Adatok
Netuddki67
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Árpi bácsival kapcsolatban írhatnék életrajzi adatokat, tényeket, de úgy döntöttem, inkább leírom személyes élményeimet.
Először 1996-ban találkoztunk a Budapesti Könyvfesztivál megnyitóján, kedves volt, közvetlen, leginkább a nagyapámra emlékeztetett, semmint egy…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Gondoltam egyet és írtam a Köztársasági Elnöki Hivatalnak, ahonnan e-mailen azt válaszolták, hogy írjak egy rendes levelet, küldjem el a Hivatalba, s ők továbbítják Göncz Árpádnak. Adjam meg a lehetséges elérhetőségeimet, majd pedig várjak türelmesen. Göncz Árpád majd eldönti, jelentkezik-e nálam vagy sem. Így is tettem, hiszen mi mást tehettem volna...
Bár a mobilomon van hangposta, azt jellemzően soha nem hallgatom vissza, ugyanis a hívók vagy nem hagynak végül üzenetet, vagy nem sokkal a sikertelen hívás után újrahívnak.
Ám egy napon - magam sem tudom, mi okból - visszahallgattam a sikertelen hívás utáni üzenetet. S lássatok csodát: Göncz Árpádné Zsuzsa néni kedves hangja tudatta velem, hogy megkapták a levelemet, és Árpi bácsi készséggel aláírja a dolgaimat. S ez ügyben keresni fog még egyszer.
Ezt követően minden ismeretlen számról jövő hívást felvettem, s az egyik ilyen Zsuzsa nénitől jött. Elmondta, örültek a kérésemnek, a kedves levélnek, örömmel teljesítik a kérésemet, amennyiben eljuttatom hozzájuk az anyagot. Azt is elárulta, hogy ők nemigen járnak el hazulról, otthon pedig - néhány politikus barát kivételével - csak a családot fogadják. Javasoltam, hogy elküldöm/elviszem a csomagomat a Köztársasági Elnöki Hivatalba, s amikor Árpi bácsi arra jár, aláírja, onnan pedig szólnak nekem, mikor mehetek érte. Tanakodtunk, gondolkodtunk a megoldáson.
Nem szaporítom a szót, a végén Zsuzsa néni azt mondta: "Ha hajlandó elhozni hozzánk az aláírni valóját, Árpád aláírja önnek." Természetesen elfogadtam a kivételes invitálást, s a megadott időpontban elmentem a megadott címre.
Zsuzsa néni fogadott, elmondta, a férje nem tud csatlakozni hozzánk, eléggé fáradt, pihen. Ennek ellenére kb. másfél órát kellemesen elbeszélgettünk.
Mesélt a férje börtönévei alatti kapcsolatukról, hogyan látogatta, hogyan tartotta a férje ébren az agyát, gondolkodását és gyakorolta fordítással az angol nyelvet. Arról is beszélt, hol jártak az elnöki ciklus alatt, és hogy az elnöknek is oda kellett figyelni a körülötte, miatta és érte hozott szabályokra. Igazán csak a rezidencián voltak szabadok, hiszen ott akár ketten is sétálhattak, kíséret nélkül. Megemlítette, hogy néhány korábbi kollégájával tartják a kapcsolatot, sőt - ha emlékeim jól vezetik a kezem - a spanyol királlyal mind a mai napig leveleznek.
Megkérdeztem, milyen volt írófeleségnek lenni abban az időben, amikor Árpi bácsi mint író nem tartozott a támogatott tollforgatók közé? Zsuzsa néni szavaiból kiderült: ott állt a férje oldalán, támogatta, amikor szüksége volt rá.
A beszélgetés záró akkordjaként Zsuzsa néni elkérte tőlem a könyveket és fényképeket. Átadtam neki, megnézte őket, majd az egyik könyvnél, az Utazások az elnökkel címűnél elidőzött. Azt kérdezte, honnan szereztem ezt a könyvet, mert ez nekik sincs még meg. Azt feleltem, az Interneten vásároltam, és nagyon szívesen beszerzek egyet nekik is. Ebben meg is állapodtunk. A könyveket és a fényképeket felvitte a férjéhez, majd aláírva visszahozta őket. A könyvek legtöbbjébe - ahogy Árpi bácsi ereje engedte - személyre szóló dedikációt írt, a többit, a fényképekkel együtt, csak aláírta.
Már éppen búcsúzkodtam, a kijárat előtt álltam, amikor a lépcsőn megjelent és lejött a Magyar Köztársaság - szerintem - legnagyobb hatású és jelentőségű Elnöke.
Teljesen igaza van Andrásnak, amikor arról ír, hogy Árpi bácsi inkább nagyapa, mint nagy hatalmú, rendszerváltó Elnök. Valóban ilyen benyomást tesz arra, aki személyesen találkozik vele. Közvetlen ember.
Kedvesen üdvözölt, én Árpi bácsinak szólítottam, majd miután letegezett, elárulta, hozzá van szokva ehhez a megszólításhoz:-). Néhány szót váltottunk, megköszönte az érdeklődést, aztán visszavonult, én pedig egy nagy élménnyel (és néhány dedikált anyaggal) gazdagodva hazajöttem.
Később, ahogy ígértem, beszereztem a kért könyvet, majd egy rövid ajánlást írva bele, elküldtem nekik. Hogy megkapták-e, az rejtély maradt, ugyanis visszajelzés nem érkezett erről.