Adatok
Kökény Vera
32 bejegyzést írt és 42 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Felnyitotta a szemét. Még meg sem érkezett az első gondolat, amikor az érzés, a mindent beborító, átitató sötétség már körülfonta. Az eső csendesen kopogott az ablakpárkányon. Ez jó. - gondolta. - Jó, hogy esik. Minden nap esnie kellene. Nedves, nyálkás, borús. Pont ez illik…..
Megint - mindig - magamból indulok. Honnan máshonnan?
Próbálom feldolgozni a veszteségeimet.
Mi is a gyász? Sok minden. Félelem, fájdalom, düh, szomorúság. de ezen érzelmek magja tulajdonképpen a veszteség érzete.
Az én gyerekkoromat - s ezáltal személyiségem alakulását…..
Kökény Vera
2011.08.14 20:11:37
@Panasz Muki:
Ezen elgondolkodtam. Sajnos lehet, hogy igazad van.
Mert igaz ugyan, hogy az addikció "önkéntes", abban az értelemben, hogy senki nem kötözte a kezéhez a kriglit, hogy kötelező neki innia, és igenis ki tudna lépni belőle, ha fogcsikorgatva nagyon akarna. Azt hiszen, a családtagok ilyenkor azért is távolodnak el a függőtől, mert valahol megbántva érzik magukat. Hiszen mi az üzenete az alkoholizmusnak, drogabúzusnak? Nem csak az, hogy az alany nem akar szembesülni az életével, hanem az is, hogy nincs körülötte semmi/senki, amiért hajlandó lenne abbahagyni az önpusztítást. A családtag ezt nyilván úgy interpretálja magában, hogy ő nincs szeretve, hogy őérte nem érdemes küzdeni. A drogelvonás megtagadása tehát áttételesen egy csúnya rúgás a család és barátok felé, s ez természetesen felőrli a valaha volt kötelékeket.
Elhiszem, hogy tud ez is olyan fájdalmas lenni, mint a körülöttünk járó élő holt lelkek.
Ezen elgondolkodtam. Sajnos lehet, hogy igazad van.
Mert igaz ugyan, hogy az addikció "önkéntes", abban az értelemben, hogy senki nem kötözte a kezéhez a kriglit, hogy kötelező neki innia, és igenis ki tudna lépni belőle, ha fogcsikorgatva nagyon akarna. Azt hiszen, a családtagok ilyenkor azért is távolodnak el a függőtől, mert valahol megbántva érzik magukat. Hiszen mi az üzenete az alkoholizmusnak, drogabúzusnak? Nem csak az, hogy az alany nem akar szembesülni az életével, hanem az is, hogy nincs körülötte semmi/senki, amiért hajlandó lenne abbahagyni az önpusztítást. A családtag ezt nyilván úgy interpretálja magában, hogy ő nincs szeretve, hogy őérte nem érdemes küzdeni. A drogelvonás megtagadása tehát áttételesen egy csúnya rúgás a család és barátok felé, s ez természetesen felőrli a valaha volt kötelékeket.
Elhiszem, hogy tud ez is olyan fájdalmas lenni, mint a körülöttünk járó élő holt lelkek.
Kökény Vera
2011.12.02 19:10:55
@cherryblanca:
Először is jó lenne biztosat tudni. Ennyire fiatalon elenyészően ritkán fordul elő a demenciának ez a típusa. Érdemes lenne utánajárni, hogy valóban erről van-e szó, vagy egy másik típusú idegrendszeri leépülésről, és több orvos véleményét is kikérni.
Ha valóban Alzheimer, akkor sajnos nem tudom semmi jóval kecsegtetni. A tudomány jelenlegi állása szerint ez a betegség nem gyógyítható, de még lassítani sem minden esetben lehet.
Amennyiben a diagnózis megáll, akkor egy nagyon súlyos döntés előtt állsz: maradsz, vagy tovább állsz. Ha maradsz, akkor végig kell nézned (asszisztálnod, segítened), ahogyan a szeretett férfi elveszíti önmagát, s ahogyan te elveszíted őt. Ha elbúcsúzol, mert nem akarod, nem tudod feláldozni a fiatalságodat, mert jövőt akarsz, szerelmet, családot, gyereket, akkor valószínű, hogy bűntudatot fogsz érezni - annak ellenére, hogy racionálisan ez a lépés teljesen érthető és megalapozott.
Ebben a döntésben sokat segíthet a családod, baráti köröd, és maga a beteg személy is. Érdemes átgondolnod, hogy mennyire mély, mennyire fontos kettőtök kapcsolata. Kibírnád-e, hogy mellette legyél mindvégig? Kibírnád-e, hogy ne legyél mellette?
Egy biztos, a fiúnak sok támogatásra és szeretetre van szüksége. Alzheimeres beteget segíteni, ápolni, és igen, egyáltalán elviselni csak nagy szeretettel lehet. Ez a betegség ugyanis nem (csak) attól félelmetes, hogy elveszíti az emlékeit, hanem elveszíti a személyiségét is. Kiszámíthatatlanság, depresszió és agresszió, amik rendszerint együtt járnak a leépüléssel. Ezért a beteg szempontjából a legjobb az, ha ápoló személyek az ő szerető rokonai. A rokonok szempontjából már nem feltétlenül van ez így, mert hatalmas, elsősorban lelki terhet jelent ez az ápolás.
És hogy mit mondhatnál neki?
Nos, mit szeretnél mondani?
Addig, amíg kezdeti stádiumban van, még mindent megért. Később ezzel is lesznek problémák.
Én azt javaslom, amíg nem hoztad meg a döntést, hogy tudsz-e, akarsz-e mellette maradni továbbra is, addig nem sokat mondhatsz.
De ha úgy döntesz, nem akarod folytatni a szerelmi kapcsolatotokat, még akkor is tudsz neki segíteni, barátként.
A legtöbb, amit tehetsz, tehettek, hogy a lehető legtöbbet mozgatjátok az elméjét a fiúnak. Matekfeladatok, logikai feladványok, versek megtanulása, rejtvények fejtése, nyelvtanulás - ezek mind lassítják a leépülést. Minden nap 1-2 óra szellemi erőfeszítés. Lehet játékos formában is, mint az activity vagy az ország-város, a barkochba.
A lényeg, hogy csikorogjanak azok az agykerekek.
Továbbá érdemes az emlékeket többszörösen kódolni. Ezt úgy értem, hogy nem csak fotózni, aztán nézegetni a fotókat, de beszélni is róluk, a készülésük körülményeiről, az akkori hangulatról és érzésekről. Egy emlék minél több csatornán keresztül rögzül, annál nehezebben hull a feledésbe.
Sokat kell vele beszélgetni, emlékeket felidézni, és főleg sokat beszéltetni. Mindig türelemmel megvárni, hogy megtalálja a szavakat. Keresse csak, igyekezzen, próbálkozzon kifejezni magát.
Amikor a leépülés felgyorsul, akkor már nem lesz türelme ezekhez a játékokhoz, gyakorlatokhoz, beszélgetésekhez. De addig mindent meg kell próbálni.
Röviden ennyi. Erősnek kell lenni, bátornak kell lenni, de nem szabad hamis reményeket táplálni.
Én mindenesetre kívánok rengeteg erőt a döntéshez, és a jövőhöz.
Először is jó lenne biztosat tudni. Ennyire fiatalon elenyészően ritkán fordul elő a demenciának ez a típusa. Érdemes lenne utánajárni, hogy valóban erről van-e szó, vagy egy másik típusú idegrendszeri leépülésről, és több orvos véleményét is kikérni.
Ha valóban Alzheimer, akkor sajnos nem tudom semmi jóval kecsegtetni. A tudomány jelenlegi állása szerint ez a betegség nem gyógyítható, de még lassítani sem minden esetben lehet.
Amennyiben a diagnózis megáll, akkor egy nagyon súlyos döntés előtt állsz: maradsz, vagy tovább állsz. Ha maradsz, akkor végig kell nézned (asszisztálnod, segítened), ahogyan a szeretett férfi elveszíti önmagát, s ahogyan te elveszíted őt. Ha elbúcsúzol, mert nem akarod, nem tudod feláldozni a fiatalságodat, mert jövőt akarsz, szerelmet, családot, gyereket, akkor valószínű, hogy bűntudatot fogsz érezni - annak ellenére, hogy racionálisan ez a lépés teljesen érthető és megalapozott.
Ebben a döntésben sokat segíthet a családod, baráti köröd, és maga a beteg személy is. Érdemes átgondolnod, hogy mennyire mély, mennyire fontos kettőtök kapcsolata. Kibírnád-e, hogy mellette legyél mindvégig? Kibírnád-e, hogy ne legyél mellette?
Egy biztos, a fiúnak sok támogatásra és szeretetre van szüksége. Alzheimeres beteget segíteni, ápolni, és igen, egyáltalán elviselni csak nagy szeretettel lehet. Ez a betegség ugyanis nem (csak) attól félelmetes, hogy elveszíti az emlékeit, hanem elveszíti a személyiségét is. Kiszámíthatatlanság, depresszió és agresszió, amik rendszerint együtt járnak a leépüléssel. Ezért a beteg szempontjából a legjobb az, ha ápoló személyek az ő szerető rokonai. A rokonok szempontjából már nem feltétlenül van ez így, mert hatalmas, elsősorban lelki terhet jelent ez az ápolás.
És hogy mit mondhatnál neki?
Nos, mit szeretnél mondani?
Addig, amíg kezdeti stádiumban van, még mindent megért. Később ezzel is lesznek problémák.
Én azt javaslom, amíg nem hoztad meg a döntést, hogy tudsz-e, akarsz-e mellette maradni továbbra is, addig nem sokat mondhatsz.
De ha úgy döntesz, nem akarod folytatni a szerelmi kapcsolatotokat, még akkor is tudsz neki segíteni, barátként.
A legtöbb, amit tehetsz, tehettek, hogy a lehető legtöbbet mozgatjátok az elméjét a fiúnak. Matekfeladatok, logikai feladványok, versek megtanulása, rejtvények fejtése, nyelvtanulás - ezek mind lassítják a leépülést. Minden nap 1-2 óra szellemi erőfeszítés. Lehet játékos formában is, mint az activity vagy az ország-város, a barkochba.
A lényeg, hogy csikorogjanak azok az agykerekek.
Továbbá érdemes az emlékeket többszörösen kódolni. Ezt úgy értem, hogy nem csak fotózni, aztán nézegetni a fotókat, de beszélni is róluk, a készülésük körülményeiről, az akkori hangulatról és érzésekről. Egy emlék minél több csatornán keresztül rögzül, annál nehezebben hull a feledésbe.
Sokat kell vele beszélgetni, emlékeket felidézni, és főleg sokat beszéltetni. Mindig türelemmel megvárni, hogy megtalálja a szavakat. Keresse csak, igyekezzen, próbálkozzon kifejezni magát.
Amikor a leépülés felgyorsul, akkor már nem lesz türelme ezekhez a játékokhoz, gyakorlatokhoz, beszélgetésekhez. De addig mindent meg kell próbálni.
Röviden ennyi. Erősnek kell lenni, bátornak kell lenni, de nem szabad hamis reményeket táplálni.
Én mindenesetre kívánok rengeteg erőt a döntéshez, és a jövőhöz.
- Nemesnép? Megint? Hisz ott nincs semmi. A nagy semmi közepén a nagy semmi. - Igen. - Akkor? Az jó? - Igen. Megpróbálom elmagyarázni. Tudod, az életemet valahogy úgy képzelem el, hogy van egy viharban száguldó expresszvonat, annak egy fülkéjében állok, és a nyitott ablakon…..
Sokat vitatkozunk arról, ki hogyan éli az életét. A halál azonban tabu-témává silányodott modern társadalmunkban. Míg a természetközeli népeknél teljesen természetes folyamat maradt a haldoklás és halál, addig a mi - állítólag pedig küzdelemre és kitartásra edzett -…..
Kökény Vera
2011.05.28 22:11:55
Kökény Vera
2011.08.04 16:19:18
@La Tangolita:
Ez az ék, a szembenállás nem is jutott eszembe. Legalábbis tudatosan biztos nem.
De most, hogy mondod, elgondolkodtat. A haldokló valójában már nem tartozik az élő világhoz, ő már Thanatoszé. Azt hiszem (érzem, feltételezem?), hogy a haldokló az élőket, pontosabban a továbbélőket talán tényleg bizonyos éllel, talán ellenségesen, de legalábbis irigyen tekintheti, hiszen ők folytathatják azt, ami neki már nem adatik meg.
Abban nagyon igazad van, hogy jó lenne, ha lenne a kultúránkban egy hagyomány, ami fogódzóként szolgálna, hogyan is "kell" ezt a meghalás-elengedés dolgot csinálni, így sokkal kevesebb lenne a bizonytalanság, nem kellene döntéseket hozni, csak követni a rítust.
Ez az ék, a szembenállás nem is jutott eszembe. Legalábbis tudatosan biztos nem.
De most, hogy mondod, elgondolkodtat. A haldokló valójában már nem tartozik az élő világhoz, ő már Thanatoszé. Azt hiszem (érzem, feltételezem?), hogy a haldokló az élőket, pontosabban a továbbélőket talán tényleg bizonyos éllel, talán ellenségesen, de legalábbis irigyen tekintheti, hiszen ők folytathatják azt, ami neki már nem adatik meg.
