Adatok
micneni
0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Egy büntetőper gyanúsítottja számára – amennyiben fontosnak tartja a közvélemény ítéletét – kulcsfontosságú, hogy álláspontját a sajtó nyilvánossága előtt is világossá és egyértelművé tegye. Egy hónappal ezelőtt a Fradi-pálya eladása kapcsán hűtlen…..
micneni
2011.05.04 10:51:57
@genyamagyar: "Én kimondottan örülök a sok császárnak, hiszen az jó a gyereknek és jó az anyjának. Nem szenvednek."
Hát, kérlek, nálam császár volt, hosszú vajúdás után. Az anya szempontjából: Az után legalább négy hónap, mire a hasizom rendesen terhelhető, és LEGALÁBB fél év, mire a méhed (ja, neked nincs) úgy-ahogy rendbe jön. Fájdalmas, nagyon sokáig. Ez egy hasi nagyműtét.
A gyermek szempontjából: a vajúdás, majd a szülőcsatornán való áthaladás olyan hormonális folyamatokat indít be, mind az anyánál, mind a babánál, amik fontosak a baba fejlődése szempontjából. Többek között segítik a tej megindulását. Ami meg sok más szempontból lényeges, ezért (sem) baj, ha van rá lehetőség, akkor természetes úton szülessen a baba. És, hogy tudd: császárnál minél kisebb nyílást vágnak (hogy könnyebben regenerálódjon majd az anya), amin a babát úgy rángatják ki, hogy elcsúszik a műtőasztal, szerintem ez nem fájdalommentes neki.
Tehát ennyit arról, hogy császárnál nem szenved anya és gyermek. De ez nem jelenti azt, hogy esetenként nincs szükség császárra. Mérlegelni kell.
El kell fogadni, hogy a szülés, születés veszélyes, és az is fog maradni.
Otthon szülés - kórházban szülés témában nem akarok állást foglalni. Pillanatnyilag mindkét helyen rémületesen sokan halnak meg. A kórház is nagyon veszélyes hely, manapság Magyarországon különösen, amikor a felmosóvízbe drága a hypo. És a holland gyakorlat sem tetszik, ahol meg szinte rád kényszerítik az otthon szülést.
Az összes ilyen témában a hozzászólók jelentős részével az a legnagyobb baj, hogy nemhogy nem élték át, de még csak egy szülésfelkészítőn sem vettek részt.
Azt gondolom, hogy a témához nagyon óvatosan, hosszas felkészülés után, és nagy tisztelettel szabadna csak hozzászólni, nemhogy jogszabályt alkotni, különösen vonakozik ez a férfiakra, csakúgy, mint olyan nőkre, akik még nem szültek. És ez bizony vonatkozik a (férfi, ill.nem szült női) orvosokra is! Mert a közhiedelemmel ellentétben sokuk nem olyan felkészült ám, mint kellene, és sokan egyszerűen nem tartják tiszteletben hivatásuk tárgyát, a nőt és a gyermeket, és a velük zajló (esetenként veszélyes) természetes folyamatokat.
Hát, kérlek, nálam császár volt, hosszú vajúdás után. Az anya szempontjából: Az után legalább négy hónap, mire a hasizom rendesen terhelhető, és LEGALÁBB fél év, mire a méhed (ja, neked nincs) úgy-ahogy rendbe jön. Fájdalmas, nagyon sokáig. Ez egy hasi nagyműtét.
A gyermek szempontjából: a vajúdás, majd a szülőcsatornán való áthaladás olyan hormonális folyamatokat indít be, mind az anyánál, mind a babánál, amik fontosak a baba fejlődése szempontjából. Többek között segítik a tej megindulását. Ami meg sok más szempontból lényeges, ezért (sem) baj, ha van rá lehetőség, akkor természetes úton szülessen a baba. És, hogy tudd: császárnál minél kisebb nyílást vágnak (hogy könnyebben regenerálódjon majd az anya), amin a babát úgy rángatják ki, hogy elcsúszik a műtőasztal, szerintem ez nem fájdalommentes neki.
Tehát ennyit arról, hogy császárnál nem szenved anya és gyermek. De ez nem jelenti azt, hogy esetenként nincs szükség császárra. Mérlegelni kell.
El kell fogadni, hogy a szülés, születés veszélyes, és az is fog maradni.
Otthon szülés - kórházban szülés témában nem akarok állást foglalni. Pillanatnyilag mindkét helyen rémületesen sokan halnak meg. A kórház is nagyon veszélyes hely, manapság Magyarországon különösen, amikor a felmosóvízbe drága a hypo. És a holland gyakorlat sem tetszik, ahol meg szinte rád kényszerítik az otthon szülést.
Az összes ilyen témában a hozzászólók jelentős részével az a legnagyobb baj, hogy nemhogy nem élték át, de még csak egy szülésfelkészítőn sem vettek részt.
Azt gondolom, hogy a témához nagyon óvatosan, hosszas felkészülés után, és nagy tisztelettel szabadna csak hozzászólni, nemhogy jogszabályt alkotni, különösen vonakozik ez a férfiakra, csakúgy, mint olyan nőkre, akik még nem szültek. És ez bizony vonatkozik a (férfi, ill.nem szült női) orvosokra is! Mert a közhiedelemmel ellentétben sokuk nem olyan felkészült ám, mint kellene, és sokan egyszerűen nem tartják tiszteletben hivatásuk tárgyát, a nőt és a gyermeket, és a velük zajló (esetenként veszélyes) természetes folyamatokat.
micneni
2011.05.04 12:17:03
@genyamagyar: Ezek szerint én és mindenki más, akit ismerek és császárral szült, egy-egy élő ellentmondás. Mindegy, lényegtelen, hogy mi a véleményed a dologról, mert láthatóan nincsenek alapinformációid sem, mégis kinyilatkoztatsz.
Ne válaszolj, kilépek a blogról.
Ne válaszolj, kilépek a blogról.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Én korábban soha nem szültem volna otthon - ma úgy gondolom, hogy a dolgok úgy történnek jól, ahogy történnek. Nem hiszem, hogy valakit mindenáron életben kell tartanuk akkor, ha menni akar. Az újszülött intenzíveken egy idő után már nem az a cél, hogy a gyermek egészséges legyen, hanem hogy életben maradjon, minden áron. És ilyenkor már olyan gyógyszereket is adnak, amiket ilyen piciknek nem szabad, mert súlyos károsodásokat okoz náluk. Nem akarom, hogy a gyerekemet életben tartsák akkor, ha ő menni akar.
És mondom mindezt úgy, hogy a kislányom négy hónapja halt meg két naposan egy PIC-en, egészséges terhesség után, szülés körüli bakteriális fertőzés miatt, és akkor bármit-bármit megadtam volna azért, hogy életben maradjon. De most úgy gondolom, ha menni kell, akkor azt hagyni kell. Azzal együtt, hogy soha nem bocsátom meg a sorsnak.