Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Nekathor

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Nem szép dolog más betegségén röhögni, de hát Verebes Istvánnak sikerült elérnie, hogy a néző a padlón fetrengve röhög azon, hogy Albert Györgyi talán öngyilkos lesz. Amikor Verebes hosszú hatásszünet után kimondja: "Félő, hogy maga öngyilkos lesz", na,…..
Nekathor 2007.09.03 21:52:56
Kedves Pistike_! Mielőtt baromságokat írsz, kicsit tájékozódj! Látszik, hogy fingod nincs a depresszióról. Ez egy betegség, méghozzá pszichiátriai/neurológiai betegség. Létezik öröklődő formája is. De a lényeg: nem kell ahhoz munkahelyi gondoknak lenni, hogy depressziós legyen valaki, nem kellenek ahhoz sikertelen szerelmi ügyek. Ez egy komoly biokémiai alapokon nyugvó betegség, és ugyanúgy kellene tekinteni rá, mint bármi más betegségre. És nem kellene a hisztivel és a bánatos hangulattal összekeverni. Legközelebb tájékozódj mielőtt írsz.
Kyntea, szintén ugyanezt javaslom: tájékozódj mielőtt hülyeségeket írsz! A depresszió egy betegség, amin gusztustalan dolog gúnyolódni. Ugyanolyan gusztustalan, mint egy fogyatékososn gúnyolódni, aki ugyan van, amiben alulmarad az egészséges emberhez képest, mégsem ő tehet róla, hanem egy roppant súlyos betegség. A depresszióval ugyanez a helyzet. Őket gúnyolni, lenézni ugyanilyen dolog. Ő nem tehet róla, ez nem akarat kérdése, senki se saját elhatározásából lesz depressziós. Ez marhára nem a munkától függ.
Különben meg nem csak a betontömbök cipelése munka. A szellemi munka ugyanúgy, sőt, még jobban kimeríti az embert, mint a fizikai munka. Betontömbök cipeléséátől nem fáradsz ki szellemileg, viszont a műsorvezetéstől igen. De aki nem hiszi, az nyugodtan kipróbálhatja, tanuljon ki valami szellemi szakmát, jusson el oda, ahová Albert Györgyi eljutott, dolgozzon ott pár évet, és majd utána nyilatkozzon. Akkor legalább azt is megtanulja, hogy olyan témában, amiről semmit nem tud, előbb tájékozódik, és utána ír.
rocsek, valóban, nem tudod, hogy kell ehhez hozzáállni, csak azt nem tudom, akkor mi a fenének szólsz bele? Menj be a könyvtárba, vegyél ki egy pszichiátriai/orvosi könyvet, és olvasd el benne, mi a depresszió, és mi áll mögötte.
Sajnos sokan keverik a depressziót a hisztivel.
rocsek: valóban, mivel sokan azt se tudják, hogy a depresszió mi fán terem, minden kis jöttment rosszkedvre azt mondja, hogy ő depressziós. Ez sajnos így van, valakit elhagy a pasija/nője, máris azt mondja hogy depressziós. Valakit megszivat a munkahelyén a főnök, ő most akkor depressziósnak mondja magát. Persze lehet, hogy egy depressziósnak ennyi is elég, hogy mélypontra kerüljön, de erről nem ő tehet, hanem bizonyos kémiai ingerületátvivő anyagok az agyában. De az a baj, hogy a depresszió fogalmát a nem depressziósok is elkezdték használni maguk sajnáltatására, és így próbálják elkerülni, hogy a problémákkal szembe kelljen nézniük.
Defter! Valóban, nem ért máshoz... mint ahogy egy kőműves sem ért máshoz, mint a kőművességhez, mint ahogy egy szakács sem ért máshoz, mint a főzéshez, és még sorolhatnám. Ha irigyled az ő munkáját, tessék megpróbálni hasonló pályára lépni. Aztán majd kiderül, hogy véghez tudod-e vinni ugyanazt. Az ő munkája is ugyanolyan, mint bármi más.
mocskosmacska, és a többi hozzászóló, akinek halvány gőze nincs a depresszióról: előbb tudd meg mi az, és utána nyilatkozz róla!
Fülike: a fizikai munka azt, aki depressziós, önmagában nem fogja kigyógyítani. Bárminemű mozgás segíthet a gyógyulásban, de aki tényleg depressziós, és nem csak depresszív hangulatban van, kezelés nélkül nem sok esélye van.