Abban nagyon igazad van, hogy jó lenne, ha lenne a kultúránkban egy hagyomány, ami fogódzóként szolgálna, hogyan is "kell" ezt a meghalás-elengedés dolgot csinálni, így sokkal kevesebb lenne a bizonytalanság, nem kellene döntéseket hozni, csak követni a rítust.
-... úgy sem tudna többet mondani, annál amire már te is gondoltál. - És mi lenne az? Ki húzott még egy cigarettát és meggyújtotta azokat. - Kapitányként egy seggfejnek kell lenned. De ezt már úgyis tudod rég. "Pushing ice / Himmelsturz" Alastair Reynolds..
Kökény Vera
2011.07.05 19:59:57
Kökény Vera
2011.07.06 21:12:15
@Flandry:
Hasznos lenne, ha feltüntetnéd, honnan származnak. Hátha valaki beleolvasna azokba a könyvekbe. :)
Hasznos lenne, ha feltüntetnéd, honnan származnak. Hátha valaki beleolvasna azokba a könyvekbe. :)
Kökény Vera
2011.07.06 22:34:58
@Flandry:
Ó, miattam ne fáradj.
Csak némelyiket elég jónak találtam ahhoz, hogy érdekeljen, honnan származik.
Majd ha rajongók hada követeli hosszú, tömött sorokban, hogy fedd fel titkaid, akkor lesz érdemes nyálazni. :)
Ó, miattam ne fáradj.
Csak némelyiket elég jónak találtam ahhoz, hogy érdekeljen, honnan származik.
Majd ha rajongók hada követeli hosszú, tömött sorokban, hogy fedd fel titkaid, akkor lesz érdemes nyálazni. :)
Önsorsrontás-sorozatom második része. Első rész a bűntudatról szól, itt.Önértékelés. Ezzel a szóval azt próbáljuk lefedni, hogy valaki mennyire gondolja saját magát értékesnek, fontosnak, mennyire érzi azt, hogy helyén van az életben.Ezt a kifejezést mindenki…..
Kökény Vera
2011.07.05 15:57:59
@Flandry:
Igen, igazad van. Ezzel keveset foglalkozik a szakirodalom is, talán azért, mert ez ritkábban gond, illetve azért, mert a túlzott önértékelés gyakran pszichés zavarok tünete, "mellékterméke", mint pl a pszichopátia, a nárcisztikus, a hisztérikus zavaroké.
Ezekben az esetekben értelemszerűen a főproblémával kezdenek el foglalkozni.
Ha létezik olyan ember, akinek tkp nincs semmi egyéb zavara, akkor én nála azzal kezdeném a terápiát, hogy keresnék egy olyan embert az életében, akit szeret, tisztel, és azon a személyen keresztül megmutatnám neki, hogy másokkal hogyan helyes és hogyan helytelen bánni.
Igen, igazad van. Ezzel keveset foglalkozik a szakirodalom is, talán azért, mert ez ritkábban gond, illetve azért, mert a túlzott önértékelés gyakran pszichés zavarok tünete, "mellékterméke", mint pl a pszichopátia, a nárcisztikus, a hisztérikus zavaroké.
Ezekben az esetekben értelemszerűen a főproblémával kezdenek el foglalkozni.
Ha létezik olyan ember, akinek tkp nincs semmi egyéb zavara, akkor én nála azzal kezdeném a terápiát, hogy keresnék egy olyan embert az életében, akit szeret, tisztel, és azon a személyen keresztül megmutatnám neki, hogy másokkal hogyan helyes és hogyan helytelen bánni.
Sok levelet kapok, és ennek nagyon örülök.Annak már kevésbé, hogy mindenki inkább levélben kér választ, de természetesen továbbra is tartom magam ahhoz, hogy ezt - azaz a nyilvánosság elé állás (nem) választását - nem dolgom eldönteni, megkérdőjelezni.Hadd tegyek…..
A keresztény kultúrkörben mindenkinek ismerős a hét főbűn.Én szeretnék pár szót írni azokról a bűnökről, amiket önmagunk ellen követünk el.- állandó bűntudat- alacsony önértékelés- halogatás / várakozás- maximalizmus- túlzott engedékenység- bizalom-problémák-…..
Sokan félnek elmenni pszichológushoz, mert úgy érzik, ha felkeresnek egy pszichológust, akkor bizonyára pszichés problémáik vannak (vagy ha nincsenek, majd a pszichológus talál) ráadásul, ha kiderül, hogy pszichológushoz járnak, akkor azt hiszik majd róluk, hogy betegek, őrültek.…..
Kökény Vera
2011.06.08 16:07:50
@Con Storm:
Én látom, hogy te nagyon akarsz erről beszélni.
De attól tartok, hogy te vagy itt az egyetlen, aki nem látja, hogy miért.
A gugli világában másoktól követelni idézeteket, mikor neked is csupán pár kattintás lenne, puszta arrogancia.
Én látom, hogy te nagyon akarsz erről beszélni.
De attól tartok, hogy te vagy itt az egyetlen, aki nem látja, hogy miért.
A gugli világában másoktól követelni idézeteket, mikor neked is csupán pár kattintás lenne, puszta arrogancia.
Kökény Vera
2011.06.08 16:16:07
@Felagund:
Az őskori pszi híres embereinek többsége valóban férfi. Könnyen belátható, hogy azért, mert 100 éve még nem volt általános a nők egyetemi képzése.
A hatvanas években kiegyenlítődött, majd megfordult az arány. A férfiak számára általában vonzóbbak a természettudományok, tehát abba az irányba mennek, a nők pedig mindig is a "lelki dolgok specialistái" voltak, természetes tehát, hogy nagyobb számban érdeklődnek a pszi iránt.
Az elmúlt 30 évben már a "nagy nevek" többsége nő a szakmában, csak az emberek ezeket a neveket még nem ismerik, mert míg élnek, nem kerülnek be az általános műveltségi témába, mint Freud, Maslow, Ainsworth.
Az őskori pszi híres embereinek többsége valóban férfi. Könnyen belátható, hogy azért, mert 100 éve még nem volt általános a nők egyetemi képzése.
A hatvanas években kiegyenlítődött, majd megfordult az arány. A férfiak számára általában vonzóbbak a természettudományok, tehát abba az irányba mennek, a nők pedig mindig is a "lelki dolgok specialistái" voltak, természetes tehát, hogy nagyobb számban érdeklődnek a pszi iránt.
Az elmúlt 30 évben már a "nagy nevek" többsége nő a szakmában, csak az emberek ezeket a neveket még nem ismerik, mert míg élnek, nem kerülnek be az általános műveltségi témába, mint Freud, Maslow, Ainsworth.
Kökény Vera
2011.06.08 16:36:52
@Androsz:
Nem tervezek vitába szállni vele. :)
Láthatóan felesleges.
A neki szóló hozzászólásokat nem is neki szánom, hanem azoknak, akik olvasnak és figyelnek.
A kommentek folyamának információ-értékét próbálom növelni, amit ő ugyan nem, de mások képesek hasznosítani.
Nem tervezek vitába szállni vele. :)
Láthatóan felesleges.
A neki szóló hozzászólásokat nem is neki szánom, hanem azoknak, akik olvasnak és figyelnek.
A kommentek folyamának információ-értékét próbálom növelni, amit ő ugyan nem, de mások képesek hasznosítani.
A pszichológus egészséges emberekkel foglalkozik. Olyanokkal, akik úgy érzik, megrekedtek, akik tanácstalanok, akik szoronganak, akiknek döntést kell hozniuk egy fontos helyzetben, akiknek feldolgozatlan "csomagjuk" van, ami hátráltatja őket.Valamennyien ismerjük a…..
Filozófiai értekezés következik. (Nem, de jól hangzik. :))Még nem tudom, eljutok-e valami felismeréshez végül (csodálkoznék), vagy maradok körben-körben-taposó. Kérdezz meg bárkit. Komolyan. Szúrópróbaszerűen, akárkit. Mit válaszol erre a kérdésre: - Vajon…..
Közel hajolsz a tükörhöz. Igen. Egy apró foltocska. Nyilván a múlt heti pattanás hűlthelyén. Fene. Automatikus már a mozdulat az alapozóért. Aztán szemhéjpúder, tus, spirál. Kontúr, rúzs. Majd az ellenőrzés. Hm. Nem elég jó.Már megint. Valahogy… nem az igazi.…..
Kökény Vera
2011.05.29 00:31:16
Kökény Vera
2011.05.29 18:31:34
@barmusz:
Csak gratulálni tudok. Lám, ha mindenkinek ilyen ügyesen sikerülne kitalálnia magát, ránk nem is lenne szükség. :)
Csak gratulálni tudok. Lám, ha mindenkinek ilyen ügyesen sikerülne kitalálnia magát, ránk nem is lenne szükség. :)
Vasárnaponként gyakran kimegyek a Tesco-ba, saját, ingyenes buszjáratán. Egyszerű, kényelmes. Pókembernek festett arcú ötéves kissráccal száll fel az apuka. Pár megálló múltán felpattan, jelez, hogy leszállnának. Csakhogy abban a megállóban éppen nincsen…..
Egyetemista, tehát ifjú lány. Érdekes neveltetés: keményen balos ÉS keményen katolikus család. Bájos, szép és naiv. Népitáncol. Felfigyelnek egymásra egy sráccal, akivel tkp már régóta ismerik egymást. A fickó zenész. Értékrendje szintén érdekes: jobbos nagyon-magyar…..
Kökény Vera
2011.05.28 23:58:25
@besztercei:
Az utóbbi 20 - de inkább 10 - évben valahogy betegesen felerősödtek ezek az ellentétek.
Igen, ott voltak régebben is, de csak a Demokratikus Ellenzék tagjai artikulálták erősebben a véleményüket, az emberek többsége közelebb állt a vállvonogatáshoz. Valahol érthető ez, hiszen valóban azt hittük, még 88-ban is, a szocializmus immár örök, ebből soha ki nem léphetünk. Egyrészt nem volt szörnyű az élet: mindenkinek volt munkája, fedél a feje fölött, és biztonságban érezhette magát, 56-ból pedig megtanultuk, hogy nem érdemes ugrálni.
Emlékszem, családomban sem volt közös nevező a politikát illetően, de azok a vitatkozások valahogy kedélyesek, intellektuálisak, szinte élvezetesek voltak. És valójában nem volt lényeges, hogy valóban megváltódik-e a világ, ha valakinek egyszer "igaza" lesz.
Ma már mindennek tétje van. Az ellenfelek imár ellenségek lettek, hiszen valós hatalom a tét.
Ezt pedig megsínylik az emberi kapcsolatok.
Az utóbbi 20 - de inkább 10 - évben valahogy betegesen felerősödtek ezek az ellentétek.
Igen, ott voltak régebben is, de csak a Demokratikus Ellenzék tagjai artikulálták erősebben a véleményüket, az emberek többsége közelebb állt a vállvonogatáshoz. Valahol érthető ez, hiszen valóban azt hittük, még 88-ban is, a szocializmus immár örök, ebből soha ki nem léphetünk. Egyrészt nem volt szörnyű az élet: mindenkinek volt munkája, fedél a feje fölött, és biztonságban érezhette magát, 56-ból pedig megtanultuk, hogy nem érdemes ugrálni.
Emlékszem, családomban sem volt közös nevező a politikát illetően, de azok a vitatkozások valahogy kedélyesek, intellektuálisak, szinte élvezetesek voltak. És valójában nem volt lényeges, hogy valóban megváltódik-e a világ, ha valakinek egyszer "igaza" lesz.
Ma már mindennek tétje van. Az ellenfelek imár ellenségek lettek, hiszen valós hatalom a tét.
Ezt pedig megsínylik az emberi kapcsolatok.
Toporzékoló kétéves a közértben sikítva követeli a csokikát?Rosszalló tekintetek, fejcsóváló nénikék. Anyuka jó esetben pironkodva a "szégyenen", próbál beszélni a gyerek fejével, rosszabb esetben odaadja a csokit, legrosszabb esetben üvöltözve legazemberezi,…..
Kökény Vera
2011.05.28 22:04:43
@látjátok feleim szümtükkel:
Szomorú a húgod története, s bizony, ismerek én is ilyen módon félresiklott életeket.
Érezhető írásodból a tehetetlen keserűség, amiért nem tudtad meggyőzni sem anyátokat sem húgodat, hogy változtatni kellene kapcsolatukon.
Semmiképpen ne érezd magad hibásnak. Két ember közösségébe beleavatkozni nem lehet, a legjobb indulattal sem. Az ember csak annyit tehet, hogy megismerteti őket a lehetőségekkel, aztán rájuk kell hagyni a döntéseket. Azzal, hogy anyád is, húgod is meghalt már, nem is számít mindez. Remélem, hogy legalább voltak emberek (rajtad kívül is), akik tanultak ebből, akik ennek a beteges kapcsolatnak a hatására jobb emberré, jobb szülővé váltak.
Szomorú a húgod története, s bizony, ismerek én is ilyen módon félresiklott életeket.
Érezhető írásodból a tehetetlen keserűség, amiért nem tudtad meggyőzni sem anyátokat sem húgodat, hogy változtatni kellene kapcsolatukon.
