jennings1 2014.01.29 17:53:39

@Kovacs Nocraft Jozsefne: magyar volt az az olasz...

jennings1 2014.01.11 11:30:49

talán egyszerűbb lett volna "2014-re"-re változtatni... :)

jennings1 2014.01.09 16:36:55

@fran7: de ezzel kapcsolatban viszont tévedett: ha igazi szakértő lenne, határozottan kellett volna visszautasítania a népi-urbánus ellentét nyolcvanas évekkel kapcsolatos felemlegetését. Illyés 1983-ban bekövetkezett haláláig ugyanis értelmetlen lett volna ilyenről beszélni. És vita, vagy ellentét formájában lényegében 1988-ig nincs is jelen (főleg azért nem, mert viszonylagos egységbe kovácsolta pl, az írótársadalmat az Írószövegség körüli "harci" helyzet). Másrészt abban az időben már nem "egy" párt volt, hanem kettő vagy több az "egyen" belül: lehet, hogy Aczél inkább szimpatizált az urbánus vonallal, de Pozsgai annál inkább a népiessel, ami egyenesen torkollt a lakitelki meghívásába, és még Berecz is ott volt a pályán ekkoriban. Népies-urbánusnak "nevezhető" konfliktus lényegében a rendszerváltással jelenik meg újra. A népies-urbánus vita lényegét (azt, hogy alapvetően az emberi kisszerűségről, irigységről, kapzsiságról, hatalomvágyról szól) a legjobban Sárközi Márta ragadta meg, akit aztán nem lehet elfogultsággal vádolni egyik oldal irányába sem. (In: Menedékház - Sárközi Márta emlékkönyv. Magvető, 2004. 38-39) Engem inkább az gondolkodtat el, hogy a doktorandusz oktatói közül egy sem vállalta el, hogy szerepeljen a műsorban...

jennings1 2014.01.09 16:55:54

@butter-k: Tévedsz. Volt ilyen műsor, Visszajátszás 1989-2009 volt a címe, szintén egy éven át ment és mutatta be, hogy mi történt az elmúlt - akkor még - húsz évben. És ezerszer jobb volt, mint ez. Ez egy gyenge rádióműsor tévében közvetítve, nevetséges, szinte már paródiának tűnő formai elemekkel (a szerencsétlen nyeretlen kétéves szakértőket úgy konferálva fel képben-hangban, mintha egy-egy Klicskó vagy Madár közeledne a börtönfolyosószerű díszletben, az elhangzó gyengécske nyolcvanas évekbeli vicc alá kevert bágyadt nevetés és taps stb., az egészen elképesztően modoros narrátorhangról már nem is beszélve). Ennek a műsornak - szerintem - két nagy baja van: 1. ez még rossznak sem rossz, mert középszerű, és annál rosszabb egy televízióban nincs; 2. szemmel láthatóan - hiszen tévéműsor - egy politikai, ideológia megrendelésre készül, nem az a célja, hogy a rendszerváltásról szóljon, hanem hogy a fennálló hatalom ideolgiai elképzeléseit közvetítse a nézők felé. (Árulkodó volt, amikor az egyik szakértő véletlenül "rendszerváltásként" emlegette az időszakot, és a műsorvezető tekintete láttán riadtan és botladozva korrigálta az úzusnak megfelelő "rendszerváltoztatásra".

jennings1 2014.01.01 16:28:28

nem felhasználó barát, nem kelti az otthonosság érzetét, és elég ronda... tökéletesen visszaadja a jelenlegi közmédia lényegét

jennings1 2013.12.18 14:38:42

és amikor az egyik közvetlen szomszédunkban az elnöki hatalomra törő egykori profi bokszoló kihívja egy meccsre az éppen regnáló elnököt, az milyen? Ez eddig, ha jól emlékszem, Afrikában volt divatos... :)

jennings1 2013.12.13 20:23:48

azért erről a figyelemre méltó asszonyról sem szabad megfeledkezni:
www.origo.hu/nagyvilag/20110826-siko-anna-canberrai-nagykovet-aki-tonga-es-szamoa-meghoditasara-indul.html

jennings1 2013.12.13 20:25:50

hogy világosabb legyen: index.hu/belfold/2012/12/21/egesz_nepemet_fogom_milliardokert_tanitani/

jennings1 2013.09.30 22:04:18

Hát hadd csinálják... tessék már kijavítani... plíííííííííííz

jennings1 2013.03.16 22:46:25

@imij: most te bezzegelsz vagy én bezzegelek? vagy mindketten?:) de gondolom, ők is készültek, mert arra azért nem számíthattak, hogy pont ott nem fog esni semmi? akkor meg az érdekel, hogy ők hogy készülnek elő, illetve, hogy mit csinálnak 10-20-30 km-es dugók esetén... A lényeg az, lett volna miről műsort csinálni.

jennings1 2013.03.16 23:07:11

@imij: furcsa egy univerzumban nézhetsz te tévét és hallgatsz rádiót... de látod, te magad is azt írod, hogy már csütörtökön... azt azért ne mondd nekem, hogy csütörtök este bármelyik tévé vagy rádió beszámolt arról, hogy hány ember, hány autó van a hó fogságában, és hol, merre stb. Mert nem. Max baleseti tudósítás volt, illetve a meteóhoz volt hozzácsapva, hogy nem tanácsos elindulni - és ez is csak késő délután, kora este. Az, hogy az ÁAK vagy a Katasztrófavédelem kéri - az nem.

jennings1 2013.03.16 23:44:31

@imij: nézd, nem szeretnélek megingatni a hitedben, ha te úgy hiszed, hogy az m1 Hírdójából megtudtad, mi történik az országban, akkor hidd azt. Szíved joga. Ha viszont sok szabad időd van, akkor ne menj messzebb, nézd meg mi jelent meg az indexen 2013. március 14. kora délutántól folyamatosan 2013. március 15. éjjeléig... Érdemes.

jennings1 2013.03.13 21:29:31

2013: Káosz. Zűrzavar. Türvénytelenség.
1988: Anarkia. Káhosz. Fehér terror.

Nem változott semmi.
Remélem, a sorsa is hasonló lesz.

jennings1 2013.01.29 20:34:20

@Kettes: ez addig lehet jóindulatúan hit kérdése, amíg egyszer be nem követezik... utána válik kínossá...
vö. hvg.hu/velemeny/20130125_Kicsi_uszitas_a_nagy_egeszben

jennings1 2013.01.26 00:33:57

a látássérült lány, a vak lány...
pi***ba már kedves szerző! neve nincs?

jennings1 2013.01.25 17:30:24

Eötvös út 48.
Készült egy film is Nádas Helyszínelés című novellája és Szász Béla Minden kényszer nélkül című visszaemlékezése nyomán 1989-ben, abban megszólalt a villa régi kertészének a lánya, aki 1956-ban önkényesen visszaköltözött oda. Förster Aurél klassziks-filológus professzoré volt a háború előtt.

jennings1 2013.01.25 17:34:09

@jennings1: ja, és a film címe, meglepő módon: A villa titka, rendezte Mérei Anna

jennings1 2013.01.02 16:42:28

@MézesRozi: csak a filológiai pontosság érdekében: 1967 és 1975 között került átadásra a "Szochazáért", mindösszesen 9514 főnek. Nem felvételi nélküli bejutást jelentett, hanem pontszám azonosság esetén biztosított előnyt. A posztoló állításával szemben elenyésző volt a jelentősége a felvettek között, ráadásul a minőséget, az előbbiek miatt, lényegesen nem rontotta.

jennings1 2013.01.02 16:56:53

"Nincs különösebb rálátásom a természettudományos oktatás színvonalára: csak remélni tudom, hogy nem jutott arra a sorsra, amire az oly nagy múltú humán oktatás. Ami tény: évek óta alacsony azok száma, akik természettudományokat kívánnak tanulni. Ennek számtalan oka van/lehet: én úgy gondolom, alapvetően a lustaság az oka. Az ifjúság – mint mindig – a könnyebbnek látszó utat választja, ha módja van erre, és természetes módon irtózik a mérhető, számon kérhető diszciplínáktól."
Ilyen natúr ostobaságot (megkockáztatom, rosszindulatú ostobaságot) rég olvastam. Amúgy a műszaki felsőoktatásban részt vevők elég tekintélyes száma (felvételi tárgy matematika-fizika/kémia), az orvosegyetemek töretlen népszerűsége (felvételi tárgy fizika-biológia/kémia), a közgazdasági képzések népszerűsége (felvételi tárgy matematika-történelem stb.) elég látványosan cáfolja is mindezt. Talán inkább a matematika, fizika, kémia, biológia és a pedagógus pálya (különös tekintettel az életpálya modellre) összefüggéseire, illetve ezeknek a tárgyaknak a középiskolai oktatásban betöltött helyén kellene elelmélkedni...
És vajon hogy illeszkedik a "látleletbe" a Pázmány Péter Katolikus Egyetem?

jennings1 2013.01.02 18:22:07

@Muad\\\'Dib: pontosan azt írtam, amit te idézel, csak rövidebben: "Talán inkább a matematika, fizika, kémia, biológia és a pedagógus pálya (különös tekintettel az életpálya modellre) összefüggéseire, illetve ezeknek a tárgyaknak a középiskolai oktatásban betöltött helyén kellene elelmélkedni..."
és nem a gyerekek lustaságában megtalálni a magyarázatot...

