Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Helix

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
  Miért szeretünk olyanokat, akik nem viszonozzák az érzéseinket? Az ilyen szerelmek sokszor megalázóak, örökké kielégítetlenek, mégis nagyon sokan vonzódnak olyan emberekhez, akik valamiért elérhetetlenek, vagy hidegek hozzánk. Hiába tudjuk ilyenkor, hogy az eszünkre kéne…..
Helix 2011.04.10 19:02:48
Jó régi bejegyzés de időtálló. Én is a reménytelen szerelmesek táborát gazdagítom. 20 éves fiú vagyok és egy majdnem 19 éves srácba vagyok belezúgva. Ez nem jó kifejezés. Inkább úgy mondanám hogy a megszállottja vagyok. 5 éve kezdődött. Elsős voltam, ő meg a nyílt napra jött. Rögtön megtetszett, de hamar elfelejtettem, de köv. év szeptemberében oda iratkozott be. Biztos jelnek vettem hogy közös a sorsunk. Folyton figyeltem a jeleket, vajon van-e rá esély hogy ő is a másik kórusban dalol. Elég kirívóan bu.is volt a sok rózsaszín cucc amit hordott meg a hosszú szőke haj és hogy folyton lányokkal lóg. Az idő telt múlt és hát nem sikerült kiverni a fejemből. Nem mentem főiskolára hogy a közelében maradhassak. Az életem teljesen tönkrement. A barátaim elmentek és már évek több mint másfél éve nem beszéltem velük. Már csak a remény maradt. Sokszor próbáltam elfelejteni. Legutóbb mikor mrá hetek óta nem láttam kértem egy jelet az univerzumtól hogy biztos lehessek benne hogy vége. Másnap reggel annak és rendje módja szerint belé botlottam. Megnézett, aztán a kis barátnője fülébe súgott valamit. Nyilván rólam de hogy mit arról fogalmam sincs. Sokkal valószínűbb hogy valami gúnyos megjegyzés volt a nem túl heteroszexuális megjelenésemre minthogy rólam áradozott. Mégis szeretnémé az utóbbit hinni.
Beleőrültem, ez a lényeg. Remélem néhány hét múlva amikor elballag fogom utoljára látni és hallani felőle, mert szeretnék végre igazi életet.
Helix 2011.04.10 21:27:17
@Lélekszerelő, MAGYART:
Nem váratam választ hisz kérdést sem tettem fel. Csak kicsit jobb hogy valahogy megoszthatom ezt másokkal, még ha ilyen személytelen módon is. Mert hát azt sem tudja senki(hivatalosan) hogy én meleg vagyok, egy ilyen hülye sztorit meg pláne nem mernék elmondani senkinek.
Van ez a film, Eredet, amiben azt mondják hogy az álmokra is rá lehet szokni mint a drogra. Hát ez nagyon igaz. Az a nap fénypontja mikor este elalvás előtt elképzelem hogy viszont szeret és boldogok vagyunk. Kivéve mikor élőben látom, de az csak egy pillanat és utána mégrosszabb.
Nem tudom mi fáj jobban. Ha most végre sikerül elfelejtenem és később esetleg kiderül hogy lett volna esléyem, vagy ha sosem jön össze és mindíg bánni fogom hogy meg se próbáltam.