Regisztráció Blogot indítok
Adatok
horányi özséb

2 bejegyzést írt és 27 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2010.12.11. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Magyar Pax Romana Lehet-e? 2011.02.27 14:52:00
Lehet-e? - 2.Tavaly december elején kérdeztem először magunktól és magamtól is, hogy lehet-eegyezségre jutni látszólagos/valóságos érdekellentétek esetén?sebeket gyógyítani (hozzájárulni sebek gyógyulásához) a magyarországi filozófia testén?„peren kívül…..
horányi özséb 2011.03.10 16:10:56
Március 8-án vagy két órán keresztül beszélgettünk megközelítően 40-en. Azoknak, aki megtiszteltek megjelenésükkel, ez úton is szeretném köszönetemet kifejezni.
Akik megszólaltak, kérésemre, egyetértettek azzal, hogy ők maguk tesznek blogbejegyzéseket megállapításaikról.
Befejezésül pedig abban állapodtunk meg, hogy március 15-én estig mindenki, akinek van hozzáfűzni valója, a blogon jelzi észrevételeit az előző szakasz lezárásaként közreadott elemzéshez. Különösen ahhoz, hogy jól vannak-e a résztémák megjelölve, vannak-e olyanok, amelyeket érdemes volna még felvenni. És abban is megállapodtunk, hogy jelezzük azt is, hogy mely témákat érdemes a mi lehetőségeink között megvitatni és melyeket nem.
Ezek után március 20-a táján összefoglalom azt, hogy hol is tartunk és javaslok a további megbeszélésekre időpontokat.
Magyar Pax Romana 2010.12.11 19:19:00
 Lehet-e?egyezségre jutni látszólagos/valóságos érdekellentétek esetén?sebeket gyógyítani (hozzájárulni sebek gyógyulásához) a magyarországi filozófia testén?„peren kívül megegyezni” a Boros contra Radnóti (vagy inkább TGM?) et alii ügyben?hinni a kooperáció…..
horányi özséb 2011.01.20 11:00:56
Nagy Tibor Attila részt vett a decemberi 21-i megbeszélésen a Párbeszéd Házában. Az alábbi szöveget az ő kérésére töltöm fel:

Melegh Attila egy nagyon fontos mondatot mondott, amikor azt mondta, hogy alacsony az ország teljesítménye. Ha ezt elfogadjuk, mennyire felelős ezért az értelmiség, önök, mi…? Ha leragadunk munkajogi kérdéseknél, az alapkérdések sikkadnak el. A nagyobb együttműködés akár önök között is esetleg az ország teljesítményének növeléséhez járulna hozzá. Fontos volna, mert az országnak kollektív sikerélménye nem volt, vagy alig. (20. század eseményei!)
Az ország szellemi állapotának betegtüneteit látom abban, amik itt elhangzottak.

Alapvetően híve vagyok a párbeszédnek és örülök, hogy Horányi úr kisérletet tesz erre. De egyelőre egy légtérben az egymással szemben álló felek beszélgetnek és ez nem nagyon jött ki se a blog bejegyzésekben, se ebben a vitában. Ahol valódi ellenérvek csapnak össze kultúráltan, az is segítheti az ország teljesítményének javulását.
horányi özséb 2011.01.20 11:24:55
horányi özséb 2011.01.20 18:38:53
Solymosi Norbert részt vett a december 21-i vitán. Az alábbi szöveget az ő kérésére töltöm föl:

Előre jelzem, hogy természettudományos területről érkezem a beszélgetésbe. Az MTA egy kutatócsoportjának vagyok tudományos munkatársa. A közbeszédben a filozófiai intézettel kapcsolatos jelenségek, megszólalások több, a magyar tudományosságot érintő, és bennem már egy ideje érlelődő gondolatokat segítettek pontosítani.

A vitában (a blogon és itt is) felvetődött a „kompetencia” és „minőség” kérdése. Számomra egészen megdöbbentő módon. Sok intrikát láttam már, de ilyen személyeskedő jellegűt még nem. Amikor egy magát okkal-ok nélkül tudósnak tekintő ember minden szakmai érveléstől eltekintve minősíti inkompetensnek, vitára alkalmatlannak a vele szemben elhelyezkedőt. Ez nagyon érdekes mozzanat... Azt képzelem, hogy akkor kompetens valaki valamiben, ha ért hozzá. A hozzáértés kérdését azonban nem mindig könnyű elbírálni. Nálunk az a bevett szokás, hogy az ember munkáinak, eredményeinek értékelését szakértőkre bízza. Így azok kritikájukkal hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a kézirat javuljon. Az igazi ezen a területen az, ha olyan helyen sikerül elfogadtatni az állításainkat, megállapításainkat, ahol senki nem ismeri a szerzőt személyesen, vagyis a függetlenség egyértelmű. Magyarország aránylag kis ország, egy-egy szakterületnek jó, hogyha akad egy-két képviselője. Amennyiben a tanulmányok minőségének elbírálását a szűk hazai hozzáértői körre bízzuk, akkor a szubjektivitás nehezen zárható ki. (Egy nagyon vicces példám van erre, egyszer egy hazai, magyar nyelvű lapba küldtem egy kéziratot, amire azt mondták, hogy nincsen benne közlésre érdemes. Ezek után a téma egyik legtekintélyesebb nemzetközi folyóirata közölte, és hamar hivatkozták is.)
Ha lehet, akkor egy meglehetősen szubjektív átkötést hadd tegyek. Az MTA által finanszírozott kutatók egy része kutatóintézetekben, mások kutatócsoportokban tevékenykednek. A kutatócsoportok meghosszabbításáról meghatározott idő után dönt az Akadémia. A döntés előtt a kutatócsoportokban dolgozók számára valódi egzisztenciális kérdés, hogy megkapják-e a folytatás lehetőségét. Ha jól sejtem, MTA kutatóintézeteket nem szoktak megszüntetni. Ott felmerülhet egy-egy dolgozó egyedi teljesítmény gyengesége, de nem az intézményé. Hangsúlyozandó, hogy e két formában dolgozók ugyanazon juttatásokban részesülnek.
Ezt az előző témámhoz is kötve, számomra egyáltalán nem volt problémás az a hír, hogy a nem teljesítő munkatársaktól megvált az intézet.
Ehhez hozzáteszem azt a feltételezésemet, hogy valószínűleg számos fiatal áll sorba a megüresedő helyekre, akik szívesen vállalják a hírekből hallhatóan nem túl magas követelmények teljesítését.

Nyilván a legtöbbek TGM miatt figyeltek oda jobban az intézeti hírekre. Az ő esetében, ha jól értem, arról van szó, hogy a nyugdíj korhatárának elérése után további alkalmazásától eltekintene az új igazgató.
Nem vagyok abban biztos, hogy a helyzetet teljesen ismerem, de – TGM-től függetlenül - nekem ez egy általánosabb problémát jelez. Amit már más intézményekben láttam. Nevezetesen azt, hogy olyan professzorok, jeles oktatók, akik évtizedeken át befolyásolták tanítványaik ismereteit nyugdíjba vonulásuk után elveszíthetik intézményi hátterüket. Persze az egyedi esetek nagyban különböznek és vannak helyek, ahol kapnak szobát, valamilyen szinten továbbra is szereplői az intézmény életének, de vannak esetek, amikor a nyugdíjazásuk napjától nemkívánatos személyekké válnak. Nem tudom, hogy 1990 előtt hogy volt ez, de úgy látom, hogy az elmúlt 20 évben nem sikerült intézményesíteni a kiérdemesült vezető oktatók, értelmiségiek nyugdíjazás utáni helyzetét. Ezt szomorúnak tartom több szempont okán is. Ezek a mesterek szakmai tekintélyek voltak – ez egyszerűen a koruknál fogva megszűnik. Érzésem szerint (konkrét esetekben) ez korábbi munkásságuk eredményeit is kisebbíti. A fiatal kutatók, oktatók életpálya-modelljében sem túl kecsegtető ez a befejezés.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása