MokkaGerg 2011.07.19 10:49:23

Nem tudom, mit vársz attól, hogy ezen a blogon teszed közzé a történetet, ha valóban segítséget vársz és nem csak önigazolást. Ha tényleg nem találsz máshol segítséget, akkor ok, de elég izléstelen kiteregetni személyes történeteket a nagy nyilvánosság elé a másik fél beleegyezése nélkül, ez kicsit bosszúnak is tűnik. Emellett elég kevés jóindulatú kommentet lehet itt olvasni... Próbálnék írni egyet, mert jártam hasonló cipőben...

Ha valóban úgy érzed, hogy "ő az igazi" és valóban hosszútávú kapcsolatot, családot szeretnél, akkor ne mondj le még róla, de készülj fel arra, hogy hosszú ideig kell türelemmel lenned és egyáltalán nem biztos, hogy valóban vele élheted le az életed. Ha egyébként amúgy is könnyen találsz mást, és nem olyan fontos, akkor innen ne is olvasd tovább.
Egy korábbi kapcsolat mindig nehezen ér véget, akkor is ha lehet tudni, hogy nincs jövője. Ilyenkor az ember érzelmileg-idegileg "másállapotban van" olyan dolgokat tesz meg, amit normál esetben nagyon elítélne. Nem tud dönteni régi és új között, a régi rossz, de már ismerős és emiatt biztonságosabbnak tűnik, az új jó, de ismeretlen és bizonytalan. Pillanatonként változik ilyenkor az ember véleménye, 180 fokos fordulatokat él meg attól függően, hogy kivel beszélt utoljára. Ha nem éltem volna én is át ezt, akkor nem lennék ezzel ilyen megértő, de átéltem. Hosszabb időt kell hagyni a történtek feldolgozására, ez minimum néhány hónap. A nullára lepusztulásból indulhat el valami új. Nekem megérte, bár volt 3-4 keserves vádaskodásokkal is teli évünk a házasság előtt... de több mint 10 éve vagyunk házasok, 4 gyerekünk van és egyre szebb az egész. Az tartott minket együtt a nehézségek ellenére, hogy mindketten azt éreztük, hogy a másik a jobbik énünket hozza elő, emel nem pedig lenyom, és van értelme bízni a jövőben.

Sok szerencsét:
pdnx

MokkaGerg 2011.07.19 11:18:08

@Ninjascroll: Akkor örülök, hogy rászántam magam és leírtam. Hogy ez a blog mire való... azt nem tudom, de mindent lehet tán jóra is használni. Bár, így, hogy Index címlapra is kerültél a lány is magára fog ismerni talán a történetből és nem biztos, hogy ez a kapcsolatotokat előre mozdítja... Ezért emlegettem az ízléstelenséget, hátha ez a vonatkozás nem jutott eszedbe.

m.gray -nek:
Igazad lenne, ha a szerelem racionális alapokon működne. Szerencsére nem úgy működik, mert különben sok kapcsolat létre sem jönne, minden józan érv ellenére :) A szerelem segít átugrani az áthatolhatatlan falakat, de azért időben el kell kezdeni gondolkodni is. Talán egyszer majd te is kerülsz olyan helyzetbe, amikor egy ideig a legjobb akaratod ellenére sem tudsz dönteni és kívülről nézve képtelennek, bolondnak, vagy tisztességtelennek tűnő dolgokat teszel... akkor majd megérted amit írtam. Van olyan idegállapot, amikor az ember nem racionálisan cselekszik.

MokkaGerg 2011.01.05 16:42:23

Természetesen nem kényszeríthetlek rá, hogy elolvasd a könyvet és nem is akarlak. Te tiltakozol 2 állítás ellen, amit kiragadsz egy interjú szövegkörnyezetéből és egyértelműen kinyilatkoztatod ezekről, hogy hazugság, anélkül, hogy igazán értenéd mit is állítanak. Teszed mindezt a "tudomány nevében", de nem árulod el, hogy egyáltalán van-e tudományos fokozatod. A "tudomány nevében" még akkor sem nyilatkozhatnál, ha te lennél mondjuk az MTA elnöke, bár akkor kicsit nagyobb súllyal mondhatnál ilyesmit. Akkor lenne valami súlya ennek az állításodnak, ha bebizonyítanád, hogy értesz ehhez a kérdéshez, pl. a kozmológia a szakterületed. A vélemény persze szabad, különösen név nélkül mindenki azt állít amit akar, de ha még csak nem is indokol, akkor ezt én nem tudom komolyan venni. A "nyilvánvaló hazugság" kifejezés önmagában inkább arra utal, hogy "nem tudom bizonyítani".

A 2 állításról:

A "tudósok mind egyetértenek" így persze nyilvánvalóan nem igaz, ebben még egyet is érthetünk, mert ugye vannak jogtudósok meg botanikusok is. JRS nyilván :) úgy érti ezt, hogy azok a tudósok, akik ezzel a kérdéskörrel (kozmológia, illetve az élet keletkezése) foglalkoznak. Még így is merész azt mondani, hogy "mind egyetértenek" mert még ha a többség egyetértene, akkor is lehetnek kivételek. Ha így tekinted, akkor akár hazugságnak is nevezheted ezt az állítást, ha szándéka szerint nem is az, de hát te is a "tudomány nevében" kéred ki magadnak, ami szintén helytelen általánosítás, nevezhetem akár hazugságnak is.

Helyesen értelmezve valahogy így írnám le az állításokat, sokkal óvatosabban fogalmazva: A kérdéskörrel foglalkozó tudósok nagy része egyetért azzal, hogy a kozmosz és az élet komplexitásában nagyfokú belső intelligencia jelei vannak meg. (Azt hogy miért, a könyv tárgyalja részletesen.) A fő kérdés azonban, hogy emögött van-e teremtő szándékosság, vagy létrejöhetett-e ez így véletlenül. A tudomány fedezett fel olyan bizonyítékokat, amelyek erősen a szándékosságra utalnak, jobban mondva igen valószínűtlenné teszik azt, hogy a világ és az élet teljesen véletlenül alakultak volna ki. Végső bizonyítékot azonban erről elméletileg sem szerezhetünk soha, az is le van írva a könyvben hogy miért.

A könyvben le van írva egy tudományos alapokon lehetséges megoldás is, de ez lehetőség és nem a végső igazság dogmája.

Ne vádolj valakit azonnal hazugsággal, ha nem érted pontosan, mi van a mögött amit ki akar fejezni. Ezért írta a könyvet, hogy megpróbálja ezt a meglehetősen bonyolult kérdéskört minél alaposabban körbejárni. Te meg a "tudomány nevében" jelentesz ki valamit, ami szintén nevezhető hazugságnak, mert ki vagy te, hogy a tudomány nevében beszélj?

Én erről nem akarok többet vitatkozni ha lehet, sokkal jobban érdekelne valami hozzáértő ember véleménye, aki olvasta is a könyvet és rá tudna világítani az esetleges hibákra, vagy gyenge pontokra a tudományos eredmények leírásában vagy az érvelésben.

MokkaGerg 2011.01.06 10:48:18

Köszönöm, ezen a szinten már van értelme beszélni. Nem tudom és nem is akarom itt leírni a könyv egész gondolatmenetét. Megnyugtatásul írnám, hogy egyáltalán nem tagadja sem a Darwini evolúciót, sem a Big banget, sőt a Big bang történései és az ezzel kapcsolatos kérdések vannak a középpontban. Éppen azért fontos és érdekes a könyv, mert közérthető módon igyekszik összefoglalni a modern tudomány ezzel kapcsolatos eredményeit. Én ezek egy részéről hallottam, valamennyire értettem (termodinamika 2. főtételének következményei, a világegyetem keletkezésével és végével kapcsolatos elméletek, relativitáselmélet, kvantummechanika, határozatlansági reláció, káoszelmnélet és persze a Göddel tétel, meg még néhány dolog, pl az Asford kísérlet. Amiket én eddig ezekről tudtam azokkal egybecseng, amit a könyv ír, a többinek igyekszem utánanézni pl. fizikus ismerőseimet is kérdezgetve. Ez nem egy elvakult kreacionista iromány, azokkal szemben nekem is hatalmas fenntartásaim vannak. Leírja közérthetően az eddigi eredményeket (hogy ezekről igazat ír-e azt most igyekszem kideríteni), én új dolgokat is hallottam, néhánynak a lényegét pedig most értettem meg. Ezen kívül van egy fikciója a megoldásra, amit nem kell elfogadni, de mindenképpen érdekes. Azért írt köré ekkora könyvet, mert néhány szavas kinyilatkoztatásokkal ezt nem lehet sem megérteni sem követni, főleg laikusoknak, akik sorába még én is beletartozom a geofizikus diplomámmal együtt. Ebből a szempontból talán hiba volt ezekről egy interjúban nyilatkozni, ahol csak rövid és félreérthető mondatokban lehet összefoglalni a miondanivalót. Ha igazán érdekelnek ezek a kérdések, akkor érdemes elolvasni ezt a könyvet, mert sokmindenre kinyitja a szemed, az elolvasása után legalább azt fogod tudni, minek érdemes utánanézni, mivel érdemes vitatkozni. El lehet olvasni mindazt a szakirodalmat is, amit felsorol a végén, de talán egyszerűbb ezzel a könyvvel kezdeni. Persze még így is kiderülhet, hogy nem igazak az eredmények amikre hivatkozik, vagy rosszak a következtetései, de elég érdekes a téma és elég megalapozottnak tűnnek az állítások (a könyvben, nem az interjúban) hogy érdemes legyen ezzel foglalkozni. Akit meg ez nem érdekel, az hanyagolhatja, el lehet olvasni egyszerű érdekes kémtörténetként is.

MokkaGerg 2011.01.07 12:17:05

Én már alapvetően óvatos vagyok minden kategorikus kinyilatkoztatással szemben. Legyen szó akár vallásról, tudományról, pláne politikáról, az egyes emberek legtöbbször kb a "focidrukkerek szintjén", azaz szimpátia alapon vitatkoznak és jelentenek ki igen kemény dolgokat, mert ez könnyebb, mint venni a fáradtságot és alaposan utánanézni mindennek. Persze igazad van, egyszerűen nincs idő arra, hogy mindennek személyesen utánanézzen az ember, ezért én is azt teszem, hogy az általam hozzáértőnek és hitelesnek tartott emberek véleményét igyekszem meghallgatni és mindaddig elfogadom azt, amíg meg nem dől ez a "munkahipotézis". Egyébként így dolgozik a tudomány is, minden szakcikkben rengeteg hivatkozás van korábbi eredményekre, mert nem végezhet el mindenki minden kísérletet újból. Ennek megvan az a hátránya, hogyha az alapcikkek közül valamelyik téved, akkor az egész bukhat, különösen ha túlsúlyba kerülnek a korábbi anyagokra hivatkozások a saját eredményekkel szemben. Nyilván olvastad Asimovot is, ez hozzátartozott a Birodalom bukásához is :) Léteznek paradigmák is, amelyeket sokáig önálló életet élhetnek, egy nagyobb közösség hajlamos elfogadni igazságnak olyasmit, ami igazából csak hipotézis. Sokáig pl. elhitte a hivatalso tudomány (meg a zemberek), hogy bármit előre lehet jelezni és ki lehet számolni, ha elegendően pontosan ismerjük a kezdeti feltételeket. Tehát ha egyre nagyobb teljesítményű számítógépeket építünk, akkor egyre pontosabban és hosszabb időre jelezhetjük előre az időjárást... Aztán a Káoszelmélet megmutatta, hogy ez elméletileg is lehetetlen, ezzel megdőlt egy paradigma. Ez a könyv arra vállalkozik, hogy a csak szűk szaktudományos körben ismert illetve inkább értett tudományos eredményeket megismertesse egy szélesebb közönséggel szórakoztató formában. Gondolkodni tanít, nem megfellebezhetetlen igazságokat nyilatkoztat ki. Nekem ezért tetszett.