Adatok
iTsme13tara
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Új korszak kezdődik a LifeT!Lt Blog életében. Hétfőtől egy 25 éves lány, és Április 4-től egy 29 éves fiú átváltozását kísérhetitek majd figyelemmel. Az általam írt diétát és edzéstervet fogják követni, és ahogy időm engedi folyamatosan mellettük leszek, és…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
(először: igen, én is a Bitch-Air cikken keresztül kerültem ide, de - bár érdekesnek találtam - őszintén jobban érdekel a blog eredeti témája, szal arról ennyit)
A blog jó részét elolvastam már, és a mellett, hogy szórakoztat, elég erősen fejbe kólint a stílusod, ami fasza, mert csak, és fasza, mert pont ez kellett nekem.
Én nagyon sokáig ötvenegy-két kiló voltam, de ezt az imádott állapotot is nagyon komoly munkával értem el (előtte voltam majd 80 kg is), és amikor tartottam is meg volt a rendszerem, de teljesen jól éreztem magam benne, nem "szenvedtem". Aztán pár hónapja felborult az élet. Nem egészen tudom megmagyarázni, hogy történt. Magyarázhatnám, hogy összejött minden, a család zrikálása (ők valahogy nem tudtak hozzászokni, az én tudatos táplálkozásomhoz - jó, szeretnék, és aggódnak, és ezért nem hiszik el, az istenért se, hogy nem a vakvilágba diétázom, mindegy...), érettségi, idióta pasik plusz valamiért egy-néhány haverral is most kell bajszot akasztani, itthon hirtelen nem az egyetlen dolgom a tanulás ("annyit tegyél már meg, hogy elmosogatsz! teregess ki! menj le a postára, légyszi! te amúgy sem csinálsz soha semmit!", ami egyrészt nem igaz, másrészt, amikor megkérdezem, hogy kell-e segíteni valamit, akkor "nem, nem, tanulj inkább!", de mindegy), szóval mentegetőzhetnék, de az az igazság, ha valahol karácsony környékén ÉN nem lazulok (azt is csak azért tettem, hogy anyum, akit egyébként tényleg imádok, ne sértődjön be), akkor ÉN nem indulok el a lejtőn, és nem jön RÁM fel 5-6 kg (aminek a család örül - nem egy vézna famíliából származom -, ami engem még jobban idegesít).
Igen, igen, egyedül az ÉN érdemem, meg a hájplecsniké (köszönjük, köszönjük, tapsot be lehet fejezni).
De most, hogy túl vagyok az írásbeliken, és sikerült, megint elcsesznem egy hetet (bár legalább, már annyit elértem, hogy rohadt sokat biciklizek, és tornázgatok kicsit), rátaláltam a blogodra, ami
- felébreszt,
- erőt ad
- és rengeteg infót, segítséget találok itt.
Ma még elmegyek az osztály kirándulásunkra, de már figyelek, hogy mit eszem, vasárnap összerakom a blogod, meg az én régi jegyzeteim segítségével az edzéstervet és az étrendet, hétfőn pedig jön a zsír-gyilkolás, vissza a jó öreg kerékvágásba, csak magamért: shape and health. ;)
Két szóval: köszönet mindenért! :)