Regisztráció Blogot indítok
Adatok
ha jós andrás

0 bejegyzést írt és 4 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Khm, hát a Három Hollót irodalmi kávéháznak hívni nem enyhe eufémizmus. Irodalminak azért mégiscsak irodalmi, és mégsem nyitnék a kedvéért egy új sorozatot „Irodalmi kocsmák” címmel. Mert hogy a Három Holló bizony kockásterítős, szivarfüstős kocsma volt. Igaz, kiváló…..
Graffiti blog Ez nem graffiti 2013.01.17 22:38:14
Egy szuper videóra akadtam, de egy kis magyarázatra szorul, hogy hogy is kerül ez ide. A blog és az ahhoz kapcsolódó Facebook oldal (amit érdemes ám követni) akkor frissülnek a számukra megfelelő stílusú tartalommal, amikor a neten lézengve az elém kerülő…..
ha jós andrás 2013.01.18 11:22:32
@T508: "Azt próbáld megérteni, hogy ha lenne 10.000 négyzetméter felület művészi munkákra, akkor pontosan ennyi művészi munkát is láthatnál." Nem biztos, hogy a művészi munkákra szánt felületre művészi munka kerül.
Egyetértek azzal, hogy meg kell adni a lehetőséget a profi vagy amatőr vagy dilettáns "művészeken" túl a magukban szunnyadó kifejezőkészség "kifestésére", de nem mindegy, hova festenek ezek az emberek. A Parlamentet, a bankokat stb. őrzik, de azt az egész társadalom fizeti, akinek pedig a sajátja védelmére nincs pénze )energiája) annak összemázolják a házát, kerítését, autóját. Szomorú.
Vannak az elhagyott gyárak, ott lehet a külső falakon festegetni, de pl. Ausztriában mindössze azt nézik el, hogy a föld feletti tűzcsapokat "felöltöztetik" kedves ruhákkal, csokornyakkendővel ...
Sok helyen tudják, kik művelik ezt a "művészetet", de nem lépnek - félelemből, közönyből stb.
  Sosem értettem, hogy aki tud zongorázni, az miért vág olyan fejet, mint akinek nagyon huncut dolgot művelnek a bögyörőjével. Azt sem értettem soha, hogy attól, ha valaki baloldali, miért kódolja mindjárt nácinak az akármilyen jobboldalit. Amint a mellékelt példák…..
ha jós andrás 2011.01.18 07:50:37
Ha már megemlíttetett, olvassuk ezt a szép verset, a billentyűre néha "rosszul" járó zongora helyett...

A magyar nyelvhez

Kéri Pálnak

Most, hogy szobámban ér az est setétje,
te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje
s ajkad, melyről az esti fák alól
először szólt az ének magyarul.
Arcod tatár emléke már ködös,
de titkunk itt a földön még közös
s a te dalod kísér utamra fájón
messze e tájon.

Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm,
sértett gőgömben értőm és kísértőm,
kínok közt, gondjaimtól részegen
örökzöld földem és egész egem,
bőröm, bérem, bírám, borom, míg bírom
és soraimmal sorsom túl a síron, –
kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
mennyei poggyász.

Magyar szó! Múltam és jövendő sorom,
népek közt sorom és mindegyik sorom,
házam-hazám, lovacskám, csengős szánom
és dal a számon, mit kérnek majd számon: –
nincs vasvértem, páncélom, mellvasom,
de Berzsenyivel zeng a mellkasom
s nem bír le ellenség, rangomra törvén
sem haditörvény.

Jöhetsz reám méreggel, tőrrel, ékkel,
de én itt állok az ikes igékkel.
Árkon-bokron kergethetsz hét világnak:
a hangutánzó szók utánam szállnak,
mint sustorgó füzesbe font utak
felett alkonykor krúgató ludak,
s minden szavamban százszor látom orcád,
bús Magyarország.

Kihalt gyökök: tőzeggel súlyos rétek,
ahol a fák mint holt igék kiégtek.
Ős szók: a szemhatárról századok
ködéből még derengő nádasok,
gyepüs vápákon elhullt katonák,
ti bíbicek, bölények, battonyák,
miket vadásztak vén csillyehajókról
s lápos aszókon.

Magas hangok: szöcskék és tücskök rétje,
mély hangok: alkony violasötétje,
ős káromlások buja vadona,
burjánzó jelzők pogány pagonya,
kötőszók: sok-sok illanó fodor
s hangsúly, te vídám, hangsúly, te komor,
lelkünk dolmánya, szőtteses, világszép,
s búzavirágkék.

Múlt T-je: történelmünk varjúszárnya,
karók, keresztek és bitófák árnya,
s melléknevek, gazdag melléknevek,
virágbarázdák, véghetetlenek,
melyik vidám faeke nyomtatott?
S ti mellérendelt, kurta mondatok
mint paprika, ha fűzérben vereslőn
lóg az ereszről.

Ragok: szegények szurtos csecsemői,
kapaszkodtok s nem tudtok nagyra nőni.
És E-betűk serege: fekete
mezőn zsellérek koldus menete
s ti kongó-bongó helyhatározók,
kukoricásban jó irányt hozók,
ban-ben-bim-bam: toronyból messze hangzó
könnyű harangszó.

Jelentőmód. Az aszály mindörökre
ráült a szürke, megrepedt rögökre.
Magánhangzó-illeszkedés! Kaján
törvénykönyvvé Werbőczi gyúrt talán?
Mi vagy? Fülledt ötödfél százada
robotba tört paraszt alázata,
vagy összhangunk, mely boldogabb utakra
messze mutatna?

És főnevek, ti szikárak és szépek,
ti birtokos ragokkal úri népek,
országvesztők, elmozdíthatlanok
s ti elsikkadt, felőrölt alanyok,
megölt vagy messze bujdosó fiak,
Hajnóczyk, Dózsák és Rákócziak,
ó jaj, mi történt ennyi tiszta lánggal
és a hazánkkal?
Parasztok nyelve, nem urak latínja,
nem grófok rangja, de jobbágyok kínja,
magyar nyelv! fergetegben álló fácska,
hajlongasz szélcibáltan, megalázva –
s ki fog-e törzsed lombbal hajtani?
Te vagy jelenünk és a hajdani
arcunkat rejtő Veronika-kendő
és a jövendő.

Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk,
és forró, mint forrongó szellemünk.
Nem teljesült vágy, de égő ígéret,
közös jövő és felzengő ítélet,
nem hűs palackok tiszta ó-bora,
nem billentyűre járó zongora,
de erjedő must, könnyeinkben úszó
tárogatószó.

/Faludy György, Páris - 1940. május/