Adatok
Bohi70
0 bejegyzést írt és 11 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Sándor vasárnap is csodálatosan beszélt a nyájhoz. A cselekedeteinknek következményei vannak. Felesleges panaszkodni, magyarázkodni, nyomatni a bullshitet. Sokat átverik magukat, azzal áltatják magukat, hogy mekkora terhet, keresztet kell viselniük és az életük mennyire rossz, és…..
Bohi70
2011.07.10 06:38:54
Na végre, valaki megfogta a lényeget! A blogszerkesztőségi összegzésben minden benne van! Ha csak úgy megpróbálunk ellavírozni a bűneink között és mellett, akkor előbb vagy utóbb összeroskadunk a lelki terheinktől. A bűnök amiket elkövetünk nem felejthetők el, és minél jobban bent vagyunk a "málnásban", annál közelebb kerülünk a pokolhoz. A popkolba vezető utat mi teremtjük meg magunknak. Kizárólag rajtunk áll vagy bukik az ÉLET. A kifogások és magyarázkodások szánalmasak, és nem más mint eszement önámítás. A csapda pedig az, hogy ha hazudsz magadnak, "természetessé" válik, és már véged is van. A gáz viszont még ettől is nagyobb, mert magaddal rántasz másokat is. Vajon jogodban áll? Nem hinném... A rossz döntéseid következménye az út végén utólér majd, és vállalni kell azt. Illetve más lehetőséged nem lesz, mert fájni fognak az életedben elkövetett hibák. A fájdalom pedig nem a szó hétköznapi értelmében vett fájdalom lesz majd, hanem olyan fajta pokoli szenvedés, ami ha nem kapsz időben a fejedhez, akkor örökre a mélybe taszít. Jézus mindannyiunk elkövetett bűneiért halt meg, és ha képesek vagyunk megérteni ezt, akkor rá kell döbbenünk, hogy a golgotai üzenet nagyobb és fontosabb bármitől a világon. A golgotát megérteni olyan, mint amikor megállsz valamelyik szeretett hozzátartozód utólsó földi útján a sír mellett, és rádöbbensz, hogy önmagattól senki vagy és semmi. Sajnos a világ nem tudja, hogy ki az igazi Jézus, és azon kevesek akik próbálják Őt megérteni és méltók lenni Hozzá, a legtöbb esetben mosolyt csalnak az arcokra. Ez pedig annak köszönhető, hogy felületesen éljük az életünket, és pont azok az értékek nem számítanak, mely értékek nélkül nem érdemes élni. A plazma tv, meg a mercedes benz van az első helyen, pedig ezek a dolgok az igazán boldog élet tekintetében nem érnek semmit. Szóval ne higgyük azt, hogy azért mert egy elkövetett bűn után nem szakad ránk rögtön az ég, rendben van minden, mert itt bukik el az ember. Úgy lettünk sorsba küldve, hogy győzelemre vigyük a fényt! Egy egy hibás döntésből tanulnunk kell, nem pedig tovább menni a könnyűnek hitt széles úton, mert az a pokolba vezet. Az a kifogás pedig, hogy "nem tudsz mit tenni, mert ilyen az élet", a leggyalázatosabb hazugság önmagad felé, melynek megfogalmazásának pillanatában menetjegyet váltasz a sötétség birodalmába. Ez pedig nem méltó az emberhez, sőt egyenesen felháborító az Istenre és az Ő teremtményére nézve is. Pontosan tudjuk, hogy mi az igazi Élet, Jézus pedig élő bizonysága annak. Ha nem Őt választod, akkor önmagad tagadod meg, és a létezésed hiába való. Ennek a következménye pedig, a lelki értelemben vett halál. Üdv: Bohi70
Sanyi pontosan kezdett május nyolcadikán. Mi a keresztyénség? Hagyomány? Elfogadás? Tudás? Fordulat? Apostolok Cselekedetei 4.24. Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a…..
Bohi70
2011.05.17 06:27:50
@pistola: Szia!
