Adatok
mindenkilometerkonel
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Lehet-e?egyezségre jutni látszólagos/valóságos érdekellentétek esetén?sebeket gyógyítani (hozzájárulni sebek gyógyulásához) a magyarországi filozófia testén?„peren kívül megegyezni” a Boros contra Radnóti (vagy inkább TGM?) et alii ügyben?hinni a kooperáció…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Kissé meglep a dialógusnak ez a számomra új formája: a blogbejegyzés gazdája a személyes emailcímére érkezett levelekből válogat – kizárólag olyanokat, amelyek őt támogatják. S olyannyira fontos neki, hogy ilyen vélemények megjelenjenek, hogy elfogadja azt is, hogy az illetők csak névtelenül hajlandók eszmét cserélni – abban a párbeszédben részt venni, amely az Ön eredeti felhívása szerint ilyen lenne: „nyitottság a kooperációra törekvésben. Bárki, bármilyen álláspontot képviselhet, ha a dialógus tárgyához szól hozzá, és vállalja, hogy ha bárki is kérdezi, legjobb meggyőződése szerint válaszol rá“. Legyen tehát az Ön szabályai szerint: legyen anonim ez az őszinte, elfogulatlan, minden személyes érdek felett álló, sub specie aeternitatis folyó, békés megegyezésre törekvő párbeszéd – bár mivel én szívesebben cenzúrázom magam a mondandómat, kihagytam az Önnek írott személyes email stádiumát.
S ha már itt tartunk, én is idézek névtelenül egy emailből:
„A kivégzettekkel (hetekkel temetésük után!) érdekes dialógust lehet folytatni.
Lesz hozzá exhumálás is?
Avagy dialógus azokkal, akikre csak célzunk, de még nem húztuk meg a ravaszt...“
Talán feltűnt Önnek is: csak a közvetlenül érintettek nem szólalnak meg, immáron hónapok óta saját ügyükben. Miért is? Megkockáztatom: félnek. No nem attól, hogy a másik párt esetleg ferde szemmel néz rájuk. A legkonkrétabb egzisztenciális félelmekről van itt szó. Attól való félelemről, hogy ők is arra a sorsra jutnak, mint társaik: hamis indokokat írva a felmentő határozatukba elbocsátják őket. (Ld. ehhez Tengelyi László: „Elbocsátottak és elbocsátóik. A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézetében dúló önkényről“. ÉS, LIV. évfolyam 48. szám, 2010. december 3., 13-14. o. http://www.es.hu/kereses/szerzo/TENGELYI%20LÁSZLÓ)
S ugyan a munkaügyi pereket meg fogják majd nyerni: csak addig 3-4 év is eltelhet, a túlterhelt munkaügyi bíróságok előrelátható tempójával számolva.
Igaz, Ön azt írta: nem akar a munkaügyi oldallal foglalkozni. El akar vonatkoztatni ettől a helyzettől. De lehetséges-e ez egyáltalán? Akalmas-e ez a helyzet egyáltalán a nyílt, tisztázó dialógusra? Hogy semmilyen párbeszéd nem folyhat le szituációsterilen, ezt Önnek, mint az emberi kommunikáció tudós szakértőjének aligha kell magyaráznom. És végül: nemcsak hogy lehetséges-e, de morálisan szabad-e egyáltalán elvonatkoztatni ettől a helyzettől, amelyben emberek hónapok óta félelemben élnek, és az utcára kerülnek? Netántán ennek nem kellene (nem ennek kellene-e?) a dialógus tárgyának lennie?
N.N.