jennings1 2012.12.24 13:08:26

Én pedig hadd sajnáljam a szerzőt...
Hadd sajnáljam azért, mert a - valószínűleg elsősorban korából fakadó - "tudatlansága" (amely itt a dolgok nem ismerete értelemben használandó) miatt alapvetően nem képes értelmezni se a Mihancsik írta cikket, se a Mihancsik-jelenséget. E tudatlanság jegyében ugyanis már a második bekezdés hamis: nem összevethető a puha diktatúra végtelennek tűnő időszaka a rendszerváltást követő, és 2010-ig tartó demokratikus korszakkal. A második bekezdésben hangsúlyosan használt "kettős mérce" kifejezés könnyen berögzülő politikai hívószó, ami alkalmas - a maga politikai kontextusában, és azon kívül is - arra, hogy érvelés kényszere nélkül foglaljon valaki állást bizonyos kérdésekben, és minősítsen, úgy csinálva, mintha azonos dolgot kellene összehasonlítani. De mi van akkor, ha a két dolog valójában nem mérhető össze? Ha a csalás (a kettős mérce hangoztatása) éppen abban van, hogy miközben az egyik körte és a másik alma, mégis úgy teszünk, mintha a kettő ugyanaz a gyümölcs lenne? Én úgy gondolom, hogy ahol két nem összevethető dologról van szó, ott két mércét kell alkalmazni: egyet az almára és egyet a körtére, és ahol az összehasonlítás megtörténhet, az az eggyel felettük álló kategória: a gyümölcs. De akkor és ott, el kell végezni a valódi elemzést, összehasonlítást. A szerző azonban megmarad a politiko-vulgár szinten A "kettős mérce" kifejezés kiválóan használható arra a célra, hogy az olvasót egyből a kívánt irányba orientálja, megspórolva neki a gondolkodást, és helyette érzelmi alapra helyezni a befogadását (hisz mennyire nem szép kettős mércét alkalmazni).
Harmadik bekezdés: a Kádár-korszakot diktatúraként, egy idő után puha diktatúraként szokás emlegetni, a szövegben azonban "valódi autokrácia" szerepel . Apró csúsztatás ez, aminek olvastán persze felteszi magában az ember a kérdést: miért? Egy szöveg minden szava gondos mérlegelés után kerül a helyére (én például az imént az első mondatba azt írtam: "valódi autokráciává" finomul - és utána javítottam a jóval objektívebb "valódi autokrácia" szerepel-re). A "valódi autokrácia" kifejezés két dolog miatt kerülhet elő: az egyik, hogy ha Mihancsik használta volna korunkra az autokrácia megnevezést, a jelző segítségével jelezni lehessen, hogy szerző véleménye szerint ez nem az, a másik pedig, hogy kisebbítse Mihancsik, valamint kor- és szaktársai tevékenységének jelentőségét. Azért egy autokrácia lazább dolog, mint egy diktatúra, még ha puha is. Ne csúsztatgassunk! Diktatúra volt, puha diktatúra. A szerző fentebb említett tudatlanságából fakad, hogy nem tudja helyén kezelni azt a tényt (mert tény, rádióhallgatók, tévénézők sok százezres, milliós tábora volt rá tanú), hogy Mihancsik, Aczél (hogy csak az általa említetteket nevezzem néven, de még voltak jó páran) a "szabadság merész tágítói" voltak. Nemcsak "játszották" ezt, ahogy a szöveg sugallja, hanem a maguk eszközeivel valóban azok voltak. De nem elég, hogy a szerző a "tudatlansága" miatt nem tudja a helyén és értékén kezelni ezt, a mondat másik felében, egy látványos csúsztatással (" miközben szemernyit sem tettek a fennálló állapotok megszűnéséért, hovatovább képesek voltak tökéletesen belesimulni az adott szisztéma kereteibe.") lényegében hazudik. Hiszen éppen a korlátok tágításával "tettek" a korszak merészebb újságírói, rádiósai és tévései a fennálló állapotok megszűnéséért. A tökéletes belesimulást eltiltások, fegyelmik, prémium megvonások, főnöki raportok színesítették. (Különösen furcsa ez az egész bekezdés annak fényében, hogy Mihancsik egy nagyon alapos, és a korszakot, az akkori értelmiségi létet, dilemmákat nagyon jól leíró, és megértésre nagyon ajánlható terjedelmes részt szentel ennek a kérdésnek, határozottan megkülönböztetve magát a valóban cselekvő demokratikus ellenzéktől.)
Ha az előbb hiányoltam a diktatúra megnevezés használatát, hát a bekezdés másik felében előkerül, sőt, már "valódi diktatúra" jelzős szerkezettel. És nem véletlenül. Ha az előbb a "valódi autokráciánál" kétségeink lettek volna, hogy a két alkalmazási lehetőség közül melyik volt az ok (l. fentebb), most kiderül. Akkor, amikor arról van szó, hogy Mihancsik "el tudta magával hitetni, hogy kisebb bűn egy valódi diktatúra fennállásához asszisztálni", ami a mondat egészének ismeretében arra utal, hogy Mihancsik bűnös az asszisztálásban, már rögtön valódi diktatúráról van szó. Körte vagy alma? Autokrácia vagy diktatúra? Ha esetleg pozitív a konnnotáció, akkor inkább az egyik, ha szándékoltan negatív a sugalmazás, akkor a másik? A vicces az, hogy ez az igazi kettős mérce, hiszen a "gyümölcs", legyen bár autokráciában akár csak kicsit is pozitív, vagy diktatúrában bűnös, ugyanaz a személy: Mihancsik.
Nem folytatom ilyen részletességgel, mert a cikk tökéletes példája a "hitbéliségnek.", lehetne mondatról mondatra elemezni, hogy hogy csúszkálnak állítások, gondolatok, hogy dolgozik a szerző a karaktergyilkosságon. A valóság értéséhez azonban kell a kontextus. Én azt láttam/olvastam, hogy 1. Aczél közzétett egy talán szösszenetnek nevezhető tizenvalahány soros írást Fiúk címmel és kezdettel. Miért? Mert publicista, és eszébe jutott valami. A szerdai lánchídi diáktüntetés-fórum és az 1986-os lánchídi diáktüntetés között vont párhuzamot, mert mindkét esetben történt rendőri intézkedés. És kritikus párhuzamot vont a Kádár-korszak és a ma politikusai között. Máskor is volt diáktüntetés 1986 óta (pl. Bokros-féle tandíj ellen), de nem került rendőri intézkedésre sor. 2. BÁG közzétett egy, az eredeti Aczél íráshoz képest nagy terjedelmű írást. Miért? Mert írással foglalkozik és eszébe jutott valami. Szíven ütötte Aczél egy mondata "utoljára 1986-ban, a „lánchídi csatában” vittek el rendőrök középiskolásokat és egyetemistákat". Úgy érezte, pontosítania kell, hiszen azóta máskor is elvittek a rendőrök egyetemistákat. Ha itt megáll, akkor max. annyi történik, hogy korrigál egy publicisztikában szerepló állítást, és képet kapunk arról, hogy inkább faktuálisan szemléli a világot, mint jelképileg, és kész. Ha BÁG csendben marad, akkor Aczél írása úgy tűnik el az információs kavalkádban, hogy a Galamus olvasóin kívül ma senki nem ismerné. De írt. Miért? Mert Aczél írása nagyon az elevenébe vágott. Annyira, hogy kötelességének érezte, hogy a 2006-os tüntetések brutalitása mellett (amelyek attól, hogy voltak egyetemista érintettjei, nem válik diáktüntetéssé, ahogy BÁG finoman sugallja, mint ahogy az 1986-os vagy a 2012-es az volt) felidézze az 1986-os rendőri beavatkozás brutalitását , a végére gondosan elhelyezve az orientáló mondatot: "Ezt a népi demokratikus eljárást kell összevetni a rendőrség szerdai magatartásával." Persze ez késő bánat, eb gondolat, mert addigra az interneten élőben nyomon követhető közvetítés láttán nagyon sokakban merült fel, ha nem is ugyanaz a gondolat, mint Aczélban, de ahhoz nagyon hasonló. Hogy békés, a jogaikat jogszerűen gyakorló fiatalokkal szemben fellép a rendőrség. Nem a népi demokráciáé, hanem a demokráciáé. Ha itt abbahagyja az írást, akkor max a Mandiner közönsége megállapítja, hogy milyen görény volt a népi demokrácia rendőrsége, meg a népi demokrácia. De BÁG folytatja. Mert Aczél annyira az elevenébe talált, hogy még hozzá csap egy bekezdést Aczél személyéről. Ez egy manapság divatos karaktergyilkossághoz kevés, de a szerző "hiteltelenítéséhez" elegendő. Ha itt abbahagyja az írást, akkor még mindig senki nem tudna róla, max Aczél reagál a Facebookon. De BÁG nem tudja abbahagyni: befejezésül odabiggyeszt egy bekezdést a Galamusnak. Imígyen: "Az a Galamus dolga, hogy olyan ember publikál náluk, aki egy diktatúra monopolhelyzetben lévő állami televíziójának főszerkesztőjeként hamisította és hallgatta el a híreket (amit láthatóan azóta meg is bocsátott magának). Az is az ő dolguk, hogy ezt hogyan egyeztetik össze a sajtószabadság iránti érzékenységükkel. De az igazán elvárható, hogy az efféle, többszörösen hazug írások legalább a szerkesztői rostán fennakadjanak." Ez három teljesen felesleges és sok szempontból ostoba mondat. Külön-külön is azok, szövegszerű összefüggésükben pedig aztán végképp. Tessék végiggondolni! 3. Ha ez a három mondat nincs, akkor nem jelenik meg Mihancsik írása a Galamuson. De mivel megszólíttatott, hát válaszolt. Hosszút. Nekem úgy tűnik, hogy egy része tele van tényekkel és konkrétumokkal. Másik része elgondolkodtató és vitára késztető állításokkal. Amikről én mit se tudnék, ha: 4. nem jelenik meg ez az írás. Ami viszont semmi konkrét ügyben nem reagál Mihancsik írására, amit nagyon-nagyon sajnálok. Mert akkor miért íródott meg? Hiszen ami szerepel benne, azt bármelyik egyszerű hétköznap is le tudta volna írni a szerző. Hiszen amit leír, azt a Mandiner vagy a Teadélután törzsolvasói enélkül az írás nélkül is így gondolják-hiszik Mihancsikról. Aki meg nem ebbe a szellemi körbe tartozik, azt konkrétumok nélkül nehéz lesz elgondolkodtatni.
És még valami. Ahogy BÁG sem volt képes befejezni az írását, úgy itt is elkélt volna a szerkesztői segítség, Akkor talán nem marad ott az az álságos, őszintétlen, a szavakat kiüresítő utolsó mondat: "Áldott, békés karácsonyt, kedves Mihancsik Zsófia!"

