Boros J. 2011.01.11 19:50:52

Az MTA Filozófiai Kutatóintézetének
követelményrendszere:

www.phil-inst.hu/hu/linkek/tud_kut.pdf

Boros János igazgató

Boros J. 2011.01.11 19:58:25

MTI Közlemény:

www.mti.hu/cikk/524629/

Az MTI-nek adott írásos nyilatkozat eredeti teljes szövege itt olvasható:

*

MTA Filozófiai Kutatóintézet
1119 Budapest, Etele út 59-61.
Boros János igazgató

Budapest, 2011. január 10.

MTI

Az MTI kérésére adott nyilatkozat

A filozófiai szakmát megrázó hírek több százmillió forint kétes minőségű kutatási felhasználásáról megdöbbentették a filozófia hazai képviselőit, és az MTA Filozófiai Kutatóintézetének munkatársait.

Érthetővé vált, habár morálisan teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy az igazgatóváltásra miért adódott ilyen heves, méltatlan, kíméletlen, emberek hírnevét, szakmai karrierjét is elrútítani, tönkretenni szándékozó kampány jellegű reakció. Feltehetőleg a most gyanúba keveredett személyek attól féltek, hogy egy kívülről érkező, svájci, francia, amerikai és németországi szakmai tapasztalatokkal rendelkező, az ELTÉ-től szakmailag független doktori iskolát a Pécsi Tudományegyetemen felépítő egyetemi tanár az igazgatói posztban feltárhatja a most napvilágra került üzelmeket. Mindez korábban érthetetlen volt számomra, most azonban sejthetővé váltak a fő motivációk.

Az MTA Filozófiai Kutatóintézetében történtek teljes feltárásáig és az esetleges jogi döntésekig az ügyről nem lenne helyes nyilatkozni. Ugyanakkor azt szükséges rögzíteni, hogy a már sajtóban visszhangot kapott hetvenmillió forintos pályázat körüli jogi anomáliákat 2010. év első felében én magam kezdtem el feltárni az MTA elnöke által elrendelt belső ellenőrzési vizsgálat egyes megállapításai alapján. Ezzel összefüggésben azt is le lehet szögezni, hogy a sajtóban megjelent Budai Gyula kormánymegbízott által tett feljelentés alapjául szolgáló tények és körülmények megfelelnek a valóságnak. Teljesen téves ugyanakkor az az állítás, hogy én tettem volna feljelentést a korábbi igazgatóval, Borbély Gáborral szemben. Ugyanakkor rögzíteni kell azt is, hogy a feljelentés elmaradása annak tudható be, hogy olyan információ birtokába jutottam, hogy 2010 nyarán a feljelentést ezen ügy miatt már egy magánszemély megtette. Így szükségtelennek ítéltem ugyanezen tárgyban ismételt feljelentést tenni. A Borbély Gábor által vezetett projekt résztvevői közül egyébként ma már csak ketten dolgoznak az Intézetben, Gábor György jelenleg tartós betegállományban van. Geréby György a pályázat idején sem volt az Intézet munkatársa. Miután a pályázat egy korábbi igazgató idejében zajlott, így jelenlegi igazgatóként csak megdöbbenésemet, sajnálkozásomat fejezhetem ki. Kijelenthetem, hogy megteremtettük annak személyi és intézményes garanciáit, hogy hasonló esetek ne fordulhassanak elő és ebben az MTA elnökének teljes támogatását élveztem.

A honi filozófia szakmai értelemben nem érintett ettől a válságtól. Jelentős magyarországi filozófusok, mint Nyíri Kristóf és Fehér M. István, világviszonylatban is releváns projekteken dolgoznak, folyamatosan résztvesznek a nyugateurópai szakmai életben. Az új nemzedékek pedig mindettől végképp érintetlenek, soha nem látott sebességgel fejlődnek, és kapcsolódnak be a világ legkülönbözőbb részein az egyetemi és kutatóintézeti munkákba. A szakma jelenlegi híre sem szenved csorbát, ha az elmúlt évtized jelentős eseményeire gondolunk, világhírű filozófusok magyarországi előadásaira (Richard Bernstein, Robert Brandom, Noam Chomsky, Daniel Dennett, Jacques Derrida, Jürgen Habermas, Paul Horwich, Hilary Putnam, Stephen Schiffer, Richard Rorty). Soha nem volt ilyen színes, sokrétű és virágzó a magyarországi filozófia, soha nem volt itt ilyen sok fiatal, nemzetközileg is magas színvonalú kutató. A filozófia mindenhol a demokratikus világban előkelő helyet foglal el, ez néhány évtized múlva nálunk sem lesz másképp.

Előrevetítve bizakodhatunk a felemelkedés töretlenségében, a demokrácia lassú, visszaesésektől sem mentes, de feltartóztathatatlan megerősödésében. A filozófusok legjobbjai ezért, az igazságos társadalomért, a hatalmi befolyásolástól mentes, átlátszó társadalmi kommunikációért dolgoznak. A nyílt viták, a törvénytelenségek feltárása és megszüntetése, a félelem felszámolódása a demokrácia megerősödésének jelei.
*
Boros János igazgató

Boros J. 2011.01.23 19:45:30

Boros János

A 2010. december 21. napján történt megszólalás témái, szerkesztve

Köszönöm, hogy Horányi Özséb professzor úr megszervezte a beszélgetést, örülnék, ha folytatódna és demokratikus párbeszéddé változna. Hiszek a demokráciában.

A híresztelésekkel ellentétben igazgatói kinevezésemnek nem volt politikai háttere. Nem foglalkozom politikával, a szakmát művelem. Úgy vélem, és úgy tapasztalom, hogy az Akadémián kívül és belül csak a tudomány dominál. A politikai ugyanis nem szakmai szempont, arra az adok-kapok hatalmi játékai érvényesek: nekem nem adott senki semmi politikai jellegűt és nem is kért semmi ilyesmit tőlem. A pályázásra az Akadémia „keresőbizottsága” kért fől (tudtommal elnöke volt Almási Miklós akadémikus, tagjai voltak többek közt Heller Ágnes és Fehér M. István akadémikusok). A pályázat beadása előtt, közben és utána semmiféle háttértevékenységet nem folytattam, ezt a keresőbizottság tagjai és az egyéb bizottságok tagjai is megerősíthetik. Kinevezőm nem kért mást, mint hogy szakmai építőmunkát végezzek.

Arra kaptam megbízást és ezzel vállaltam el az Intézet igazgatását, hogy törekedjek egy magas mércével mérhető, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező filozófiai intézetet létrehozni. Ezt vállaltam. Szeretném hangsúlyozni, hogy az átalakítás és fejlesztés során folyamatosan tanulmányozom a törvényeket, ügyvédekkel állandóan konzultálok. Ha döntéseimben hibát követek el, akkor az jogilag felülvizsgálható, például munkaügyi vitákban a demokratikus jogállamban a munkaügyi bíróság dönt, amelyet minden polgárnak el kell fogadnia.

Bíráltak, hogy négy főt felmentettem mint munkáltató. Ezek a felmentések a közalkalmazotti törvény és az MTA Filozófiai Kutatóintézete követelményrendszere alapján nem csak lehetőségek voltak, de törvény által előírt kényszerek. A közalkalmazotti törvény előírja a minősítést, az elvégzett munka vizsgálatát, a nem teljesítők fölmentését.

A Kutatóintézetnek érvényes Szervezeti és Működési Szabályzata van (a továbbiakban: SZMSZ), 2001. március 2-án kelt, azt az MTA Főtitkára is aláírta. Az SZMSZ 15.2 pontja értelmében valamennyi közalkalmazott köteles megismerni és megtartani a munkájával kapcsolatos belső szabályzatok és utasítások előírásait. A Kutatóintézet „tudományos kutatói munkakört betöltő közalkalmazottakkal szemben támasztott követelményekről” szóló szabályzata (a továbbiakban: Szabályzat), 4.3. pontja szerint 2004. október 15-től kezdődően alkalmazandó. A Szabályzatot 2004. október 15-én bocsátott ki Nyíri Kristóf, a Kutatóintézet akkori igazgatója. Nincs olyan szabály, amely alapján ez a Szabályzat ne lenne hatályos, vagy annak érvényessége megkérdőjelezhető lenne, hozzátéve, hogy ezen Szabályzat érvényességét, hatályosságát korábban soha senki nem tette vitássá.

A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézete kiemelt, országos intézmény, melynek jelentős szerepe van abban, ahogy itthon és külföldön megítélik a filozófiai szakma hazai állapotát. Továbbá komoly hatással kell lennie a hazai filozófiai, tudományos és demokratikus kultúrára. Az Intézet követelményrendszere szerint a különböző besorolású munkatársaknak meghatározott teljesítményt kell nyújtaniuk. Az intézet munkatársai közül sokan nem csak hogy nem teljesítették az előírt követelményeket, de korábbi teljesítményükből számítható, hogy van például olyan munkatárs, akinek évtizedekre volna szüksége nyugdíja után – ha ugyanebben a tempóban dolgozna –, hogy teljesítse azt, ami az előírás. Olyan munkatárs is volt az intézetben, aki tíz év alatt egyetlen szakmai tanulmányt jelentetett meg, az előírás szerint évente kellene egyet megjelentetni. A Filozófiai Kutatóintézetben nincs tanítási kötelezettség, a főmunkatársaknak egy évben egy tanulmányt kell publikálniuk. Egy további kolléga az elmúlt hat évben egyetlen szakmai publikációt írt. Ez nem csak szerintem elfogadhatatlan, hanem a hazai és nemzetközi szakmai normáknak sem felel meg.

Vitatott téma még, hogy ki nyilatkozhat a Kutatóintézet nevében, illetve, hogy magánemberként nyilatkozhat-e egy munkatárs az Intézetről a sajtónak.

Az SZMSZ 15.1. pontja szerint „A kutatóintézet valamennyi közalkalmazottja …Munkahelyen kívül is köteles a közalkalmazotti jogviszonyhoz és munkaköréhez méltó magatartást tanusítani.” Ez csak úgy értelmezhető, hogy a kutatóintézet közalkalmazottja a munkahelyen kívül sem viselkedhet ellentétesen azzal, ahogy közalkalmazottként viselkednie kell. Ennek megfelelően nem nyilatkozhat „magánemberként” az Intézeten belül zajló ügyekről, sem a sajtónak, sem másnak. A közalkalmazott nyilatkozhat magánemberként például a sajtónak saját magánügyeiről, vagy baráti köréről, esetleg a politikáról, a gazdaság állapotáról, de arról az intézményről az igazgató engedélye nélkül nem, melyben közalkalmazotti státusban van.

Az SZMSZ 15.2. pontja szerint „Minden közalkalmazott … a közalkalmazotti jogviszony alatt felel – a munkájával vagy egyéb módon – tudomására jutott államtitok és szolgálati, üzleti titok (know-how) megőrzéséért. Bármely szerv előtt ilyen ügyekben tanúskodni, nyilatkozatot tenni, szakértői véleményt adni … csak abban az esetben szabad, ha az igazgató a titoktartás kötelezettsége alól felmentést adott”. A szabályzat feltételezi, hogy a Kutatóintézetben szolgálati titok létezik, és azt meg kell őrizni. A szolgálati titok alapvetően mindaz, ami az Intézetben a szakmai szolgálat keretében történik. Ezek sajtó felé közlése a közalkalmazottak számára nem megengedett, kivéve, ha az igazgató felmentést ad a titoktartás kötelezettsége alól. Amikor az igazgató erre a szabályra hivatkozik, akkor nem egy új titokrendeletet hoz, hanem pusztán felszólítja a munkatársakat, hogy tartsák be az SZMSZ vonatkozó pontját.

Az SZMSZ 18.1. pontja szerint „az intézet általános képviseletét az igazgató látja el”. Teljesen fölösleges és az előbbiek alapján nem is megengedett tehát, hogy bármely közalkalmazott az intézetet a sajtó felé képviselje.

Az SZMSZ 2.1.1. pontja szerint „az igazgató jogköre kiterjed a kutatóintézet működésének egészére. Ennek gyakorlására igazgatói utasításokat adhat ki.” 2.1.2. szerint „Feladatai különösen … hírközlő és egyéb szervek számára a kutatóintézet tevékenységét érintő tudományos, gazdasági, műszaki információ közlésének… az államtitok, a szolgálati (üzleti) titok védelméről való gondoskodás”. Azelőírás szerint az Intézetben történtek nem tartoznak a sajtóra, és szolgálati titkok megőrzésére utasításokat adhat ki, a szolgálati titkot védenie kell.