Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Babolat

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A Pokoli lecke valóban pokoli lecke arról, hogy ha valamilyen filmben összecsődítenek 3-4 zseniális színészt, plusz még vagy 10 jót, sőt, még a filmet is egy neves rendező rendezi, az mindettől még lehet bűn rossz. Ráadásul, 147 hosszú percben.A film sztorija ismerős klisé. A…..
Babolat 2014.04.21 11:29:47
Mulatságos, mikor "bűn rossznak" titulál valaki egy filmet, ami még az Imdb-n is 7,5-ön áll, ami azért filmes viszonyrendszerben nem a legszörnyűbb kategória. :)

Kritikának nem nevezném ezt a szösszenetet, inkább görcsös próbálkozásnak. Több helyen erősen csúsztatsz, hogy igazold a mondanivalódat.

"a képek egyáltalán nem győznek meg arról, hogy olyan baromi szarul élnének ezek a srácok"

Nem tudom, nálad mennyire idillikus az a környezet, ahol az apu nadrágszíjjal veri anyut, ez egy konkrét vizuális példa a film elején a mindennapos erőszakról a fiúk világában. (Amit a későbbiekben annyira hiányolsz). Vagy a lámpaoszlopra fellógatott nepperről.
Egy olyan környéken, ahol általánosak a leszámolások, a családon belüli erőszak, az utcai összecsapások mégsem fenékig tejfel az élet.

"Elkövették az egyik legsúlyosabb bűnt, mit ember elkövethet. Az ezért kapott másfél év egy javító-nevelő intézetben majdhogynem dicséret."

Ami történt, az egy gondatlanságból elkövetett baleset, amiben az áldozat nem hal meg. (Még jó, hogy a törvény tesz különbségeket a szándékos, vagy különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés és néhány tinédzser baklövése között, mer úgy látom, nálad mindenkit le kéne vetni a Taigetoszról, aki balesetet okoz)

"a sorsukat megérdemelték, a film viszont egyértelmű, és majdhogynem vétlen áldozatként mutatja őket

Az olyan embereknek, akik fekete-fehérben értékelik a világot, valóban nem való egy ilyen mélyebb rétegeket kapargató film.
Ugyanis felvetődik a kérdés, hogy az, aki elkövet valamilyen bűnt, nem válhat-e maga is áldozattá?

"Nincs képünk a fiúkat az intézetben ért borzalmakról, az a néhány, expresszívnek szánt villanás legfeljebb csak jelzi, hogy itt kérem az egyiket seggbekúrták, vagy csak a falhoz állították?"

Dehogynem, nagyon is pontos képünk van róla, ugyanis többször is ki van mondva, nyíltan a film során. (pl. a leszámolásnál a szadista őr arcába mondják, hogy "csak azt hittük, szeretsz kisfiúkat megerőszakolni.
Vagy az atyával történt beszélgetés során is elhangzik, hogy "azt se tudtam, mit jelent valakit leszopni" stb. stb.)

Annak aki ebből szándékosan nem akarja megérteni, hogy milyen jellegű erőszak is történt a fiúkkal (igen kevéssé valószínű, hogy a falhoz állították őket és ipi-apacsoztak), annak ott van a másik jelenet, mikor konkrétan halálra verik az egyiküket egy elvesztett focimeccs okán.

Másfelől ebben a traumában nem is az a döntő, hogy látjuk, vagy nem látjuk, hanem az hogy egy másfél évig tartó, folyamatos erőszakról és megalázásról van szó, ami azért eléggé súlyos lenyomatot tud hagyni bárkinek a lelkén. Az, hogy innen bármiféle normális életet felépítsen valaki azért elég nagy kihívás.

Az, hogy te mindezek után nem tudtál azonosulni, vagy a fiúk mellé állni, igazából nem a film hibája.

" ezek a srácok alapvetően bűnösök, közülük kettő később megrögzött sorozatgyilkossá válik és a film arról szól, hogy örüljünk neki, amikor ők egy újabb svindlinek köszönhetően ezt megússzák. Hogy az utolsó jelenetben megtudjuk, hogy a sors végül valódi igazságot szolgáltatott"

Amit te nem látsz szerintem tisztán, az az, hogy Bobby atyán kívül ebben a filmben mindenki bűnös valamilyen szinten. (Majd ő is elveszíti az ártatlanságát). Így a film nem arról szól, hogy két sorozatgyilkos megússza a felelősségre vonást, hanem elsősorban arról, hogy az erőszak erőszakot szül, és a "Pokol konyhájában" nincs happy end.

Lásd az utolsó etapot, mikor valóban mindenkit utolér a sorsa. (Hogy megérdemelten vagy sem, ez más erkölcsi lapra vonatkozik). A fiúk útjai különböző válaszai az őket ért traumának (kettőjük az erőszak útjára léptek, kettőjük megpróbálkoztak a normális élettel), de igazából egyiküknek sem adatott meg egy jobb sors.

Szerintem az egyik legjobb jelenet, mikor a narráló pasi az apjáéknál ebédel, és képtelen kapcsolatot teremteni a szüleivel. Annyira húsba vágóan igaz és életszerű az a rövid jelenet, hogy képtelen az ő életükbe illeszkedni, ugyanakkor neki sem jut más élet. Szerintem ezt a kényszerű körforgást nagyon jól ábrázolja a film, annak ellenére, hogy valóban, vannak hibái, és nagyon erősen érződik rajta a kilencvenes évek pátoszossága.

Nekem mindig mond valami újat, akárhányszor megnézem, remélem egyszer te is tovább látsz majd a felsoroltaknál benne, mert a hibáin túl nagyon értékes filmről van szó.