jennings1 2012.12.24 16:55:06

@Lakner Dávid: azt gondolom, nagy különbség van a párt által fizetett (megélhetési) pártosság és a gondolati úton létrejövő pártosság között. Mihancsik is ezzel foglalkozik írása lényegi részében, és egész életútja, az, hogy soha, egyetlen rezsimnek, legyen az MSZMP, MDF, MSZP, SZDSZ vagy Fidesz fémjelezte nem volt kegyeltje vagy kedveltje számomra hitelesíti is. Véleménye van, amivel lehet és kell is vitatkozni. Ezt a vitatkozást továbbra is hiányolom az írásból. Mert ez így, kicsit viccesen, számomra, kívülálló számára tűnik fröcskölődőnek, amely jelzőt a Galamusra szokás használni. Az, hogy te, bocsánat a tegezésért, de öregebb vagyok, nem éltél abban az időszakban, nem ment fel attól, hogy a társadalomban élő, írással foglalkozó emberként ne ismerd meg annak a kornak a rendszerét, működését. Már csak azért sem, mert ha nem ismered, akkor a saját korodban sem leszel képes ráismerni arra, hogyha annak működési elvei esetleg ismét jelentkeznek. Már pedig jelentkeznek, még a demokrácia viszonyai között is, és éppen te mondasz rá kiváló példát, amikor Mihancsik szemére hányod, hogy összemossa a Magyar Hírlap és a Mandiner vagy a Heti Válasz és a Demokrata tevékenységét. Én magam sem gondolnám, hogy ezek a kiadványok egy demokratikus világ "kiegyensúlyozott" sajtótermékei lennének. Nagyon árulkodó, hogy magad sem írod le a legfontosabb szót ezekkel kapcsolatban: hogy függetlenek lennének. Ezek a sajtótermékek számomra pontosan ugyanolyanok, mint a 80-as évek magyar sajtópalettája: mindegyiknek alapvetően egy irányba kellett húznia, de mindegyik egy kicsit (olvasótábora függvényében) más lehetett. Ma a Magyar Hírlap durván szélre húz, a Magyar Nemzet a kormány hivatalos álláspontját képviseli és terjeszti 80-85 %-ban, a Heti Válasz meg finoman egyensúlyoz, de azért nagyon nem merészkedik messzire, mint a valaha volt Új Tükör című hetilap, Fekete Sándor szerkesztésében. A Heti Válasz szerkesztői is, szerzői is legalább annyira bátornak érzik magukat egy-egy "kilógó", kritikus írás megjelenése után, mint anno az Új Tükör készítői. Ahogy az olvasók is körülbelül ugyanúgy reagálnak az ilyenekre, mint a nyolcvanas évek olvasói. És ahogy a hatalom képviselői is hasonlóképpen könyvelték/könyvelik el magukban, hogy na, hát azért van itt kritikus hang. Nem Mihancsik az tehát, aki nem érti - koránál fogva - saját korának sajtótermékeit, hanem te, aki azt hiszed, hogy ezek külön-külön értendő sajtótermékek, de húsz-harminc év távlatából, ahogy ma a szocialista tömegtájékoztatás címszó alatt egybe mosódik az Új Tükör és a Pálfy G. szerkesztette Magyar Ifjúság, az akkori Népszabadság és Magyar Nemzet, ugyanúgy mosódik egybe társadalmi és kommunikációs szempontból az általad sorolt sajtótermékek halmaza is. Vicces módon, 20-30 év múlva majd Stumpf Andrásról lehet ugyanazt mondani, amit ma a 80-as évek Mihancsikjára, hogy tágítgatta a rendszer korlátait. Amúgy én nem gondolom, hogy a kommentelésnek bármilyen lényegi köze lenne a sajtószabadsághoz, megfordítom: a sajtószabadságnak nem alapkövetelménye, hogy egy internetes felület kommentelést biztosítson. A szocializmus is tele volt olvasói levelekkel, de ettől még nem volt sajtószabadság. Végig tekintve a Mandinert olvasók kommentjein, amelyek a Mihancsik írásra érkeztek, sok minden jut az ember eszébe, csak a sajtószabadság nem. Féktelen indulatok, mocskosságok, szexizmus, becsületsértés, fixa ideák, félinformációk, elemi gyűlölet. És ez nem csak most és erre az írásra érkezett kommentekre igaz. Időnként az az érzésem, hogy ezek a szemlézések nem arra valók, mint aminek látszanak. Nem a másik nézetének a közzététele a szándék, hanem egyfajta koncul odavetés, amire rávetődhetnek a hívek, és ami fenntartja a falka tagjaiban a morgást, az agressziót. A sajtóterméktől én ugyanis megint csak az érvelést, vitatkozást várnám el. Ha olyan fontosnak tartják, hogy szemlézik, akkor írjanak róla. A kommentek 90 %-a ugyanis a megértésre törekvés, a vitatkozás stb. halvány nyomát se mutatja. Azt írod, írásod azért keletkezett, mert Mihancsik "jobboldali csinovnyikokra, Orbán diktatúrájának puhítóira" vonatkozóan írt egy bekezdést. Egészen pontosan, csak az idézőjel miatt, Mihancsik egyenesen mandineres csinovnyikokról ír. Én nem tudom, hogy a 2010-es kormányváltást követően hány mandineres szerző vállalt minisztériumi, közigazgatási állást, de ha jól tudom, ha nem is csak mandineres szerzők, de többen lettek hivatalnokok különböző helyeken, azaz lettek csinovnyikok. Nem teljesen értem, hogy ez a tény miért váltott ki benned indulatokat. Előfordul, hogy az ember feladja értelmiségi létét, és vállalja a hatalom szolgálatát. Kint és bent lenni egyszerre persze nem lehet, de ez felnőtt emberek szabad döntése. Ahogy az is, hogy ilyen emberek írásait Mihancsik nem akarja közölni. A másik komolyabb tétel. Mihancsik nem Orbán diktatúrájának puhítóiról szól. Karcosabban fogalmaz: olyan ember írását nem közölné, aki "nap mint nap segít Orbánnak, hogy a nehezen elért szabadságot visszavághassa a puha diktatúrában megszokott viszonyok közé." Ezzel a gondolattal viszont nem foglalkoztál érdemben, azon túl, hogy írásra késztetett. Már pedig Mihancsik éppen a fentebb már leírt rálátás miatt nem tesz különbséget jobboldali és jobboldali sajtótermék között, mert mindegy, hogy melyikbe ír valaki, ugyanannak a gépezetnek egy kis csavarja. Aczél ügyben valószínűleg kettőnk között van az igazság. Aczél valóban azt írja, hogy "utoljára", ami nem igaz. De érteni érthető, ami mondatának a lényege. Ha kekeckedünk, akkor persze mondhatjuk rá, hogy hazugság. Most nincs hozzá erőm , hogy kiderítsem, volt-e középiskolás letartóztatottja is a 2006-os tüntetéseknek . Ha nem volt, abban a pillanatban viszont Aczél mond igazat, és BÁG hazudik. Aczél ugyanis középiskolásokat és egyetemistákat említ az "utoljára" viszonylatban, BÁG viszont már csak egyetemistákról értekezik. Talán ez is jelzi számodra, hogy mennyire nem ez a lényeg a mondanivaló szempontjából. Befejezésül, fogalmi tisztázásilag. Orbán Viktor abszolút hatalma okán akkor mondhatjuk, hogy autoriter rendszerben élünk, sőt, tovább víve a gondolatodat: puha diktatúrának, diktatúrának is mondhatjuk a NER-t. Vagy mégsem?

