Regisztráció Blogot indítok
Adatok
r580s

0 bejegyzést írt és 24 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Nem ócsárolok senkit, sem a háziorvost, sem a kórházi szakrendeléseket, de tény, hogy megtapasztaltam, hogyan betegítenek meg lelkileg is egy addig makkegészséges, életvidám embert.  Kedves Szerkesztők, sziasztok!   Ma reggel teljesen véletlenül botlottam a blogba, azon…..
r580s 2014.01.31 14:38:16
El kell mondanom a háziorvosok védelmében, hogy sajnos a legtöbb helyen alapellátásban nem lehet D-dimer vizsgálatot kérni. Sürgős UH elintézése is csak álom, sokszor egy óra telefonálgatás a szakrendelőbe (nincs közvetlen szám a háziorvosnak sem), közben kint ülnek a betegek és simán lehet hogy csak másnapra, vagy harmadnapra tudnak így is időpontot adni. Ha felmerül a gyanú az MVT-re viszont nem lehet a beteget ide-oda küldözgetni, különösen nem napokig. Ugyanakkor egy nyári rendelésen simán jön 2-3 beteg is aszimmetrikusan duzzadt és elszíneződött bokával, persze legtöbben ismert vénás keringési elégtelenségben szenvednek, de ettől függetlenül sokszor jó lenne egy azonnali vizsgálat. Érthető okokból nem lehet a napi rendelésről mindhármat SBO-ra küldeni, ráadásul a fekvés biztosítása miatt mindenkit mentővel... Így dönteni kell a fizikális vizsgálat, szubjektív panaszok és anamnézis alapján. Szerintem alapellátó centrumokra lenne szükség, ahol alapvető vizsgálatokat és beavatkozásokat el tud végezni, vagy végeztetni a háziorvos, ebben az esetben pl. egy azonnali vérvétel és UH vizsgálat igazán jól jött volna. Normális országokban ezt jelenti az alapellátás és egyébként ez lenne az igazi alapellátás, nem csupán a beutaló- és receptírás. Így viszont tényleg nincs könnyű helyzetben egy háziorvos, mert különösen vidéken egyszerűen mindenféle biztos vizsgálat hiányában kell döntést hozni és az nem jó döntés, hogy rendelésenként 10 beteget kórházba küldök mentővel, különösen hogy súlyozottan számítanak a szociális tényezők, nem eshetek ki a munkából, ne küldjön be, ki vigyáz a gyerekre/nagyira, meg kell még etetnem az állatokat, stb... A poszthoz még annyit, hogy az ÁEK Thrombophilia központja nagyon jó és mivel országos, bárki bárhonnan mehet oda, csak beutaló kell. Mindenképp megéri elmenni egy ilyen fiatal nőnek, már csak a gyermekek miatt is fontos kimutatni, hogy van-e valami genetikai eltérés és ha van, akkor náluk is elvégeztetni a vizsgálatot.
Tisztelt blog!   Családunkat szomorú veszteség érte még 2011 júliusában. A blogot körülbelül ezután egy-két hónappal kezdtem el olvasni. Nagyon tanulságos, sokat lehet belőle tanulni és végeredményben a legjobb az benne, hogy a beküldők, akik közé immár én is tartozok,…..
Kedves olvasók!   Tavaly januárban született meg második kislányom. az osztályvezető orvos volt a fogadott orvosom, nála szültem meg 5 évvel ezelőtt első kislányomat is. Akkor csupa jó tapasztalatom volt vele kapcsolatban, de ha esetleg még egy gyerkőcöt vállalnánk, mert egy…..
r580s 2012.01.12 17:29:14
@csak néha benézek ha marhaságot látok: Nem tudjuk mikor történt a szülés, lehet hogy munkaidő alatt... Az ultrahangért a posztolóék vagy keményen fizettek a magánrendeléseken (remélem kaptak számlát), vagy OEP által finanszírozva történt a kórházban. Ingyen biztos nem volt! Ha a híres orvos nem szeretne "kellemetlenül vékony" borítékot, akkor mondja meg előre kerek-perec, hogy mennyit kér (vállalja a kockázatot, mert az bizony nem hálapénz már, de ha meg nem akarja vállalni, akkor a hálapénz annyi, amennyi, azért HÁLApénz). Egyébként ha az orvos munkaidőn kívül bemegy a kórházba és használja az ott lévő felszerelést és személyzetet, vajon fizet értük bérleti díjat a kórháznak? Ad százalékot a többi résztvevőnek? És leadózza-e ezt a jövedelmet? Ha ezekre nem a válasz, akkor szerintem nem lehet csak az egyik oldalról elvárni a valós díjak megfizetését.
r580s 2012.01.12 18:23:58
@csak néha benézek ha marhaságot látok: Nem kell számlát adni a hálapénzről, de fel kell tüntetni a jövedelembevallásban és ezután adót fizetni (elvileg). Szerintem munkaidőn kívül, illegálisan, saját haszonszerzése miatt senki sem használhatja sem a szülőszobát, sem a műtőt. Egyetértünk abban, hogy nonszensz egy ov főorvosnak esetlegesen az éjszaka közepén, vagy családi esemény megszakításával járó szülés levezetéséért csupán egy üveg bort adni. Én valójában annak a pártján állok, hogy az vezesse le a szülést, aki hivatalosan is dolgozik akkor, minden egyéb kívánságnál teljesen legálisan kelljen fizetni a szolgáltatásokért. (Ebben az esetben nem tudjuk mikor zajlott le a szülés, lehet hogy munkaidőben, a kolléga viselkedése pedig nem érdemel mentegetést.) Azért is nehéz a probléma, mert a legtöbben nem kedvtelésből választanak maguknak orvost a szülésekhez, hanem félelemből. Nők százai csak magánrendelésre mernek elmenni és külön fizetnek a szülésért is az emberibb bánásmódért cserébe, ugyanis a szakrendeléseken a normálisan viselkedő nőgyógyász ritka, mint a fehér holló. Ellenben szívbaj nélkül közlik, hogy gyere el a magánrendelésre ha kérdésed is van. Ezt is vegyük észre, hiszen tényleg így van és nagyban hozzájárul az általános orvosellenes hangulathoz! Be kell vallani, hogy a rendszert belülről szemlélve is megdöbbentő sokszor, amit az ember ezeken az extra hálapénzes osztályokon tapasztal. Másodszor: valójában törvényi háttere is van a hálapénznek, lehet utána adót fizetni, nem elfogadható feketén nettó 2-2,5 milliót zsebre tenni, majd minden a rendszert megtisztítani vágyó próbálkozásnak gátat szabni. Harmadszor: tényleg azt gondolom, hogy a hálapénz a kórházat kellene, hogy megillesse (mint sok nyugati országban, ahol erre lehetőség van) és az orvos aki közreműködött kapjon belőle bizonyos százalékot hó végén. Ez így teljesen legális és korrekt lenne. Senki ne használja a kórház műszereit és felszereléseit kvázi magánrendelőként. Ugyanakkor a beteg valóban ne várja el, hogy a főorvos ugrándozzon körülötte az éjszaka közepén, amikor egy szakorvosjelölt is le tudja vezetni a szülését. Amíg így maradnak a dolgok, addig az a legtisztább, ha az orvos előre közli, hogy mi a számára elfogadható összeg a szabadideje feláldozásáért cserébe, a beteg pedig el tudja dönteni, hogy ki tudja-e ezt fizetni, vagy sem.
r580s 2012.01.12 18:56:30
@csak néha benézek ha marhaságot látok: Kérdés, hogy mennyi a normális fizetés? Mert a legtöbb orvos által bőven elfogadható mondjuk bruttó 600-700 ezres fizetés sok ennyire hálapénzes szakmában és pozícióban bizony édeskevés lenne a most befolyóhoz képest. Biztos Te is tudod és kár szemet hunyni afelett, hogy egyes sebészek, nőgyógyászok akár 1-2 milliót is simán megkapnak havonta borítékokban zsebbe. Persze mondhatjuk, hogy ez csak néhány ember, de épp ők vannak a legmagasabb pozícióban ahhoz, hogy fenntarthassák a számukra kedvező rendszert.