Semmiképpen ne érezd magad hibásnak. Két ember közösségébe beleavatkozni nem lehet, a legjobb indulattal sem. Az ember csak annyit tehet, hogy megismerteti őket a lehetőségekkel, aztán rájuk kell hagyni a döntéseket. Azzal, hogy anyád is, húgod is meghalt már, nem is számít mindez. Remélem, hogy legalább voltak emberek (rajtad kívül is), akik tanultak ebből, akik ennek a beteges kapcsolatnak a hatására jobb emberré, jobb szülővé váltak.
Kökény Vera
2011.05.28 22:58:41
@Jand:
Köszönöm a linket.
Értem, hogy mi a gondod. A meddő csatározások fárasztóak is, meg nem is méltóak.
Tudod, én nem látok igazán fontos különbséget a vita és az együttgondolkodás között. Ezek csak szavak, szerintem. Természetesen az építő jellegő, érvekkel operáló, gondolkozó és nem a vagdalkozó, emocionális vitáról beszélek.
Köszönöm a linket.
Értem, hogy mi a gondod. A meddő csatározások fárasztóak is, meg nem is méltóak.
Tudod, én nem látok igazán fontos különbséget a vita és az együttgondolkodás között. Ezek csak szavak, szerintem. Természetesen az építő jellegő, érvekkel operáló, gondolkozó és nem a vagdalkozó, emocionális vitáról beszélek.
Kökény Vera
2011.05.28 23:04:44
@Kekeckokec:
A kötelesség. Jó szó. Évtizedekre meg lehet bénítani vele embereket.
És nem tudom, létezik-e ÉRZELMILEG kiút belőle. Mert igen, racionálisan meg lehet hozni, nagy kínkeservvel a megfelelő döntést, de vajon meddig rágja belülről az embert a lelkiismerete, hogy szégyellje magát, mert cserben hagyta, megtagadta... és hasonló szörnyű vádak. A felettes énünk ilyenkor automatikusan beindítja a beépített szülőt, s az mint végtelelnített magnószalag tolja-tolja-tolja be agyunkba az önkínzó gondolatokat, a szívmarkolást, a torokszorítást.
Szabadulhatnak-e a rab utódok? Elhiszik-e maguknak valaha, hogy van joguk az életet választani?
A kötelesség. Jó szó. Évtizedekre meg lehet bénítani vele embereket.
És nem tudom, létezik-e ÉRZELMILEG kiút belőle. Mert igen, racionálisan meg lehet hozni, nagy kínkeservvel a megfelelő döntést, de vajon meddig rágja belülről az embert a lelkiismerete, hogy szégyellje magát, mert cserben hagyta, megtagadta... és hasonló szörnyű vádak. A felettes énünk ilyenkor automatikusan beindítja a beépített szülőt, s az mint végtelelnített magnószalag tolja-tolja-tolja be agyunkba az önkínzó gondolatokat, a szívmarkolást, a torokszorítást.
Szabadulhatnak-e a rab utódok? Elhiszik-e maguknak valaha, hogy van joguk az életet választani?
Nyilván nem fogok tudni erről a témáról Akadémiai szintű értekezést tartani, így meg sem próbálom. Inkább a lehető legszubjektívabban ragadom meg, és mesélek arról, ahogyan én emlékszem saját tapasztalásaimra, első rácsodálkozásaimra önmagamra. Az első önismereti…..
Kökény Vera
2011.05.28 22:17:12
@mindenlébe:
Klassz! Bár hogy még Winnetou-n is osztoznom kelljen! Tényleg azt hittem, mostanra már csak az enyém... :D
Klassz! Bár hogy még Winnetou-n is osztoznom kelljen! Tényleg azt hittem, mostanra már csak az enyém... :D
Ímhol egy link: http://drawapig.desktopcreatures.com/Csak egy malacot kell rajzolnod, és máris megtudhatsz érdekes dolgokat személyiséged titkos bugyrairól. Csak tessék, csak folyvást! Borzongató felismerések garantáltak! (Angolosok előnyben.) Kedves játékos kedvű…..
Gyakran futok bele ebbe a kérdésbe. Ahogyan nődögél a kölköcském, úgy lesz egyre bonyolultabb kérdés a szocializáció módja.Nem szeretem a direkt utasításokat, parancsokat. Nem szeretem a fenyegetéseket, az érzelmi zsarolásokat. Kerülöm is, amíg csak eszemen vagyok,…..
Kökény Vera
2011.05.28 22:06:39
@Panasz Muki:
Csodák nincsenek, s a pszichológusok sem mindentudóak. A kamasz meg - az kamasz. Ízig-vérig. Mi meg próbáljuk túlélni a megrázkódtatásokat. :)
Csodák nincsenek, s a pszichológusok sem mindentudóak. A kamasz meg - az kamasz. Ízig-vérig. Mi meg próbáljuk túlélni a megrázkódtatásokat. :)
Kökény Vera
2011.05.28 22:10:17
@Frengi:
Nos, a büntetést maga választotta. Miért ne engedném?