jennings1 2012.12.28 02:30:12

@Lakner Dávid: a gondolati úton létrejövő pártosságot NEM a diktatúra időszakára vonatkozóan írtam, hanem a jelenünkre, és elsősorban a Mihancsik-BÁG közti különbségre vonatkozóan. Mihancsik ugyanis olyan gyémánt keménységgel és függetlenséggel "pártos", hogy még az az oldal sem szereti, amelyik szekértolójának tartani szokták. Ez a függetlenség elérhető legmagasabb csúcsa, azt hiszem tiszteletet érdemel. A diktatúra időszakát és a 2010-ig tartott demokráciáét nem lehet összevetni. Kétségkívül, mindenki maga dönthetett arról, hogy szamizdatban publikáló ellenzéki lesz, - minden tiszteletem az övék, mert a nagyon kevés bátrak közé tartoztak, - vagy kitalál valamilyen modus vivendit, és megpróbál együtt élni a puha diktatúrával. Lehetett úgy, mint Mihancsik, párton kívül, a rádión belül a kultúra területére korlátozva önmagát, és lehetett úgy, mint Pálfy G., párton belül, és "üldöztetése" idején hol a Magyar Ifjúság főszerkesztő-helyettesi, hol a Népszava főszerkesztői székében szenvedve, rendszeres képernyős jelenléttel sújtva. Ha őket vetem össze, az azonos időszakban, nem alkalmazok "kettős mércét". Sokakat említhetnék mindkét "oldalról". Nehezményezés tárgya, hogy Parti Nagy Lajos letiltotta műveit a demokrácia időszakában., bezzeg a diktatúra idején nem tette ezt.. Parti Nagy lényegében pályakezdő volt a nyolcvanas években, ráadásul költőként (2 kötetet publikált, ami költőileg szép teljesítmény, rendszer kiszolgálásilag elhanyagolható.) Viszont pont akkor lett az Írószövetség titkára, amikor a legkritikusabb vitákat folytatta a szervezet a fennálló hatalommal 1987-88-ban. Amúgy a kicsit idősebb, de szintén költő Döbrentei Kornélon, vagy a - csupán a nyolcvanas években - öt (!) kötettel jelentkező Jókai Annán miért nem kéretik számon az, hogy nemhogy csendben nem voltak, hanem kimondottan "hangoskodtak" publikációikkal? (Amúgy meg Jókai Anna volt az Írószövetség alelnöke akkor, amikor Parti Nagy titkároskodott ottan, csak hogy színezzem a képet, és még bonyolultabbá tegyem.)
Abban én nem lennék annyira biztos, hogy attól még, hogy valaki nem élt a nyolcvanas években, biztosan mentes tud maradni az akkori rossz reflexektől "tevékenységileg". Bizonnyal feltűnt, hogy hozzászólásaimban elég határozott vonalat húztam 2010-nél. Én úgy gondolom, hogy a 2010-es választásokat követően nem beszélhetünk demokráciáról. Számomra nincs demokrácia ott, ahol visszamenőleges törvényhozás van. Számomra nem demokrácia az, ahol a többség, a hatalmánál fogva lebontja a hatalma ellenőrzésére szolgáló intézményeket. Nem demokrácia az, ahol törvényhozási fifikából egyéni képviselői indítványként nyújtanak be egy Médiatörvényt. Nincs demokrácia ott, ahol egyre inkább tetten érhető a nepotizmus. És nem demokrácia az, ahol a lojalitás előbbre való a szakértelemnél.
Én bizony úgy gondolom, hogy te már nem egy demokrácia médianyilvánosságában tevékenykedsz, és a munkásságodban megjelentek a nyolcvanas évek rossz reflexei. Mondok egy példát: írtál egy cikket a Mandinerre december 11-én A diáktüntetés után címmel. Te is tudod, én is tudom, az olvasóid is tudják, hogy nem csupán a csökkentés terve volt az, ami miatt "eldurrant" a diákok agya. Hanem az, hogy ezt annak a pártnak a kormánya jelenti be, amelyik 2008-ban népszavazást kezdeményezett a tandíj ellen. Magyarul a hazugság volt az, az emberek becsapása, ami miatt - többek között - a diákok megindultak. Ez a szó: hazugság, ez a szó: népszavazás, sőt, ez a szó: Fidesz - gondosan NEM szerepel a cikkedben. (Viszont gondosan, névvel, rövidítéssel szerepel az összes többi párt neve.) Ami nincs leírva, az nincs is - ezt gondolta a szocialista sajtóirányítás is. 2012. decemberében, a diáktüntetésről nem lehet, szakmailag pedig nem szabad úgy írni, hogy a cikkben nem szerepel a tandíj elleni népszavazás, az meg már szinte nevetséges, hogy a Fideszre pedig csak mint "pártra" hivatkozol imígyen: "cinikus és képmutató döntések egy olyan párttól, amelyik eddig mindig látványosan ellenezte a tandíj bevezetését." Körülírtad, mint a szocialista sajtó...