Mint arról már a korábbi hetekben többször cikkeztünk, blogunk egyik szerzője elhatározta, hogy megpróbálja, hogyan lehet minimálbérből megélni. Pontosabban: "EGY KIÉPÍTETT EGZISZTENCIA MELLETT EGY HÓNAPIG CSAK ANNYIT FOGOK KÖLTENI, AMENNYIT FELTÉTELEZÉSEM SZERINT EGY…..
r580s 2012.01.11 12:13:24
@bogancs: Nekem tetszik a próbálkozás, kíváncsian várom a többi posztot is, mi sül ki belőle. Én úgy látom nálunk nagyon sokan egy légüres térben élnek, teljes nihilben és borzasztó mentális állapotban (nem véletlenül vezetik le ennyien itt is a felgyülemlett feszültséget). Nincs felfelé törekvés, csak dagonyázás a rosszban, alkohol, gyógyszerek, cigi. Ha megkérdezel valakit, aki járt karitatív célból fejlődő országokban, azt mondják, hogy ott az emberek nagy része minden rossz ellenére törekszik felfelé, kilométereket gyalogolnak a gyerekek az iskolába, a szülők azért költöznek városi nyomortelepekre vidékről, hogy iskoláztathassák a gyerekeket (és nem autó, vagy busz viszi őket oda). Tudják, hogy ők a jövő zálogai. Nálunk meg egyes vidéki falvakban az a gond, hogy hogyan kényszerítsük rá az embereket, hogy járassák már rendesen a gyerekeket iskolába... Az is nagy baj, hogy nincs normális közösség, nincs közösségi védőháló. Ha lenne, az rengeteg segítséget nyújthatna, egyrészt mentálisan, másrészt adok-kapok alapon anyagi dolgokban is.
Tisztelt Praxis blog!   Jó másfél év után sikerült magamban annyira "lerendeznem" nagymamám elveszítését, hogy most már meg tudom írni az ő történetét. Hozzá kell tennem, hogy a fájdalom még ennyi idő után sem múlt el, hiánya pedig minden nap éget. Igyekszem…..
r580s 2012.01.09 12:42:51
@prérikutya: Sajnos kissé tudatlan vagy ebben a kérdésben. Nem diagnózist kell mondanod, hanem a panaszokat, amiket érzel és a tüneteket, amiket tapasztalsz. Ha valaki hívja az ügyeletet, az az első kérdésük, hogy tud-e a telefonálni maga a beteg, ha igen, adják oda neki. Nem véletlenül, ő tudja leginkább elmondani mi is a baj és ez alapján tudnak differenciálni a vonal másik végén, hiszen hozzájuk nem csak ez az egy hívás érkezik. Lehet, hogy számotokra ez a legfontosabb és a legijesztőbb, de számukra lehet, hogy adott pillanatban csak a 20. fontosságú. Nem tudom a zavartság hogy jön ide, ha valaki zavart az megint más kategóriába esik. Engedjétek meg, hogy az eü. személyzete döntsön az ellátás indokoltságáról és sürgősségéről, tudják jól mit kell tenni a különböző esetekben. Vannak az akut sürgősségi állapotok, amikor nincs kérdés, azonnal indul a mentő, de az összes többinél pontosan el kell mondani mik a panaszok, mikor kezdődtek, mik az alapbetegségek, mik a gyógyszerek, mi történt közvetlenül a tünetek jelentkezése előtt, stb. stb, ez alapján fog eldőlni, hogy kell-e segítség, ha igen, akkor milyen segítség menjen és mikor.
r580s 2012.01.09 12:45:24
@Dr.laikus PhD: Sajnos ez valóban nagyon hosszú időt vesz igénybe. Ilyenkor megpróbálják elérni a betelefonálót, de ahogy viharzápor is írta, mivel itt ez a háziorvos volt, valószínűleg nem volt meg a rokonok elérhetősége.
r580s 2012.01.09 13:13:33
@Dr.laikus PhD: Ne haragudj, valóban nem értem, a történetedből csak arra reagáltam, hogy tényleg sok idő míg kiér a rendőrség ha hatósági intézkedésre van szükség és a poszttal kapcsolatosan folytattam. Ha nem nyitnak ajtót és ügyeleti hívás volt egy lakásból, akkor a hivatalos eljárás szerint értesíteni kell a rendőrséget és velük kinyittatni a lakást. (Szintén a poszttal kapcsolatban írom...)
Az én történetem már elég hosszú , megpróbálom összeszedetten úgy leírni 16 év időszakát, hogy a rideg valóságot foglaljam bele !Tizenhat éve meghalt a nővérem hirtelen szív infarktusban, innentől a saját betegségeim mellett az idős szüleim vigasztalása és az ellátásuk…..
r580s 2011.12.12 14:35:57
@Turchi: "Nem hinném, hogy az orvostársadalmat nagyon meghatja, mit írnak egy blogon név nélkül." Ez egyértelműen nem igaz. Az orvosok jelenős részét még mindig az elhivatottság és a segíteni akarás tartja ezen a nehéz pályán, és bizony az ilyen hozzászólások mind elvesznek egy kicsit ebből a kitartásból. Lásd pl. a múltkori poszt hatásait az onkológus főorvosra, aki töröltette magát az orvostudakozóról. Sajnos a hazai egészségügy olyan borzasztó ördögi körbe került, amiből nem tudom van-e még kiút. A mostani rendszer fenntarthatatlan és egyre igazságtalanabb lesz, egyrészt pazarló, másrészt átgondolatlan és baromi egyenlőtlen. Pont amiatt igazságtalan, mert elvben mindenki (járulékfizetéstől függetlenül) ugyanolyan ellátás kap, de a gyakorlatban sajnos ez nem így van. Sokszor pénzen, sokszor csak a vakszerencsén múlik, hogy ki milyen ellátást kap és sajnos sokszor a fellépők agresszivitásán, aminek a levét a normális betegek isszák meg. Ha nem vezetnek be hamarosan többszintű ellátást járulékfizetéstől függően (márpedig nem fognak), még igazságtalanabb lesz a rendszer, egyre alacsonyabb színvonalon és sajnos egyre több elégedetlenkedéssel, perrel. Én ezt nem szeretném megvárni. A jogos sérelmek az éremnek csak egyik oldala... Ott van rengeteg követelőző, kimondottan buta, de rendkívül agresszív beteg, a hihetetlen tudatlanságból (itthon gyakorlatilag semmiféle eü. kultúra nincs, az emberek nem ismerik a saját testüket) eredő rengeteg tévhit és álinformáció, egy megítélésem szerint direkt folytatott lejáratókampány és negatívra hangolt közvélemény... valamint folyamatosan áldozatokat hozó, keményen dolgozó kollégák rágalmazása, beperlése direkt pénzkereseti célból is. Tudnék mesélni én is... Nem szeretnék ilyen ellenséges légkörben dolgozni. Az eü. pálya sajnos nagyon nehéz, könnyen kiég az ember, sokan nem is tudják, hogy ez egy betegség, ami rengeteg eü. dolgozót érint. Tőlünk sokkal magasabb szinten lévő országokban is komoly probléma a kiégés, hiszen a munka rengeteg empátiát igényel, ugyanakkor rendkívül sok borzalmat lát az ember nap, mint nap, amiket fel kell tudni dolgozni, de nincs meg hozzá a megfelelő segítség. Egy idő után az empátia elfogy, türelmetlenné, megkeseredetté válik az ember. Többféle stratégiát is alkalmaznak tőlünk fejlettebb országokban kisebb-nagyobb sikerrel. DE: az hogy, az ember 3 munkahelyen dolgozik, hogy meg