Ne haragudj, de nem szeretnék nyitva maradni. Ha már kényelmetlennek érzed a válaszadást, hát lelked rajta. Én úgy gondoltam, hogy egyszerű eszmecseréről van szó. Ha pedig valaki kommentezésre szánja el magát, akkor állnia kell a sarat, mert ha nem tudja elviselni a mások által megfogalmazott véleményeket, akkor jobban teszi, ha ő maga sem véleményez semmit, és senkit. Hidd el, hogy szomorúan olvastam a soraidat, mert pontosan tudom milyen az, amikor az ember folyamatosan keres, és temérdek kérdés van benne megválaszolatlanul. Bár azt állítod, hogy jól meg vagy így. Én viszont azt állítom, hogy ha jól meglennél, akkor nem izgatna a téma, és kérdéseid sem lennének. Egyébként teljesen egyetértek veled, miszerint a keresztény hittérítésnek rendkívül sok sötét foltja volt, és van. Én szeretném ezt megfejelni még azzal az állításommal, hogy az egészséges Isten-tudat, legalább olyan ritka mint a fehér holló, még a hitbuzgó keresztények körében is. Csakhogy ám Jézus igazsága nem a sötét foltokban, nem a papokban vagy lelkészekben, nem az egyházakban, nem a tudományos kutatásokban, nem bennem vagy benned, hanem Jézusban magában van. Ha ezt megérti és megéli valaki, akkor már ő maga is megfürödhet az élet vizében, és gond nélkül beül, teszem azt egy katolikus Istentiszteletre is akár, mert Isten miatt megy oda, és nem érdeklik a sötét foltok. Ha pedig nagyon világosan akarok beszélni, akkor azt kell mondanom, hogy megtérés nélkül soha nem fogod megérteni sem Jézust, sem pedig engem vagy bárki mást a keresztény világban. Én megértem, hogy nyitott vagy, legyél is az a továbbiakban is, viszont ha valaki hinni akar Jézusban, akkor el kell azt határoznia. Persze ez is csak akkor megy, ha lát benne igazság tartalmat. Szóval nem egyszerű a dolog, és a megértés sem egyik pillanatról a másikra adatik meg az embernek. Én már kora gyermekkorom óta hiszem, hogy van Isten, pedig a családom nem volt kimondottan vallásos. A döbbenetes pedig az, hogy a legfontosabb kérdéseimre a választ, néhány könyvből kaptam meg, nem pedig a Bibliából, vagy az Istentiszteletekből. Sőt, a húszas éveimben még református ifjúsági táborokba is jártam évről évre. De ne érts félre, mert ez mind kellett ahhoz, hogy ma ott tartsak a hitemben ahol tartok. Ezt csak azért mondtam el, mert a megértés az egy folyamat, és nem pedig egyik pillanatról a másikra van, mint ahogy fentebb is mondtam már. Ha valaki hagyományból, vagy csak az ünnep kedvéért elmegy a templomba karácsonykor vagy húsvétkor, az szerintem még semmit nem jelent. Továbbá az sem jelent semmit, ha valaki ott ül a templomban vasárnapról vasárnapra, és a saját horkolásától nem hallja az Igehirdetést, az Istentisztelet után pedig kijőve a templomból mondja a magáét, és gyakran még az Istent is káromolja. Vannak mindenféle emberek, mindenféle egyházak, több százféle tradíció, több ezerféle világnézet, viszont Jézus csak egy van. Egy igaz keresztyén ember, mindent rajta keresztül néz. Aki nem, és keresztyénnek vallja magát, az még sajna messze jár a forrástól. Egy szónak is száz a vége, az én személyes hitem nem hipotézis, hanem élő valóság, és nem rászorultságomban élem ezt meg, hanem megadatott a számomra. Jézustól kaptam ezt, és mindent amim van, mert kerestem Őt. Áldott legyen érte mindörökké! Ez az igazi szabadság, és nem az, amikor egy ateista ember elképzeli, hogy ez így van, vagy éppen úgy. Az ateista ember rabja a saját egójának, börtönben él, a hívő ember pedig Istennel, és Istenben utazik az univerzum egyik elérhetetlen "végéből", a másik elérhetetlen "végéig", úgy, hogy mégis megérinti azt.
Béke!
Bohi70
Ne haragudj, de nem szeretnék nyitva maradni. Ha már kényelmetlennek érzed a válaszadást, hát lelked rajta. Én úgy gondoltam, hogy egyszerű eszmecseréről van szó. Ha pedig valaki kommentezésre szánja el magát, akkor állnia kell a sarat, mert ha nem tudja elviselni a mások által megfogalmazott véleményeket, akkor jobban teszi, ha ő maga sem véleményez semmit, és senkit. Hidd el, hogy szomorúan olvastam a soraidat, mert pontosan tudom milyen az, amikor az ember folyamatosan keres, és temérdek kérdés van benne megválaszolatlanul. Bár azt állítod, hogy jól meg vagy így. Én viszont azt állítom, hogy ha jól meglennél, akkor nem izgatna a téma, és kérdéseid sem lennének. Egyébként teljesen egyetértek veled, miszerint a keresztény hittérítésnek rendkívül sok sötét foltja volt, és van. Én szeretném ezt megfejelni még azzal az állításommal, hogy az egészséges Isten-tudat, legalább olyan ritka mint a fehér holló, még a hitbuzgó keresztények körében is. Csakhogy ám Jézus igazsága nem a sötét foltokban, nem a papokban vagy lelkészekben, nem az egyházakban, nem a tudományos kutatásokban, nem bennem vagy benned, hanem Jézusban magában van. Ha ezt megérti és megéli valaki, akkor már ő maga is megfürödhet az élet vizében, és gond nélkül beül, teszem azt egy katolikus