Adatok
kínlódó
0 bejegyzést írt és 13 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Írta: Csupor Béla Csak bámultam a szemem előtt megelevenedett színes, szélesvásznú történelmet.Az egyik öreg bricsesz nadrágban, fehér ingben, mellényben, kitört, valaha jobb napokat látott csizmában, pörge kalapban, a másik kopottas, de patyolattiszta, halszálkás…..
kínlódó
2011.09.14 18:53:41
Az öreg kocsis mintha Wass Albert könyvéből jött volna elő... Amikor még emberséges világban élhettek az emberek... Amikor még a cselédet is megbecsülte az uraság, ha kiérdemelte... Vágynánk ma is erre a megbecsülésre, emberi kapcsolatra mai gazdáinkkal... Nosztalgia...
A júniusi harmat képes annyi csapadékot hozni, mintha egy kisebb eső áztatná a tikkadt földeket. Ott van a levegőben már kora napszállatkor. Megérzi az aratógép. Csavarodik a szalma, és nem törik. Ha nem így volna, még talán éjszaka is járna a kombájn. Mire a nap lebukik,…..
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, de még az üveghegyeken is túl, ahol a kurta farkú malac túr... A messze szatmári tölgyes, kökényes legelők ölén, a Túr folyó partján, azon a vidéken, ahol nem is olyan rég letört Petőfi fájának utolsó csonka karja,…..
Írta: Tamás Tímea Erre reagálni szeretnék, erre reagálni fogok, nem kell mindenre reagálni – szavak, amelyek bizonyos gyakorisággal fellelhetők mindennapjaink kötőszövetében. És nem csak a szavak, hanem a bennük, sokszor pedig a mögöttük megbúvó tartalom is. Reakció. Erre,…..
Írta: M. Szlávik Tünde
Az év utolsó tanítási napja volt. Holle anyó dunyha helyett óriási teaszűrőt rázogatott széles párkányú ablakából, porcukorhavat szitálva az iskola belső udvarán álló játszóházra. Gyerekálomba illően mesebeli lett a táj. Az ötödikesek termében a kettesével összetolt padokra…..
Írta: Dávid József A hét vezér lovaik nyergében méltóságteljesen várakoztak a Vereckei-szoros bejárata előtt. Mögöttük a magyarok népe. Lágy szellő simította porlepte arcukat, és a nyereg alatt puhított hús pont megfelelő állagúvá vált. – Kopogjak? –…..
Írta: Molnár PéterLapultak a zsandárok a Mónosbélbe vezető út mellett álló csárda körül. A bokrok alján, az istálló tövében, a csárdakút kávájának dőlve vártak csendben, tizenketten. Két legény a lovakkal távolabb várakozott, nehogy valami zablacsörgés, horkantás,…..
Írta: M. Szlávik Tünde
Vannak letehetetlen könyvek, olyan történetekkel, amelyekben szívesen lennél akár filléres bádogbögre a polcon, csak a szereplők közelében lehess. Talán egyszer még a kezükbe is vesznek, végigsimítják oldaladon a festett nefelejcset éppúgy könnyedén, mint amikor…..
Írta: Csengődi PéterI. A szokásos reggeli félig halott állapotában matatott a negyvenes korú férfi a szekrényben. Az orrából a takony éppen elcsöppenni készült, a keze reszketett, csörömpölt a kidobatlan, üres üvegekkel, míg végre talált egyet, aminek az alján maradt…..
Írta: M. Szlávik Tünde
Tíz éve cipelem, mint egy nagy, sötét, bűzhödt batyut. Sem lerakni, sem átadni senkinek nem tudom. De szivárog, belülről mérgez, apránként öl meg. Egy boldogabb világban a pszichiáterem évekig nyaralhatna abból, amit rajtam keres, míg kianalizálja belőlem, de itt csak ijedt,…..
Írta: Csupor Béla – Miért csináltad?A kiskölyök továbbra is az asztalomon sötétlő monitort bámulta. Nyolc éves alig múlt, vézna, sovány, angyali arcában nagy, kék szemekkel. Leonardo bármelyik angyalának elment volta festve. De amilyen ördöggé tudott válni, olyat…..
Írta: M. Szlávik Tünde
Nem tudom, más is így van-e ezzel, de nekem a régi emlékek gyakran illatokkal párosulva tódulnak az agyamba. Mostanában rosszul alszom, jobb híján a fiókból óvatlanul kirántott papírköteget válogatom, biztosan fontos, különben miért is tettem volna el? A Bruce Lee…..
Írta: Balogh Géza Az öregasszony a piaccsarnok kapujában állt, fakanalat árult. A csarnok előtti nagy tér Nyíregyháza igazi zsibvására, mindenféle kétes eredetű portékát kínálnak ott. Ukrán cigarettát, orosz vodkát, román szalámit, német étkészletet, amerikás…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz