fhansziafilmblog.hu user profil

Adatok

fhansziafilm

12 bejegyzést írt és 7 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2011.05.12. óta tag.

Admin Szerkesztő Tag Vendég

Határátkelő Kettős élet Brazíliában 2018.06.28 06:30:00

Brazíliáról általában a sablonok jutnak az ember eszébe, Rio, tengerpart, (pláne most, a világbajnokság idején a) foci – pedig a dél-amerikai ország ennél sokkal több és másabb. Ezt is megmutatja öt magyar barátnő (plusz persze a szerző) beszélgetésén keresztül Tünde, aki…..

fhansziafilm 2018.06.30 23:04:04

A lassú, modoros beszédstílusnak pedig egy nagyon egyszerű oka van: ahhoz, hogy én egy olvasható és élvezhető ritmusú portugál feliratot készítsek a brazil közönség számára, ahhoz lassabban kell beszélnem magyarul. A mi nyelvünk kompaktabb, kevesebb szóval többet mondunk. Ha rendesen beszéltem volna magyarul, nem tudtam volna feliratozni úgy, hogy követhető legyen a brazilok számára.
És mivel eddig otthon családon és barátokon kívül sz*nak az én munkámra és igyekezetemre, vagy ahogy látjuk piranha-k módjára darabjaira szedik szét, még mindig érdemesebb itteni közönségnek mondani a magam okosságait, mint az otthoniaknak.

fhansziafilm 2018.06.30 21:40:18

Hát idemerészkedtem :)
Érdekesek az elhangzottak, örülök, hogy végül mégsem folytatódott a mészárszéki hangulat... De azért döbbenet! Ekkora feneket keríteni egy ilyen dolgoknak...
Az ember próbál visszatalálni sajátjaihoz, aztán... Ezt a beszélgetés-sorozatot befejezem és visszatérek piciny brazil közönségemhez. Az sok erőt ad - persze a brazil a felszínes, barokkos dícséreteivel sosem szűkölködik, de legalább ki lehet szűrni az igazán inspiráló reakciókat, amikor érzi az ember, hogy ad is valamit, kap is valamit cserébe, érdemes erre időt, energiát áldozni. Még visz is valahová ez a maszek szerencsétlenkedés. És az nagyon jó.
Ezért a magyar nyelvű anyagért nyúlt a nyakam 4 hónapig? Hát megéri?
Az én esetemben - beszéstílusomat illetően - ha már ilyen nagy téma lett hahaha
Irjam ki a homlokomra, hogy hány ország, nyelv és kultúra befolyásolta a személyiségem, beszéldstílusom? Tartsak egy napos monológot az én életemről, amikor egy felvezető, brazil életet bemutató, amatőr, hosszú heteket igénylő, egyedül összetákolt anyagról van szó, melyben mások beszélgtetését szeretném előtérbe helyezni és nem magamat...
Vagy azt, hogy kisebbségben születve az ember egyébként is úgy van programozva, hogy alkalmazkodás, nem kitűnés - mert az csak bajjal jár? (És ha vannak ambiciói vagy talán még székely vére is, akkor számítson rá, hogy úgyis mindig bajba keveredik, valahol örökös harcba ezzel a státusszal is, mert egyik oldal se akarja, de őt nagyon hajtja a vére, hogy lehessen már önmaga minden megvetett körülmény ellenére is...) Hogy így, kisebbségben születve, aztán nyugtalanul menekülve ide-oda múltja elől, valahol csak egy másodrendű tagja az ember az adott társadalomnak - bárhol is lenne?
Hogy valójában nem is egy erdélyi városban születtem, hanem egy királyi Magyarországról elcsatolt multkulturális kis paradicsomban, ahol románul komunikáltunk egymással oviban, suliban, de otthon az ukrán, magyar, száz, bolgár, örmény, cigány kisbarátok saját nyelven beszéltek - vagy akár több nyelven is? Ezt az akcentust magam sem tudom, meghatározni, hogy milyen lehet - vagy lehetett, az én koromban. Ami persze már a székelyeknek sem tetszett...
Érdekes, amikor francia nyelven dolgoztam és éltem életem, akkor nagyokosan megállapították, hogy tudták, hogy erdélyi vagyok az akcentusom miatt. Mielőtt el kezdtem utazni és nyelveket beszélni, senki nem vett észre semmit.