tudjon élni, gyakorlatilag nem tudja magát kialudni rendesen, nincs szabadideje, hogy kikapcsolódjon és ha van is, nincs pénze hogy minőségi pihenéssel tölthesse az idejét bizonyosan nem hatnak a kiégés ellen. Az embernek választania kell munka és magánélet között, mert a kettő együtt ezen a pályán nem megy. Nincs elég pénz (havi nettó 92 ezer forint a kezdő fizetés...), nincs elég idő a párodra, barátokra, nincs normálisan töltött szabadidő. És ha még ezt próbálod is egy darabig csinálni, tudod mi adja meg a végső lökést? Ez a negatív hozzáállás, ami jellemző minden témában ahol eü. személyzetről van szó. Az a szerencse, hogy a való világban rengeteg pozitív visszaigazolást kapok, de ha az emberek nagy része valójában így gondolkozik, mint amit itt le lehet szűrni, hát nincs kedvem ilyen hozzáállású emberekre vesztegetve feláldozni a magánéletemet, egészségemet, aktív éveimet. Szóval igenis van jelentősége a fórumon olvasható véleményeknek is, mert sokunkat megerősít abban, hogy nincs miért maradni, el kell menni olyan helyre, ahol tényleg várnak és megbecsülnek minket. Az nem igaz, h. a magyar orvosok ne állnák meg kint a helyüket, az évfolyamom gyakorlatilag fele már valamilyen külföldi országban él és eszük ágában sincs hazajönni, jól érzik kint magukat. Pedig ők mind pályakezdők voltak, nem is szakorvosok.
r580s 2011.12.12 15:13:47
@PsychoCicus: @PsychoCicus: Az jó lenne :) Viccet félretéve: az elhivatottságnak is van egy határa és ez a határ ott húzódik, amikor már a családodról van szó. Én 5 éves korom óta orvos akartam lenni, persze kezdetben nyilván csak annyit láttam, hogy szeretek segíteni, jószívű kisgyerek voltam és rendkívül szorgalmas. Most felnőve már nem ennyire romantikus a kép, szeretnék megélni a fizetésemből és szeretnék családot alapítani, legalább 2, de inkább 3 gyerekkel. Ha ez nem megy itthon, hát máshol is tudok dolgozni, ott is lehet segíteni, az az igazság, hogy sajnos jobban és többet is, mert jobbak a körülmények és sokkal inkább partner egy olyan ember, akinek van valami fogalma a saját egészségéről. Sajnos nem véletlenül a fiatalok mennek el, én sem szeretnék egy romlott, összeomló rendszer része lenni hosszútávon. Sajnálom, h. a közvélemény nem állt a rezidensek mellé, mivel mi egyértelműen a hálapénz ellen küzdünk és ehhez sok szakorvos is csatlakozott. Így lehetne megtisztítani a rendszert, senki sem gondolhatja, hogy nettó 92 ezer forintból minőségi életet lehet élni, márpedig ha életekről van szó, kipihentnek és szakmailag felkészültnek kell lenni, ehhez szabadidő kell, nem pedig 2 párhuzamos munkahely. A legrosszabbul a becsületesen adózó jár, mert nincs pénze sem magánorvosra, sem zsebbe fizetni, ő viszi hátán az egész rendszert, mégis kb. egy kalap alá kerül azzal, aki egész életében egy fillér járulékot sem fizetett. Én megértem az ő kiábrándultságukat és borzasztóan bánt a dolog, hogy látom egyre rosszabb lesz csak minden. Sajnos meg kell mondjam a közeljövőben nem tűnik úgy, hogy bármit is változtatni fognak a döntéshozóink, be kellene vezetni a biztosítókat és legalább kétszintű eü. ellátást - szerintem.
Kedves Olvasók! Előre szólok... hosszú lesz. 2011. április végén teherbe estem. Boldogok voltunk férjemmel, mert mindketten gondolkodtunk már a gyermekvállalásban. Kb. 8 hetes terhes lehettem, mikor kiderült egy nőgyógyászati vizsgálat alkalmával. Igyekeztem körültekintő lenni…..
r580s 2011.09.15 08:38:41
@Braincelle: Kedves Braincelle! Én is fiatal orvos vagyok, egy éve rezidens. Örülök, hogy írtatok a képzésünkről, hiszen engem is mindig felháborít amikor milliós nagyságrendekről beszélnek. Sajnos nekem nem volt szerencsém a képzés során, gyakorlati oktatást szinte sehol sem kaptam, mert sohasem volt ideje ránk a gyakvezetőknek (amit megértek, hiszen túlterheltek ők is...), tisztelet a néhány kivételnek. Számtalanszor küldtek haza, vagy azt mondták foglaljuk el magunkat. Hatodéven pedig vagy ingyen munkaerőnek érezhettem magam (szigorúan a műtőben), vagy pedig faltámasznak :) Azt gondolom ne áldozz fel mindent a munkádért, nagyon fontos hogy megőrizd az egyensúlyt a munka és magánélet között. Ezek az évek nem jönnek vissza, nemcsak a munka/tanulás, hanem a magánélet szempontjából sem.

@ifjonc: Kár, hogy ilyen rossz helyre kerültél, átérzem a helyzeted, mert én is voltam hasonló osztályon, de szerencsére csak pár hónapot. Azért vidéken is rengeteg helyen van színvonalas ellátás, én pl. a mai napig egy vidéki álláslehetőséget sírok vissza, ami mind szakmailag, mind emberileg szuper hely és a rendszeresen elnyert év kórháza díj is ezt bizonyítja. Kezdem belátni, hogy csak az tud itthon maradni, akit vagy a szülei, vagy a párja anyagilag támogat, szomorú, de így van. 6 éves korom óta készülök orvosnak, de őszintén bevallom, hogy néha azt érzem rosszul döntöttem.
r580s 2011.09.16 14:40:31
@ifjonc: Hát nem könnyű az biztos, sem férfinek, sem nőnek. Egy férfi abból a szempontból szerencsésebb, hogy jobban ráér a gyermekvállalással. Egy nőnek egyszerre kellene szülnie, bedolgoznia magát, szakvizsgát szereznie... Bár tény, hogy amíg a gyerek pici, a férfira hárul a család eltartásának gondja. Néha eltűnődöm vajon 100-ból hány férfi viseli el hosszútávon, hogy a felesége sosincs otthon, állandóan fáradt, kialvatlan, nem lehet rábízni semmit, szalad a lakás, nem főz, nem mos, nem vasal, mivel nem normális a munkabeosztása barátokkal sosem tudnak találkozni, a szeme alatti ráncok mélyülnek, a feneke pedig nő az ügyeletben bevitt boldogsághormont pótló csokiadagoktól és cserébe még el is kell tartani? :) Ismétlem, mindezek mellett még anyagilag is támogatni kell! A legtöbb fiatal orvosnő akit láttam 3 város rengeteg osztályán az elmúlt 10 év alatt, vagy egyedülálló, vagy elvált :( Nos, ha nincsenek tehetős szülők, de szerencsés az ember lánya talál egy olyan párt aki anyagilag támogatja, cserébe ő a hátteret biztosítja, így hát hobbiorvos lesz, ahogy Te is fogalmaztál. Ambíciókat félretéve választ egy nyugis szakot, nem marad bent tovább, nem vállal ügyeletet ingyen, fél 5-kor rohan haza, hogy mindent elintézzen, mire ezekkel kész, már se ideje, se energiája magát képezni, szakkönyveket olvasni (a kórházban úgysem szed magára semmilyen tudást, hiszen kvázi adminisztrátorként használják...)... Pedig amikor az orvosit választotta hivatást választott, nem egyszerű munkát, különösen nem hobbit.
Tisztelt Praxis blog! Március közepén elveszítettem édesanyámat, aki 74 éves lett volna a nyáron. Semmiféle ismert betegsége nem volt, leszámítva a kissé magas vérnyomását, amelyre gyógyszert is szedett. Fiatalos, mindig jó kedvű és életvidám teremtés volt, amit nem…..