Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Várkonyi Andi

0 bejegyzést írt és 11 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2011.01.03. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Bukósisak Szubjektív Sanyi bácsi és a lova (szombathelyi életkép tanulsággal) 2011.07.04 11:02:00
Sanyi Bácsi 75 éves, szikár, stramm öreg. A romhalmazt, amiben eddig lakott, átláthatatlan kerítés veszi körül, de a putri, a lom, a szemét teteje már a kerítés fölé ért, így sejthető volt, hogy mi van azon belül.Sanyi bácsi szerencsétlenségére most az ingatlanját, ahol az…..
Várkonyi Andi 2011.07.05 18:53:08
Várkonyi Andi 2011.07.05 20:32:15
masszázsblog Telivér, de nem csataló! 2011.02.09 15:01:00
E-nek magával ragadó aurája van. Jól megtermett, vidám, nyílt nő, akivel az első pillanattól kezdve öröm együtt lenni.  A szobája, mint nyugodt, kora esti tengeröböl. Tükrök, tégelyek, selymek, a masszázságy körül mécsesek apró lángjai imbolyognak. CD-ről Celine Dion…..
Várkonyi Andi 2011.02.10 11:06:15
Kedves nastyfiú,

első körben az én karikámat sikerült ellopnod. Igazából részletkérdés, hogy az ilyesmi csúnya dolog, engem jobban zavart, hogy nem vetted észre: a rajz két leszbikus lovat ábrázolt, tehát nem egészen ide való. Legalább az egyikről lefotosoppolhattad volna a masnit meg a szempillákat.

Mindazonáltal megihletett a műved! Az, hogy a lovas szakkifejezésekkel hadilábon állsz, hanyagolható tényező, sokkal inkább értékelendő, hogy a stilisztikai elemeket mily elszántan próbálod az Olvasóért folytatott nemes harcodban csatasorba állítani. Sajnos nem tudom mással támogatni munkásságodat, mint egy kis spontán szösszenettel, hogy megmutassam, milyen is az IGAZI lovas masszázs.
u.i.: minden hasonlóság csakis a véletlen műve.

"Rárónak magával ragadó aurája van.
Jól megtermett, vidám, nyílt ló, akivel az első pillanattól kezdve öröm együtt lenni.
A karámja, mint nyugodt, kora esti tengeröböl. Csillanó pocsolyák, nőiesen gömbölyödő mélybarna trágyaszemek, nyári rétet idéző szénaillat, a szája körül tapintószőrök finoman szúró lágy tüskéi imbolyognak. CD-ről Celine Dion dalol két megyével arrébb, de a távolság miatt természetesen nem halljuk, így ez most mindegy is. Ráró a sarokba húzódva anyaszült meztelenül vár. Méretes fülei feszesek, előre állók. Elmondja, hogy a második felvonásban majd kalandozhatok, amennyiben fel tudok majd állni. (Nehéz teher az ígéret ilyenkor, de Ráró még nehezebb, és úriember nem lovász.)
Hasra fekszem. Ő a lapockáimra teszi szikkadt patáit és szítja a csendet. Megvárja, amíg tényleg megérkezem és behódolok szelíd hatalmának – ez nem olyan nehéz, mégiscsak hat mázsa. Érzem, ahogy mögöttem fészkelődik, majd a talpaimra igazítja a lábait. Van okom a csendes örömre, ismert mintát éget a bőrömre. Még sosem voltam megbillogozva, bizsergető érzés.
Néhány perc után már tudom, hogy képzett masszőz és képzett túraló is. Fáradt izmokat szálkáz szét, álnok, rejtőző csomókat símogat el, csontokat roppant.
Beleérzőn gyúr és nyomkod, a megfelelő helyeken erős marú, a megfelelő helyeken fotogén. Profin kommunikál, nem akcentussal nyihog, a testbeszéde is szakszerű, nem sunyít a vendégre.
A teljes testét hangsúlyosan használja, komplex vizuális élményt nyújt. Valahogy mindig a látóteremben van (közvetlenül vagy pocsolya által kristálytisztán) bögölymarásoktól hullámzó hasa, fejlett bimbója (8 csikót felnevelt már e derék kanca), patája lejtője vagy egy-egy szuperközeli a bokaszőréből. Amikor vállaimat masszírozza, oldalam mellett a tenyeremre ül.
Felnyögök, ínhüvely csúszkál, (mondom ÍN!!!!), ujjbegyek bizseregnek.
Belső húrokat feszítek és nyihogó paripákat szelídítek magamban, de csak azért, mert az eredeti műremek elkövetője nem tudja, hogy a paripa herélt lovat jelent, így ezt a szakmai-stilisztikai képzavart igazán vétek lenne átírni.
Mellettünk ízesített nyalósó csábítóra préselt tömbje fokozza az izgalmakat a végtelenbe, és tovább.
Nem tudná tovább húzni a fordulást, és Ő nem is akar mást, elvégre az áhított zabolóidő is közeleg.
Telivér teste, mint az abrakon túli duma, lassan, lustán hömpölyög rajtam, sodrását kedvelem. S mivel észleli bennem a türelmetlen vágyat, felgyorsul, majd rajtam vágtat. Jó lenne, ha lassan végeznénk. Mire megpihen, és a só után ajkait körbenyalja, szeme huncutul felragyog, én már bársonnyal bevont orra alatt totál kész vagyok. Aztán csak halk hang, roppanás, s masszív teste teljesen befed.
- Muszáj hazamennem?- kérdezem, már a felhők széléről.
- Fel se bírsz állni, bogárkám! - kuncogja Ráró, s kárörvendő nyihogása még percekig nem csitul."
Várkonyi Andi 2011.02.10 11:09:32
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása