Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Emery T.

0 bejegyzést írt és 9 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A házi szörpkészítés már rég nem a nagymamák hobbija, az azonban minket is meglepett, hogy a Balaton-felvidék egyik legfinomabb szörpjét egy fiatal borkereskedő főzi Tapolcán, egy kis családi műhelyben. Hajsz Péter 2014 májusában indította el a CsupaSzörpöt, sok kísérletezés után. A dizájn párja,…..
Emery T. 2018.07.18 21:53:04
@Bobby Newmark: XD XD XD te egy pöcs vagy
Az augusztusi kánikulában feltűnt, hogy Tapolca főutcáján az emberek egy kapualjban ülnek, és láthatóan nagyon jól érzik magukat. Persze nem valamilyen titkos partiról van szó, annyi történt, hogy egy helyi lakos elővette a régi családi recepteket, és nyitott egy rétesező-kávézó-fröccsöző…..
Emery T. 2018.07.18 21:49:49
@Figyel Castro: az nem is baj, de legyen jó! Az itt a kérdés, hogy meddig bírja tartani a minőséget ÉS - tisztelet a kivételnek - miért akar gyorsan ebből meggazdagodni?
A Jóbarátok azok közé a büfék közé tartozik, ahol úgy érzed, megállt az idő. Ez persze nem feltétlenül baj, sőt, kifejezetten előny is lehet, ha szereted a kiszámítható, jól megszokott ízeket és környezetet. Tavaly már jártunk itt, de kíváncsiak voltunk, megmaradt-e a…..
Nem a parton van, mégis megéri elzarándokolni a siófoki Vitorlás utcai halsütőbe. Korábbi posztunkban már bizonyított a hely a halászlével és a rántott fogassal, és kíváncsiak voltunk, maradt-e a minőség. Kint kerestünk helyet, a kellemes, árnyékos, művirágos teraszon. A…..
Sok jó lángos van a Balaton körül, de ilyen sztorija egynek sincs: Erzsi néni, a büfé tulajdonosa jó harminc évvel ezelőtt még iskolai tanítóként töltötte a napjait. Aztán az egyik konyhán dolgozó lány egy évadzáró rendezvényre olyan lángost hozott be, hogy attól az egész…..
Emery T. 2018.06.19 02:45:00
Na ez lehetett régen.
Erzsi néni a tavalyi (2017. július) látogatáskor nem volt. Nem tudni, hogy mi van vele, de nem volt ott, az biztos. Az a család, aki üzemelteti...hát inkább hagyjuk. A viselkedésük és az egész üzlethez való hozzáállásuk sajnos jellemző egy bizonyos népcsoportra.
Alapvetően palacsintáért mentünk oda. A szemközti szálloda strandján kértünk segítséget, ahol el is mondták, hogy merre találjuk, de nagyon nem ajánlották, mert hogy a jelenlegi üzemeltető koszos és pocsék a kajája. A biztosra mentünk, így ott helyben is betoltunk egy-két darabot. Irány a lángos büfé! Érkezésünkkor gyorsan át is néztük a kínálatot, aztán vártunk. Néhány perc váratás után - amit a sürgős telefonnyomkodás miatt kellett kivárni -, ki is jött a kétméterre lévő, nádfedeles pult mögül egy nő:
-Na, sikerült már eldönteni, hogy mit akartok?
Nos, ez volt a bemutatkozás.
Elmondtuk, hogy mit is kérünk. Négy palacsinta és két víz. Ok. Kijöttek a palacsinták víz nélkül, aztán "lelkes" felszolgálónk ismét visszatért jól megérdemelt telefonnyomkodásához.
A palacsinták elég nagyok voltak, a tészta annyira volt megsütve, ahogy régen nagyanyáink szokták: annyira sütik meg, hogy apró foltokban barnára piruljon a tészta, esetleg egy picit megégetve. Amire leginkább emlékszem, az a rumosdiós volt, amiben meglepően sok alkohol volt. Meg is lepődtem. A túrós kissé különbözött a nagy átlagtól, de annyira nem volt meghatározó. A mennyiség volt a szembeötlő, a többi töltelék nem hagyott olyan mély nyomot.
Amíg eszegettünk, egy nyaralóvendég nem általlot félig átlépni kutyájával, a büfé területének kertkapuját, hogy megkérdezze, kutyát lehet-e behozni. Erre éktelen ugatás a büfé mögötti kutyaházból, a tulaj családjához tartozó egyik kisgyerek a vendég kutyájától jól megrémült, azon nyomban elkezdett visítva sírni, majd a másik gyerkőc meglátva a távoli kutyát és síró testvérét, szintén rákezdett a rémült visításra. (Érdekes, hogy a családhoz is tartozott egy nem kicsi kutya.) Ennek hallatán a büféből kiugrott a férj, hatalmas patáliát csapott és káromkodva elkergette az odatévedt érdeklődőt. Az egészhez hozzájárult még "lelkes" felszolgálónk is, aki cseppet sem fogta vissza magát és káromkodva űzte el a betolakodót. A vízet persze még mindig nem hozta. Még percekig hallgattuk a család káromkodását, aztán meguntuk és még távozás előtt megkérdeztük, hogy mi újság a vízzel:
-Nem kaptatok vizet? (Hát nem. Te nem hoztad ki, feltűnt?)
Aztán a párom ment fizetni, csak ,hogy lépjünk már le innen, majd egy fura grimasszal az arcán szólt, hogy na most lépjünk. Elárulta, hogy amíg várt a számlára, az ablakból tökéletesen be lehetett látni a konyharészbe: földön fekvő edényekben tárolt tészták, koszos merőkanalak a konyhaasztalon, üres tárolóedények és serpenyők egymásra dobálva. Elmondása szerint kész hányinger volt az egész.
Ezek alapján nagyon nem ajánlom senkinek most már! Gyanítom, hogy Erzsi néni fel is adta ezt az egykori kis gyöngyszemet. Gondoljátok át...!
Az álláskeresés, karrier témában írt cikkek nagy részében toborzó, személyzeti tanácsadó cégeket, karrier-tanácsadókat kérdeznek meg az újságírók. Természetesen ők, mivel nagy számban találkoznak álláskeresőkkel, önéletrajz vagy interjú szinten, releváns információt…..