfüggönyözött rész mögül: – Ányóm, ányóm, édesányóm, mér szűté á vilógrá! Aztán pillanatok alatt felcsendült egy még magasabb hangocska, válaszolva a megkínzott…..
B.Tóth Klári 2013.05.09 18:01:06
Írta: B. Tóth Klári – Nem akartam ötödik lábost, hatodik paplant, sokadik csillárt adni nászajándékba – mondta nővérem az esküvőnkön –, inkább befizettem nektek egy prágai útra. Brünnben is rendeltem szobát két éjszakára, hogy lássátok Spielberg várát, ahol…..
B.Tóth Klári 2013.03.24 18:14:56
Írta: B. Tóth Klári…..
B.Tóth Klári 2013.02.21 18:38:48
 Írta: B. Tóth Klári                                             Kellemes…..
B.Tóth Klári 2013.01.24 21:57:50
 „Ő az övéiként azonosított minket azáltal, hogy Szent Lelkét a szívünkbe helyezte.” (2 Korinthus 1:22 – NLT fordítás) A hited megerősödik, ha a krisztusi személyazonosságodra összpontosítsz. (Galata 2)Ez azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagysz minden más képet…..
Tenyereden el nem férez a csuda hold-tallér,kerekedik ég alján,ücsörög a ház ormán, ködösen az ég öblénnövöget a fény-öntvény,fa levele, lombtüskebökögeti – mért is ne – pityereg a fény-donna,lesi, hova lendülne,utain a mennyégneksugarai nem férnek... Kifeszül a…..
B.Tóth Klári 2012.11.14 22:39:25
B.Tóth Klári 2012.12.02 02:53:35
@Kozákné Zsuzsa: köszi,aranyos vagy. Eredetileg landolna volt, aztán átment magas hangrendbe. Itt jobb oldalt találod még a Holdfogyatkozást,a többit mindenféle irodalmi oldalakon,és a mi honlapunkon is. www.alkotlak.com
Üdv:Klári
B.Tóth Klári 2012.12.07 17:08:34
@Kozákné Zsuzsa: tényleg párhuzamos gondolatok,szép,köszönöm,hogy megmutattad.
Ide lehet majd verseket feltennie azoknak, akik szeretnék közzétenni műveiket.Ossz meg egy verset a világgal!..
B.Tóth Klári 2011.09.24 12:29:08
Figyelő dédmamák

Porlepte doboz, gyűrt papundekli, esendősége
megrendít, sorstárssá emelkedik. A kopott
kartonfedél alól kiszabadul az ősök lehelete,
életre kel a múlt.
Látod ezt a molyrágta selymet, dédanyám
báli ruháját, az első szerelem érintését,
egy pillantás ígéretét, amiből nem mi lettünk,
magába zárta egy hajdani tánc illatát, bele-
dermedt az időbe; a halványkék selyemblúz,
bevont gombjain barnás ujjnyomok, a csatos
szaténcipő tapintásától emlékezni kezd a bőröm,
dédmama bőrének folytatása, bordó bársony-
pongyoláján szerettem visszafelé simogatni
a sorokat, hallgatni a sercegést.
Isten kezébe tette kilencven éve gondját, vele
a ráncait, hogy aztán kisimult arccal és kitárt
lélekkel csusszanjon át az örökkévalóságba.

A családi relikviák előhívják Anyu meséit
esténként, ez a hátul kapcsos alsóruha
lehetett német ükanyámé, fiatalon vitte el
a szíve- halálos ágyán levelekben búcsúzott
a testvéreitől, négy gyerekét szétosztotta
köztük, mint valami örökséget…
A préselt virágminta kifakult szirmai alatt
gótbetűk gurultak végig a levélpapíron,
nyomot hagytak, mint könny a szemráncban,
ahogy patyolatlelke átgyöngyözött a másvilágra.

Kotorgálok a doboz alján, belemászom,
kiemelem az utolsó slingelt terítőt is,
minden emlék szembejött már, generációk
lépték át egymást a selymeken, papírba
csomagolt dísztárgyakon át, beelőztek
a nevezetesebbek, nagypapa ötvenhatos
újságcikkei rivalizálnak ükapám szabadság-
harcos ezüstpoharával, míg Berta nagymama
gyöngyház berakású látcsöve szerényen lapul
egy bársony erszényben, magába zárva az
Operaház bal hármas családi páholyát,
ahonnan a Zenedés lányokkal felszökött
a kakasülőre; Mici néni ezerkilencszáznégyes
karácsonyi kívánságlistája az angyalkának,
ahol az alumínium szót háromszor próbálta
leírni, olyan ismeretlen volt még a fogalom…

Gubbasztok az üres dobozban.
Kiüresítem magam is, hogy elférjenek
bennem az ősök, ruhástul, ezüstpoharastul,
elveikkel és erkölcseikkel, szemek merednek
rám, figyelő dédapák, dédmamák, úgy élek-e,
ahogy kell, ahogy hajdan megálmodták.
Magamra húzom málló selymeiket, kifakult
bársonyaikat, töltekezem belőlük, ahogy
majd belőlem fognak az utódaim, mikor alig
hallható neszezéssel átlép fölöttem is az idő.

B.Tóth Klári
A Hold kioltja mécsesét, és úgy dúdolja énekét. Mint sárga labda felrepül, kék felhő-hintaágyra ül. A régi égi tintató legyen most lágyan altató, ringassa csillagéjjelen, sugárkaszáló réteken. A gyöngyfüzéres nyár-Tejút mélyén lapuljon szótlanul, s ha hintó lesz a…..
B.Tóth Klári 2011.06.19 00:49:19