Istentiszteletre is akár, mert Isten miatt megy oda, és nem érdeklik a sötét foltok. Ha pedig nagyon világosan akarok beszélni, akkor azt kell mondanom, hogy megtérés nélkül soha nem fogod megérteni sem Jézust, sem pedig engem vagy bárki mást a keresztény világban. Én megértem, hogy nyitott vagy, legyél is az a továbbiakban is, viszont ha valaki hinni akar Jézusban, akkor el kell azt határoznia. Persze ez is csak akkor megy, ha lát benne igazság tartalmat. Szóval nem egyszerű a dolog, és a megértés sem egyik pillanatról a másikra adatik meg az embernek. Én már kora gyermekkorom óta hiszem, hogy van Isten, pedig a családom nem volt kimondottan vallásos. A döbbenetes pedig az, hogy a legfontosabb kérdéseimre a választ, néhány könyvből kaptam meg, nem pedig a Bibliából, vagy az Istentiszteletekből. Sőt, a húszas éveimben még református ifjúsági táborokba is jártam évről évre. De ne érts félre, mert ez mind kellett ahhoz, hogy ma ott tartsak a hitemben ahol tartok. Ezt csak azért mondtam el, mert a megértés az egy folyamat, és nem pedig egyik pillanatról a másikra van, mint ahogy fentebb is mondtam már. Ha valaki hagyományból, vagy csak az ünnep kedvéért elmegy a templomba karácsonykor vagy húsvétkor, az szerintem még semmit nem jelent. Továbbá az sem jelent semmit, ha valaki ott ül a templomban vasárnapról vasárnapra, és a saját horkolásától nem hallja az Igehirdetést, az Istentisztelet után pedig kijőve a templomból mondja a magáét, és gyakran még az Istent is káromolja. Vannak mindenféle emberek, mindenféle egyházak, több százféle tradíció, több ezerféle világnézet, viszont Jézus csak egy van. Egy igaz keresztyén ember, mindent rajta keresztül néz. Aki nem, és keresztyénnek vallja magát, az még sajna messze jár a forrástól. Egy szónak is száz a vége, az én személyes hitem nem hipotézis, hanem élő valóság, és nem rászorultságomban élem ezt meg, hanem megadatott a számomra. Jézustól kaptam ezt, és mindent amim van, mert kerestem Őt. Áldott legyen érte mindörökké! Ez az igazi szabadság, és nem az, amikor egy ateista ember elképzeli, hogy ez így van, vagy éppen úgy. Az ateista ember rabja a saját egójának, börtönben él, a hívő ember pedig Istennel, és Istenben utazik az univerzum egyik elérhetetlen "végéből", a másik elérhetetlen "végéig", úgy, hogy mégis megérinti azt.
Béke!
Bohi70
Bohi70
2011.05.21 13:07:07
@pistola: Szia Peti!
Örülök, hogy szóbeli beszélgetést kezdeményeztél, melynek boldogan leszek részese. Egyébként véleményem szerint senkit nem zavart volna, ha leírod a gondolataid teljes egészében, mert ez a felület szerintem igenis erre való. Az megint más kérdés, hogy az embernek sem ideje, sem türelme nincs regényt írni egy kommentben, ezért én is csak nagy vonalakban beszélek, a teljességtől igencsak távol. Arra jöttem rá, hogy igazán nagy gondolkodó vagy, de abból, amiről én írtam itt a bejegyzés alatt, szinte semmit nem értesz. Viszont abban teljesen igazad van, hogy tapasztalati úton lehet megérteni mindent. Ezért is tettem javaslatot a „kipróbálásra”, mert ezt én is így gondolom. Ha megengeded, lenne itt egy velős, és lényeges gondolatom, mely nagyon fontos lehet, hanem a legfontosabb. Nem hinném, hogy az általad említett szuper magas szintre fejlődött emberiség, melynek sokkal több információ van a birtokában, mint ezelőtt több száz éve volt, labdába rúghatna Jézus bármelyik jellemvonásával szemben. Ebből pedig az következik, hogy a világ annak ellenére, hogy keresi Jézust, nem ismeri sem Őt, sem önmagát. A Szentírás megértésének is egyetlen útja van: csakis olyan mélységig értheted meg, mint amilyen mélységig önismeretedben eljutottál. Az eddigi gondolataid alapján, bátran kimerem mondani, hogy az a Jézus, akiben te nem hiszel, az nem a valódi Jézus. Véleményed alapján, a te Jézusról, és egyáltalán a kereszténységről alkotott képed, szinte teljes mértékben a hallott, látott, és tanult dolgokon alapszik. Tapasztalásod nem hinném, hogy lenne, de ha mégis van, akkor az a tapasztalás, pont az előbb említett okoknál fogva torz, és hamis. A döbbenetes pedig az, hogy még az én személyes hitemet is csak egyszerű hipotézisnek véled, az írásaim valódi értelmét pedig nem látod. Az előbbi kissé érthetetlen a számomra, az utóbbi pedig teljességgel érthető. Nem tudom, lélekben hol jársz most, de valószínűleg nagyon távol attól az Isten-tudattól, amiről én beszélek. Azon ismereteid, amik alapján a létezésről gondolkodsz, hiányosak és kevesek ahhoz, hogy megállapodj. Ezért vagy –állításod alapján-nyitott, és tapasztalást befogadó stádiumban. „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” (Mt 5,6) Köszönöm azon jó tanácsodat, hogy legyek nyitottabb én is, és hidd el, ha nem lennék folyamatosan az, akkor most „nem látnálak téged”. Azt javaslom, hogy tarts önvizsgálatot, és ne hazudj önmagadnak. Ahhoz, hogy az ember hiteles legyen, több ezer arcát le kell nyúznia magáról, a valóság pedig ott található. A nagyszerű Hamvas Béla gondolataival búcsúzom, és reménykedem abban, hogy meg is érted azt: „Nincs társadalom, nincs állam, nincs költészet, nincs gondolkozás, nincs vallás, ami van romlott és hazug zűrzavar. Pontosan így van, gondoltam. De ennek valamikor el kellett kezdődnie. Elkezdtem keresni a sötét pontot. A proton pszeudoszt, vagyis az első hazugságot… Visszafelé haladtam a múlt század közepétől a francia forradalomig, a felvilágosodásig, a racionalizmusig, a középkoron át a görögökig, a héberekig, az egyiptomiakig, a primitívekig. A válságot mindenütt megtaláltam, de minden válság mélyebbre mutatott. A sötét pont még előbb van, még előbb. A jellegzetes európai hibát követtem el, a sötét pontot magamon kívül kerestem, holott bennem volt…”
Üdv: Bohi70
Örülök, hogy szóbeli beszélgetést kezdeményeztél, melynek boldogan leszek részese. Egyébként véleményem szerint senkit nem zavart volna, ha leírod a gondolataid teljes egészében, mert ez a felület szerintem igenis erre való. Az megint más kérdés, hogy az embernek sem ideje, sem türelme nincs regényt írni egy kommentben, ezért én is csak nagy vonalakban beszélek, a teljességtől igencsak távol. Arra jöttem rá, hogy igazán nagy gondolkodó vagy, de abból, amiről én írtam itt a bejegyzés alatt, szinte semmit nem értesz. Viszont abban teljesen igazad van, hogy tapasztalati úton lehet megérteni mindent. Ezért is tettem javaslatot a „kipróbálásra”, mert ezt én is így gondolom. Ha megengeded, lenne itt egy velős, és lényeges gondolatom, mely nagyon fontos lehet, hanem a legfontosabb. Nem hinném, hogy az általad említett szuper magas szintre fejlődött emberiség, melynek sokkal több információ van a birtokában, mint ezelőtt több száz éve volt, labdába rúghatna Jézus bármelyik jellemvonásával szemben. Ebből pedig az következik, hogy a világ annak ellenére, hogy keresi Jézust, nem ismeri sem Őt, sem önmagát. A Szentírás megértésének is egyetlen útja van: csakis olyan mélységig értheted meg, mint amilyen mélységig önismeretedben eljutottál. Az eddigi gondolataid alapján, bátran kimerem mondani, hogy az a Jézus, akiben te nem hiszel, az nem a valódi Jézus. Véleményed alapján, a te Jézusról, és egyáltalán a kereszténységről alkotott képed, szinte teljes mértékben a hallott, látott, és tanult dolgokon alapszik. Tapasztalásod nem hinném, hogy lenne, de ha mégis van, akkor az a tapasztalás, pont az előbb említett okoknál fogva torz, és hamis. A döbbenetes pedig az, hogy még az én személyes hitemet is csak egyszerű hipotézisnek véled, az írásaim valódi értelmét pedig nem látod. Az előbbi kissé érthetetlen a számomra, az utóbbi pedig teljességgel érthető. Nem tudom, lélekben hol jársz most, de valószínűleg nagyon távol attól az Isten-tudattól, amiről én beszélek. Azon ismereteid, amik alapján a létezésről gondolkodsz, hiányosak és kevesek ahhoz, hogy megállapodj. Ezért vagy –állításod alapján-nyitott, és tapasztalást befogadó stádiumban. „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” (Mt 5,6) Köszönöm azon jó tanácsodat, hogy legyek nyitottabb én is, és hidd el, ha nem lennék folyamatosan az, akkor most „nem látnálak téged”. Azt javaslom, hogy tarts önvizsgálatot, és ne hazudj önmagadnak. Ahhoz, hogy az ember hiteles legyen, több ezer arcát le kell nyúznia magáról, a valóság pedig ott található. A nagyszerű Hamvas Béla gondolataival búcsúzom, és reménykedem abban, hogy meg is érted azt: „Nincs társadalom, nincs állam, nincs költészet, nincs gondolkozás, nincs vallás, ami van romlott és hazug zűrzavar. Pontosan így van, gondoltam. De ennek valamikor el kellett kezdődnie. Elkezdtem keresni a sötét pontot. A proton pszeudoszt, vagyis az első hazugságot… Visszafelé haladtam a múlt század közepétől a francia forradalomig, a felvilágosodásig, a racionalizmusig, a középkoron át a görögökig, a héberekig, az egyiptomiakig, a primitívekig. A válságot mindenütt megtaláltam, de minden válság mélyebbre mutatott. A sötét pont még előbb van, még előbb. A jellegzetes európai hibát követtem el, a sötét pontot magamon kívül kerestem, holott bennem volt…”
Üdv: Bohi70
Bohi70
2011.05.21 16:01:23
@pistola: Szia Peti!
Na végre! Most, hogy rájöttél ki vagyok - bár ezt soha nem titkoltam - lazábban gyötörhetjük egymást online is, mindenféle harag és indulat nélkül. Szerintem nagyon jó arc vagy, csak egy kicsit elhamarkodott. Jó sokáig ilyen voltam én is. A mississippi blues, az lassú, hogy legyen időd elszenvedni. Ha pedig elszenvedted, az a legbiztosabb tapasztalás. Ennek a zenének a gyökerei az "ég felé" mutatnak, és Isten szerves részét képezi. Hallgatni óriási érzés, ha pedig beleéled magad, egy kicsit meghalsz a végén. Emberi mélységek és magasságok. Nem is gondolnád, hogy mennyire értem amiről te beszéltél eddig, és alig várom már, hogy belém láss egy kicsit mélyebben. Majd szóban nyomjuk tovább a rock 'n' rollt.
