Adatok
NZperX
238 bejegyzést írt és 393 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Bár szövegesen ténylegesen csak lista első 20 helyezettjét értékeltük, de idén annyira felhalmozódtak a lemezek és annyira szoros volt a képzeletbeli verseny, hogy végül rendhagyó módon azt is megmutatjuk, mi lett volna, ha harmincassá duzzad a sor. Az egyéni listákat a múlt héten már láthattátok,…..
NZperX
2021.12.22 09:45:58
A Vola nálam is TOP3-as lemez. (1. Gojira, 2. Opeth)
Azt mondják, egy zenekar életében a harmadik album a sorsfordító. Addigra kialakul a saját hangjuk és rajongói bázisuk, amire a jövőben építkezhetnek. A svéd Metalite most jutott el ehhez a vízválasztóhoz, és az A Virtual World minden eddigi albumuknál kiforrottabb. Mégsem vagyok maradéktalanul…..
NZperX
2021.04.13 07:46:07
A kedvenc lemezek 2020-ban:
1. Deftones - Ohms - A 2016-os Gore után nálam ismét az év lemezét tették le az asztalra.
2. Trivium - What The Dead Men Say - Átlépték a saját árnyékukat dalszerzés és megszólalás tekintetében is.
3. Kvelertak - Splid - Az új énekes feltöltötte a kreatív energia…..
A 72 perces lemezhossz sajnos értelmetlenül hosszúnak bizonyul, mert az erős dalok ellenére annyira nem tartalmas az anyag, hogy végig fenntartsa az érdeklődést, viszont külön piros pont jár érte, hogy Joey Vera basszusgitárja még sohasem kapott ilyen kiemelt szerepet.
3.5..
Hihetetlen magabiztosságról árulkodik a lemez lecsupaszított hangszerelése, az editálás elhagyása, az analóg sound, és általában a produkció egésze, és könnyen lehet, hogy a Deftones a 2016-os Gore után megint megcsinálta az év legjobb albumát.
4.0..
Érzékeny, hibátlan stílusérzékkel hangszerelt, 70-es éveket idéző pszicho-funky, zseniális énekléssel., úgyhogy az év férfi énekese nálam Eric Burton.
4.0..
Hatásosan előadott, heroikus énekdallamokat és kifejezetten könnyen befogadható motívumokat öltöztettek brutalmetal gúnyába, károgással, agyig kompresszált hangzással és teljesen értelmetlen mennyiségű, folyamatos gépi kétlábgéppel.
3.0..
Pengén megszólaló, tök jó középtempós részeket tartalmazó trash/death egy érezhetően Sepultura-rajongó csapattól.
3.5..
A két évvel ezelőtti Cult of a Dying Sun okán kifejezetten magas elvárásaim voltak az új lemezzel szemben, de sajnos nagyot csalódtam: nem a "slágeresebb" megközelítés a probléma, sőt az kifejezetten jó irány lett volna, hanem az aránytalan, zagyva hangzás és a hamisan rögzített gitártémák.
2.0..
Kiválóan összerakott, fesztivál-kompatibilis pop-rock, pont annyi punkos lendülettel, hogy ne laposodjon liftzenének.
2.5..
Daniel Gildenlöw ezúttal kifejezetten nehezen szerethető lemezt készített: a komplex ritmusok és dalszerkezetek mellett nem könnyű megbarátkozni a fura hangszereléssel sem, nekem nem is sikerült.
2.5..
A 90-es évek progmetáljának jelenleg a Haken a zászlóvívője, mert ők a Dream Theaterrel ellentétben nem felejtettek el a nagy zenebohóckodások közepette értelmezhető dalokat is írni a mostanában megjelent lemezeikre.
3.5..
Megbízható, jól előadott, jól megszólaló, de csak mérsékelten izgalmas produkció a karcosabb hard rock és a megszelídített grunge határmezsgyéjéről.
3.0..
Nem világos, hogy miért két részletben jelent meg ez a 45 percnyi zenét tartalmazó lemez, de egységes, jó színvonalú indie-pop, a slágeresebb fajtából.
3.5..
Nem tudnék még egy olyan death metal zenekart mondani, amelyik közel 20 éven át betonbiztosan szállítja a mindenféle elhajlásoktól mentes, kiválóan megszólaló, technikás, és dalszerzés szempontjából trendeket diktáló lemezeket.
3.5..
A 2016-os Värähtelijä kraut rockos black metalja után ezen a lemezen a sámán szertartásokat idéző, körkörösen ismétlődő, épülő motívumok és ritmusok a fő építőelemek.
3.5..
Nagy rajongója vagyok a 2014-es Young Animal Hearts lemeznek, és bár egy hosszú leállás után hasonlóan érzékeny, akusztikusra hangolt, okos popzenével tértek vissza az oxfordi srácok, a Separete minden szimpátiám ellenére sem nő fel az első albumhoz.
3.0..
Az új-zélandi trió jogosan ül a technikás post-black metal trónján, de ez leginkább a vitathatatlan főszereplő, Jamie Saint Merat érdeme, aki nálam idén az év dobosa lett.
3.5..
Jelenleg nem tudok kompromisszum-mentesebb albumot mondani az Alphaville-nél: atonális kortárs zenében és free jazzban gyökerező, bestiálisan brutális, avantgard black metal.
4.0..
A trash/death legerősebb ritmusszekciójával (Gene Hoglan, Steve DiGiorgio) aligha készülhet gyenge lemez, viszont azt nem tudják ellensúlyozni, hogy a Testamentben soha nem volt igazán jó dalszerző.
2.5..
Teljesen természetes, hogy a grunge utolsó nagy túlélője sem olyan friss és átütő, mint 30 évvel ezelőtt, viszont ha nem ezt keressük egy hosszú életpálya érett szakaszán, akkor elégedettek lehetünk ezzel a lemezzel.
3.0..
A lemez címadó nyitódala az év legjobban kidolgozott popslágere, ez a lendület azonban folyamatosan csökken, és az album teljesen felejthető dalokba fullad.
2.5..
A német metalcore csapat egy olyan dupla albumot adott ki 9. lemezként, melynek minden pillanatában érezhető, hogy ezt szánták a pályafutásuk Magnum Opus-ának, és ha pár töltelékdalt lehagytak volna, összességében is a stílus hivatkozási pontja lehetett volna.
3.0..
A Code Orange új lemeze leginkább egy összművészeti alkotásként értékelhető, ahol a vizuális megjelenés, az előadásmód, a kommunikáció mind-mind erősítit a zenei anyag energikus, megosztó stíluskavalkádját.
3.5..
Szerintem itt valami elcsúszott: a gitárok és a dobok nem túl jó hangzása miatt valahogy nem tud magával rántani a lemez melankólikus, komor világa.
2.0..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz