Adatok
_etti_
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Már említettem korábban, hogy van egy betegségem (ld. cím), de nem igazán sokat írtam róla. Mivel megfogadtam, hogy csak komoly témákat publikálok, hát azt hiszem itt az ideje, hogy többet is írjak a bajomrólRemélem, hogy az infókkal segítségére leszek másoknak is, s igazán…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
nemrég olvastam az írását és nagy segítség volt ez nekem.
19 éves egyetemista vagyok.2 éve diagnosztizálták nálam a hipofízis adenómát, és azóta bromocriptine-t szedek. én is megjártam a futkosást az orvosok után, sokáig tartott, míg kiderült, mi a bajom.nekem a fejfájással kezdődött minden, amely egyre gyakoribbá vált, és ma már szinte állandó.mikor kértem, h csináljanak egy CT-t a fejemről, az arcomba nevettek.aztán kiderült a CT-ről, h vlmi van ott.elküldtek MRI-re, és kiderült h 10x11mm-es prolaktinómám van. nekem nem olyan magas a prolaktinszintem mint Önnek, inkább csak lassan emelkedik.nincs tejcsorgásom se, de a mellem már hónapok óta feszül, és szerintem bármikor megindulhat.a legrosszabba a fejfájás, nem tudok sokszor odafigyelni a tanulásra, túlérzékeny vagyok, stresszes, nagyon rosszul alszom. műteni ugye nem akarnak engem se, mondták fiatal vagyok, következményekkel járhat a műtét, meddő lehetek.azt nem tették hozzá, h ha továbbra is emelkedik a prolaktinszintem, akkor se lehet gyerekem.
sajnos gyakran találkoztam igazságtalanságokkal, hazugsággal a kórházakban, és nem a beteg az elsődleges, hanem a pénz.ezt talán nem kell részleteznem.
amikor azt mondom, h jól vagyok, az azt jelenti, h vannak órák, mikor nem fáj a fejem,mikor azt mondom rosszul vagyok, akkor megjárom a poklok poklát.a legrosszabb ez a várakozás, a tudat, h nem valószínű, h változik vlmi.legközelebb februárban megyek MRI-re, és mégha kiderül, h nőtt is, nem fog történni velem semmi. a szüleim beletörődtek a dologba, és nem is beszélnek róla.mintha csak egy hosszantartó nátha lenne.ez durván hangzik, de így van.
a barátom az, aki támogat.nap mint nap látja a fájdalmaim, és tudom, ha tehetné, átvenné a betegségem tőlem, h én ne szenvedjek.ő azt mondja, inkább műtenének meg, és legyek meddő, minthogy éeltem végéig fájdalmakkal, és gyógyszereken kelljen élnem.
ezért volt egyrészt megkönnyebbülés olvasni ezt a cikket, mert így tudom, h más is átéli (sajnos) azt amit én, és átérzi azt, amit én.eddig csak olyan betegről hallottam, akik 50 év körüliek voltam.nekik végül is "mindegy volt", mert volt pár gyerekük, megoperálták őket, és kész. a hormonok a változókor idején úgyis megbolondulnak.
másrészt belesajdult a szívem, mikor azt olvastam,h Önnek is azt mondták, nem lehet sokat tenni.csak várni.
nem tudom eléggé megköszönni, h leírtam, mit élt át.ez egy kapaszkodó nekem.ha mást nem is lehet tenni, akkor legalább én megpróbálok megerősödni.és reménykedem a csodákban! szóval köszönöm!minden jót, és kitartást!
Eszter