Üdv: Bohi70
u.i.: tudtam, hogy nem öregedtem semmit, és te vagy rá a bizonyíték. Ha külsőleg kicsit változtam is, de agyban pont ott vagyok mint 7 éves koromban a fotón. Ennek viszont örülök, mert, "...ilyeneké az Isten országa." (Lk 18,16)
Na végre! Most, hogy rájöttél ki vagyok - bár ezt soha nem titkoltam - lazábban gyötörhetjük egymást online is, mindenféle harag és indulat nélkül. Szerintem nagyon jó arc vagy, csak egy kicsit elhamarkodott. Jó sokáig ilyen voltam én is. A mississippi blues, az lassú, hogy legyen időd elszenvedni. Ha pedig elszenvedted, az a legbiztosabb tapasztalás. Ennek a zenének a gyökerei az "ég felé" mutatnak, és Isten szerves részét képezi. Hallgatni óriási érzés, ha pedig beleéled magad, egy kicsit meghalsz a végén. Emberi mélységek és magasságok. Nem is gondolnád, hogy mennyire értem amiről te beszéltél eddig, és alig várom már, hogy belém láss egy kicsit mélyebben. Majd szóban nyomjuk tovább a rock 'n' rollt.
Üdv: Bohi70
u.i.: tudtam, hogy nem öregedtem semmit, és te vagy rá a bizonyíték. Ha külsőleg kicsit változtam is, de agyban pont ott vagyok mint 7 éves koromban a fotón. Ennek viszont örülök, mert, "...ilyeneké az Isten országa." (Lk 18,16)
Azt beszéli már egész Cserépfalu, hogy Martoni Molnár Sándor tiszteletes urunk elhagyja a nyájat. A hír igaz. Martoni Molnár Sándor szavait olvassuk el némán. Kedves Barátaim! Nem mostanra terveztem, hogy megírom ezt a levelet, de több történés arra késztetett, hogy ezt most…..
Bohi70
2011.05.04 23:56:46
Cserépfalu - emberek és turizmus 2.0
Manapság érdekli az embereket kicsoda Jézus?
2011.04.17 22:35:00
"...Ki ez?" Mt 21,1 - Mt 21,11 (Vö.: Mk 11,1-10; Lk 19,28-38; Jn 12,12-16.) Jézus Jeruzsálembe való bevonulása előtt Betfagébe (=fügeháza) küldötte tanítványait, hogy onnét hozzák el a szamarat csikójával. Mindkét szamarat felső ruhájukkal leterítik az Úr Jézus a…..
Bohi70
2011.04.24 08:00:48
@Aragonia: Kedves Aragónia! Na ugye, na ugye! Okoskodni mindenki tud. Meghagylak abban a "hitedben", hogy én vagyok az okoskodó. De akkor te ki vagy? Ez a nagy kérdés! Engedd meg, hogy néhány gondolat erejéig azért reagáljak a hozzászólásodra. Ne haragudj, de valószínűleg nem jól olvastál a sorok között. Tőlem nagyon távol áll, hogy bárkit is megítéljek. Ha az én személyes Istentudatom köthető lenne bármely valláshoz vagy tanításhoz, akkor Jézusról beszélve, valószínűleg nem hoztam volna szóba az Asvatta fa példáját, ami egy tipikus Buddhista jelkép. Bár igaz, hogy keresztyénynek tartom magam, és Jézus igazságában feltétel nélkül hiszek, hisz bizonyosságom van benne, még sem tartom más vallások és nézetek tanításait feltétlenül hamisnak, sőt... Semmiképpen nem szeretnélek megbántani, de arra nem árt ha figyelsz, hogy az Istent nagybetűvel írják, és igazság szerint minden mást kicsivel kellene. Te ezt pont fordítva érezted. Ez pedig nem más mint az egó. Sajnos az a tapasztalatom, hogy ez minden baj forrása. Ha valakinek túlságosan erős az éntudata, akkor nagyon kevés az esély arra, hogy észrevegye a Teremtőt. Engedd magad elé Őt, különben mindenféle sületlenségeket összefogsz hordani az életben a "véleményszabadság" égisze alatt. Az egó mindig csak magát látja, ezért rendszerint csak magával törődik, és folyamatosan megvan győződve a saját "igazáról". Ez pedig a bűnbeesés következménye. Az ember éntudata felébredt, fellázadt Isten ellen, és elindult "világot" látni. Na meg elkezdett kommentezni, nagyon sokszor meggondolatlanul, és állandóan a saját igazát bizonygatva. Olvastam már sok hozzászólást, de ha valamivel kapcsolatban eszmecsere folyik, akkor legtöbbször az érvek és ellenérvek mellett, értékes tartalom nem sok írásban érezhető. Akinek nem inge ne vegye magára! Kedves Aragónia! Azt írtad, hogy Isten úgy fogad el mindenkit ahogy van, ezért én is ezt tegyem. Csakhogy ám Isten formálni akar, és Ő általa mi magunknak is formálnunk kell egymást. Ha nem engedjük és nem tesszük, akkor jön a depresszió, és egyéb a mai korra jellemző népbetegségek. Mások véleményének tiszteletben tartása nem azt jelenti, hogy ne mondjuk el a magunk álláspontját, és adott esetben ne próbáljuk meggyőzni a másikat a szerintünk helyesebb választásról. Főleg ha élet és lélek mentő kérdésekről van szó. Azt viszont végképp nem értem, miért gondolod úgy, hogy az ítélkezés és a megbocsájtás "reszortját" a magaménak érzem? Nem tudom mire gondolhatsz ilyen mondatok virtuális papírra vetésekor, miden esetre elég okoskodónak tűnik! Vagy nem? A "...bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek..." Lk 23,34 Ige igazsága rád is vonatkozik, csak úgy mint minden emberre a földön. Csak nézz a tükörbe, és mond szemtől szembe az egódnak, hogy: "Édes kislányom, néha fogalmad sincs róla, hogy mit kommentezel..." Azt is írtad még, hogy én is csak keresem az utam, akár csak mindenki. Remélem nem hangzik nagyképűen, de én már megtaláltam az utam rég, ez pedig Jézusban van. Neked pedig kitartó útkeresést kívánok, és vigyázz, mert az általad jónak hitt lelki táplálék, akár mérgező is lehet.
Szeretettel gondolok rád: Bohi70
Szeretettel gondolok rád: Bohi70
Bohi70
2011.04.27 04:42:19
@Aragonia: Szia Aragónia!
Örömmel tölt el, hogy fogékony vagy a témában, a kérdéseidre pedig nagyon szívesen válaszolok (remélem, hogy nem csak fogást keresel rajtam?). "Sajnos" röviden nem megy, ezért valószínűleg hosszúra sikeredik majd az írás. Isten mindenekelőtt a mindenséget jelenti, a vele való közösség pedig "tengerélmény" kell, hogy legyen. Ez alatt azt értem, hogy Isten a tenger, te, én, és mindannyian pedig a tenger cseppjeit képezzük. Az igazi otthonunk nem ez amit itt látsz a földön, hanem odaát van. Onnan jöttél, oda térsz vissza majd, és minden attól függ, hogy hited milyen erős. A hit kifejezés alatt inkább bizonyosságot érts, ne pedig valamiféle hinni akarást. A bizonyosságot kérni kell, de elsősorban nyitottnak kell lenni a befogadására. Valamint várni, várni és várni. A jóra való várakozás pedig művészet, nem pedig kellemetlen kényszer. A hited erőssége nem feltétlenül korfüggő, viszont vannak rálátások amit csak bizonyos életkorok elérésével kaphat meg az ember. "Legnagyobb keserűségemre, mindennap egyre bölcsebb leszek." (George Byron) Gondolom ezt te is így érzed, és biztos vagyok abban, hogy sokkal bölcsebben látod a dolgokat ma, mint mondjuk 18 éves korodban. Isten jelenlétét érezheti az ember már gyermekkorában is, mindenféle kételyek nélkül, csak hát az egó egyre inkább eluralkodik rajtunk, a gyökereink pedig annyira háttérbe szorulnak, hogy ha néha előtérbe kerülnek, már szinte látni sem akarjuk. Pedig itt dől el minden. Kétféle énünk létezik. Az egyik a nagybetűs ÉN, a másik pedig a kisbetűs én. A nagybetűs ÉN Isten maga, hisz benned él, a kisbetűs pedig a te öntudatára ébredt egód. Az ÉN, mindig a szellemi önvalóját szolgálja, az egó pedig hamis és pillanatnyi örömöket okozó mulandó dolgokat helyez előtérbe. "Annak a csodálatos lénynek aki valaha közöttünk járt is két énje volt. Az egyik: Jézus az ácsnak és Máriának a fia, vagyis az Emberfia. A másik: Krisztus az Isten fia. Néha e kettő nem értett egyet egymással, és ilyenkor dönteni kellett, hogy melyiknek van igaza. Az Evangélium szerint mindig Krisztus döntött, Jézus pedig azt tette amit Ő akart. Vagyis alázattal szolgálta szellemi önvalóját, ami minden egó dolga lenne." Az élet igazi értelme és célja ez. Pontosabban a választás. Választani fény és sötétség között. Jó és rossz között. Isten célja is ez volt a teremtéssel. Hisz a mindent meghatározó "...Legyen világosság!..." (1Móz 1,3) életet teremtő mondattal az Úr hadat üzent a sötétségnek, és elindult a küzdelem. Ez a küzdelem folyik benned, bennem és mindenkiben egyaránt. A végkimenetel csak tőled függ. Minden egyes helyes döntéseddel mikor Istent választod, és győzelemre viszed a fényt, Őt magát erősíted ezáltal. A mennyek országa benned van, és ez nem varázslat, hanem valóság. Sajnos akármennyire is hinni akar az ember, nagyon nehéz elkapni azt a fonalat, amit ha felgömbölyítesz elvezet a valósághoz. De hidd el, hogy ott van a valóság a helyén. Kérdésedre válaszolva az Istenben való formálódás azt jelenti, hogy folyamatosan rá figyelsz, és ha jól sikerül összpontosítanod, akkor minden helyzetből sikeresen kivezet majd. A döntés a te kezedben van, és mindig neked kell meghoznod. De ha hallgatsz a lelkiismeretedre, vagy erkölcsi iránytűdre, akkor is Róla beszélünk, hisz minden ami jó, és benned van, az nem más mint Ő. Ő általa formálódsz, és formálod önmagad egyre jobbá, vagy ha úgy tetszik bölcsebbé. Ha nem Istenre figyelsz minden helyzetben, vagyis a jobbik ÉNedre, akkor akár leélhetsz egy életet úgy is, hogy észre sem veszed, a legfontosabb kapcsolatod pedig nem ismered. Az ilyen élet földi mércével mérve sikeres is lehet akár, de lelki értelemben értelmetlen és céltalan. Ilyenkor kerülhet az ember földi élete végeztével oda amit pokolnak neveznek, de én inkább megzápult homálynak, vagy nem létnek nevezném. Szóval folyamatosan formálódnunk kell Isten által, és megvívni a harcainkat. Én személy szerint már gyerekkorom óta Jézusra figyelek, mégis számtalanszor elbuktam, és még gyakran ma is mellélépek az útnak. De mivel egyre erősebb és tudatosabb a közösségem vele, ezért egyre