jennings1 2012.12.22 16:58:09

Ez a poszt egy ekkorka írásra született válaszul:

"Fiúk,
Akik kevés kivétellel akár a fiaim is lehetnének,

gondolkodjatok el azon, hogy ha időközben bajszot, szakállt növesztettetek, ha súlyos kilókkal szaporodtatok is, nemcsak gyerekekkel, ha pucér seggűekből gazdag világpolgárrá lettetek is, ha a zsebetekben érzitek is az egész országot,

hogy utoljára 1986-ban, a „lánchídi csatában” vittek el rendőrök középiskolásokat és egyetemistákat, és

hogy – copyright Bródy Jancsi – ezek (mármint ti) „tényleg ugyanazok” (vagytok). Kádár gyermekei, akár akarjátok, akár nem. Büszkék lehettek magatokra. "

Ennek fényében egészen kínos ekkora feneket keríteni a dolognak. Amúgy Aczél igazat mond, szerzőnek meg meg kellene tanulnia "érteni" is a magyar nyelvet, nem csak írásra használni: 2006 nem egyetemista tüntetés, lázadás volt, ahogy 1986 bizony az volt. Aczél egyértelműen egyetemisták és középiskolások tüntetésére utal. Inkább az írás fontosabb gondolatán kellene elmerengeni, hogy mennyire Kádár gyerekei a hatalom jelenlegi birtokosai...

jennings1 2012.12.18 02:18:46

attól volt igazán vicces, hogy ott állt előttük a Hír tv élőadást sugárzó kamerája. Ha valóban be akartak volna bármit is olvasni, arra ott volt a lehetőségük. De nem olvasgatni mentek oda, hanem balhézni.

jennings1 2012.12.18 02:41:18

@wilson77: én 2006 őszéről beszélek ...

jennings1 2012.10.17 14:57:45

én is csak az első három részt találom... hol a többihez a link?

jennings1 2012.07.31 14:23:33

@acs63: ha nem tűnt volna fel, a levezetés maga volt a jobbikos logika rekonstruálása...
sajnos azt hiszem, tényleg "sőt"...

jennings1 2012.08.02 08:41:42

@Tgr: bizonnyal vannak olyanok, akiknek van "szocializmus alatti történelemszemlélete" és mondjuk szocializmus utáni, vagy rendszerváltás utáni... (nem szeretnék neveket sorolni, pedig lehetne, és elsősorban a ma jobboldalon hangoskodók között)

Sőt: az sem elképzelhetetlen, hogy volt olyan történész, akinek a pártállami diktatúra "politikai vagy akár csak kulturális nyomása torzította" el a nézeteit, ezek között megtaláljuk a rendszer kritikátlan kiszolgálóit és szekértolóit, és/valamint az előző bekezdésben említetteket is. Őket amúgy nem nevezném tisztességes tudósnak, történésznek stb.

Nem olvastam semmi olyat, ami alapvetően változtatta volna meg az 1970-es, 1980-as években a Horthy-korszakról kialakult, a történettudomány igazi művelői által kialakított, a rendelkezésre álló forrásokon alapuló képet. Senki nem állt elő olyan új forrással, és azon alapuló nézettel, ami olyan szinten igényelne újragondolást, amit átértékelésnek nevezhetnénk. Romsics összes, a Horthy korszakra vonatkozó - főleg 2010 előtti - írása is ezt bizonyítja: ezek a korábbi nézetek szintetizálásai, de lényegi kritikát nem tartalmaznak.

jennings1 2012.08.02 08:45:58

@iparterves: írtam

jennings1 2012.01.04 22:46:38

@szita szita péntek:
gratula

jennings1 2011.06.21 13:46:48

nrk.no/hurtigruten/?lang=en

jennings1 2011.03.29 11:52:16

Ilyen mértékű ostobaságot régen olvastam... Sajnálatos, hogy a szerzőhöz hasonló gondolkodású emberek ma "párt és állami" vezetői pozíciókban szabadon tombolnak. De azért van az írásnak jó oldala is: tökéletes képet ad arról a bornírt ostobaságról, kivagyiságból, ami miatt a magyar jobboldalnak sikerült mindig és mindenkit elriasztania magától. És ami ma is alapvető jellemzője. Mert soha nem tanultak a korábbi korok hibáiból - mert alapvetően ostobák... Inkább jöjjenek a disznópásztorok képességekkel és alázattal bíró leszármazottai, mint ez a pöffeszkedő bagázs.

jennings1 2011.01.25 10:05:08

Én azon voltam végig megdöbbenve, hogy a magyar sajtó látható, érzékelhető módon meg se próbálta megszólítani a három majmot...

