Regisztráció Blogot indítok
Adatok
kávésdoboz

0 bejegyzést írt és 17 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Na, ezért nem szabad megtartani az érettségit. Egyetlen család, egyetlen történet, amikor az érettségizőnek tünetei vannak, de nem kérnek tesztet, nehogy lecsússzon az írásbeliről. De vajon valóban ez az egyetlen eset?  Aki nem dolgozik, ne is egyék  A magyar karakánsághoz hozzátartozik az “aki…..
kávésdoboz 2020.04.25 14:46:33
@Vén motoros: Persze, vannak olyanok, akiket nem érdekel, mi lesz másokkal. Én ilyenkor csak azt kívánom, kapja ezt egyszer pontosan ugyanígy vissza az élettől, amikor éppen a legnagyobb szüksége lenne másnak a törődésére, és hogy ne legyen önző. És nem a véletlenszerű karmára gondolok.

Játszunk el a gondolattal:

a gyermek a szülők, leginkább apuka unszolására elmegy az érettségire. Nyilván sikeresen felkészült (azért tudjuk, az utolsó napok nagyon sokat tudnak számítani), ha betegen feküdt otthon. De ne is azt nézzük, milyen jegyeket fog kapni, és bukja el akár ezért a felvételt például. Nézzük azt, hogy megfertőzi barátnőjét, akinek 61 éves, kissé szívbeteg apja nem fogja bírni a terhelést. Ha nem is derül ki biztosan, az érettségire erőltetett gyerek vajon hogyan viselné akár a gyanút is, hogy őmiatta történt ez a tragédia? Egyrészt, ki képes ezt kockáztatni a gyermeke kapcsán; másrészt ez akár egy családot is szétvihet.

És itt nem elvont kockázatról van szó: a teszteléssel kiderül, hogy vírusos, vagy nem; ha nem, hurrá, ha igen, akkor meg miért is lenne kérdés?

Rettegni meg én is rettegek, nem magam, hanem hozzátartozóim miatt.
Milyen is volt az ideális háziasszony egy napja az Egyesült Államokban a háborúba lépés előtt nem sokkal? A cikk egy fotósorozaton keresztül mutatja be ezt a magyar olvasóközönségnek...
Az utóbbi években egyre erősebben jelenik meg a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés témája minden területen, így a közlekedésben is. Bár a légi forgalom továbbra is dinamikusan növekszik, megjelentek azok a hangok is, akik a repülés helyett inkább a környezetbarátabb vasúti közlekedést…..
kávésdoboz 2019.11.02 21:11:45
@Josagos: "Mennyire zöld a vasút?" Nyilván egységnyi ember egységi távolságra szállításában összemérve, "születéstől temetésig", az infrastruktúra létrehozásától (nyersanyag, energia) az üzemeltetésen át az ártalmatlanításig/újrahasznosításig számolva kell erre választ adni. Ebből a cikkből ez nem derül ki, de nyilván vannak erre már számítások.
Kezdjük a hazugságokkal. Azt írja Orbán, hogy „2013-ban és  2014-ben csökkentettük a nyugdíjas háztartások rezsiköltségeit, és azóta is kitartunk a rezsicsökkentés mellett”. Kép: OLKT.hu Hát, Méltóságos Uram, ez elég nagy baj. Rezsicsökkentés nélkül már évek óta kevesebbet fizetnénk a villanyért…..
Történt egy tragédia, melytől még mindig hangos a sajtó. Egy kisgyermek veszítette életét, a hírt - megrázó mivolta mellett - méggyorsabban terjesztette, hogy ezúttal egy ismert előadó kisfia volt az áldozat (nyugodjék békében!). Talán így mégtöbben "magukénak érezték" a tragédiát, méginkább…..
"Kedves" sofőr a fekete Mazdában! Először is azzal kell kezdenem, hogy elnézésedet kérem, amiért ma a középső ujjamat mutogattam neked Budaörsnél. Belátom, nem volt szép tőlem. Remélem, értékeled kedves szavaimat, mert ezek voltak az utolsó kedves szavaim hozzád. Miközben az ujjamat mutogattam,…..
kávésdoboz 2019.05.31 21:40:37
@Bambano: Persze, ezért van, hogy a másokkal előzékenyen viselkedő, egyben kölcsönös szabálykövetésben bízó, udvarias autós (különösen/még akkor is, ha érzékeny és sérülékeny gyermek ül hátul) ilyenkor általában csak káromkodik, mint a kocsis .... De azért nyitva kell hagyni a másik lehetőséget is :), különben a "tetves tolakodó mocskos féreg" "pofátlan koszos szar mazdásbéemvésopelesetc... koszcsimbók szennyek" (kösz, csúti csüngőhasú tolvaj) végleg elbíznák magukat.
Pedig ő és a miniszterelnök is sokszor elmondják, hogy szülessen. És semmi. Érthetetlen. ..
kávésdoboz 2018.04.24 14:04:24
Az első kérdés, hogy valaki tényleg meg szeretné-e érteni, hogy miért születik kevesebb gyerek.

Lehet a múltba révedve nosztalgiázni, hogy ha ostorral ember otthon tartaná az asszonyt (és asszony nem akarna önmegvalósítani), milyen jó lenne. De hiába halljuk ezt mindenhonnan, milyen önző az a nő, aki nem szül 4-5 gyereket, az istennek sincsenek meggyőzve. Inkább viselik a szégyent, hogy ők a legönzőbb lények a világon, akkor se.

Szülés előtt álló nőként több dolog eszembe jutott ezzel kapcsolatosan.

Az egyik, amin nem lehet szépíteni, hogy a szüléssel a nő élete teljesen megváltozik. A férfié vélhetően nem teljesen, sok vonatkozásában ugyanolyan, de a nő elveszíti társadalmi kapcsolatai jó részét. Régen ez nem volt probléma, míg a nőknek nem volt munkahelyük, vagy, és ez volt a jóval nagyobb szám, a paraszti életformával ugyanott volt, mint ahova a gyerek érkezett; így nem változott/tört meg az élet folyamata. Maradt körülöttük a nagycsalád, a szomszédok, a szülés után néhány hónappal mentek a többiekkel dolgozni a földre, vagy jöttek-mentek a látogatók, a nagyobb gyerekek és az unokatestvérek vigyáztak a kisebbekre, zajlott az élet.

Ma, amikor az iparosodással a nők egyre nagyobb számban vállalnak munkát (amire az én csekély közgazdasági tudásommal továbbra is nagy szükség van), szétszakadtak a hagyományos nagycsaládi kötelékek, a nő otthon marad a gyerekkel, mondjuk hárommal már nagy eséllyel körülbelül hét évre szinte egyedül, csak arra várva, hogy a férfi hazaérjen a munkahelyéről. Persze ezt ki így, ki úgy éli meg, van, akit boldoggá tesz a napi egy óra a játszótéren, és még az eladóval is tud beszélni a boltban; és vannak, akik tudatosan próbálják ezt a csapdát kikerülni. De tény, ami tény: ilyen jelentős mértékben a nők napi életet korábban nem változtatta meg a gyermek születése.

Számtalanszor leírták már azt is, hogy nem a szegénység vagy gazdagság a kérdés, hanem hogy ami van, az biztosan lesz-e holnap is, még ha kevés is. Teljes mértékben egyetértek azzal: albérletre, főleg a mai árakkal, egy munkahelyre (apa) gyermeket vállalni óriási bátorság. Hiszen apát elküldhetik, de akár meg is betegedhet; és akkor a gyedből/családi pótlékból, pláne a gyesből a bérleti díjat kifizetni, a rezsit kifizetni, enni és akár csak turkálóból is ruházkodni, az vagy nagyon kemény beosztást kíván, vagy inkább lehetetlen.

Louis Vuitton, nos persze. Vezető beosztásban dolgozom, jól keresek (pontosítok: jól kerestem), de sose ez volt a kérdés. Én csak annyit szeretnénk, hogy a boltban az igazi virslit is megvehessem majd a gyereknek, ne a szójakészítményt. De ehhez sem biztos, hogy elég ma egy darab átlagfizetés.

Mindemellett a kulturális okokat sem vitathatjuk el, az önzés kultúrájának terjedését, de ezt csak a nők nyakába varrni egyedül, azzal úgy gondolom, megint senki nem lesz előbbre. Bizonyos értékek - amelyek elősegíthetnék a gyerekvállalást - háttérbe szorulása mindkét nemre igaz; és ugyan lehet egyedül, akár a férfit is kijátszva gyereket vállalni, de nem biztos, hogy ez a boldogság útja. (A gyerektartás egyébként jó poén volt, de némely esetekben olyan egyszerűen ki lehet játszani, zsebbe adott pénzekkel, és máris csak 12 700,- forintot kell fizetni a gyerek után, na abból tartsa el anyuka.)

Az, hogy a társadalom inkább csak kritizálja az anyukákat körülbelül mindenért (mert visszamegy dolgozni/mert nem, mert szoptat/mert nem, mert eljár tornázni/mert nem, mert felveszi a gyereket, ha sír/mert nem, stb.), az már csak apró habocska a tortán. Meg hogy a hármas metró akadálymentesítésénél se sokat lehetett hallani a babakocsikról, például.

Nyilván a megoldás nem egyszerű, különben már meglenne.

De néhány javaslat egy érintettől:
- ne révedjünk a múltba, most ma van, mai körülmények; ehhez kell valamilyen elfogadható módon alkalmazkodni;
- ne gondoljuk, hogy csak és kizárólag és egyedül a nők azok, akiken a gyermekvállalás múlik;
- ne ostorozzuk a nők önmegvalósítását, mert a 21. században mi jogon tagadnánk meg ezt egy nőtől, ha a férfitól nem?

Nagyon mély meggyőződésem, hogy éppen akkor születne több gyerek, ha az nem járna (teljes) önfeladással, ha ezt nem várná el a társadalom.

Ennek a gyakorlatra történő lefordítása a leírt előzmények okán nyilván sokkal nehezebb.

Ha a nőknek tényleg biztosan lehetőségük lenne visszamenni a korábbi munkahelyükre, akár részmunkaidőben is (és ez anyagilag nem a nullával lenne egyenlő), ha joguk és lehetőségük van a kiesett nagycsalád helyett a szociális/nevelési ellátórendszer széleskörű segítségét ehhez igénybe venni, ha a társadalom összességében baba- és gyermekbarátabb lenne, támogatóbb, a gyermeknevelés bármilyen formáját választja a család, stb.

Általánosságban pedig egy elég nehéz dolog: megteremteni azt a környezetet (szociálisan, anyagilag), ahol biztonságba születhet egy gyerek.

És egy további ok: úgy mondják, a gyerek nem születik háborúba. Amíg csapataink mindenkivel harcban állnak, addig hova?
Elég sokat gondolkoztam mostanában, mit mindig. Arra az elhatározásra jutottam, hogy az életnek alapvetően semmi értelme, de ha már itt vagyunk, próbálljunk meg legalább a lehetőségeinkel élni, és a jelenlegi élethez alkalmazkodni. Sokan azt hiszik, hittem én is, hogy az élet…..
kávésdoboz 2012.02.05 13:23:29