könnyebb rá hallgatnom, nem pedig magamra. Második kérdésedre válaszolva, azért Jézus az én utam, mert minden amit tudok róla, igaznak élem meg. Nem csak arról van szó, hogy elhiszem a tanításait és egyéb, hanem ösztönösen és kérdések nélkül érzem, hogy az Ő igazsága, az én igazságom is. Vagyis csak akkor juthatok igazi lelki békességre, ha hagyom, hogy birtokba vegye a szívem, elmém, és mindenem amim csak van. Vagyis az én igazi hazám benne lakozik. Kérlek ne érts félre, hisz nagyon könnyen félre érthetőek a dolgok, főleg teológiai kérdésekben. Az Istenről való elmélkedés talán legegészségesebb kiindulópontja ez lehet: "...Isten országa bennetek van!" (Lk 17,21) Ezekkel a szavakkal Jézus egy olyan tanításnak ad hangot, ami egyetemes és időtlen. Ha megnézel minden nagy vallási, spirituális és bölcseleti tradíciót, ugyanezt a tanítást találod meg mindben, vagyis az élet legnagyobb és végső igazsága bennünk rejlik. Ezen a ponton tulajdonképpen összeér minden vallás, és ezt csak azért mondom, hogy érezd a nyitottságomat és a befogadóképességem határait. De ez is csak azóta van így, amióta Isten bepillantást engedett ezen összefüggésekbe a számomra. Ha pedig nagyon szeretnék tovább menni keleti síkon, akkor példának felhozhatnám a Transzcendentális Meditációt is akár, mert akik gyakorolják, világos leírását fedezhetik fel az imént említett igehely valóságának. Ez a lecsendesedő mentális tevékenység természetes jelensége olyan, mint amikor a hullámok elnyugszanak az óceán felszínén. A tudat eléri legcsendesebb állapotát, mely békességgel teli és határtalan. Ilyenkor a teljesen tiszta tudatot tapasztaljuk. Ráébredünk arra, hogy ez a valódi Önmagunk, mely túl van a téren és az időn, határtalan és örökkévaló. Jézus az volt, aki tudta honnan érkezett és hová tér vissza. Teljességgel ismerte Istent, hisz Ő maga volt az. Azért jött közénk, hogy elmondja: Engem válassz, és örökké élni fogsz! Remélem, hogy a válaszom némileg kielégítő a számodra, és találsz benne esetleg még értéket is. Ha igen, az nem tőlem van, hanem attól aki bennem lakozik és gyógyít folyamatosan.
Szeretettel gondolok rád: Bohi70
Örömmel tölt el, hogy fogékony vagy a témában, a kérdéseidre pedig nagyon szívesen válaszolok (remélem, hogy nem csak fogást keresel rajtam?). "Sajnos" röviden nem megy, ezért valószínűleg hosszúra sikeredik majd az írás. Isten mindenekelőtt a mindenséget jelenti, a vele való közösség pedig "tengerélmény" kell, hogy legyen. Ez alatt azt értem, hogy Isten a tenger, te, én, és mindannyian pedig a tenger cseppjeit képezzük. Az igazi otthonunk nem ez amit itt látsz a földön, hanem odaát van. Onnan jöttél, oda térsz vissza majd, és minden attól függ, hogy hited milyen erős. A hit kifejezés alatt inkább bizonyosságot érts, ne pedig valamiféle hinni akarást. A bizonyosságot kérni kell, de elsősorban nyitottnak kell lenni a befogadására. Valamint várni, várni és várni. A jóra való várakozás pedig művészet, nem pedig kellemetlen kényszer. A hited erőssége nem feltétlenül korfüggő, viszont vannak rálátások amit csak bizonyos életkorok elérésével kaphat meg az ember. "Legnagyobb keserűségemre, mindennap egyre bölcsebb leszek." (George Byron) Gondolom ezt te is így érzed, és biztos vagyok abban, hogy sokkal bölcsebben látod a dolgokat ma, mint mondjuk 18 éves korodban. Isten jelenlétét érezheti az ember már gyermekkorában is, mindenféle kételyek nélkül, csak hát az egó egyre inkább eluralkodik rajtunk, a gyökereink pedig annyira háttérbe szorulnak, hogy ha néha előtérbe kerülnek, már szinte látni sem akarjuk. Pedig itt dől el minden. Kétféle énünk létezik. Az egyik a nagybetűs ÉN, a másik pedig a kisbetűs én. A nagybetűs ÉN Isten maga, hisz benned él, a kisbetűs pedig a te öntudatára ébredt egód. Az ÉN, mindig a szellemi önvalóját szolgálja, az egó pedig hamis és pillanatnyi örömöket okozó mulandó dolgokat helyez előtérbe. "Annak a csodálatos lénynek aki valaha közöttünk járt is két énje volt. Az egyik: Jézus az ácsnak és Máriának a fia, vagyis az Emberfia. A másik: Krisztus az Isten fia. Néha e kettő nem értett egyet egymással, és ilyenkor dönteni kellett, hogy melyiknek van igaza. Az Evangélium szerint mindig Krisztus döntött, Jézus