És persze azt is tudom, miért volt oly sürgős a büntetés megválasztása: nem akarta, hogy esetleg felmerüljön bennem, hogy esetleg tanulásra kényszerítem hétvégén, ahelyett, hogy elengedném a rég várt buliba.
Színjáték ez. :)
Nos, a büntetést maga választotta. Miért ne engedném?
És persze azt is tudom, miért volt oly sürgős a büntetés megválasztása: nem akarta, hogy esetleg felmerüljön bennem, hogy esetleg tanulásra kényszerítem hétvégén, ahelyett, hogy elengedném a rég várt buliba.
Színjáték ez. :)
Leary nem szokványos, semmilyen értelemben. Ellentmondásos kép rajzolódik ki róla mint magánember és mint tudományos kutató egyaránt. Halála még túl közeli, így nem jósolhatjuk biztosra, hogy neve bekerül a legnagyobbak közé az utókor emlékezetében, de máris vannak erre…..
Van egy olyan érzésem, hogy az emberek végtelenféleképpen "osztályozhatóak" - na nem mintha ezzel valóban előrébb jutnánk az emberi elme megismerésében. Felesleges erőfeszítésnek tűnik tehát.De van valami, ami mellett igenis kiállok, sőt, lándzsát török, ha…..
Évezredek óta álmodozunk róla. Néha a legapróbb részletekig megtervezzük, rengeteg energiát fektetve abba, hogy még véletlenül se legyünk pontatlanok - nehogy egy kis apróságon múljon a boldogság! Szinte valamennyien átélünk életünkben olyan hosszabb-rövidebb…..
Itt élnél? Ára van. Adj magadból egy darabkát!Félsz? Szükségtelen. Elmúlik az, mikor önmagad is levetkőzted. Egyenruhában, egyentesttel, egyenbeszéddel, egyenmozdulatokkal, egyengondolatokkal elfogadunk. Nem lesz félelem, fájdalom, meglásd - azt a darabot is lenyessük.…..
A kőszívű ember fiai vége felé a bécsi zsibárus: "Az emberek nem rosszak ingyen, csak úgy, a rosszaság szeretetéből. Hazugság az, hogy a Sátán rossz lélek - csak éhes lélek. Ha hasznot nem várna belőle, nem tenne semmi rosszat, otthon heverne, és pihentetné…..
Motto:"Itt ne labdázz, mert kapsz egy frászt! Ne fütyülj, mert kapsz egy frászt!" Frász néni mindig kiabál.Frász néni mindig morog. Ő az, aki tudja, másoknak hogyan illene viselkedni. Mit szabad, mit tilos. Hogyan, hová, mit, kinek és kivel.De főleg…..
Süvít. Tocsog. Spriccel. Csontig hatol. Brrrr... Bámulsz ki a busz/villamos ablakán, és érzed, ahogyan lehúz a pokol mélységes bugyraiba a sötétség. Unott, komor emberek zötykölődnek, tolakodnak, sietnek, fecsegnek. Érdektelen. Koszos, ázott, utcák.…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A legtöbb ember rengeteg gáttal küszködik. Illemből, félelemből, tudatlanságból nem tesznek, nem mondanak dolgokat. Mindig elcsodálkozom az ilyen mondatokon, hogy
"Igen, él még az anyám, tudtommal. Pár éve összeköltözött valakivel, ha jól tudom."
"Van testvérem, de már évek óta nem találkoztunk."
"Az apámmal 20 éve összevesztünk, azóta nem állunk szóba egymással."
Bizony, sok a diszfunkcionális család, amiben emberek évekig, évtizedekig dédelgetik sérelmeiket.
De nem kell ahhoz ilyen beteg viszonyok között élni, hogy legyenek olyasmik két ember kapcsolatában, amik lezáratlan, kibeszéletlen történetek. Néha nem is nagy dolog, talán csak egy elmaradt köszönöm, vagy magyarázat.
De ezek a kimondatlan szavak, megéletlen lezárások égetik a hozzátartozókat, bármilyen apróságok is.
A hátramaradottaknak gyakran azért kemény a gyász, mert - jogos vagy túlzott - bűntudat mardossa. Ez a bűntudat egyébként sokszor csak arról szól, hogy ő él, a másik meg halott. Mintha ez bűn lenne.