Nekathor 2007.09.04 05:44:29
Fülike, SchF: nekem is ezek voltak első gondolataim, és mondjuk aki valóban depressziós, az inkább kerüli a nyilvánosságot, és nem kürtöli széjjel ország-világ számára, hogy ő most depressziós. De az is igaz, hogy van, akinél így is megnyilvánulhat a depresszió. Olyankor az ember hajlamos ésszerűtlen cselekedetekre, döntésekre. Például elvállal egy tévés műsorban szereplést, miközben arra sincs ereje, hogy kicsit adjon a külsejére. De valljuk be, sok olyan közismert személy van, akinek nincs semmi baja, mégis egy hányás az, ahogy öltözködik. Szerintem mindenki tudna példákat felhozni...
Csak megjegyezném, hogy létezik egy olyan betegség, amit mániás depresszióként szoktak emlegetni, és az a jellegzetessége, hogy - akár viharos gyorsasággal egymás után - mániás és depressziós szakaszok követik egymást. A mániás szakaszban a beteg olyan, mint bármelyik egészséges ember, életvidám, jókedvű, motivált, néha már túlzottan is, viszont ezt az időszakot egy depressziós időszak követi. Egyénenként változó, hogy milyen gyakorisággal változnak ezek az állapotok, van, akinél félévenként változik, de olyan is van, aki naponta, vagy akár naponta többször átesik egy ilyen váltáson. Ez két elég szélsőséges példa volt, leggyakrabban pár hetes egy ilyen periódus, de az eféle szélsőségek sem ritkák. Ez az a betegség, amit a legtöbb ember tényleg nem tud megkülönböztetni a hisztitől, hiszen egyik nap semmi baja az illetőnek, másnap meg lehangolt, depressziós.
Nem akarom itt szépíteni a dolgot, de lehet, hogy épp egy mániás szakaszban volt, amikor elvállalta a tévés szereplést, viszont amikor rá került a sor, akkor meg depressziós időszakát élte. Vagy egyszerűen ebben keresett valami kapaszkodót... Amúgy nekem se szimpatikus A.Gy., de ameddig nem tudom, hogy mi áll a dolog mögött, addig nem ítélkezek felette. Nem kizárt, hogy tényleg depressziós, csak nála épp így nyilvánul meg.
Amúgy gyógyszerekkel tényleg jól kezelhető, de azért nem árt, ha a környezetétől támogatást kap az ileltő, és nem pedig megvetést egy olyan betegség miatt, amiről ő nem is tehet. Sokan ezért nem is kezeltetik, mert sajnos még manapság is sokak előtt szégyennek minősül. Pedig ez is egy betegsétg, és ha az ember elmegy fogorvoshoz, ha fáj a foga, ha elmegy szemorvoshoz ha rosszul lát. ha elmegy a háziorvosához, ha megfázott, ha elmegy sebészetre, ha eltörött a lába, akkor ha pszichiátriai vagy neurotikus problémája van, akkor azzal is bátran el kell menni pszichiáterhez, és alá kell vetni magát a kezelésnek.
Sajnos azonban teljesen nem mindig gyógyíthatóak ezek, van, hogy egy életen át kell szedni ezeket, és közben nem ajánlott alkoholt fogyasztani, és sajnos sok embert ez is visszatart a gyógyszeres kezeléstől. Meg van itt mégegy tévhit: a nyugtatóktól, hangulatjavítóktól, antidepresszánsoktól ő még ugyanaz az ember marad, ha szedi, akkor emellett ugyanolyan teljes életet élhet, mint ha nem lenne beteg. Csak naponta be kell kapni egy bogyót, és nem kocsmázhat mellette. Sokaknak a ggyszer hallatán egyből a filmekből ismert pszichiátriai jelenet ugrik be, amikor őrült emberek vannak szinte kiütve a nyugtatóktól, stb. Azonban egy átlagos depressziósnak messze nem olyan erős gyógyszerekre van szüksége. Akit meg már annyira ki kell ütni, az gyógyszer nélkül végképp nem élhetne értelmes életet. Ismerek több depressziós embert, aki gyógyszeres kezelésben részesül, de ha nem tudnám, hogy ők most depressziósak, akkor nem tudnám róluk megállapítani. Nem mindegyikük akart belemenni egyből a gyógyszeres kezelésbe, de most már mindegyikük azt mondja, hogy megérte belevágni, és a kezdeti nehézségek után újra teljes értékű életet tudnak élni.