pedig azt tette amit Ő akart. Vagyis alázattal szolgálta szellemi önvalóját, ami minden egó dolga lenne." Az élet igazi értelme és célja ez. Pontosabban a választás. Választani fény és sötétség között. Jó és rossz között. Isten célja is ez volt a teremtéssel. Hisz a mindent meghatározó "...Legyen világosság!..." (1Móz 1,3) életet teremtő mondattal az Úr hadat üzent a sötétségnek, és elindult a küzdelem. Ez a küzdelem folyik benned, bennem és mindenkiben egyaránt. A végkimenetel csak tőled függ. Minden egyes helyes döntéseddel mikor Istent választod, és győzelemre viszed a fényt, Őt magát erősíted ezáltal. A mennyek országa benned van, és ez nem varázslat, hanem valóság. Sajnos akármennyire is hinni akar az ember, nagyon nehéz elkapni azt a fonalat, amit ha felgömbölyítesz elvezet a valósághoz. De hidd el, hogy ott van a valóság a helyén. Kérdésedre válaszolva az Istenben való formálódás azt jelenti, hogy folyamatosan rá figyelsz, és ha jól sikerül összpontosítanod, akkor minden helyzetből sikeresen kivezet majd. A döntés a te kezedben van, és mindig neked kell meghoznod. De ha hallgatsz a lelkiismeretedre, vagy erkölcsi iránytűdre, akkor is Róla beszélünk, hisz minden ami jó, és benned van, az nem más mint Ő. Ő általa formálódsz, és formálod önmagad egyre jobbá, vagy ha úgy tetszik bölcsebbé. Ha nem Istenre figyelsz minden helyzetben, vagyis a jobbik ÉNedre, akkor akár leélhetsz egy életet úgy is, hogy észre sem veszed, a legfontosabb kapcsolatod pedig nem ismered. Az ilyen élet földi mércével mérve sikeres is lehet akár, de lelki értelemben értelmetlen és céltalan. Ilyenkor kerülhet az ember földi élete végeztével oda amit pokolnak neveznek, de én inkább megzápult homálynak, vagy nem létnek nevezném. Szóval folyamatosan formálódnunk kell Isten által, és megvívni a harcainkat. Én személy szerint már gyerekkorom óta Jézusra figyelek, mégis számtalanszor elbuktam, és még gyakran ma is mellélépek az útnak. De mivel egyre erősebb és tudatosabb a közösségem vele, ezért egyre könnyebb rá hallgatnom, nem pedig magamra. Második kérdésedre válaszolva, azért Jézus az én utam, mert minden amit tudok róla, igaznak élem meg. Nem csak arról van szó, hogy elhiszem a tanításait és egyéb, hanem ösztönösen és kérdések nélkül érzem, hogy az Ő igazsága, az én igazságom is. Vagyis csak akkor juthatok igazi lelki békességre, ha hagyom, hogy birtokba vegye a szívem, elmém, és mindenem amim csak van. Vagyis az én igazi hazám benne lakozik. Kérlek ne érts félre, hisz nagyon könnyen félre érthetőek a dolgok, főleg teológiai kérdésekben. Az Istenről való elmélkedés talán legegészségesebb kiindulópontja ez lehet: "...Isten országa bennetek van!" (Lk 17,21) Ezekkel a szavakkal Jézus egy olyan tanításnak ad hangot, ami egyetemes és időtlen. Ha megnézel minden nagy vallási, spirituális és bölcseleti tradíciót, ugyanezt a tanítást találod meg mindben, vagyis az élet legnagyobb és végső igazsága bennünk rejlik. Ezen a ponton tulajdonképpen összeér minden vallás, és ezt csak azért mondom, hogy érezd a nyitottságomat és a befogadóképességem határait. De ez is csak azóta van így, amióta Isten bepillantást engedett ezen összefüggésekbe a számomra. Ha pedig nagyon szeretnék tovább menni keleti síkon, akkor példának felhozhatnám a Transzcendentális Meditációt is akár, mert akik gyakorolják, világos leírását fedezhetik fel az imént említett igehely valóságának. Ez a lecsendesedő mentális tevékenység természetes jelensége olyan, mint amikor a hullámok elnyugszanak az óceán felszínén. A tudat eléri legcsendesebb állapotát, mely békességgel teli és határtalan. Ilyenkor a teljesen tiszta tudatot tapasztaljuk. Ráébredünk arra, hogy ez a valódi Önmagunk, mely túl van a téren és az időn, határtalan és örökkévaló. Jézus az volt, aki tudta honnan érkezett és hová tér vissza. Teljességgel ismerte Istent, hisz Ő maga volt az. Azért jött közénk, hogy elmondja: Engem válassz, és örökké élni fogsz! Remélem, hogy a válaszom némileg kielégítő a számodra, és találsz benne esetleg még értéket is. Ha igen, az nem tőlem van, hanem attól aki bennem lakozik és gyógyít folyamatosan.
Szeretettel gondolok rád: Bohi70
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz