Adatok
sárkány péter
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Lehet-e?egyezségre jutni látszólagos/valóságos érdekellentétek esetén?sebeket gyógyítani (hozzájárulni sebek gyógyulásához) a magyarországi filozófia testén?„peren kívül megegyezni” a Boros contra Radnóti (vagy inkább TGM?) et alii ügyben?hinni a kooperáció…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Az Özséb által kezdeményezett alkalmon részt vettem és röviden felszólaltam. Az alábbiakban ezt foglalom össze.
Szerintem nem Boros János tevékenységéről kellene beszélni, hanem a magyar filozófia helyzetéről. Minden olyan felhívást hajlandó lennék aláírni, amely az alábbi tényekre kritikusan reflektálna:
1.) Magyarországon csak akadémiai és felsőoktatási értelemben vett és néhány vonatkozásban a rendszerváltoztatás előtti időszak reflexeivel működő kezdetleges filozófiai szakma létezik. Hazánkban a filozófia szinte kizárólag akadémiai vagy felsőoktatási ügyként jelenik meg, hiszen az a filozófia szakos bölcsész, aki tanulmányai elvégzése után nem tartozik valamelyik intézménytípushoz, tulajdonképpen a szakmán kívül találja magát. A középiskolai filozófia oktatás leépítése még jobban ráerősített erre a folyamatra.
2.)Az előző pontból következik, hogy az MTA és a felsőoktatás kapcsolata a filozófia esetében jóval kényesebb kérdés, mint más tudományterületeken, vagy a szó szoros értelmében vett „szakmákban” (orvos, jogász, stb.). Az akadémiai doktori cím előnybe részesítése a habilitációval szemben, ráadásul a felsőoktatási kutatóműhelyek függetlenségét is csorbítja. Tehát igazából a filozófiai szakmai élet történéseire nagymértékben az MTA-nak van hatása. Ez azért is fontos, mert a filozófia estében az MTA és felsőoktatástól független intézményesített praxis nem létezik, amely szakmai értelemben visszajelezne és külső minőséget biztosítana.
3.)A filozófusok által a bolognai rendszerbe történt átállás során kigondolt, eltervezett és kivitelezett képzési rendszerrel a magyar filozófia önmaga alatt vágja a fát.
4.)A filozófiai oktatás nem tágabb perspektívából valósul meg, kevés olyan téma kerül bevonásra, amelyek a filozófiát gyakorlat közelivé tenné, nem feladva az igényesség és szakmaiság magas mércéjét. Jószerivel hiányzik az interdiszciplináris nézőpontú filozófiai továbbképzés.
5.)A magyar filozófiai életben (akadémia, felsőoktatás) sajnos számos esetben sérül a bölcsészettudományi értelemben vett tudományos objektivitás. Két példa: a. Tavaly az MTA II. Bizottsága nem fogadta be a Molnár Tamás eszmevilágáról szóló konferenciát. Egyértelmű, hogy a döntésből csak a tudományos objektivitás szempontja hiányzott, vagyis szubjektív és világnézettől vezérelt (ergo tudománytalan) döntés született. b. Amikor pl. Magyarország legnevesebb egyetemén magyar, magyarországi filozófiát nem oktatnak, amikor Pauler Ákosról, Lukács Györgyről stb. hallgatóként semmit sem hallottunk és úgy szerezhettünk filozófia szakos diplomát. Véleményem szerint ez is szubjektív, világnézettől vezérelt és tudományos objektivitástól mentes gyakorlat...
Jogosnak érzem a Magyar Filozófiai Társaság nyilatkozatában megfogalmazott aggodalmat, miszerint a pálya iránt érdeklődő fiatalokat elriasztja ez a vita: „Nemcsak állások vannak veszélyben, hanem fiatal emberek is elvesztik a vonzódásukat egy olyan szakmával szemben, amelyben ilyen nagy széthúzás uralkodik.” Igen, a kompetencia nem kizárólag ismeretet és képességet, hanem többé-kevésbé pontosan körülhatárolható szakmai attitűdöket is tartalmaz. Ezért ajánlom a filozófia iránt érdeklődő fiatalok figyelmébe, hogy járjanak utána, hogy a különféle sajtóorgánumokban filozófusok tollából származó és a szakmai közéletről szóló írásokra mennyire jellemezőek, a tisztelet, a tolerancia, az alázat és az önuralom erényei. Ezek ugyanis nélkülözhetetlenek bármely tudomány művelésénél.
Horányi Özséb kezdeményezését aktuálisnak, jogosnak és szükségesnek érzem. Remélem, hogy már elég sötét van ahhoz, hogy Minerva baglya lassan elkezdjen repülni.
S.P.