Adatok
ddeak53
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Lehet-e?egyezségre jutni látszólagos/valóságos érdekellentétek esetén?sebeket gyógyítani (hozzájárulni sebek gyógyulásához) a magyarországi filozófia testén?„peren kívül megegyezni” a Boros contra Radnóti (vagy inkább TGM?) et alii ügyben?hinni a kooperáció…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Szeretném hinni, hogy igen. Horányi Özséb kérdezi:
- lehet-e egyezségre jutni az elmérgesedett konkrét vitában?
- lehet-e kooperálni nemcsak ebben az ügyben, hanem általában, hogy elkerülhetők legyenek a hasonló holtpontok?
Elvileg bizonyára lehet, de az érintettek ezt egyáltalán nem látszanak akarni. A december 15-től máig tartó szövegfolyamból mindkét kérdésre nézve egyértelműen negatív következtetés vonható le. Érdemes talán föltenni a kérdést: miért? Ezzel egyúttal túl kellene lépni azon, ami eddig történt: most már nem az a kérdés, hogy „lehet-e?” / „akarjuk-e?”, mert be kell látnunk, hogy nem. Arra érdemes választ keresni, hogy mi a kudarc oka. Alább ehhez néhány alkérdést és vázlatos válaszokat fogalmazok meg. A vita tétje ezek után az, van-e a remény arra, hogy a jövőben hasonló kudarchelyzetek elkerülhetők legyenek.
Miről folyik a vita?
Hogyan lehet tekinteni a Filozófiai Intézetben felgyülemlett konfliktushalmazra? Verziók:
(i) Egyszerűen karambol, vagyis olyan jelenség, amelyről persze lehet beszélni, de minek. Ahogy valaki (nem a karambolos hozzászóló) fogalmaz: meghozott egzisztenciális döntésekről nem lehet intellektuális vitát folytatni. Ha elfogadjuk ezt a választ, nem látjuk értelmét annak, hogy ki lehetne mozdulni a zéró összegű játszmák szűkös világából.
(ii) A vita a teljesítmény mérésének zavarairól folyik: az akadémiai teljesítést impakt indexek közé szorították, ugyanakkor a disztributív igazságosság értelmezhetetlenné válik, és kardinális javak hiányában fennáll a mérhetőség problémája. Példák: a vita emblamatikus figurái – vagy akár akadémiai doktorok, sőt akadémikusok is – a nemzetközi mezőnyhöz képest igen alacsony mutatószámokkal (Hirsch-index, SSRN rangsor stb.) bírnak; az akadémiai intézetek különböző „Acta” folyóiratai, bár angol nyelven jelennek meg, tökéletesen ismeretlenek a nemzetközi mezőnyben, annak ellenére, hogy pár éve a Kluwer adja ki őket, stb. Az „ISI Web of Knowledge” igazán nagy tekintélyű kereső, bizonyos szakmákban azonban béna: nem beszélve arról, hogy akadémikusaink 0 idézettséggel szerepelnek, megnéztem az emlegetett „Universiteit van Gent” egyik sztárját, a ma már 60 év feletti Eddy Wymeersch (összehasonlító jog) mutatóját, és összesen 2 db idézettséget találtam nála. További probléma: tisztázatlan, mit kell teljesíteni munkaköri kötelezettségként. Mivel szégyenletesen alacsonyak az akadémiai szférában a fizetések, nem várható az sem, hogy az adott szervezet iránt lojalitás alakuljon ki. Van olyan kolléga, aki elmegy napszámba vidékre is tanítani, és leadja ugyanazt, amit otthon, csak butított változatban. Mások egyetemi vezetői állásokra törnek, aminek révén a rendes fizetésük sokszorosát is megkereshetik. Egyes szakmákban (jogászok, közgazdászok) az épkézláb emberek jelentős része elment az üzleti szférába, nem utolsósorban azért, mert ott megbecsülik a kimagasló teljesítményt.
(iii) A tárgyalt konfliktus munkaügyi vita, amitől azért nem lehet eltekinteni, mert az erre vonatkozó szabályok nyilvánvalónak látszó megsértése eleve diszkreditálja az egyik oldalt.
(iv) Optimista változat: van a konfliktus mögött valami (az értelmiség szerepzavarai), ami jellemző a mai magyar társadalomra, és így a vita általánosítható érvényű. Ennek feltárásán érdemes munkálkodni, inkább megértésre, mint megoldásra törekedve. Elmulasztása a problémák szőnyeg alá söprése, a feltárás módja és közege viszont mai viszonyaink között nem lehet más, mint diskurzus azok között, akik bíznak abban, hogy a vita során alkalmilag kialakítható megegyezés.
Mi legyen a végeredmény?
Fölmerült variánsok:
- igazságot kell osztani: meg kell mondani a vita végén, kinek van igaza; vagy
- békét kell teremteni mediálással; vagy
- tágítani kell a tárgyalási platformot és érintkezési pontokat találni, közös nyelvet, mikroközösséget kialakítani.
Jelenleg mindegyik fenti forgatókönyv esélytelennek, ill. értelmetlennek látszik.
Hol tartunk?
Emlékeztető kommunikációs zavarokra:
- diskurzus helyett „portmanteau of words” (Finnigan’s wake), megrekedés a klisé és archetípus használatában (La cantatrice chauve);
- kooperáció és verseny ideális érintkezési formák, amelyek a fragmentált valóságból emelkednek ki; megközelítésük azonban csak akkor lehetséges, ha lehetséges nyitni a stratégiai racionalitás zárványaiból a reciprocitás logikája felé.
Hipotézis: kooperáció és verseny a maga helyén egyaránt jó, nem ezektől az intézményektől, hanem, ezek hiányától szenvedünk.
Lehetne-e másként?
A spirituális értékek nem eleve adottak, mivel befogadásuk a békeépítés folyománya ("én vetettem, Apolló öntözte, az Isten learatta", 1 Kor. 3, 6.), ami ezért lehetséges, mert
- az ego törekszik arra, hogy saját bezártságából kilépjen (szubsztantív feltétel);
- sikeresen létrejöhet kommunikáció (procedurális feltétel).
A Boros-Radnóti-féle konfliktus nem annnyira azért van, mert a felek nem tartják jónak a békét, hanem mert ahhoz érteni is kellene egymást; vagyis az etikus cselekvésnek messzemenően vannak kognitív feltételei is.
Minta: az ember a nyelvben van, és a szellem is a nyelvben van (Buber):
„Geist in seiner menschlichen Kundgebung ist Antwort des Menschen an sein Du. Der Mensch redet in vielen Zungen, Zungen der Sprache, der Kunst, der Handlung, aber der Geist ist einer, Antwort an das aus dem Geheimnis erscheinende, aus dem Geheimnis ansprechende Du. Geist ist Wort. Und wie die sprachliche Rede wohl erst im Gehirn des Menschen sich worten, dann in seiner Kehle sich lauten mag, beides aber sind nur Brechungen des wahren Vorgangs, in Wahrheit nämlich steckt die Sprache nicht im Menschen, sondern der Mensch steht in der Sprache und redet aus ihr, – so alles Wort so aller Geist. Geist ist nicht in Ich, sondern zwischen Ich und Du. Er ist nicht wie das Blut, das in dir kreist, sonder wie die Luft, in der du atmest.“
Csak nem fogyott el körülöttünk a levegő?