fhansziafilm 2018.06.30 22:00:45

A szomorúság kifejezése ismeretlenekkel szemben, akik ismeretlenbe bántanak - talán árral szembe megyek - de azért fontos, mert az is lehet egy fajta erődemonstráció vagy csak egy jel. Gátat szabdni a dolgoknak. Mindennek van határa. Vállalom elesettségem az elhangzottak felett, vállalom, hogy igenis nagyon szíven ütött, régóta hurcolt, takargatott emlékeket, meg nem oldott traumát, sebeket szaggatott fel. Több féleképpen lehet ezzel bánni. Szó nélkül hagyni az egészet (aki ügyes-erős-okos-magabiztos, az nem vesztegeti az idejét ilyenekkel). Lehet szidni is a mocsok fajtáját, megharagudni, gyűlölni, fröcsögni.
Az ember maga maszek módján összeteszi maga kis dédelgetett portékáját, annyi lelkesedéssel, szabadidőt, energiát nem ismerve és olyanba kötnek bele, ami tisztán csak arról szól, hogy na most bánjunk el vele alaposan. Ez nem jelenti azt, hogy szeretni kell, amit az ember csinál, de azért ok nélkül sem kell rugdosni a másik - csak mert az most pont úgy esik jól. Mutatja talán egy egész nemzeti genetikai kódoltságát is...
Tudnia kell a másik félnek is milyen pusztító ereje lehet a szavainak. Lövöldőznek ma fegyeverekkel - kinyírnak embereket. Lövöldöznek dekonstruktív szavakkal - azzal is, lassú halállal végeznek a másikkal. Jó angolossággal mondjuk mi is, hogy ez bullying. Aztán ha a zakaltott fél merészel kiborulni, akkor jönnek a nem kell sírni megjegyzések. Hogy is hívják ezt? Áldozat hibáztatása? Talán gondolkozni kellene, hogy mégiscsak egy másik emberi lénnyel kommunikálunk, ha még csak egy elektromos kütyün keresztül is, inkognitóban. Érzelmei, bánata, öröme, múltja van annak, akár igazságtalan feltételek között él vagy nőtt fel, saját hibáján kívüli hibák, hiányosságok nyomasztják, üldözik azt az embert. Akár szociális kapcsolódási igénye is van annak az egyénnek. Egy érző emberi lény, egyszerűen ember! Más életúttal, más véleménnyel. Végigzongoráztam én is a nem mutatom gyengeségem opciókat - aztán annak is mi az eredménye? Csak még több félreértésből eredő támadás ér. A régi világok csödöt mondott értékrendje, miszerint szégyelljük kudarcainkat, hibáinkat, takarjuk mindent - mire jó, hová vezet?
Végül is ki, hogy bánik a stresszel - mások vagy maga ellen fordítva azt. Egy adott életkor, sokunk esetében kulturális zsonglörködés során, már végigpróbáltuk a stresszkezelés egész széles skáláját.
A nőt sem úgy kell megközelíteni - se férfi, se női oldalról - hogy vagy csak affektál és villogni akar vagy csak bőg. Talán harcol, ahogy tud, ahogy engedik - vagy ha nem engedik, akkor is, de akkor ott támadják, ahol bírják. Hát lehet a nővel, nem? Bármit. Könnyű hibáztatni. Vagy hisztizik vagy úgy sincs ereje megvédeni magát....
Egy alapos sírás - megtisztulás, megkönnyebbülés senkinek sem árt. És ez a nők esetében igenis egy fontos gyógyforma lehet. Kisírja magát és nem fröcsög mások ellen. Férfinak sem ártana néha, keménykedés helyett... Van, aki így küzd meg ezzel, így adja ki. Van aki mások vagy önmaga pusztításába fojtja ezt. Lehet választani.

Én értem, hogy valahol mindenkinek ki kell adnia a fáradt gőzt az életben, de talán sokan nincsenek tisztában szavaik erejével. Ezért valaki kimondja, hogy megríkatták, nem feltétlenül egy bőgőmasina, hanem igyekszik felvenni a kesztyűt azzal szemben, ami semmi jót nem erdményez. És szembesíteni a támadót. Kulturáltan, magunk okulására, remélve, hogy ezzel segít egy egészségesebb kommunikációs forma kialakítását, ahol meg tudjuk osztani véleményünket - tetszésünket, nemtetszésünket - civilizáltan, lehetőleg konstruktív formában.

Francia Film cannes 24 2011.05.18 23:59:37