Adatok
Öregmaczi
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Tisztelt Olvasók, engem is meglepett, hogy előző írásommal így felkavartam az állóvizet. Örvendetes a sok hozzászólás, mert a legnagyobb veszélynek éppen a hallgatást éreztem, azt, hogy jó ideje már nem is beszélünk a Duna folyó problémáiról.Mint írtam, a valódi szakemberek…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Napjainkban Széchenyi kultusz van kialakulóban. A Széchenyi terv mellett azonban úgy is kellene viselkedni, mint egy-egy terv megvalósítása kapcsán Széchenyi István tette. Például, ha már a Dunáról van szó, Széchenyi volt az, aki hajózhatóvá tette a Dunát az al-dunai Vaskapu szikláinak eltávolításával, a Széchenyi út megépítésével. Ez úgy sikerült neki, hogy korának legjobb szakembereit vette maga mellé. Beszédes József, Vásárhelyi Pál, hogy csak a legnagyobbakat említsem, adtak tanácsot Széchenyinek, majd irányították a munka végrehajtását. Ma is büszkék lehetünk erre. A maga idejében ez az alkotás olyan jelentőségű volt, mint 1992.-ben a Duna- Majna-Rajna csatorna átadása.
Amikor a magyar fél egyoldalúan felmondta a 90-95%-os készültségű vízerőmű megvalósítására kötött szerződést, akkor a legjobb szakembereket félreállította, és gyakorlatilag azt vállalta, hogy egyedül viseli az elkészülő erőmű hátrányait, és valamennyi előnyét átengedi volt szerződött partnerének.
A közelmúltban Duna-menti országok aláírtak egy nyilatkozatot országaik együttműködéséről. Ennek az együttműködésnek a célja, hogy 2011-ben, a magyar EU elnökség ideje alatt elkészüljön egy közös, a Duna menti országokat érintő stratégia. Ebben a Duna régió közös európai fejlesztési és kutatási térségként kerüljön meghatározásra, hangsúlyozva a regionális együttműködés jelentőségét.
A híreket olvasva bennem is erősödik az érzés, hogy e stratégiában Duna, mint folyó mindinkább háttérbe szorul.
A döntéshozóknak nagy a felelőssége és nagy a lehetősége.
Újabb lehetőség, amelyben hazánk egyik legnagyobb természeti kincsét a Dunát, másokkal együttműködve, természeti értékei lehetséges megóvása, fejlesztése mellett, felhasználhassuk a globális éghajlatváltozás, várhatóan hazánkat is sújtó, káros hatásai megelőzésére. A Duna-Tisza közének el-sivatagosodása, a talajvíz elapadása sajnos, már nem egy távoli jövő rémálma.
A mellékágban kiapadó halak milliói pusztulnak el!
Mind gyakrabban tapasztalom, hogy a nyár eleji magasabb vízálláskor a mellékágban ívó halak ivadékai és más, a mellékágban található halak, a nyár végi alacsony vízálláskor elpusztulnak, mert kiapadnak.
A regionális együttműködés jelentőségének hangsúlyozása ismét eszembe juttatja a szlovák magyar együttműködés szomorú eredményét a Bős-Nagymaros erőműrendszerrel kapcsolatban. A világban feltehetően nagy „elismerést” váltottak ki a magyar lépések, amikor a Duna elterelését papírtigrisnek tekintették „szakértőink”. E nagy „szakértelem” gyümölcse lett aztán a hatalmas dübörgő, füstokádó dízelmotor meghajtású szivattyúkkal a víz átszivattyúzása a Dunából a Dunába. A természetvédelem e „nagyszerű” eredménye egész biztos nagyon jót tett az ártéri erdő növény- és állatvilágának. Aztán lehet még olvasni további „szakszerű” eljárásokról, mint például arról, hogyan akadályozható meg a meder és a talajvíz süllyedése. Mivel a hordalékot a vízfolyás a zsilipek alatti részen elhordja lejjebb, hiszen a zsilip fölötti részről a további hordalék nem érkezik, a meder süllyed, vele együtt a környező talajvíz is. Ezt megakadályozandó a zsilip alatti, távolabbi helyeken a hordalékot ki kell kotorni, hajókra rakni és visszavinni oda ahonnan a víz elhozta. Ugye milyen „zseniális” munkahelyteremtés? Rengeteg hajósnak adna munkát az idők végezetéig, vagy a józanész diadaláig.
Félek azonban, hogy újra azok véleménye lesz majd meghatározó, akiknek a szaktudását a nagy hang és erőszakosság helyettesíti. Akik azt hiszik, a természeti törvényeket is megváltoztathatják. Akik megmutathatják a világnak, a magyar adófizetők pénzéből mi mindenre futja.
Azoknak pedig akik a Duna változatlan állapotban való tartását javasolják ajánlom, olvassák el VAS GEREBEN: EGY ALISPÁN című regényes korrajzát a XIX. század első felének környezeti és közlekedési viszonyairól. Ebben, az akkor Jókaival szinte azonos népszerűségű író, egyebek mellett ismerteti az imsósi (Paks fölött) Duna-kanyar átvágásának történetét. Ellenőriztem a Vas Gereben által ismertetett esetet, az imsósi átmetszés történetét. Megtaláltam az IHRIG DÉNES által szerkesztett, és Dr. KÁROLYI ZOLTÁN - KÁROLYI ZSIGMOND - VÁZSONYI ÁDÁM által írt, A magyar vízszabályozás története című, az Országos Vízügyi Hivatal által 1973-ban kiadott, csodálatos szakkönyvben. Amit szintén melegen ajánlok mindenkinek, aki környezetvédelemmel foglalkozik, vagy kíván foglalkozni! Kiolvasható belőle, hogy a magyar vízügyi szakemberek a múltban milyen hozzáértéssel, és a természeti környezet megóvása iránti felelősséggel, végezték munkájukat.