jennings1 2011.01.25 11:00:31

@maroz: én a bilincsre tippelek... már csak a történelmi analógiák okán is... elsősorban Rogán elvtárs, aki megtévesztette a bölcs vezért, és sunyi módon, miközben az a költségvetési törvénnyel volt elfoglalva, egyéni indítványként (tettestársakkal persze, mert úgy igazi az egyéni indítvány!:) becsempészte a szocialisták provokatív médiatörvényét... mert pénzért mindenre képes, ld. Zeppelin ház... :)
de majd lerántódik a lepel... sok álmatlan éjszaka után... :))

jennings1 2011.01.13 23:05:49

"Ez az értelmezés, függetlenül arról, hogy mit gondolunk róla, teljesen legitim álláspont lehet, alapjául pedig nem más szolgál, mint az a valóban rengeteg méltánytalanság, amelyet a jobboldal egyes képviselőinek a kilencvenes évek során ténylegesen el kellett szenvednie. Ezeket az embereket - többségükben kiváló és eredményes nőket és férfiakat, akik saját területükön sokat tettek le a nemzet asztalára - egészen súlyosan, személyükben alázták meg nemegyszer a túloldali sajtóorgánumok, ami még az alapfokú kommunikációs tanfolyamok szerint is igen alávaló dolog. (Ha támadunk, sose az embert támadjuk, hanem amit tett, szól az ide vonatkozó intelem.) A kilencvenes évek sajtómunkásai azonban karaktergyilkosságokban utaztak, sikeresen, és ez nagyon nem volt helyes eljárás, a következményeket most láthatjuk."
Bocsánat, lehetne erre példákat kapni? Mert én pont ellenkezőképp emlékszem...

jennings1 2011.01.13 23:44:02

@porquenotecallas: tőled is szeretnék kérni erre példákat, ha már így helyeselsz...

jennings1 2011.01.14 12:02:22

@gg: én azt hiszem nagyon jól emlékszem a történtekre. Egy végtelen arrogáns és felkészületlen kormány szembesült azzal, hogy a sajtó kérdez, tényeket akar, és akár vissza is kérdez. Menekültek az interjú helyzetek elől és csak a hozzájuk "kedves" újságírók számára voltak hajlandóak nyilatkozni. Nagyon nem értek egyet azzal, hogy azt írod, ez karaktergyilkosság volt. Nem, súlyosan nem, az ebben az országban mindig is a jobboldali sajtó bevett gyakorlata volt. Ezt érted "felnövésen"?
Azért ne feledjük, Horváth Balázs jóval később, a hatalomból kipottyanva lett "jó fej", ahogy Bod Péter Ákos is előnyére változott - a taxisblokád idején pedig Horváth például politikushoz méltatlan módon tevékenykedett (l. Parlamenti ablak)... Nem véletlen, hogy Antall is levonta a következtetést és elmozdította. Úgy vélem, súlyosan összemosol időbeli metszeteket, mondhatnám "tendenciózusan".

jennings1 2011.01.08 18:56:19

Szerintem először el kellene gondolkodni néhány alapvető dolgon... tisztázni kellene fogalmakat, definiálni médiumokat, terjesztési módokat stb.
Külön kellene választani a köz által finanszírozott és a kereskedelmi alapon működő médiumokat. Másként kell ugyanis egy államnak viszonyulnia az egyikhez, és teljesen másként a másikhoz. A köz által finanszírozott felelősséggel tartozik az "őt" fenntartó közösség iránt, míg a kereskedelmi bevételekből fenntartottak elsősorban a versenyszféra, a piac körülményei között a befektetőik felé tartoznak felelősséggel. Ugyanakkor - mivel nagyon komoly köz befolyásoló jelentőséggel bírnak, azt is fontos szem előtt tartani, hogy valamiféle szakmai elvárásoknak, limiteknek ezeknek is meg kell felelniük (ez elsősorban az elektronikus médiumokra, rádióra, tévére igaz).

Aztán érdemes lenne kialakítani a majdani törvényi szabályozás filozófiai alapjait...

Ki kellene alakítani egy víziót például azzal kapcsolatban, hogy milyen közmédia rendszerre van a Magyar Köztársaságnak szüksége a 2010-es, 2020-as években, tehát egy viszonylag hosszabb időtávban. Mi a feladata, mi a célja, kinek szól, hogyan és miből finanszírozódik a közrádió és a köztelevízió? Nem az a kérdés, hogy kell-e, mert az kb olyan kérdés lenne, minthogy szükség van-e művészetre. De az, hogy mi ezek feladata, hány csatornán, mi módon terjesztődik és milyen tartalom - fontos és végigbeszélendő kérdések. (Érdemes megvizsgálni, hogy csak a szomszédban, pl. Csehországban, Romániában, Lengyelországban hogy épül fel a médiarendszer - fényévekkel járnak előttünk.)
A közmédiumok ugyanis alapvetően kulturális intézmények és nem tájékoztatási-politikai felületek. Csak az elmúlt húsz év kollektív (politikai elit, értelmiségi elit, művészeti elit) felelőtlenségének a végeredménye az, ami ma "van". De nagyon nem ilyennek kellene lennie.
Nagyon messzire nem kell menni a gondolkodásban, elég csak Zöld meg Fehér és egyéb színű könyvekre gondolni... Normális országokban így szokás... És persze időt hagyva mindenre...

jennings1 2010.12.23 23:04:52

az a döbbenetes, hogy ott tartunk, hogy Magyarország miniszterelnöke a tevékenységével árt Magyarországnak... belegondol valaki abba, amit Orbán a szívének kedves Hír Tv-ben önfeledten nyilatkozott Európa legjelentősebb államának vezetőjéről? amit miniszterelnökünk a baráti tévében fecsegett már el is küldte - nagyon is pontos fordításban - a német nagykövet a német külügyminisztériumba...